Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

1995. február 4., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Irodalmi kávéház: „A kettőnk titka” A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház Irodalmi ká­véház címmel meghirdetett, négy előadásból álló sorozata a szervezők számára megelége­déssel járó sikerrel indult, s a sorozat további vendégei jó ga­ranciák arra, hogy még na­gyobb sikerrel folytatódjék. A második előadásra január 31 -én kedden este 8 órakor került sor. márványtermet nagy gonddal és igazi vendégváró fi­gyelmességgel rendezték be, a fotelokkal körülvett asztaloknál családok, baráti társaságok fog­laltak helyet. Kellemes zene, sütemény, kávé, s a büfé nyúj­totta megannyi finomság mel­lett beszélgetve várakozásteljes zsongásban lépett a színpadra a két művész, Bencze Ilona és Kovács István, akik műsoruk­nak a „Kettőnk titka” címet ad­ták. A két művészt zongorán Szentirmai Ákos zeneszerző kí­sérte. Felejthetetlen, gondtalan, felszabadult, igazi családias hangulatot teremtett az a Bencze Ilona, aki felett nem múlik az idő, és az a Kovács István, akit kifejezetten „sár- mossá” tett az őszülő haj. Eb­ben az egy órában dalban, vers­ben a férfi és a nő kapcsolatát, annak sokszínűségét tárták a közönség elé. Szerelemről, ál­mokról, szenvedésről, szenve­délyről, csalásról, hűségről, a nők és a férfiak örök harcáról szavaltak, énekeltek. S hogyan? Mint két pajkos fiatal, összeka­csintva, önfeledten, ők maguk legalább annyira élvezve a já­tékot, mint a tőlük karnyújtás­nyira ülő közönség. Az öltözőben az előadás után ugyanúgy egy húron pendültek, ezért a kérdésekre adott vála­szaik úgy összemosódtak, mintha egy ember mondta volna őket. — Vastaps! Ez volt az utolsó szó, amit a jegyzetfüze­tembe írtam, mielőtt önöket a közönség „elengedte”. Mit je­lent egy színésznek ennyire kö­zel kerülni a nézőhöz? — A pódiumműfajban ép­pen ez a csodálatos, és egyben nehéz, hogy együtt lélegeznek velünk. Egy színházban ját­szani, filmről nem beszélve, azt jelenti, hogy mindenki segítsé­günkre van, nekünk dolgozik az egész társulat. Itt csak egy­másra számíthatunk. — Nagy sikerük volt... — Nagyon jó barátok va­gyunk. S ez nem titok. Jól is­merjük egymást, s meggyőző­désünk, hogy igazán jó dolgo­kat csak úgy lehet együtt csi­nálni, hogy a partnerrel ember­ként szeressük, tiszteljük egy­mást, ismerjük egymás gondo­latát. S ha ezt a közönség is ész­reveszi, akkor bizonyára jól tettük a dolgunkat. — A műsoruk a szerelemről szólt. Mint színészek, sokszor átélhették ezt az érzést. Mit je­lent magánemberként Bencze Ilonának és Kovács Istvánnak a szerelem? — Mindent! Az élet valódi értékét jelenti, a legszebb em­beri kapcsolatot. Sok szép kap­csolat van az emberi életben, gyermekeinkhez, szüléinkhez, barátainkhoz fűződő érzések. A szerelem mindezek felett áll, s valahol benne is van mind­egyikben. A szerelem az az ér­zés, amelyen keresztül látjuk az egész világot, s olyan lesz szá­munkra a világ, amilyen sze­rencsénk a szerelemben van. Mert a szerelem a szerencsétől is függ. Vannak emberek, akik soha nem élhetik meg ezt az ér­zést. Nem tudhatják, de életük­ből a legnagyobb dolog maradt ki. A szerelem különböző in­tenzitással kitölti az emberi éle­tet, a születéstől a halálig. Az irodalmi kávéházban az előadás után még ott maradtak a nézők egy kis beszélgetésre, csevegésre. Az élmény közös volt, s jó azonnal kicserélni a gondolatokat. A kihalt városon hazafelé tartva fülembe cseng amint Bencze Ilona mély át­éléssel szavalja az egyik leg­csodálatosabb szerelmes verset, József Attila „Esti sugárkoszo- rúját”. Sas Erzsébet Rejtett értékeink Dr. Dőry Ferenc munkássága Egykori patinás nemes családaink nemzet­ségrendjében egymást követik a vármegye különböző magas tisztségeit viselő atyák, mígnem a századforduló táján megbomlik ez a szokásrend, szakítanak néhányan az ősi jogászmesterséggel és új utat járnak. Közéjük tartozott dr. Dőry Ferenc is, akinek