Tolnai Népújság, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-15 / 164. szám

7, oldal 1 ■ÉliaiBlBBBHBiÉMaaHBB MMMÉMMMMI A sztárok kedvenc eledelei Sylvester Stallone például min­dig ugyanazt eszi. Az egészsé­gére és kondíciójára sokat adó egykori bodybuilder már spor­toló korában hozzászokott a fe­gyelmezett étkezéshez és úgy állítja össze napi étrendjét. Reggelire zabpehely, almaié, ginzengtea és vitaminkészít­mények kerülnek az asztalra. Ebédjét magával viszi a forga­tások vagy tárgyalások helyszí­nére. Ez nem áll másból, mint fekete kenyérből, salátából és barna rizsből. Vacsorára vi­szont só nélkül főzött csirke­mellet és zöldséglevest kér minden áldott nap. Ugyancsak az egészséges és kalóriaszegény táplálkozás híve Cindy Crawford és Cher. Egyi­kőjük sem fogyaszt kenyeret, tésztát és édességet. A manö­ken pulykamellet, sonkát és rengeteg salátát eszik, az éne­kesnő a gomba és a párolt hal szerelmese. Nem kell viszont ügyelnie a súlyára Cindy kolléganőjének, Naomi Campbellnek. A Jamai- kában született színesbőrű szépség hazája egyik nemzeti eledelét, a mangós-ananászos- kókuszos csirkét kedveli rizs- zsel. Elvis Presley kedvence a fo­gyókúrásnak éppenséggel nem nevezhető mogyoróvajas-baná- nos szendvics volt. Nem tör gasztronómiai csú­csokra Eric Clapton sem, aki­nek kedvenc törzshelye egy kiskocsma, London egyik munkáskerületében. Többnyire itt fogyasztja el vegyes zöldség­levesből és bolognai spagetti­ből álló ebédjét. Tom Cruise a húspogácsát és a palacsintát kedveli, Alec Baldwin pedig a kecskesajtot. A szendvics-barátok közé olyan ismert személyiségek tar­toznak, mint Barbra Streisand, Demi Mooore, Tom Hanks és Steven Spielberg. Barbra imádja az angolok hí­res uborkás szendvicsét, de nem veti meg a libamájasat sem keménytojás-karikákkal. Kol­léganője, Demi a marhahúsos zsemlét kedveli káposztasalá­tával. A kétszeres Oscar-díjas Hanks kizárólag fekete kenye­ret eszik, félig sült roastbeef- szeletekkel. Az ugyancsak Os­car-díjas rendező, Spielberg a szalámis-zöldpaprikás bagu- ette-et szereti. Miss Eurosport 95. Szabó Noémi második lett A sportoló hölgyek szépségversenyét immár negyedszer ren­dezték meg az idén. A Miss Eurosport 95. címért hat ország tíz sportoló hölgye indult harcba. A horvát kezdeményezésre szerveződött verseny fordulóinak helyszíne idén a szlovákiai Pozsony, a magyarországi Bükfürdő, a szlovéniai Radenci és a horvátországi Umag volt. A verseny minden helyszínén egy hazai és egy nemzetközi zsűri dolgozik, a helyi zsűri első három helyezettet, és a legszimpatikusabb hölgyet vá­lasztja meg, a nemzetközi zsűri is pontoz, ám nem hozza nyilvánosságra az eredményt. A nemzetközi zsűri pontjai csak az utolsó fordulóban, az umagi szuperdöntőn összeg­ződtek. Mint arról már koráb­ban hírt adtunk, a szekszárdi Szabó Noémi képviselte Ma­gyarországot a versenyen. — Noémi, a verseny során négy alkalommal hirdettek eredményt. Háromszor a helyi zsűri, majd Umagban a nem­zetközi zsűri. Számodra ho­gyan alakultak ezek az ered­ményhirdetések ? — Az első fordulóban, Po­zsonyban, első lettem, Bük­fürdőn második, Radenciben a legszimpatikusabb versenyző­nek járó díj lett az enyém, a szuperdöntőn, Umagban pedig második helyezett lettem. A Miss Eurosport címet egy szlovák lány nyerte. — Végig az élen voltál, elégedett vagy-e a végered­ménnyel? — Talán úgy lehetne leg­jobban megfogalmazni: nem azt a versenyzőt tartottam a legnagyobb ellenfelemnek, aki végül is elnyerte a címet. — Milyen volt a horvátor­szági rendezés? — Umag gyönyörű hely, tenger, pálmafák, egyszerűen csodálatos volt a környezet. Hajókirándulásra vittek min­ket, egzotikus tengeri ételek­kel kínáltak. Számomra felejt­hetetlen volt. Egy hatalmas, köralakú diszkóban tartották a döntőt, profi rendezésben, kezdve a műsortól a megvilá­gításig. Erre az estére jöttem Szabó Noémi igazán formába, teljesen la­zán, fesztelenül mentem fel a színpadra. Négy alkalommal mutatkoztunk be a közönség­nek, négyféle öltözékben. — Milyen díjakat kaptak a helyezettek? — Az első három helyezett arany-szettet kapott, ami lánc­ból, karkötőből és gyűrűből áll, valamint egyhetes, két­személyes umagi nyaralást. — Te voltál az egyetlen magyar versenyző. Nem érez­ted egyedül magad? — Szerencsére nem voltam teljesen egyedül, a nemzetközi zsűri tagja volt Kolozsi Ági, az 1993-as verseny győztese. Végig patronált, sokat segített, köszönettel tartozom neki. Édesanyám pedig itthon izgult egész idő alatt, amikor hazaér­tem, pezsgővel várt. Neki is köszönöm, hogy drukkolt és aggódott értem. — Milyen hangulat ural­kodott a lányok között? — Nagyon szimpatikus volt a mezőny, nem volt irigy­kedés, rosszindulat. Csak egy példa: a döntő előtt nem volt fodrász, az én frizurámat pél­dául a horvát lányok készítet­ték el. — Úgy érzed, megérte je­lentkezni erre a versenyre? — Mindenképpen. Szép tá­jakra jutottam el és szimpati­kus embereket ismertem meg. Másrészt jó gyakorlat volt ez a Queen of Hungary szépség- versenyre, melynek országos döntőjébe jutottam. Ez Ti­hanyban lesz augusztus végén. — Lesz még kapcsolatod a Miss Eurosport versennyel? — Meghívtak jövőre is a versenyre, mint hostesst. Va­lószínűleg igent mondok a felkérésre. Venter Marianna Noémi harmadik lett a Dél Csillaga szépségversenyen Lövések az éjszakában Még mindig vannak a történet­nek homályos pontjai, ame­lyekre lehet, hogy sosem derül fény. Ä bíróság asztalán tizenkét kötetben feküdtek a bonyolult bűnügy öt évnyi iratai. Video­felvételeket készített a rendőr­ség a helyszíni bizonyításról, az egyik vádlott pedig a televízió számára nyilatkozott arról, mi­ként is lőtte fejbe barátját Dombóvár-Szőlőhegyen, 1991. október harmadikán. Az első számú vádlott családja is uni­kum, hiszen - szakértő mondta meg - szellemi fogyatékos fiát is elítélték emberölésért. A fiú a rendőrségen élethűen elme­sélte, hogy apja a tettes. Rá val­lott a felesége, a lánya is. 1995. nyarán az első számú vádlott azt mondta a bíróságon, hogy a rendőrök kényszerítet­ték. A rádió- és tévényilatkoza­tokra is? Elítélték 10 évre, ül a börtönben, de közben lebukott a kettes számú vádlott, aki nemcsak bevallotta, hogy ő lőtte le az áldozatot, de előkerül végre a vadászfegyver is. A szakértő szerint minden kétsé­get kizáróan azzal lőttek. A kútban a fegyvert nem találták meg amikor keresték, csak ké­sőbb, aki nem kereste, viszont nem lehet azonos azzal sem, amit az ártatlannak bizonyult elítéltünk ’56 után dobott bele. A kettes számú vádlottunknak is volt még egy fegyvere amit - mint mondja - évekkel ezelőtt a Tiszába dobott. Kriminál-pszichológusok a megmondhatói, hogy - a rend­őri tapasztalat szerint - az em­berek miért ismernek be sokkal gyorsabban gyilkosságot, mint például tyúklopást. Az meg hétköznapi ésszel szinte felfog­hatatlan, hogy azt miért ismerik el, amit el sem követtek. Az ilyesmi ugyanis sokkal gyako­ribb, mint gondolnánk. A halálbüntetés lelkes hívei pedig nyugodtan eltöprenghet­nek, e szerencsére roppant ritka, de annál tanulságosabb történeten. Második számú vádlottunk persze nem könnyű eset, mert hol azt mondta ő lőtt, hol azt, hogy a felesége, hol azt, hogy az asszony ott sem volt. A két vádlott végül összetalálkozott a bíróságon, - ahol az a fura eset állott elő rövid időre, hogy egy emberöléssel két személyt vá­doltak - és azt mondták, nem ismerik egymást, holott a szőlő­jük közel volt egymáshoz, az egyikről pedig úgy tudni, rend­szeresen eljárt a másik lakása előtt. Kettes számú vádlottunk negyvenhét éves koráig nem bűnözött. A szakértő azt mondta a tár­gyaláson, ebben a korban már nem változunk, ha igen, annak nagy trauma lehet az oka. Hogy mi az igazság, azt lehet, hogy a szóban forgó személy maga sem tudta. Felesége, aki vádlot- társa volt, az utolsó szó jogán elmondta, hogy az emberölésért szintén bíróság előtt álló fiuk sokszor ült börtönben helyette. Még mindig 91-ben, fegyve­res rablás történt Kutason, meghurcolták az áldozatot: őt gyanúsították a rablás megját- szásával. A valódi tettes - ket­tes számú vádlottunk - majd csak évek múlva bukik le. Ugyanennek az évnek a nya­rán meghalt a dombóvári kór­házban egy idős asszony, agy­vérzésben. Sérülései miatt - amelyek keletkezhetettek ele­sésétől is - a kórház kért ugyan igazságügyi boncolást, de a rendőrség ezt nem tartotta fon­tosnak. Majdnem három év múlva hántolták ki a testet, amikor a sérülések nyomai megvoltak ugyan, de próbálja végiggon­dolni a kedves olvasó, hogy mi volt két és fél-három éve a leg­fontosabb beszédtéma az utcá­ban, ahol lakik. A körülmé­nyekről ennyi idő után már alig deríthető ki valami. Ha viszont egyszer az igaz­ságszolgáltatás gépezete bein­dul, akkor végigviszik az ügye­ket. Kettes számú vádlottunk és családja - még nem jogerősen ítélték el - tartozott háziasszo­nyának albérleti díjjal, aki en­nek behajtására polgári pert in­dított. Viszont-keresettel élt az adós, mondván, hogy átadott százezer forintot, mint a lakás vételárának előlegét. Ennek igazolására hamis papírt muta­tott, és hamis tanúkat vonulta­tott fel. Az igazság istenasszonya nem állt a helyzet magaslatán, mert másodfokon - a beterjesz­tett bizonyítékok alapján meg­ítélték a soha át nem adott száz­ezer forintot. Sőt, mi több ezút­tal érvényt is szereztek a bíró­ság döntésének, a házat elárve­rezték, sőt megkezdték az idős asszony nyugdíjának harminc százalékának a levonását is. Csak nemrég, az első fokon befejeződött büntetőper során került a megyei bíróság abba a helyzetbe, hogy leállíttassa végrehajtást. Ihárosi Ibolya A barátság nem ismer határokat A németországi Bautzen város gyermekotthonának lakói rendszeresen Balatonbogláron töltik a nyarat. Történt egyszer, hogy Hőgyészen átutazva a német intézmény igazgatónője, Christine Kluge, megtudta, itt is működik egy nevelőotthon. Ez volt a csírája annak a part­nerkapcsolatnak, ami immár Megérkeztek a bautzeni ajándékok Hőgyészre hagyománnyá válik. Mint azt Frau Kluge elmondta, hazájá­ban sok segélyakciót szervez­nek a legkülönbözőbb orszá­gokba, ők úgy gondolták, Hő- gyésznek nyújtanak segítséget, így pontosan tudják majd, hová kerül az ajándékuk. S mivel minden évben Magyarországra jönnek nyaralni, útba is ejthe­tik Hőgyészt, összeismerked­hetnek a gyerekek is egymás­sal. Az elgondolást tett kö­vette, Frau Kluge cikket írt a helyi lapba, megemlítve mire lenne szükségük a magyar gye­rekeknek. Az eredmény: két mikrobusznyi ruha, játékok, s a legnagyobb kincs: kerékpárok. Az ismerkedés is minden várakozáson felül sikeres lett, mint Frau Kluge megjegyezte, nincs különbség a bautzeni és a hőgyészi otthon kis lakói kö­zött, ugyanazokkal a problé­mákkal küzdenek ezek a gye­rekek, ugyanúgy vágynak a szeretetre, a családra. Ézért is találtak könnyen utat egymás­hoz, s talán életre szóló barát­ságok szövődtek az alatt a né­hány nap alatt, amit egymás társaságában töltöttek. A bautzeniek 20 hőgyészi gyereket láttak vendégül a Ba­latonon, s a héten őket hívták vissza vendégségbe. A prog­ramban szerepelt ismerekedés Hőgyésszel, játékos vetélke­dők, tábortűz, főzés bogrács­ban, kirándulás Gemencbe, Pécsre. Mint azt Oszbach Má­ria, a hőgyészi nevelőotthon igazgatónője elmondta, soha senkitől ennyi ajándékot nem kaptak még, s ami talán még ennél is fontosabb, nagyon kedves, közvetlen, jólelkű kol­légákat ismertek meg, a gyere­kek számára pedig - minden rásává vált a rövid együtt töl- jel szerint - mély barátság for- tött idő ellenére. venter Magyar-német barátság

Next

/
Oldalképek
Tartalom