Tolnai Népújság, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27 / 123. szám

12. oldal Hétvégi Magazin 1995. május 27., szombat Vissza oda, ahol a dolgok elvesztek Ne vedd magad túl komolyan! írott képek Nevezetes repülőgépek Kétségtelen, hogy valameny- nyi, a II. világháborús repü­lőgép nevezetes, híres, sőt hírhedt, amennyiben a Jun­kers gyártmányára, a Ju 87- re, a sokszor emlegetett Stu­kára gondolunk. Mégis, a téma iránt érdeklődő fanati­kusokon kívül kevesen állít­hatják azt, hogy kapásból fel tudnának sorolni négy-ötnél több típust, mely megjárta a háborús égboltot. Pedig a re­pülőgépek és pilótáik akarva-akaratlan történelem­formáló szerepet vállaltak, elég utalni az 1940-es őszi angliai csatára, amikor is maga Churchill mondott kö­szönetét azon keveseknek, akik olyan sokat tettek a végső győzelemért. Amit per­sze nem is volt olyan könnyű' kivívni: ezt az egyébként nyil­vánvaló vélekedést támasztja alá a Kossuth kiadó most megjelent kötete, mely A má­sodik világháború repülő­gépei címet viseli. A több mint 160 gépet bemutató összefog­lalásból kiderül, hogy a néme­tek, miután a hagyományos, tehát a légcsavaros techniká­ban alulmaradtak, minden bi- zodalmukat a sugárhajtású repülőkbe vetették. Az új típu­sok felül is múlták ellenfelei­ket, ám ekkor, azaz 1945 ele­jén már alig volt hely - és üzemanyag - a felszálláshoz az agyonbombázott Németor­szágban ... -szá­Újra koncertezik sokak kedvence, a Balaton, az egyik - a má­sik a Trabant - legintimebb zenéket, szövegeket produkáló ze­nekar, még valahonnan a nyolcvanas évek legelejéről. Víg Mi- hályék fellépéseiken idéznek a Trabanttól, a Neurotictól és az Európa Kiadótól is, amúgy balatonos átiratban, nem kis gyö­nyörűségére a hallgatóknak. A magyar underground egyik legmarkánsabb alakjával a gyermekkortól indítottunk. A Nitzer Ebb második eljövetele Május 19-e esős péntekén két év után újra eljött a Petőfi Csarnokba az angol techno vagy eletric body music egyik úttörő csapata, a Nitzer Ebb. E sorok írója elsősorban azért nézte meg őket most először, mert idei Kick It című albumo­kon már előtérbe kerültek a gi­tárok is, így az EMF-hez ha­sonló zenében reménykedett. Szerencsére mást és többet kap­tam, mint amire számítottam. A 20 órára meghirdetett kon­cert fő attrakciója negyed ti­zenegykor kezdődött, addig egy magyar előzenekar és a hosz- szúra nyúlt rave-ambient-party húzta az időt. Színpadra lépéskor az első három számmal, az új, gitár­centrikus dalokkal nyitottak. Harmadikként a Kick It című sláger szólt. Ezután egy régi „teknős” nóta, illetve egy várat­lan és kulturált dal következett. Majd régi és új számok sorjáz­tak egészen kemény és harcos megszólalásban és előadás­módban. A közönség is könnyen rá­hangolódott a témákra, az egész nézőtéren nagy volt a mozgás, a „tánc”. Douglas McCarthy énekes és Don Harris dobos félmeztelen külseje és militáns előadása könnyen követésre ta­lált a küzdőtéren. (15-20 éves gyerekek egy karika az orrban, egy a szemöldökön át és egy féltucat a fülben). Néhányan követeltek egy régi klasszikust, a Fire-t, mely a koncert középső részében el is hangzott és igen nagy tetszést, kavalkádot okozott. Rendkívül egységes és profi produkciót láthattunk, mindenféle sztáral­lűrök és hatásvadász szövegek nélkül. (Elmaradtak a magyar szavak, a tavaszi szél vizet áraszt és gyöngyhajú lány ref­rének). A kemény és letaglózó megszólalást pedig nem a he- avy-metal kliséknek és punk idiotizmusnak a hatására érték el ezek az Essexből (Anglia) származó „macsó” férfiak. Másfél órás műsoruk után, két ráadásblokk következett. A táncparkett sötét zugai éjfél után kiürültek, körülbelül