ősei várjobbágyok voltak és Nagy Lajos királytól nyerték adományul Joba- háza és Dör helységeket. Az elsőből ne­mesi előnevük, az utóbbiból családnevük eredt. Bárók, osztrák és magyar grófok éppúgy vannak a családban, mint al- és fő­ispánok, köztük többen megyénkben. Dőry Frigyes, Ferenc nagyatyja éppen 1848-ban volt megyénk alispánja, nyolc gyermeke közül Dénestől származik másodszülött fi­úként Szekszárdon a 120 éve, 1875. no­vember 27-én született Ferenc. Bátyja, Fri­gyes a paradicsompusztai birtokot örökölte, ő talán a hagyományok iránt volt fogéko­nyabb, ezért nemcsak a jogot végezte el a főváros egyetemén, hanem szociológiából is doktorált. Ez utóbbit már az Országos Levéltár díjtalan gyakornokaként, tehát 1898 márciusa után mintegy önszorgalom­ból valósította meg. Testvére jóvoltából az atyai örökség jövedelmének negyedrészét kapta még 1910-ben is, ez biztosította megélhetését, mint megyénk 46. legna­gyobb adófizetőjének. Már 1899-ben le­tette a levéltáros szakvizsgát, s így napidí­jas gyakornokká lépett elő. Bottló Béla nekrológjában idézi róla a kor nagy tekinté­lyű szakemberének, Pauler Gyulának sza­vait ebből az időből: „Igen eszes, tanult, szorgalmas, pontos tisztviselő, ki - bár még csak gyakornok - legnagyobb megelégedé­semre már egy levéltári osztályt vezet”. A következő években sorra jelennek A Dőry család címere meg cikkei és alapos könyvbírálatai a Ma­gyar Gazdaságtörténeti Szemlében, a Szá­zadokban, a Turulban, Magyar Nyelvben, Katholikus Szemlében és a két évig általa is szerkesztett Magyar Kultúrában. Számos törvény előkészítésében segédkezett ha­talmas jogtörténeti tudásával. A hivatali ranglétrán tíz év alatt az országos allevél- támoki tisztéből országos levéltári igazga­tóvá emelkedett, a Szent István Akadémia osztályelnöke lett. Viszonylag keveset írt, de önálló munkái között külön érdekes Mikszáth Kálmán Különös házasság című regényének bírálata, a Gróf Buttler János házassága, mert ebben a szaktudomány módszerével tisztázza család ifit az írói kép­zelet méltatlan vádjai alól. Fontos szerkesz­tése volt a nagy király halálának ezredéves fordulójára megjelent Szent István emlék­könyv. Legnagyobbnak szánt művét, az 1526-ig alkotott törvények kritikai kiadását már nem készíthette el. Csánki Dezső ha­lála után, 1932-től két évig - kinevezése nélkül látta el az Országos Levéltár főigaz­gatói teendőit, majd 1934-ben nyugdíjba vonult. „Dőry azok közé a tudósok közé tartozott, akikről nem alkothatunk teljes képet, ha csak tudományos munkásságukat vizsgáljuk” — írja róla Bottló Béla. - „isme­rősnek és ismeretlennek egyaránt készség­gel rendelkezésre állt felvilágosítással, se­gítséggel”. Ha valaki fellapozza Mözs község törté­netét, vagy Simontornya krónikáját, maga is meggyőződhet erről. Az utóbbiban dr. Kiss István le is írja: „A komoly levéltári kutatást tíz évvel ezelőtt dr. Dőry Ferenc országos levéltári főigazgató szíves előzé­kenysége és jóakaratú támogatása tette le­hetővé, amennyiben nemcsak útmutatást adott a felhasználandó kútforrásokra nézve, hanem azokat részben hozzáférhetővé is tette”. Amikor 1926-ban szülőmegyéje ké­nyes kérdésben kért tőle véleményt, jó szemmel látta meg, hogy nem a Pest me­gyei alispán meg a győri polgármester tá­mogatta jelöltek, hanem dr. Hadnagy Al­bert, aki ugyan eddig törvényhatósági le­véltárban még nem szolgált, de „intelligen­ciájánál fogva” a legalkalmasabb. Dőry Ferenc harminc éve, 1960. február 15-én halt meg Zombán, de még ma sem lenne késő emléket állítani neki, felol­vasó-tisztelgő estet rendezni munkássága megbecsüléséül. Dr. Töttó's Gábor Bayer József: Vezetési modellek - vezetési stílusok Könyv a vezetés elméleti és gyakorlati kérdéseiről (VINTON Kft. kiadása; Budapest, 1995) A nyolcvanas évek végétől a magyar gazdaság minden egysége már közvetlenül szembesül a piac kihívásaival. Ettől az időtől kezdve a ta­pasztalatok egyre határozot­tabban utalnak arra, hogy csakis a jól vezetett vállalatok képesek helyt állni az élesedő piaci versenyben. Az elavult vezetési módszerekkel irányí­tott vállalatok pedig mind ki­látástalanabb pénzügyi hely­zetbe kerülnek. Következés­képpen ma már a vezetést - elsősorban a gazdasági veze­tést - joggal tekintik életkö­rülményeink jövőbeni alaku­lása szempontjából döntő je­lentőségűnek. Ezért alig ért­hető, hogy az elmúlt fél évti­zedben csak nagyon kevés gazdasági szakember, egye­temi oktató és kutató vállal­kozott nagyobb lélegzetű, át­fogó vezetéstudományi munka megírására. Amióta a magyar gazdaság nyitottá vált a piaci hatások befogadására, Bayer József nem először vállalkozik az új körülményekhez igazodó szemléletmód érvényesítésé­hez szükséges gazdaságveze­tési követelmények átfogó feltárására. Előbb a vállalati üzletpolitika új útjait mutatta meg (Piac, verseny, stratégia; VINTON Kft.: Budapest, 1991), most pedig a vezetési színvonal emelésével elérhető hatékonyságnövelés kérdése­ivel foglalkozik új munkájá­ban, mégpedig tudományos igényességgel, de a gyakor­latban hasznosítható módsze­rek bemutatásával. Bayer József új könyve mindenekelőtt a különböző vezetési stílusokat mutatja be, mégpedig dimenziók szerinti tagolásban, kitérve azok haté­konysági vetületére és ösz­tönzési körülményeire. Ezt követően a vezetési modelle­ket olyan koncepcióknak te­kinti, amelyek komplexen ér­vényesítik a vezetési elveket és technikákat. Ennek megfe­lelően külön is foglalkozik a vezetéselméleti alapokkal és a vezetési technikákkal, nagyon széles szakirodalmi bázis fel- használásával. Az egész munkára jellemző az elméleti tisztaság és a gya­korlati megközelítés. Az előbbi a fogalmak és módsze­rek tartalmának egyértelmű meghatározásában, az utóbbi pedig a tárgyalt vezetési stílu­sok, modellek és eljárások előnyeinek és hátrányainak objektív mérlegelésében mu­tatkozik meg. A szerző tisztá­ban van azzal, hogy a világon ma már úgyszólván kizárólag vegyes gazdaságok működ­nek, tehát egyszerre érvénye­sülnek a vállalatokban a piaci hatások és a hosszú távú ter­vezés megalapozására irá­nyuló törekvések. A magyar, a német és az amerikai vélemények hosszú sora tükröződik a munkában. A lábjegyzetekben a szerző mindenkor gondosan megje­löli a különböző állásfoglalá­sok megjelenési helyét és ide­jét, akár a sajátjával egyező, akár azzal ellentétes véle­ményre utal. A széles szaki­rodalmi háttérre tekintettel nagyon hasznos volt a munkát részletes név- és tárgymuta­tóval kiegészíteni. A mű áttekinti az emberi kapcsolatok vezetési vonat­kozásait (a humán menedzs­mentet), a vezetés fejlesztésé­nek távlatait, a környezeti ha­tások kezelését, valamint a vállalati vezetés specifikus kérdéseit. Különösen figye­lemre méltó a könyvnek a konfliktusok megoldásával, illetőleg a környezeti kapcso­latokkal foglalkozó része. Bayer József legújabb munkája végig tekintettel van a magyar gazdaság jelenlegi körülményeire. Érzékelteti: a gazdasági növekedés kibon­takozása jelentős mértékben múlik azon, hogy milyen ha­tékonysággal működnek vál­lalataink. Meggyőzően mutat rá arra, hogy a növekedés fel­tételei csakis akkor teremthe­tők meg, ha a vállalatok saját lehetőségeik őszinte mérlege­lésével igazodnak a környeze­tükhöz, és képesek reálisan alkalmazni a könyvben bemu­tatott vezetési elveket és módszereket, megvalósítva azt, amire a mű alcíme utal: a vezetési színvonal emelésével növelni a hatékonyságot. (A szakkönxv megvásárol­ható az UNIÓ Kiadó fővárosi és vidéki szakkönyv- és nyomtatványboltjaiban, il­letve bizományosainál.) Lett volna várbazárunk Köcsögduda, ihaj-csuhaj! ... ha hallgattak volna a Tol­namegyei Közlöny újdondá­szának buzdítására eleink, ugyanis 1885. február 15-én Bazár Szekszárdon címmel a következőket írta: „Életrevaló tervet pendített meg valaki a vármegye urai kö­zül. E terv sem több, sem keve­sebb, mint egy bazársor építése a vármegyét átölelő - jelenleg puszta - kőfalak mellett. Oly eszme, melyet azonnal ténnyé valósítani kellene s kellett volna már régen. Azonkívül, hogy a vármegyeház környékét és városunkat nagyban emel­nék, díszítenék az árucsamo- kok, még a vállalkozó megye is csak hasznot húzna az épí­tésből, mert bizonyításra nem szorul, hogy szükség van ná­lunk ilyen kisebb csarnokokra s vetélkedve pályáznának sokan a kitűnő helyen felállított bol­tok kibérlésére. Ne is gondol­• • • kozzanak sokáig az irányadó körök e kérdés felett, hanem fogjanak hozzá azonnal a kivi­telhez”. Bizonyos, hogy a szűkre szabott költségvetésű várme­gyének jól jött volna a nem csekély bérleti díj, de az is bi­zonyos, ha a terv megvalósult volna, jócskán nem lenne han­gulata városunk központjának. Aligha lenne ily méltóságteljes a vármegyeház és környéke. Lehet, hogy valahol a bel­ügyminisztériumi útvesztőiben és süllyesztőiben adta át magát a feledésnek az ötlet. Akárhogy is van, igazából nem is bánhat­juk, hogy nem fogtak hozzá „azonnal a kivitelhez”, hanem helyette 1905-ben a Szekszárdi Kaszinó építtette föl a maga bazársorát: az ötletet valószínű­leg ebből a régi elképzelésből merítették...-ős -bor A fenti cím nem holmi lako­dalmi vigasságra utal, hanem két hangszer nevét hordozza. Ezeket saját kezűleg lehet elké­szíteni azokon a foglalkozáso­kon, melyeket Szekszárdon a Babits Mihály Művelődési Ház szervez. A kézműves műhelysorozat elindítója a művelődési ház munkatársa, Fekete Zsuzsa. Vele beszélgettünk a február 15-én induló foglalkozásokról. A művelődési házban mindig is hagyománya volt a népi kis­mesterségek ápolásának, a me­gye népművészeti értékei élte­tésének, őrzésének, továbbadá­sának. A ház neves előadói kö­zül országos pályázatok kiállí­tására eljutva több szakkört működtettek. Ennek napjaink­ban is van megfelelő ajánlása. Ezek a foglalkozások nem csak szórakozást, kikapcsoló­dást Ígérnek, de hasznos képes­ségfejlesztőnek is bizonyulnak. Nem kell kimondottan pedagó­gusok érdeklődésére, szakmai továbbképzésre gondolni. A Babits művelődési házban számos olyan személy megfor­dul ezeken a kézműves foglal­kozásokon, akik baráti aján­lásra indulnak el kipróbálni képzelőerejükhöz kézügyessé­güket is. Ilyen például az ori­gami kör is. Évre szóló téma­terv szerint dolgozhatnak e kör tagjai, a papírhajtogatás művé­szetének módszereit, fogásait, ötleteit sajátíthatják el. Szinte minden évszaknak megfelelő aktuális modelleket készítenek, megkönnyítve mondjuk az ajándékozás gondjait is. Az igények felmérése alap­ján született a gondolat, hogy „Magam készítem ...” címmel induljon egy sorozat, amelyben arról lesz szó, hogy a kis kézü­gyességgel rendelkezők mi mindent csinálhatnak közös együttléteik alapján. A cél mel­lett továbbra is elsődleges, hogy a népi kismesterségek át­örökítése legyen megoldott. A február 15-én induló soro­zatban elsőként hangszerkészí­tésről lesz szó, bemutató. Ter­mészetesen természetes alap­anyagú népi hangszerek szület­nek ebben a kézműves műhely­ben. így például köcsögduda, bürökduda, ihaj-csuhaj! Akiket komolyan érdekelnek az ilyen jellegű hangszerek, jól tudják, hogy megszólaltatásukhoz nem szükséges semmilyen zeneel­méleti előképzettség, csupán já­tékos kedv. Azért nem véletlen, hogy a jelentkezők között le­ginkább olyan személyek van­nak, akik nyári táborokban, szabadidő központokban tarta­nak kézműves foglalkozásokat. A hétvégeken tartott összejöve­telek tárgyi alkotásait a készí­tők haza is vihetik. Mivel műhelysorozatról van szó, a tervek szerint lesz ló- szőr-ékszer készítés, bőrműves bemutató, de nemezelés is. Olyan tárgyak készülnek tehát, amelyek a praktikum mellett esztétikai értékeket is hordoz­nak. Szépség és hasznosság, ami a mindenkori népművészet meghatározója, jellemzője is volt. Ez lényege a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház kézműves műhelysorozatának, melynek Fekete Zsuzsa a szer­vezője, összefogója és az érdek­lődők kérdéseire ő ad részletes tájékozatást. Decsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom