Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-04 / 30. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1995. február 4., szombat Leila: egy örmény balett-táncosnő Szekszárdon Huszonnégy éves, „százhat- vanvalahány” centi, 45 kiló. Jerevánban született, három éve él Szekszárdon. Balett-táncos. Pécsen, vagy Budapesten, balettszínházban szeretne dolgozni. Leila Tate- voszjannak hívják. — Hogy lett belőled táncosnő? — Jerevánban, az általános iskolában különböző tanfolyamokon táncoltam. Jelentkeztem főiskolára Oroszországba, de nem vettek fel. így végül Örményországban szereztem diplomát, egy művészeti stúdióban. — Hogy kerültél Magyarországra? — A férjem, Armen már régebben itt élt. Egyszer vendégségbe jöttem hozzá, (akkor még nem voltunk házasok) és akkor megkérdezte, hogy nem akarok-e ittmaradni? Magyarországon az első napokban még úgy tűnik, hogy minden oké - így azt mondtam neki, hogy én nem vagyok olyan erős, szeretem, ha valaki van mellettem. Mondtam neki, hogy „csak úgy” nem maradok itt. — Mivel foglalkoztál itt? — A Gemenc Szállóban táncoltam éjjelente, egy saját műsorban. — Miért hagytad abba? — Végülis csak azért csináltam, mert a férjemnek nem volt állandó munkája, muszáj volt valakinek keresni a pénzt. Amikor ő már talált munkát, akkor már nem engedte, hogy táncoljak. — Féltett téged? — Hát igen. Tudod, a keleti ember egy kicsit, hogy mondjam, idegesebb. — Azóta nem is vállalsz munkát? — Tolnán, a gimnáziumban dzseszzbalett tanfolyamot tartok gyerekeknek hetente kétszer, második éve csinálom. — Ez az életcélod? — Nem. Ha jobb formában leszek, akkor talán lesz lehetőségem balettszínházban dolgozni, Pécsen vagy Budapesten. — Most milyen formában vagy? — Két évet kihagytam, és ez nagyon sok. Most naponta minimum két órát speciális klasz- szikus táncmozgásokat, gyakorlatokat végzek. — Ennyi idő után, gondolom valamennyire ismered Magyarországot. — Itt túl nyugodtak az emberek. Néha ez zavar is. Mikor a gyerekekkel foglalkozom, akkor is úgy tűnik, hogy nem kedvvel táncolnak. De ők azt mondják nekem, hogy ha nem lenne kedvük hozzá, akkor nem járnának a tanfolyamra. Nagyon drága minden és nagyon kicsik a fizetések. Én azon is csodálkoztam, hogy drága a főiskola, az egyetem, az emberek sokat fizetnek, több évet tanulnak és utána kapnak 15 ezer forint fizetést. Hogy miért fizettek akkor, hogy miért tanultak, ezt nem értem. — Nem vágysz vissza Örményországba ? — Most már nem. Mióta Magyarországra jöttem, sok minden megváltozott otthon. Háború van. Nem sokkal azután, hogy ide kerültem, a szüleim meglátogattak, és akkor azt mondtam nekik, hogy hazamegyek velük. De ők azt mondták, hogy ne menjek, mert most teljesen más a város, és az emberek is megváltoztak. Pedig akkor én kész voltam menni. — Miért? — Mindig a papírok után kellett járnom. És az emberekben is csalódtam. Lehet, hogy nektek az normális - mert itt születtetek -, hogy már tudjátok, hogy ha valakivel valamit megbeszéltek, akkor lehet, hogy nem csinálja meg azt. De nekem ez nagyon furcsa. — A férjed már tévés show-műsorban is szerepelt. Téged azonban kevesen ismernek. — Hát mondd meg, hova járjak? A férjem szinte egész nap dolgozik. És én munka közben nem akarom zavarni. — Eléggé egyedül lehetsz. — Igen, de megszoktam, és most már az kezd idegesíteni, ha sok embert látok. Igaz, ez valamikor nem így volt... De mindig van dolgom, soha nem unatkozom. — Később se akarsz visszamenni Jerevánba? — Nem tudom. Az az igazság, hogy már kicsit megszoktam az itteni életet. Ha lesz munkám színházban, akkor itt maradunk Magyarországon, ha nem, akkor inkább megyünk tovább. Amerikába.-sMagyar Államkötvény 1997/L. A legújabb. Azoknak, akik biztonsággal és kényelmesen akarják növelni pénzük értékét. Azoknak, akik rendszeres jövedelmet szeretnének elérni. Azoknak, akik tőkét gyűjtenek. Tehát Önnek is, ha hosszú távon előnyösen kamatozó, biztos befektetést keres. Magyar Államkötvény 1997/L. A befektetők 1995. február 6. és február 10. között vásárolhatják meg az Államkötvényt kiemelt értékesítés keretében. Az erre az időszakra meghatározott ár legfeljebb az 1995. január 27-i aukción kialakult átlagár 0,2% ponttal, valamint a napi felhalmozott kamattal növelt értéke lehet. Á legújabb Magyar Államkötvény kétéves futamidejű, mely a kibocsátás napjától (1995. február 1.) a lejárat napjáig (1997. február 1.) tart. Alapcímlete 10 000 Ft. Kamata változó, alapja az 1, 3, és 6 hónapos diszkont kincstárjegy átlaghozama + 1,75% kamatprémium. Törlesztés névértéken: 1997. február 1-én. Kamatfizetési időpontok: minden év augusztus 1-jén és február 1-jén. Az első félévre érvényes kamat mértéke: évi 31,81%. Ha a kamatfizetés esedékessége munkaszüneti nap, akkor a kifizetés a következő munkanapon teljesül. A Magyar Államkötvény 1997/L - mint az eddig kibocsátott Állam- kötvények többsége - másodlagos forgalomba kerül: a futamidő alatt napi árfolyamon eladható és megvásárolható a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban és egyes forgalmazóknál. A kötvényt külföldi személyek és szervezetek is megvásárolhatják. A Magyar Államkötvény 1997/L Magyar Állampapír, így törlesztését és kamatait az állam garantálja. Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Tolna Megyei Igazgatósága Szekszárd, Auguszt Imre u. 7. • OTP Bank Rt. Szekszárd, Bonyhád, Dombóvár, Dunaföldvár, Paks, Tamási, Tolna • Cooptourist Rt. 7100 Szekszárd, Kölcsey Itp. 160. (a New York Bróker Kft. ügynökeként) Magyar Államkötvény 1997/L Magas és biztonságos A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG A kerámia túlél bennünket — Úgy érzem, hogy eddig mindig rossz vonatra szálltam, a magánéletem is félre- siklott - vélekedett Alberczki Zsuzsanna, aki Dunaföldvá- ron él. Harminc esztendős, két gyermek anyja. Nagyon elszánt és a viszonylag törékeny külső érzékeny lelket és komoly, határozott életszemléletet takar. — A házasságom néhány éve tönkrement, úgy jöttem el otthonról, hogy felpakoltam a kerékpárra a két gyereket és kész. Ez a dolog annyira megviselt, úgy éreztem minden percben összeroppanhatok. Kellett valamit csinálnom, hogy életben maradjak. — Nagyon régóta rajzolatok. Összejártunk néhányan itt Dunaföldváron. Szóval összeállt egy kis amatőr társaság, önképzőkör. Itt ismerkedtem meg egy igazi, jó fazekas mesterrel, Végh Istvánnal. Elmondtam, hogy mennyire „kész” az életem, szeretném újrakezdeni és ha ezt megtehetném, akkor bizonyára fazekasságra adnám fejem. Mindig érdekeltek a korok és stílusok, a kézműves mesterségek és népművészet, és csak a természetes anyagokat szeretem. 1993 őszén rábeszélésére próbáltam meg a korongozást, pedig koromhoz elkésettnek tartottam a tanulást. Szóval az az igazság, hogy nem tudtam felállni onnan, annyira megfogott, annyira elvarázsolt az agyag, az, hogy a kezem alatt szinte életre kelt föld. — Kapcsolódik valamiféle módon a kerámiázás ahhoz a tevékenységhez, amit a munkahelyén csinál? — Egy csöppet sem, hiszen operátorként dolgozom. Meg kell mondjam, hogy mindig is féltem a számítógépektől. Úgy érzem, hogy idegen számomra az a szerkezet. Szerintem a számítógép egyrészt nagyon okos, másrészt pedig iszonyatosan buta. Mindent képes megcsinálni egy szempillantás alatt, ha megvan rá a megfelelő program. Másrészt, ha egyetlen pontot rosszul üt be az ember, akkor nem ért az utasításból semmit sem. — Mióta foglalkozik a fazekassággal? — Tavaly nyár óta. Rendezetlen családi körülményeim miatt heti egy alkalommal tudtam a fazekashoz elmenni és hobbi szinten kezdem foglalkozni az agyagozással. Egyszer aztán eltűnődtem azon, miként tudnék talpra állni. A két gyermekemet egyedül neveltem, édesanyám segédletével. A kerámiaművészet célja és értelme lett azt életemnek, mindent feltettem erre a lapra. Hagyatékból sikerült vásárolni egy égetőkemencét. Elmentem az esztergályoshoz, és az asztaloshoz, Alberczki Zsuzsanna és megcsináltattam a korongomat. Édesanyám nemrég vált ki a helyi szövetkezetből, a vagyonrésze fejében pedig hozzájutottunk egy régi épülethez, ami teli van pockokkal és egerekkel. Nos, itt rendeztem be a keramikus-műhelyemet mondta Zsuzsanna kezeit széttárva, mutatva az alig több, mint tizenöt négyzetméternyi helyiség falaira. — Milyen módon képezi önmagát? Ez nem olyan mesterség, hogy ripsz-ropsz meg lehet tanulni. — Rettentően hiányzik a megfelelő képzettség, minden percben érzem hiányát. Az agyagművesség 9000 éves. Az antikváriumokban, az ecseri piacon, a pécsi vásárban agyagművészettel, fazekassággal kapcsolatos szakirodalmakat kutatok állandóan. Ezekből képezem magam. Néha elmegyek Siklósra, Végh Istvánhoz, és Getjenbe Kozák Évához, aki a népművészet mestere. Önzetlenül mindenben segítenek nekem, pedig e kézműves mesterség ismerői igencsak vigyázzák szakmai titkaikat. — Milyen formájú, alakú kerámiákat készít? — Tele vagyok tervekkel, ötletekkel, mindenféle technikát, stílust szeretnék kipróbálni. A kerámia-művészetben szinte nincsenek korlátok, csak az agyag tűrőképessége szab határvonalat. Minden egyes darab külön műalkotás. Nem szeretnék giccseket készíteni. Magasra tettem a mércét magam előtt. Még csak az első lépcsőfokokat tettem meg a célomhoz vezető úton. Szeretnék mindent elérni a kerámia-művészet terén. Most már, úgy érzem, ez az életem. Az agyagművesség egyfajta önkifejezés. A teremtés művészete. A lelkemet, az álmaimat is az agyagba gyúrom. A cserepeim, remélem túlélnek majd engem, talán emberöltőkön keresztül létezni fognak, jó lesz rájuk nézni, jó lesz használni őket. Nyomot hagyok általuk a világban.-Garay-