ezer fiatal vezethette le indulatait és hozhatta lendületbe végtagjait. A következő dark-nap június 17-én lesz Sioxie második, de remélhetőleg tényleges eljöve­telével. Végezetül ajánlom a Nitzer Ebb együttes lemezeit meg­hallgatásra. Az angol alternatív zenei színtér egyik legnívósabb kiadója, a Mute jelentette meg őket. Sorrendben: That Total Age; Belief; Ebbhead; Kick It. Széles Zoltán — Negyedik gyereke vagyok az apámnak, aki népzenekutató volt. Az anyám ruhatervező, Budaligeten voltam óvodás, a suli ötödik osztályában kettő- egészkilenc voltam. Az apám és az anyám elutazott Indiába, engem meg benyomtak egy heti internátusba, ott tanultam meg gitározni. Állítólag attól a bá­csitól, aki a fiatal korában szin­tén intézetbe járó „Szörnyű” Leventét is tanította gitározni. Ez engem nagyon inspirált, mert nagy Illés-rajongó voltam akkoriban. Jártam tizenkét-ti- zenhárom éves koromban Il­lés-koncertekre. Volt egy ke­resztapám, aki disszidált, úgy­hogy én tizennyolc éves korom­tól folyamatosan Angliából kaptam a legfrissebb könny­űzenei lemezeket.. . Emlék­szem, nagyon szerettem még az erdőben sétálni. Volt egy kalap, amiről leszedtem a szalagot, meg a belső bélést, azt a fe­jemre tettem, és télen abban mentem, nyáron hajadonfőtt. Mindig hosszú nadrágban, hogy ne csípjen össze a csalán. — Ez tényleg fontos... — Amikor hazajött az apám, meg kellett hallgatnia, amit gyűjtött. Egyébként ci­gány népzenekutató volt, és jöt­tek hozzánk is a cigányok, akik énekelték és hallgatták a gyűj­téseit. Főleg az indiai anyagot, ami ötven-hatvan órányi volt. Egy hatalmas hangszóróról Az 1980-ban alakult skót trió a 80-as évek új hullámának talán legkülönösebb, legösszetettebb zenéjét játssza, akik megalku­vásoktól mentesen sikeresen mentették át magukat a 90-es évekre is. Nevüket egy régi Simple Minds dalból vették, de művészetük közelebb áll Jean Cocteau francia költő, író, gra­fikus munkásságához. Zenéjük talán a XX. századi avantgarde irányzatok (szürrealizmus, da­daizmus, kubizmus) zenei meg­felelői. Hangzásuk gerincét a torzított gitárok és az egészen egyedi pengetési technikák ad­ják. Emellett a dombkompute­rek rafinált ritmusai, a szinteti­zátorok disszonás hangszínei, melyek rendkívül lágyak, pu­hák, több dimenziós hangka- valkádot alkotnak. üvöltette, és azt én kényte­len-kelletlen, illetve szí­ves-örömest hallgattam. Na­gyon nagy hatást tett rám. — Milyen volt az első zene­kar, amiben játszottál? — Nyolcadikban volt egy haverom, egyáltalán nem tudott gitározni, én sokkal jobban tud­tam nála. Viszont Beatles-má- niás volt, ezért The Second Be­atles lett a zenekar neve. ő John Lennon szerepét játszotta, volt akkor már egy Ringó Star, meg egy Paul McCartney, aki szin­tén balkezes volt, de nem tudott gitározni. Nekem, aki akkor jöt­tem ki az intézetből, a George Harrison-szerep maradt. Ütöt­tük-vertük a zongorát, és rohadt hagymákat dobáltunk le a szemben levő járdára, a Petőfi Sándor utcában. — A következő komolyabb zenekar? — Az a Balaton volt, ’79-ben. Én hosszú ideig nem nagyon foglalkoztam a könny­űzenével, aztán a Spions - Mol­nár Gergely, Najmányi - meg­jelenésével úgy tűnt, nem telje­sen reménytelen magyarul könnyűzenét csinálni. Volt egy barátom, a Hunyadi Károly, aki nagyon jóban volt a Najmányi- val. írt neki zenéket, és amikor kijött a katonaságtól, akkor kezdtünk el együtt dolgozni. Fél év alatt megírtuk a mai na­pig is működő repertoár egyne­gyed részét. Akkoriban bor­Ehhez járul Elizabeth Fraser képzőművész lágy, de egészen érdekesen hajlított hangja, mely a kelta hagyományokból épít­kezik. Az eddig leírtakból gon­dolom elképzelhető, hogy mennyié különös hangulatú művek születhetnek e zenei egymásra hatásból. Említésre érdemes az énekesnő mellett a két hangszeres neve: Robin Guthrie (gitár, billentyűk, szin­tetizátorok) és Simon Ray­monde (basszusgitár). Termé­szetesen az angol 4AD kiadó foglalkoztatja őket, ami a Coc­teau növekedésével együtt az alternatív zenei színtér egyik legjelentősebb műhelyévé vált. Első albumuk Garlands cí­men jelent meg 1982-ben. Disszonáns hangjai már meg­előlegezik a későbbi egységes zasztó gyorsasággal írtunk. Ilyen időszak volt. — Később a Trabanttal eléggé összemosódott a Bala­ton. Hogyan zajlottak azok a felvételek, amelyek azóta is közkézen forognak ilyen-olyan demók formájában ? — Ä Trabantot a Lukin Gá­bor kezdte el, a Vetővel meg a Mariettával (Méhes - a szerk.). Én csak beleszálltam. A felvé­telek a Gábor lakásán zajlottak. Reggel tíz-tizenegy körül meg­érkeztem, két kazettás magnó­ról egymásra pingpongozva fel- játszottuk az alapokat mondjuk kettőig, akkor jött a Marietta, és ő elénekelte a szöveget. — Már eredetileg is szoba­zenének készültek a felvételek, vagy gondoltátok, hogy valami komolyabb is lesz belőle? — Komolyabb nem lett be­lőle, de hogy jó, azt tudtuk. Vi­lágos volt, hogy nem rossz, amit csinálunk, de azt azért erős túlzásnak tartom, hogy ez le­gendás lenne. Ló nincs, jó a szamár is, körülbelül ezt gondo­lom erről az egészről. De az tény, hogy mással nem foglal­koztunk, ezzel se nagyon, csak annyira, amennyire szerintem a könnyűzenével foglalkozni kell. — Volt egy kitérőd is az el­múlt években. A megtérésedről lehetett hallani, majd kitérésed­ről a Hit Gyülekezetéből. — Muszáj volt, hogy meg­történjen velem, és természete­sen életem legnagyobb tragédi­ájának tartom. Dehát minden­kivel kell, hogy történjenek tra­gédiák. — A megtérésed egyik pilla­natról a másikra történt? — Nem. A Pajor folyamto­és magas színvonalú alkotásai­kat. A következő évben a Head Over Heels című lemez 1 éven át az angol indie (független) zenei listákat vezeti. Közben illetve ezután szá­mos EP-t (mini LP-t) adnak ki, melyeken tovább folytatják a zenei kísérleteiket és az ének­hang tágítását, a hagyományos énektechnikáktól való eltérí­tést. A legutóbbi ZUG-oldalban említett This Mortal Coil al­kalmi formációval - a Dead Can Dance, Xymox és Modem English zenészeivel közösen - három lemez jelenik meg. Köz­ben az önálló mesterművek is sorjáznak: Treasure, Victoria­land, Blue Bell Knoll, majd az 1990-es Heavan Or Las Vegas, mely már letisztult, viszonylag populáris dalaival a szélesebb san mászott a nyakamra, nem hagyott békén. Előtte is olvas­tam a Bibliát, meg ez a fickó nem amatőr, különben nem dőlne be neki tizenötezer em­ber. De megintcsak sorsnak tar­tom, hogy végül le tudtam ma­gamról rázni ezt az egészet, igaz, emberfeletti áron és ..., és hogy végül is megfizettette velem, úgymond, a fősátán, és az ő fő-fő sátánja azt az árat, ami azoknak jár, akik tudnak függetlenül, szabadon gondol­kodni, és átlátnak a szitán. — Mi volt az ára ? — Először is hat évet kidob­tam az életemből, annak elle­nére, hogy mondjuk há­rom-négy hónapot voltam ott összesen, másodszor pedig ... (hosszú szünet) a feleségem be­lehalt ebbe az egész buliba . . . — Mikor kezdtél azon gon­dolkodni, hogy a Balatonnal ismét érdemes lenne csinálni valamit? — Tulajdonképpen ezután, ’94 elején. Azt gondoltam, oda kell visszamenni, ahol az ember eltévedt. Ahol az utat elvesz­tette, és hogyha ott sikerül fel­venni a fonalat, akkor talán megtalálja, ahonnan folytatni lehet. Én azért előtte is gondol­koztam olyan dolgokon, amiket szívesen csinálnék, s most is tudom, hogy mi az, amivel