Tolnai Népújság, 1995. július (6. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-15 / 164. szám

8. oldal Hétvégi Magazin 1995. július 15., szombat Feltáiják az apátságot Bátaszéken A föld mélyéről csontvázak is előkerültek Csaknem kétszázötven éve vi­táznak arról tudományos ber­kekben, hogy hol létezett Ma­gyarországon a legelső ciszterci apátság, amit 1142-ben II. Géza király alapított. Sokan nem hit­tek az írásos dokumentumok­nak, pedig a vitát a ciszterci rend nagy történetírója eldön­tötte, aki azt bizonygatta, hogy Cikádomak Bátaszéken kell lennie. Most dr. Valter Ilona a bátaszéki ásatás irányítója, ő már korábban is kereste a ma­gyarországi ciszterek „gyöke­reit”. — Tavaly megállapították, hogy valóban Bátaszéken volt az egykori cikádori apátság. Ezt akkor néhány kutatóárokkal si­került egyértelművé tenni. Ezek megnyitásánál nagy segítséget jelentett Sümegi József, a báta­széki gimnázium igazgatója ál­tal összegyűjtött helytörténeti anyag, az 1903-ban épült temp­lom iratanyaga, illetve az ak­kori újságok. Feljegyzések ke­rültek elő a mostani templom elődjéről, a barokk templomról, ami a középkori templomra épült. Lényeges pontokat sike­rült tavaly az árkokkal földerí­teni, s azok alapján Guzsik Ta­más, a műegyetem építészettör­téneti tanszékének docense megszerkesztette az alaprajzot. Ez igen szép, tudományos je­lentőségű eredménynek számí­tott, és bizonyossá vált az apát­ság helye. — Mi lesz a folytatás? — Szokatlan a magyar régé­szet történetében, hogy a mun­kákra a pénz közadományból jöjjön össze. A megyei mú­zeum igazgatójával, dr. Gaál Attilával közösen pályáztuk meg a Művelődési Miniszté­rium pályázatát, amit meg is nyertünk. Összejött annyi pénz, hogy most nyolc hetet tudunk dolgozni a bátaszéki gimnazis­tákkal közösen. A feltárandó te­rületre szerkesztettünk egy öt- ször-ötméteres szelvényrend­szert. Ez nem jelenti azt, hogy az idén az egész területet feltár­juk, de azokat a pontokat sze­retnénk megkeresni, amelyek eddig bizonytalanok voltak. — Melyek ezek a pontok? — A ciszterci templom latin kereszt alakú, többek között hosszházból, illetve kereszt­házból áll. Az utóbbi falai nem teljesen biztosak, csupán részle­teket találtunk, a lezárási pon­tokat nem sikerült feltárni. Ez­zel szemben a török korból már eddig is nagyon szép leletanyag került elő. Ezt előbb föl kell tárni, hogy a középkori részhez juthassunk. Számításaink sze­rint a '48-as emlékmű környé­kén is falnak kell lennie. — Jövőre folytatódik-e az ásatás? — Szívesen jövünk Báta- székre, és a feltárást is folytatni kívánjuk, amennyire az anya­giak engedik. Azt tervezzük, ahol a falak előjönnek, azt nem a törmelékfölddel, hanem ho­mokszerű anyaggal töltjük vissza, remélve azt, hogy vala­mikor mód lesz arra, hogy romkert formájában bemutas­suk a területet. (p.teri) Tervek az anyanyelvű oktatásra Földet művelnek az ozorai romák Háromszázhárom szinto-német, vagy búcsús-, lovári és beás roma él Ozorán legalábbis Baranyai Istvánná, a roma önkor­mányzat elnökének „nem hivatalos” felmérése szerint. A de­cemberi választás előtt a községben indulatos kijelentések is elhangzottak, pro és kontra. Baranyai Istvánná úgy véli: azóta kaptak erkölcsi elismertés is. A kisebbségi önkormányzat te­vékenysége két feladadatra irá­nyul: munkához és keresethez juttatni a romákat, és megszer­vezni az általános iskolában a fakultatív anyanyelvű oktatást. Ha ez utóbbi sikerül, egyedül­álló sikert mondhatnak magu­kénak. — Az oktatómunka pénz­ügyi alapját pályázatok segítsé­gével igyekszünk megteremteni - mondja Baranyai Istvánná -, hogy még a látszata se legyen annak, hogy a települési ön- kormányzattól akarunk bármit elvenni. Mielőtt megalakul­tunk, voltak olyan hangok, hogy a romák vagyonfelosztást akarnak, erről nincs szó. A Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium Párbeszéd Program­ját pályáztuk meg, hatszázezer forintot kértünk. Sajnos nem fogadták el, pedig azt hiszem Tolna megyében csak mi aka­runk anyanyelvű oktatást meg­valósítani. Remélem, ezzel még nem bukott meg a terv, mert a Soros Alapítványhoz is adtunk be pályázatot. — Az anyagi háttéren kívüli feltételeket meg tudnák terem­teni? — A helyi általános iskolá­ban partnerre találtunk. Itt Ozo­rán van olyan ember, aki per- fektül beszéli a lovári nyelvet, és találtunk olyan személyt is, aki vállalná a vizsgáztatást. Te­hát meg tudnánk oldani. — Ozorán egységesek a ro­mák? — Tény, hogy az önkor­mányzat nem a legnagyobb le­hetőségek világa. Az is, hogy egyes romák sokkal többet vár­tak a kisebbségi önkormányza­toktól, mint amire valójában a törvények alapján képesek va­gyunk. Megosztott a roma köz­vélemény, mint a magyaroknál. — Elfogadják Önt a helyi romák vezetőnek? — Úgy érzem, igen. — Felelősséggel is tud tar­tozni értük? — Egyébként nem vállaltam volna. Azon vagyok, hogy mi­nél többet tanuljak, de tudomá­sul kell venni, hogy hatszáz éves lemaradást kell behoz­nunk, és ez nem négy év alatt, hanem huszonnégy év alatt sem hozható be. — Fél évvel ezelőtt voltak olyan vélemények, hogy egyes romákat legjobb lenne kitiltani a faluból. Megnyugodtak a ke­délyek? — Vannak problémák, és vannak olyan magyarok, akik ezt kihasználják, és az egész romaság ellen fordítják. A ki­sebbségi önkormányzat tagjai­nak kötelességük ezt visszauta­sítani. Én azt mondom, Ozorán a roma emberek 90 százaléka a XX. században él, dolgozni akar, és néhány embernek segí­teni is tudunk az elhelyezke­désben. Elértük, hogy június­ban még négy embert felve­gyenek az önkormányzathoz közmunkásnak, olyan romákat, akiket nem biztos, hogy felvet­tek volna. Ha végignéz az ut­cán, a telefonkábelek lefekteté­sénél a húsz segédmunkásból tizennyolc roma. — Ezen kívül milyen ered­ményeket tudnak elkönyvelni? — Eredménynek tartom, hogy kaptunk földet. Igaz nem sokat, de kakaslépésben hala­dunk előre. A helyi téesz a tele­pülési önkormányzat közbenjá­rásával ingyen a rendelkezé­sünkre bocsátott három hektárt, amelyet négy család művel. A vetőmagot a község hitelezi nekik az év végéig. Jövőre sze­retnénk több földet igényelni. Be kell bizonyítanunk, hogy érdemes csinálni, mert a romák elég reményvesztett emberek, és esetleg ezt támogatja egy-két magyar véleménye, hogy sokba kerül a föld, ne csináljátok. Le­het, hogy ők azt szeretnék bi­zonyítani, hogy a cigányok nem szeretnek dolgozni. Azt hi­szem, erkölcsi elismerést kap­tunk a faluban, vannak embe­rek, akik nem túl jó vélemény­nyel voltak a romákról, és megváltozott a véleményük. Egy asszony például, akinek voltak rossz tapasztalatai, meg­állított a múltkor és azt modta: tényleg nem minden cigány egyforma. Tóth Ferenc Rejtett értékeink Bocsor Antal elete és munkássága Ha valaki manapság több mint ötven évet tölt el akármi­lyen pályán, méltán övezi csodálat és tisztelet; mennyi­vel jobban kijár ugyanez azoknak, akik a múlt század legviharosabb évtizedeiben végezték isteni szolgálatukat, s noha a szakirodalomban nem, a maguk körében tette­ikkel maradandót alkottak. Közéjük tartozik Bocsor Antal is, aki „1807. november 27-én született Devecserben, Veszprém megyében, sze­gény iparos szülőktől. Már mint kisgyermek jeles tanuló volt s a könyveket különösen szerette. Szegény volt, de ön­szorgalmából lett azzá, ami lett. Gyermekévei után Veszprémbe került, hol gim­náziumi tanulmányait kezdé meg, később több helyen, ne­vezetesen Győrben és Pécsett tanult s ez utóbbi helyen véte­tett föl papnövendéknek. 