Tolnai Népújság, 1995. június (6. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-10 / 134. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1995. június 10., szombat Az érték helytáll önmagáért A jóra fogékonyak az emberek „ Úgy látom, hogy a történetírás különösen nehéz: először is, mert a szavaknak kellfelérniök a tettekkel; aztán mert ha vétkeket hány- torgatsz fel, a legtöbben úgy veszik, hogy csak a rosszakarat s az irigység beszél belőled, ha pedig a kiválóak nagy érdemeit és híres tetteit sorolod elő, ki-ki egykedvűen olvassa azt, amit érzése sze­rint maga is könnyen meg tudna tenni, a többit viszont kitalálás­nak, sőt, hazugságnak tarja ". A római történetíró, Sallustius fenti sorai találhatók mottóként Tüskés Tibor most megjelent könyvében. A címe A Jelenkor indu­lása. A pécsett megjelenő folyóirat egykori főszerkesztőjétől Bonyhádon, az Ünnepi Könyvhét alkalmából tartott író-olvasó ta­lálkozó előtt kértünk interjút. — Az idézet tanúsága sze­rint a történetírónak soha nem volt könnyű a dolga. Milyen egyáltalán írónak lenni ma, Magyarországon, amikor a könyvnek annyi mindennel kell felvennie a versenyt? — A gondolkodó embernek, aki az élet minőségét vallja ér­téknek, sokat kell ma csalódnia. Évekkel, évtizedekkel ezelőtt mohó volt az érdeklődés az élő irodalom iránt, amely szinte pó­tolta azokat a gondolatcseréket, amelyeket a nagyobb nyilvá­nosság előtt nem lehetett lefoly­tatni. Az úgynevevezett író-ol­vasó találkozók valóban az okos nép gyülekezetévé tudtak válni, ahol az emberek valami­féle spirituális igény kielégíté­sét is megtalálták. Ma ehhez képest azt hiszem, hogy aki könnyvvel foglalkozik, köny­vet ír, csinál, könyvet akar el­adni, vagy éppen könyvtáros, tehát akik az érték oldaláról né­zik mindezt, akkor nekik talán van okuk a szomorúságra. Azonban ha hosszú távon gon­dolkodunk - nem csupán mai rossz közérzetünkből vonunk le következtetéseket - , és azt mondjuk, hogy az idő sokkal nagyobb mederben folyik, ak­kor ez csak egy átmenet. Ezért hiszem azt, hogy egy megti­port, elszegényedett, a zsamok­Tüskés Tibor ságot megismert társadalom előbb-utóbb magára talál. Hi­szek az ember jóra való fogé­konyságában. Voltak ennél sokkal nehezebb időszakok - gondoljunk a törökök másfél századára -, abból is felépült ez az ország. Bízom benne, hogy a mögöttünk hagyott keserves év­tizedekből is feltámad a szel­lem értéke. — Ön szerkesztője, majd fő- szerkesztője volt a Pécsett kia­dott Jelenkornak. Miért éppen most írta meg a folyóirat törté­netét? — A múltnak az az egyetlen szerepe, hogy a jövőben eliga­zítson bennünket. Ezt mint tör­ténelemtanár is szoktam mon­dogatni. Nagy ajándék ez ne­kem, hiszen nem mindenkinek adatott meg, hogy visszatekint­sen arra, amit harminc eszten­dővel korábban csinált. Akkor a Dunántúlon ez volt az egyetlen irodalmi folyóirat. Azóta egé­szen más az irodalom szerke­zete. Bízom benne, hogy mások is érdemesnek tartják felidézni a múltat, hogy elgondolkodja­nak a jövőbe mutató tanulsá­gain. Persze, aki ezt ma olvassa és nem élte át a azokat az idő­ket, azokban támadhatnak kéte­lyek. Amit én értékként tünte­tek fel, arra mondhatja, hogy öndicséret, amiben pedig a régi bűnöket sorolom fel, a „megtö- retésünk” periódusát, arra eset­leg azt is mondhatja, hogy nem kell azt annyira komolyan venni, nem lehetett az olyan sú­lyos. — Ez a múltat idéző könyv milyen jövőt vetít előre? — Ha valaki e könyvben el­olvassa, hogy a politikai erő­szak hogyan tud rátelepedni a szellemi életre, akkor hiszem, hogy az bátrabban fordul szembe minden olyan erőszak­kal, ami a szellemet béklyózni akarja. A jó, az érték helytáll önma­gáért. Nem kell annak a politi­kával és a hatalommal szövet­keznie. Óvnám a szellemi, a gondolkodó embert attól, hogy saját szándékának megvalósu­lását politikai célokkal kap­csolja össze. A politika ugyanis a hatalom megragadását szol­gálja, a művészet pedig az er­kölcs nemesedését. Ez a kettő ritka pillanatokban tud talál­kozni egymással. Hangyái János „Játszunk, amíg van kinek” Beszélgetés a temesvári német színház főrendezőjével A nemrég zárult pünkösdi fesztivál vendégeként több al­kalommal is fellépett Szek- szárdon a temesvári Állami Német Színház. A társulat fő­rendezője Darida István-And- rás, magyar nemzetiségű. — Nem különös az, hogy egy romániai német színház­nak magyar főrendezője van ? — Azon a vidéken, ahol én élek, ez természetes - vála­szolt Darida István-András. — A Bánság mindig is ve­gyes nemzetiségű vidék volt, most is az. Színházunk tagjai között vannak német, román és magyar művészek, sőt volt szerb színészünk is. Mindenki német nyelven játszik. — Nincs ellenérzés a több­ségi románságban amiatt, hogy éppen egy magyar ember tölti be ezt a fontos pozíciót? — Ott nincs, legalábbis a mi színházunkban nincs. Az igazgatónőnk is részben né­met, részben román, részben pedig magyar ősöket mondhat magáénak. Mégegyszer hang­súlyozom, most a színházról beszélek, mert a többiről nem érdemes... — Értem. Úgy tudom, a romániai németek jórészt már kivándoroltak az országból. Van-e létjogosultsága a szín­háznak ilyen körülmények kö­zött? — Valóban, már nagyon kevés, az egykori több mint félmillióból talán ha száz- húszezer német él Romániá­ban. A kivándorlás most is tart. Mindenesetre mi ját­szunk, amíg van kinek ját­szani. — Van kellő létszámú kö­zönség Temesváron? — Még van. Igaz, már két éve nem tájolunk, mert a né­metek jórészt elmentek a fal­vakból. Aki maradt, azt be­hozzuk autóbusszal. — Nálunk, Magyarorszá­gon a legnagyobb gondot a fi­nanszírozás, azaz a színház fenntartása jelenti. Romániá­ban is ez okozfejtörést? — Bennünket is az állam szubvencionál, s ez a támoga­tás egészen biztosan hosszú távra szól. Már csak azért is, mert Romániában, főként a Bánságban Németország a legnagyobb befektető. — Tehát egy német nyelvű színház léte Romániában is politikai kérdés . . . — Ez nyilvánvaló. De hát azt, hogy létezésünk mennyire kirakat jellegű, nem is akarjuk tudomásul venni... Persze, hadd tegyem ehhez hozzá, hogy sem most, sem a korábbi rendszerben nem volt baj a romániai németekkel. A ma­gyarokkal már más a helyzet. De a német kivándorlókért va­lutában fizetett a német állam, így mindenki meg volt elége­dve. — Van-e Temesváron ma­gyar nyelvű színház? — Van egy nagy épület a város főterén, ami azért neve­zetes, mert innen indult el az úgynevezett „forradalom”. Ebben az épületben két szín­pad található: a nagyobbikön a román opera és a nemzeti színház, a kisebbiken pedig a német színház és a magyar színház játszik. — Remélhetőleg még na­gyon hosszú ideig . . . — Ez már egy külön be­szélgetés témaköre lehetne, de ha már megkérdezett, el­mondhatom, hogy ebben a te­kintetben rendkívül pesszi­mista vagyok. Nagyon sötéten látom a jövőt, félő, hogy fel­itatnak, szétmorzsolnak ben­nünket, s száz év múlva nyoma sem lesz nálunk a ma­gyar kultúrának. — Közel két millió magyar ide vagy oda? — Nézze, egyes román új­ságokban ma nyíltan megje­lenhet az a felhívás, hogy „akasszátok fel a magyaro­kat”! Ezek után én is csak azt remélhetem, hogy két millió magyarral nem lehet bármit megtenni.-szá­Június 16-17., III. Nemzetközi Blues & Rock és Gasztronómiai Fesztivál Zenész- és szakácsválogatott Pakson Gárdái György, a paksi Új Hullám söröző tulajdonosa és segí­tőtársai idén is megrendezik Magyarország minden bizonnyal leghosszabb nevű fesztiválját, a Nemzetközi Blues & Rock és Gasztronómiai Fesztivált. Az koncertekre, főzőversenyekre június 16-17-én várják az érdeklődőket; a helyszín ezúttal is az ESZI Csarnok és környéke. A zene ünnepe a rádióban — Annak idején milyen elgon­dolásból párosítottad a bluest a gasztronómiával? Talán mert Gárdái György szerint minden bluesrajongó nagy pocakú? — Egyáltalán nem véletlen, hogy ilyen jellegű lett ez a fesz­tivál. Én már előtte is szervez­tem számtalan zenei eseményt, a halászléfőző-verseny pedig hagyománynak számít Pakson. Igaz, a fesztivál előtti néhány évben kicsit elfeledkeztek róla szervezők. Amikor Török Ádámmal (RABB) összedug­tunk a fejünket fesztivál-ügy­ben, akkor ugrott be, hogy mi lenne, ha a zenét összekötnénk a gasztronómiával. Az első év­ben ez még csak halászlé- főző-versenyt jelentett. — Akkor még a helyszín is más volt. — így van, de a Rock Casi- nót - ma Paksi Képtár - már az első évben kinőttük. Hozzá kell tennem, az itt felvett CD-le- meznek nagy sikere volt szak­mai berkekben, és ez lendületet adott a fesztiválnak is. Azt is tudomásul kellett vennünk, hogy a Duna-part ugyan gyö­nyörű környezet a halászléfő­zéshez, de a feltételek koránt­sem voltak olyanok, mint ta­valy, amikor már átköltöztünk az Energetikai Szakképzési In­tézetbe. Szerencsére rengeteg segítséget kaptunk az iskolától, csakúgy mint a PA Rt.-tól. — Az elmúlt évihez képest milyen újdonságokkal találkoz­hatunk az idei, immár harmadik fesztiválon ? — Tavaly nagyszámú ér­deklődő nézte a gyönyörű alko­tásokat, viszont korgó gyomor­ral.. . Idén gondoskodunk ar­ról, hogy a versenyműveken kívül is készüljenek olyan pro­duktumok, amelyeket érdemes megkóstolni, megvásárolni. Farkas „Sobri” Jóska, Magyar- ország örökös halfőző bajnoka tehát nem csak a zsűri munká­jában vesz részt, hanem a nyil­vánosságnak készülő étkek irá­nyításában is. Mivel ennek a műfajnak a jelszava „szabad tűzön, szabad ég alatt”, próbál­kozunk ökörsütéssel is, a buda­pesti Kéhli vendéglő és az ado- nyi Autós Tanya elismert mes­tereivel. Tavaly már volt egyéb halételek kategória is, idén pe­dig lehet nevezni más, bogrács­ban készült ételekkel is, itt gondolok a gulyásra, pörköltre, különféle levesekre. Áz amatő­rök mellett várjuk minél több vendéglő, étterem jelentkezését a szombat délelőtti megméret­tetésre. Ez idő tájt rendezzük meg egyébként a szokásos bor­bemutatót és a fesztiválfocit is. — A fesztivál másik „alap­pillére” nagy szerelmed, a blues és környéke. Ahogy a programfüzetből is kitűnik, is­mét nagyon erős lesz a fellépő gárda. — Szerencsére ma már olyan helyzetben vagyunk, hogy válogathatunk a jelentke­zők közül. Nyugodtan mondha­tom, hogy a műfaj legjobb ma­gyar képviselői szívesen jönnek ide, sőt, szomorú, de holland, német zenekarokat kellett visz- szautasítanom. Persze, azért így is jönnek Ausztriából, az Egye­sült Államokból, Szlovákiából. Lesz újdonság a zenei rendez­vényeiméi is. Tapasztaltam kül­földi fesztiválokon járva, hogy ott az események nem koncent­rálódnak csak a fesztivál szín­helyére. Ezért a paksi Új Hul­lám sörözőben ezzel párhuza­mosan olyan zenekarok is szót kapnak, amelyek a sportcsar­nokbeli fesztiválprogramba idő- és egyéb hiányában nem fértek be. Ez azt jelenti, hogy az Új Hullámban pénteken és szombaton déltől másnap haj­nalig non-stop lépnek fel együttesek, a szünetekben pe­dig lesz lemez- és videóbemu­tató, valamint lemezdedikálás. Már csütörtökön este is érde­mes lesz az Új Hullámba láto­gatni, hiszen az IVÓ Internati­onal jóvoltából egy finn har- monikás ad koncertet. — Az eddigi fesztiválok so­rán megszokhattuk, hogy tévé- és hangfelvételek is készültek. — Valamennyi produkciót felvesszük stúdióminőségben. Úgy néz ki, hogy minden elő­adó, ha másra nem, kazettára felkerül. Szeretnénk, ha az ez­úttal is kiadásra kerülő CD-le- mez a péntek éjszakai jam-ses- sion anyagára épülne. Erre egyébiránt nagyon komolyan készülnek a zenészek. — Manapság ki lehet hozni egy ilyen nagyságrendű feszti­vált nullára? — Hála a támogatóknak, igen. -krasznai­Nyári premier A Crazy for you, azaz a Bo­londulok érted című musi­calt tűzte műsorára a Fővá­rosi Operett Színház. A ze­nés játék magyarországi bemutatóját beharangozó sajtótájékoztatón a szín­padra állítok elmondták: a darab szövegkönyvét Ken Ludwig, a verseket Ira Gershwin írta, zenéjét pedig a fivér, George Gershwin örökzöld melódiáiból állí­tották össze. A darabválasz­tás kulisszatitkairól elhang­zott: Ungvári Tamás fi­gyelmét - aki a későbbiek­ben fordítójává is vált a színpadi játéknak - ismerő­sök hívták fel a nagy sikerű New York-i musicalre. Az irodalomtörténész arról szólt, hogy a világhírű ame­rikai zeneszerző kompzíció- inak világjogát egy millio­mos honfitársa birtokolja. A milliomos és amatőr sztepp­táncos végül is beleegyezé­sét adta az eredeti Broad­way produkció operett szín­házi bemutatójához. A ma­gyar verseket a szövegírók doyenje, G. Dénes György írta. Az 1930-as évek Ame­rikájának zenei és táncos kultúráját megjelenítő pro­dukcióhoz Seregi László készítette a koreográfiát. A Kossuth-díjas művész egy­ben az előadás társrendezője is. Bobby Dereket - aki mindenáron énekes-táncos sztár szeretne lenni - Csere László alakítja Weil Róbert- tel felváltva. Szerelmét, Polly Bakert Dávid Krisz­tina, valamint Ullmann Mó­nika kelti életre. A mamát Felföldi Anikó, illetőleg Mednyánszky Ági játssza. Első alkalommal, június 21-én a Magyar Rádió (MR) is meg­rendezi a zene ünnepét, amelyet 15 évvel ezelőtt Párizsból indí­tottak el és azóta több európai városban hagyománnyá vált - hangzott el az eseménysorozat saj tótáj ékoztatój án. Szirányi János, az MR el­nöke elmondta: a rádiósok sze­retnék, ha a nyári napforduló alkalmából a zenehallgatók, amatőr és profi zenészek együtt ünnepelnék a nyarat és a mu­zsikát. Az intézmény ezen a napon kitárja kapuit a zeneked­velők számára: a rádió zenei stúdiói és Márványterme nyitva lesz az érdeklődők előtt, akik az egyenes adásban közvetített koncerteket élőben is meghall­gathatják. A több budapesti és vidéken zajló eseményt az MR vala­mennyi adója közvetíteni fogja. Az óbudai Éő téren lesz utcaze­nélés és nótahangverseny, az Óbudai Társaskörben pedig fel­lép a Forrás Kamarazenei Mű­hely és a Sonora Hungarica. A Pollack Mihály téren nagysza­bású koncertet terveznek pél­A Narancs Könyvek-sorozat hatodik kiadványaiként látott napvilágot Cyril Collard Vad éjszakák című önéletrajzi ihle­tésű regénye. A harminchat éves korában, AIDS-ben el­hunyt francia író-filmrendező kötetének magyar nyelvű sajtóbemutatóját a napokban tartották a budapesti írók Bolt­jában. Csejdy András sorozatszer­kesztő elmondta: az 1993 már­ciusában elhunyt Collard művét dául a Stúdió 11, a László At­tila Band és az Oláh Kálmán Sextett részvételével. Az MR Márványtermében este 10-től éjjel 1 óráig éjszakai jazzklub szórakoztatja a hallgatókat és az érdeklődőket: a Szakcsi Trio, a Jam Session és a Trio Midnight zenéjével. A Tilos az Á előtti világzenei koncerten fellép többek között az Ef Zámbó Happy Dead Band, egy orosz asszonykórus, illetve hallható lesz romániai cigány­zene, funky- és reggae mu­zsika. Június 21-én a Kossuth Rá­dió Napközben adása ünnepi műsorral jelentkezik Kun- szentmiklósról, továbbá a Bar­tók adón hallható majd a szol­noki kórushangverseny- és a szentgotthárdi zeneiskola kon­certje, illetve szentendrei mu­zsikus családok zenélése. A szervezők szeretnék, ha június 21-ig más városok és ze­negyüttesek is csatlakoznának egyéni rendezvényekkel a zene ünnepéhez. A rádió szívesen ad hírt ezekről az eseményekről is - hangzott el a tájékoztatón. minden világnyelvre lefordítot­ták, illetve film is készült be­lőle, amelynek főszerepét még az író formálta meg. Az alkotó már nem érhette meg Franciarország legrango­sabb filmes ünnepének 1993. évi eseményeit, négy nappal a díjkiosztó ünnepség előtt hunyt el. A Vad éjszakák című munkáját a fesztiválon a többi között a legjobb első filmnek járó César-díjjal tüntet­ték ki. Cyril Collard: Vad éjszakák

Next

/
Oldalképek
Tartalom