Tolnai Népújság, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)
1995-06-10 / 134. szám
Magánklinika a városközpontban Magánklinikát hozott létre a szomszéd megye székhelyén, Kaposvárott egy orvosházaspár, dr. Seffer István sebész, plasztikai sebész főorvos és felesége, dr. Renner Adrienne orr-fül-gégész szakorvos. A városközpontban, a Táncsics Mihály Gimnáziummal szemben található Plasztikai-Kontúr Klinika a Dunántúlon az egyetlen ilyen jellegű magánklinika, páciensei Somogy, Baranya, Tolna megyén kívül az ország minden részéről érkeznek. A mandula, visszér, sérv, struma műtétektől kezdve az orr-, mell-, fül, emlő plasztikákon, hajátültetésen át, a zsírleszívásig, ránc felvarratásig a legkülönfélébb kozmetikai korrigáló műtéteket végzik. Seffer főorvos „aranykezéről” először két éve, egy édesanyától hallottam. Az anyuka tizenhárom éves lányának korcsolyázás közben betört az orra. A kislány kórházba került, megoperálták, nagy fájdalmai voltak. A kötés levétele után kiderült, az orra ferde lett, nem kap levegőt, csontszilánkok maradtak az orrüregben. Az újabb, helyreállító, korrigáló orrműtétet már Seffer főorvos végezte el. A gyerek nem érzett fájdalmat, egy hét után levették a kötést az arcáról, az orra tökéletes lett, ráadásul szebb, mint azelőtt. Fantasztikus, eddig azt hittem, ilyen nálunk nem létezik, áradozott az anyuka. Túloz a hálás szülő, gondoltam, ám mióta fotós kolléganőmmel láttuk a klinikát, magam is osztom a fenti véleményt. A kétszintes klinika épületének földszintjén, a műtőben, a legkorszerűbb orvosi műszerek, egyedi, Seffer főorvos által tovább fejlesztett készülékek. A váróterem, akárcsak a mellette lévő két orvosi vizsgáló, barokk bútorral van berendezve, az emeleten a mini hotel skandináv stílusú. A klinika nem nagy, de minden a helyén van, luxus szinten. Két szakrendelő, egy műtő, három kórterem, mindez öt hónap alatt készült el. Dr. Seffer István igen agilis, ötletdús szakember, majd minden műtéti eljárásra van valamilyen saját ötlete. A tizenhárom alkalmazott között természetesen van orvosi műszerész is, nincs olyan nap, hogy ne kapna valami feladatot a főorvostól. Seffer doktor emlőp- lantációs műtéti eljárását Amerikában is megcsodálták. A személyzet is elégedett. — Azért jobb itt dolgozni, mint az állami kórházban, mert többet lehet a betegekkel foglalkozni - mondja az egyik műtősnő, Somogyiné, Gyöngyike. A kérdésre, hogyan lesz valakiből plasztikai sebész, Seffer főorvos úr kimerítő választ ad. Először el kell végezni az orvostudományi egyetemet, ezt követi öt éves gyakorlat, majd az általános sebész vagy baleseti sebész szakvizsga. Négy éves praxis után nyílik mód plasztikai sebészeti gyakorlatra. Ez két esztendő valamelyik klinikán - Budapesti Központi Katonai Kórház vagy a Szövetség utcai Plasztikai Sebészeti Klinika - illetve ma már ilyen hely a Sef- fer-Renner Klinika is. Ezután tehet a jelölt plasztikai sebész szakvizsgát. Hajói számolunk, mindez minimum tizenhét év. Dr. Seffer István 1980 óta plasztikai sebész, „mesterének" dr. Zoltán János profesz- szort tekinti, nemrégiben tett kandidátusi vizsgát. Vezetőségi tagja a Magyar Plasztikai Sebésztársaságnak, a képzésekért, továbbképzésekért felelős. — Maximálisan fejlett térérzékkel kell rendelkeznie a jó plasztikai sebésznek, a műtét maga, az csupán technikai tudás. Csak akkor szabad közbelépni, ha felkérik rá az embert, mert lehet, hogy az illetőt nem zavarja a testi hibája - állítja Seffer doktor. - Nincs olyan műtét, amit úgy végeznék, mint ahogy tanultam. Véleményem szerint az a jó, ha kialakul egy sebész saját stílusa és „egyedre szabottan operál”. A „kontúr-sebész” mielőtt megnyitotta volna magánklinikáját, külhonban tanulmányozta a legfejlettebb technikai eljárásokat. Járt Amerikában és Olaszországban. A római amerikai intézetben hosz- szabb időt töltött gyakornokként. Mikor haza jött, kinevezték a kaposvári megyei kórház plasztikai sebészeti osztályára vezetőnek. Először a kórháztól bérelt helyiségben folytatott magánpraxist, majd feleségét meggyőzve kölcsönt vettek fel, „Még a gyerekeik match- boxát is elzálogosították” és 1992. szeptemberében megnyitották magánklinikájukat. Mint mondják, a hivatalos szervektől minden segítséget megkaptak. Azóta egyfolytában dolgoznak. Ha egy kis szabadideje van Seffer doktornak, akkor nyelvet tanul, szakkönyveket tanulmányoz, emellett rendszeresen edzi magát, naponta fut. — Minőségi munkát csak minőségi életvitel mellett lehet végezni - vallja. F. Kováts Éva Három év a főiskola élén Pályaút-vázlat Gergely János főigazgatóról Nehéz nem odafigyelni Gergely János mondandójára: nemcsak a lebilincselő stílus, az előadásmód, hanem emberi, szakmai pályafutásának változatossága miatt is. A szekszárdi Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola most nyugalomba vonuló főigazgatóját irigylésre méltó közelség kapcsolja ahhoz a létállapothoz, amit - kissé elkoptatott szóval - teljes életnek nevezünk. Soha, egy pillanatig sem lehetett kétséges, hogy Gergely János a tanári pályát választja. A kérdés már gyermekkorban eldőlt, s a céltudatos készülés eredményre - a ceglédi gimnáziumból egyenesen a budapesti Pázmány Péter, majd a névváltoztatás után az Eötvös Loránd Tudományegyetemre - vezetett. A vonzódás a francia, illetve a magyar nyelv rejtelmei iránt meghatározta a szakpár választást is. Enyhén szólva nem túl vidám idők jártak 1949 és 1953 között, de több mint negyven év távlatából - a kétségkívül nehéz körülmények ellenére - Gergely János érthető módon csak a szépre emlékezik, ha felidézi huszonéves egyetemista önmagát. Nemcsak a fiatalságot jelentő esztendők miatt, hanem azért is, mert kivételesen szerencsés szellemi környezetben, nagy tudású, máig meghatározó személyiségek közegében telt el a négy esztendő. Mindenekelőtt a példaképnek is bízvást nevezhető Gyer- gyai Albert, a francia nyelv professzora hatott elementáris erővel Gergely Jánosra. Nem kevésbé jelentett feledhetetlen élményt Eckhardt Sándor és Kardos László megannyi előadása. Óráikon ismeretlen volt a névsorolvasás, a tanítványok örültek, ha bejuthattak a gyakorta szűknek bizonyuló előadóterembe. Kardos László invitálásának köszönhetően egyébként egy váratlanul nagy lehetőség is megcsillant a végzős Gergely János előtt: az akkor alakuló világirodalmi tanszéken tanársegédként oktathatta volna az egyetemistákat. Nem így történt. A drámai változásban valószínűleg közrejátszhatott - a vidékre terelés hivatalos politikáján kívül - az az aprócska tény is, hogy a tanári pálya iránt lelkesedő Gergely János visz- szautasított egy állásajánlatot a néphadsereg lapjánál, sőt, még a későbbi, esetleges moszkvai katonai akadémiai kiküldetésről is könnyű szívvel mondott le. Ezen „hálátlanság” súlyos következménnyel járt: a tanulmányi osztály vezetője - aki a suszteri kaptafát cserélte fel az íróasztallal - „vidékre helyezendő” utasítással látta el személyi lapját. így esett a választás a jellegzetes pannon városra, Pécsre, ahol Gergely János 1953 július 15-én - ezelőtt 42 évvel - kezdte meg idén záruló aktív tanári pályafutását a Nagy Lajos Gimnáziumban. Másfél év után a Széchenyi gimnázium tanítóképzője volt az újabb állomás a pedagógusi pályán. A munkahelyváltás egyúttal szakmai előrelépést, igazgatóhelye- tesi tisztséget is jelentett. A karrier - Paizs Dezső professzor közbenjárása révén - 1959-ben még feljebb ívelt, miután ez az év már a tanárképző főiskola - a későbbi Janus Pannonius Tudományegyetem - magyar nyelvi tanszékén találja Gergely Jánost. Harminchárom sikerekben gazdag év után - Jobbágy Valér „rábeszélésére” - következik Szekszárd, az Illyés Gyula Pedagógia Főiskola, a főigazgatói munkakörrel. Tolna megye egyébként nem ismeretlen Gergely János előtt, hiszen felesége édesapja révén rokoni szálak is kötik ehhez a vidékhez. Ez a kapcsolat az elmúlt három évben tovább mélyült, s remélhetőleg annak ellenére sem fog számottevően gyengülni, hogy Gergely János - miután megbízatása lejárt - visszatér Pécsre. A nyugdíjas évek szándéka szerint nem telnek tétlenül: az egyetem, óraadóként, továbbra is visszavárja. -száVolt egyszer egy fesztivál Vendéglátás a Tolna megyei pavilonban Az alsó-bajorországi Deggendorf városkában kétévenként rendezik meg a tömegeket vonzó népünnepélyt, a Bürger- fest-et. Akik már jártak Németországban, bizonyára emlékeznek hasonló, dús erdőségekkel övezett, festői, folyóparti kistelepülésekre, amelyek központja az ódon hangulatot árasztó főtér, templommal, s a városképhez igazodó, csillogó üzletekkel. Deggendorf nagy ünnepe a hétvége két napjára, szombatra és vasárnapra esett, s nemcsak a főtéren, a környező utcákban is minden készen várta a látogatókat a rendezvény első napjának reggelén. A Bürgerfestnek minden évben vendége egy ország, idén ez a vendég Magyarország volt, ezen belül is Tolna megye. Igen frekventált helyen, a fesztivál centrumában állott a magyar pavilon, ahol a Tolna Megyei Kézműves Kamara képviseletében nyolc kézműves mutatta be és árusította portékáját, mégpedig Csúcs Endre fazekas mester, Csaláné Bohli Cecília bábkészítő, Petrits József mézeskalácsos, Sásdi Zoltánná keramikus, Nepp Dénes szíjgyártó-mester, Csuhaj Tünde tojásdíszítő és a decsi Sárközi Népi Iparművészeti Szövetkezet. A Tolna megyeiek részvételét a szekszárdi Provincia T.M.T. szervezte meg, s a cég vezetője, Wiesner György és munkatársai aktív részvételt vállaltak a helyszínen is, mégpedig a vendéglátásban, hiszen a magyar pavilon igen népszerű volt, a látogatók szívesen időztek itt, s élvezték a magyar konyhát és bort. Abban, hogy sokszor valóságos forgalmi dugó alakult ki a Tolna megyeiek területén, nagy szerepe volt a Bogyiszlói Hagyományőrző Népi Együttes zenekarának és négy táncosának is. Az együttes vezetője, Németh János, Föl- desi Éva, Hajdú Ildikó és Hajdú József, valamint az egész nap, hol zápor, hol hőség dacára muzsikáló Orsós Kiss János, Mihálovics Zsolt, Orsós Zoltán, Lakatos Ferenc és Orsós Attila fergeteges hangulatot teremtett. Nem akadt a fesztiválon olyan stand, produkció, ami tartósan felvehette volna a versenyt a miénkkel. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lett volna bőven látnivaló. Egy, a főtérhez közeli mellékutcában mini-vadnyugatot rendeztek be, korhű jelmezbe öltözött telepesekkel, bőrbe burkolt indiánokkal, műbikával, valódi lovakkal, egyebekkel. Kétszer naponta kaszkadőrök szórakoztatták a közönséget, szédítő magasból ugráltak le kartondobozokba, felgyújtották egymást, szóval borzongatták a kedélyeket rendesen. Nagy közönségsikere volt a majorettek alig-szoknyás csapatának is, akik szédítő rock and roll zenére ropták, profi szinten. Végig hosszú sorok álltak a hatalmas, több emelet magas daru előtt is, melynek rácsos „ketrecéből” 2 márkáért bárki felülről nézhetett le a fesztiválra. Módos Ernő, az Aliscavin Rt. vezetője fáradhatatlanul kí- nálgatta a jó szekszárdi vörösbort a látogatóknak, s jócskán fogyott a gulyás, a sajtos lán- gos, a palacsinta. Dieter Görlitz főpolgármester is szemmel láthatóan jóízűen kanalazta a gulyást, amikor meglátogatta a magyar pavilont, ahol Kocsis Imre Antal, Szekszárd polgár- mestere fogadta. A kézműves kamara képviselőivel kiegészült magyar küldöttséget a helyi kézműves kamara tagjai kalauzolták, s bőven folyt eszmecsere az együttműködés, a partnerkapcsolatok lehetőségeiről. Mi az, amit elleshetünk egy hasonlóan nagyszabású esemény rendezéséről, mi magyarok? Mondjuk a civil szervezetek nagyszámú jelenlétét a fesztiválon. Egy kicsiny pavilonban például a helyi gimnázium képviselői ültek, akik aláírásokat gyűjtöttek a diákok valamely egzotikus országba történő utazásának támogatására. S még sok ilyen kis pavilon volt, ahol önkéntesek osztogattak szóróanyagokat, gyűjtöttek aláírásokat. Hiányoztak az itthon megszokott bóvli-árusok, mindössze egyetlen, a központtól távolabb eső mellékutcában volt egy kisebb, nevezzük bazársornak, de a megszokottól ez is jóval színvonalasabb. A közönség nem nagyon vásárolt, inkább leült, evett-ivott, s a számtalan szabadtéri színpadon zajló produkciókat nézte-hall- gatta. Mindenki ízlésének megfelelő zenét választhatott, az örökzöld slágerektől az alternatív rock-on keresztül a sramli- muzsikáig. A gyerekeket elkülönített helyen várta nekik való mulatság és szereplési lehetőség. Ami még lényeges: a nép végtelen áradatban érkezett reggeltől estig, s ami magyar szemnek szokatlan volt, a legnagyobb „forgalmi dugók” esetében sem hangzott el egyetlen türelmetlen szó sem, a hátul állók még akkor sem noszogtat- ták az elöl állókat, ha ők maguk semmit sem láttak. Végtelen türelemmel kerülgették az emberek a babakocsikat, tolókocsikat. Akiknek nem jutott ülőhely, nem dühöngtek, ideges, türelmetlen embert egyet sem láttam a két nap alatt. A fesztivál azért van, hogy kikapcsolódjanak, ismerkedjenek az emberek. Deggendorfban zavartalan nyugalommal tették ezt a Bürgerfest látogatói, igazi német alapossággal. Vetner Marianna