1832-ben pappá szenteltetvén Dunaföldváron, majd Pakson káplánkodott, végre 1838-ben a székesegyházhoz karkáp­lánná neveztetett ki. Hat év múlva, 1844-ben faddi plébá­nos, húsz év múlva pedig szekszárdi apát lön. A reá kö­vetkező évben, 1865-ben a ki­rályi kegy címzetes préposttá tüntette ki. Amilyennek is­merték őt Fadd polgárai, olyannak bizonyult szek­szárdi hívei előtt is. Nemes jelleme, szívélyes s mindenki iránt lekötelező barátsága, vendégszeretete, a szegények jótevője, a közügyek buzgó harcosa, mindezek jellemez­ték őt mint papot, mint em­bert. Pártfogója volt továbbá a nemzeti kultúrának, az isko­lának, az emberiségnek a ba­rátságnak. Kitűnt nemes, a nevelés és oktatás pályáján kipróbált a közjóért áldozatot nem kímélő érzülete által. Ba­ráti körben a szerénység pél­dányképe, a társadalomban az igazi haladás barátja s a ne­mes célért küzdő egyletek buzgó előmozdítója volt” - mondja róla a Szekszárd Vi­déke 110 éve. Azt gondolhatná valaki, ez lehet a kortársak kegyes em­lékezete, de mi van valójában a szavak mögött? Itt már a tö­redékes adatok is érdekesebb képet festenek, mint képzel­hetnénk. A forradalom idején Fadd idősebb Bartal György adománybirtoka volt, egyben az utolsó földadomány is, amit a magyar nemes kapott címéhez. Ifjabb Bartal György, a megadományozott fia - atyjától eltérően - ugyancsak forradalmi elveket vallott, hiszen ő volt, a még fiatalkorúként a hazában a harmadik önként adózó ma­gyar nemes, Bezerédj híve és követője a világosi fegyverle­tételig, később pedig fogsá­gában és Tolna megyei szám­űzetésében társa. Bocsor rá­beszélésére ő volt az, aki száz jobbágytelket engedett át megváltásra Faddon, sőt, az építendő templom számára is telket adományozott és orszá­gos gyűjtéssel segítette annak felépültét. Az „új gót stílű impozáns róm. kath. templom”, ahogy a korabeli források nevezik, már csak szekszárdi plébá­nossá (és nem apáttá!) való megválasztása után, 1865-ben készült el. Szembeötlő, s nem a véletlen, hanem Bocsor An­tal hatása, hogy három év múlva a szekszárdi újvárosi templom is hasonló formában épült fel a Hrabovszky-hagya- tékból. Bocsort Szekszárdon is ott találjuk minden jó ügy támo­gatói vagy kezdeményezői között: nagy szerepe volt ab­ban, hogy a szekszárdi da­lárda elutazhatott Kolozsvárra s ott országosan első lehetett, előtte a tűzoltó egyletet támo­gatta hasonlóan anyagiakkal. Vezetésével alakult meg és működött a szekszárdi alap­nevelési (óvoda-) egylet, amely 1881-ben Stann épí­tésszel a mai megyei könyv­tári helyismereti gyűjtemény­nek otthont adó egykori óvo­dát építette. Aranymiséjét, pappá szen­telése 50. évfordulóját 1882. szeptember 3-án tartotta. Szekszárdon városházát, me­gyeházát és a templomot is nemzetiszín zászlók díszítet­ték, előző este a dalárda tisz­telgett kórusművekkel ablaka alatt, a mondott napon pedig harangzúgás és mozsárágyúk dörgése egyaránt üdvözölte. Megható volt a megyeszék­hely bírójának beszéde s a pil­lanat, amikor díszes albumot adott át az ősz papnak tiszte­lői hosszú névsorával. Feljegyezték róla, hogy „hosszasabban szenvedett már, de ő azért nem akart nyugalomba vonulni, mint a jó katona a harctéren: ő az ol­tárnál akart meghalni”. Min­den felekezet kifejezte tiszte­letét 1885. július 20-án, halála napján ... Dr. Töttős Gábor Operáció számítógéppel A mainzi egyetemi klinikán a minap agyvérzést szenvedett asszony műtétjére készültek a sebészek. Ám nem a műtő­ben, hanem a képernyők előtt: először is az elektronikus agyröntgen-felvételeket ele­mezték a számítógépeken, majd „végigpróbálták” a ve­szélyes beavatkozást. A beteg adatainak birtokában a rész­ben önműködő berendezé­sekkel teljes pontossággal ki­kísérletezhették, hol és ho­gyan kell a beteg agyát műte- niük, hogy megmenthessék az életét. A számítógépes modelle­zés és programozás lelkes hí­vei szerint új korszak kezdő­dik az orvostudományban is: az emberek testének, tulaj­donságainak programozásá­val ki lehet kísérletezni új gyógyászati, kezelési eljárá­sokat. A pszichiáterek például a házassági konfliktusok jel­legzetességeit kívánják mo­dellezni, hogy megismerjék azok alkotóelemeit és megfe­lelő segítséget nyújthassanak a rászorulóknak. A gyerekor­vosokat a játékelmélet mo­delljeinek tanulmányozása segítheti új sikerekhez. Egy amerikai sebész arra számít, hogy a jövő háborújában táv­irányított robotokkal lehet majd menteni a sebesülteket. Az orvos leolvassa a számító­gép által közvetített adatokat és ezek alapján utasítani tudja a távirányított robotberende­zéseket a vérátömlesztéstől kezdve a műtétig. Megteheti ezt akár több ezer kilométer távolságból is, műhold közbe­iktatásával. Látható a fekete lyuk Az asztrofizikusoknak első íz­ben sikerült láthatóvá tenniük a kozmoszban az úgynevezett fe­kete lyukat. Eddig ez az emberi szem számára láthatatlan volt, mert tömege oly nagy, hogy a fénysugarakat is magához vonzza. Az angliai Cambridge aszt­rofizikai intézetében most meg­találták e lyukak létezését bizo­nyító módszert. Andy Fabian professzor, aki a „Nature” című folyóiratban beszámol a felfe­dezésről, ezt írja: „A fekete lyukakat gyorsan folyó gázá­ramlatok veszik körül. Helyze­tüket akkor lehet meghatározni, ha kiszámítjuk ezeknek az áramlatoknak a sebességét.” A udósok most rábukkantak egy fekete lyukra, amely 150 millió fényévnyire van tőlünk. Mérete megdöbbentő. 10 milli- ószor nagyobb, mint a Nap. Amit a kullancsévszakban a Lyme-kórról tudni kell Nyár van, támadnak a szúnyo­gok, de ez még csak a kisebbik baj. Nagyobb veszélyt hor­doznak a kullancsok, s külö­nösen azok, amelyek az alat­tomos Lyme-kór teijesztői. A potrohúkban vegetáló egysejtű mikrobák okozzák a rettegett betegséget, amely a legkülön­félébb tünetekben nyilvánul­hat meg: nátha, fejfájás, fá­radtság, hidegrázás, láz vagy végtagfájdalom. A baktériu­mok esetenként megtámadják a szívet, a tüdőt, az agyat és a vesét is. Ha gyors a diagnózis, és a beteg késedelem nélkül hozzájut a megfelelő antibio­tikumhoz, a Lyme-kór teljes mértékben gyógyítható. Ha vi­szont valaki nem veszi komo­lyan a tüneteit, vagy nem sike­rül diagnosztizálni a Lyme- kórt, ha nem kap vagy nem szedi be a gyógyszereket, ak­kor a baktériumok befészkelik magukat a szervezetébe, s ott élnek és szaporodnak tovább akár évekig. Sőt, ez a szemmel nem látható, Borrelia burgdor­feri nevű egysejtű mást is tud: alkalmazkodik a környezeté­hez, mégpedig úgy, hogy megváltoztatja a sejtfalát fel­építő fehérjéket. Amerikai tu­dósok most éppen ezt a képes­ségét vizsgálják - talán ezáltal olyan oltóanyag is készíthető, amely megöli a baktériumot, mielőtt az bejutna az ember szervezetébe. Tom G. Schwan, az Amerikai Nemzeti Járványügyi Hivatal kutatója biológiai csodának tartja a Borreliát. A baktérium nyu­godtan várakozik a rovar „hi­deg” vérrel telt potrohában mindaddig, amíg a kullancs belecsíp egy emlősbe, és el nem kezdi szívni annak meleg vérét, miközben saját mirigye­iből véralvadásgátló anyagot juttat a sebbe. A hőmérséklet- és a vegyi összetétel változá­sára a Borrelia aktiválódik: új fehérjeburkot növeszt, és elin­dul a kullancs szájszerve felé, hogy a mirigyváladékkal át­jusson a megcsípett áldozat testébe. Kész horror!

Next

/
Oldalképek
Tartalom