fog­lalkozni szeretnék. Ez a zenés színház, aminek a végeredmé­nye a video. De ahhoz, hogy ezt tudjam csinálni, munkatár­sakra, barátokra, munkatem­póra és megfelelő szellemre van szükségem, és ehhez sajnos vissza kellett kanyarodnom oda, ahol a dolgokat elvesztet­tem. Krasznai Zoltán közönség befogadására is al­kalmas. A ’90-es években kevesebbet hallunk róluk. Majd a szenzá­ciós visszatérés ’93 karácso­nyára a Four-Calendar Cű/é-vel, melynek Evangeline című dala a slágerlistákra is felkerül. A színvonal továbbra is a lehető legmagasabb. Ha zenéjük álomszerű han­gulatát és az éteri tisztaságú éneket hasonlítana akarjuk va­lamihez, akkor az a Twin Peaks sorozat sound-trackje lehet, me­lyen Julie Cruise énekel. Elisa­beth Fraser énekhangját és Julie Cruise szólólemezeit is ajánlom meghallgatásra, ezektől jobban „el lehet szállni”, mint az önis­métlő Pink Floyd és Mike Old­field piacorientált álművészeté­től. -széles­Zenei avantgarde: Cocteau Twins A szekszárdi Lala CD és Hifi Center május havi el­adási listája: 1. Best of Suprahits 2. L’art pour L’art: Vastyúk. 3. Horváth Charlie: Charlie 4. Carpe Diem: Lépj tovább 5. Ice MC: Ice green (remix) A szekszárdi Videovilág má­jusi kölcsönzési listája: 1. Beverly Hills-i zsaru III. 2. Farkas 3. Két tűz között 4. A zűr bajjal jár 5. Schindler listája A júniusi szám tartalmából: PINK CREAM 69: „A Games turnéról ’93 decemberében tér­tünk vissza, szerettünk volna néhány hetet pihenéssel tölteni, aztán nekiállni a következő le­mez megírásának, de Andi nem jött próbára. Kerestük, de nem találtuk. A menedzserünknek kellett megkeresnie. Végül Hamburgban lelt rá. Andi ak­kor jelentette be, hogy csatla­kozott a Helloween zenekar­hoz”. LEUKÉMIA: „A Leukémia el­könyvelte már magában, hogy túl magas csúcsra már nem fog feljutni ezzel a zenével. Elér­tünk valamit, élvezzük ezt, örü­lünk, hogy koncertezhetünk, pár százan eljönnek minden bu­lira. Ennyi év zenélés után az ember mérlegeli a dolgot, nem akar sztár lenni. Örülünk, hogy sok embernek nyújt valamit a zenénk ”. ANNIHILATOR: „A probléma az volt, hogy a Roadrunner egy második Sepulturát akart gyár­tani belőlünk, azt szerették volna, hogy egy világszerte is­mert és divatos csapat legyünk. Viszont ehhez egy kevésbé kommersz, sokkal durvább, ag­resszívebb albumot kellett volna kiadnunk. Ezt én is csak utólag láttam be ”. GAMMA RAY: „Már az előző lemez előtt filéztünk azon, hogy mi lenne, ha Ralf nélkül készí­tenénk el, de akkor még vala­hogy viszolyogtunk a válás gondolatától. Aztán az Insanity turné közben Ralf felvette a kapcsolatot a Judas Priest me­nedzsmentjével, hogy szívesen lenne Rob Halford utóda ”. NOFX: „Az a fura, hogy az Offspring meg a Green Day koncertjeire egészen fiatalok, tinik is járnak, meg persze átla­gos kinézetű főiskolások. Szó­val, a szépreményű ifjúság ... Ezzel szemben NOFX-re vagy Bad Religion-re a lepukkant vesztesek jönnek el, a reményte­len esetek, vagyis akik olyanok, mint mi ”. CLAWFINGER: „Már a Deaj Dumb Blind-on is tisztán hall­ható volt a Glawfinger stílusa, ami egy nagyon jellegzetes, na­gyon egyéni hangzással páro­sult. Ezzel annyira elégedettek voltunk, és persze a rajongók is, hogy nem láttuk értelmét a nagy kísérletezgetéseknek. ” A fél évszázados - Göncz Árpád által idén kitüntetett - Hobo a Kenyerem java címet viselő turné keretében ismét Szekszárdra látogat. A június 6-i sportcsarnokbeli születés- napi koncerten Ferenczy György, Fuchs László és a Hobo Blues Band közreműködik majd. Jegyek elővételben már kaphatók a sportcsarnokban, a művelődési házban, vala­mint a ZUG-ban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom