Tolnai Népújság, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
12. oldal Hétvégi Magazin 1995. február 18., szombat Ne vedd magad túl komolyan! mozi, a mozi, a m< Amin meg lehet halni — A Cinema először 1991 decemberében jelent meg. Az igényről csak annyit, hogy nem igazán létezett olyan filmes újság abban az időben - és talán ma sem amelyik a széles moziközönséghez szól - emlékezett vissza az indulásra Bergendy Péter, a Cinema nemzetközi filmes magazin főszerkesztője. — Tehát nem kizárólag művészfilmekkel, filmesztétikai értékekkel, vagy filmtudományi értékekkel foglalkozik a lap, hanem olyan másfajta értékekkel, ami a nagyközönség számára fontos lehet. A célunk, hogy a fiatalokhoz szóljunk, elsősorban a tizennégytől mondjuk harminc éves korosztályig, és elkalauzoljuk őket a magyar filmdömpingben. Mégpedig úgy, hogy mi nem különböztetünk meg úgynevezett művészfilmeket és kommersz filmeket, hanem ehelyett azt mondjuk, hogy vannak jó és rossz filmek. — Nemzetközi magazinról lévén szó, van-e valamiféle megkötés, hogy mennyi lehet a lapban a magyar anyag? — Nincs megkötés, de magyar filmekről általában nem is nagyon írunk. Ennek az az oka, hogy a magyar forgalmazók nem adnak felvilágosítást a magyar filmekről, csak olyan későn, amikor már nem kerülhetnek be a lapba. Úgy tűnik, hogy nekik nem olyan fontos a magyar film bemutatása, mi meg nem tudunk megküzdeni az ő magatartásukkal. — Az elmondottakból arra következtetek, hogy ebből volt már jó néhány konfliktus . . . — Például ma is van. Két hete megtörtént a lapzárta, és most szóltak, hogy mégiscsak jön egy bizonyos magyar film. Rendszerint azzal telnek el a napok, hogy telefonálgatunk, küldjenek anyagot a filmjeikről, de nem küldenek. — Mi dönt arról, hogy például a februári számot a Frankenstein uralja? A pénz, a hirdetők, avagy a szerkesztők ízlésvilága? — Nagyjából a mi ízlésvilágunk. A forgalmazóktól teljesen függetlenek vagyunk. Azt, hogy milyen film kerül borítóra, vagy melyik kap több oldalt, a film fontossága adja meg. Úgy gondolom, februárban nem volt más film, amelyikkel érdemesebb lett volna ennyit foglalkozni. — Ha néhány évtized múlva visszatekintünk a mai idő- szakra, mi jut majd eszünkbe a magyar moziról? — A magyar mozivilág most éri el a nyugat-európai berendezkedést. Tehát, hogy egy hónapban van pár film, amelyik fut mindenhol, a kisebb filmek, kisebb forgalmazók fontosabb filmjei pedig meghalnak. Nyilvánvaló, hogy a nagy filmeket kell a nagy mozikban, nagy számban vetíteni, de emellett a mozitulajdonosok feladata lenne, hogy bizony-bizony próbálják ők is bedugni a kisebb, de értékes filmeket a „lu- kakba”. — Hogyan lehetne meghatározni, mi is az a jó film? — A jó filmen sírni kell, nevetni kell, félni kell, élvezkedni kell, meghalni kell. -krasznaiRózsi néni, régi idők mozis nénije A jegyszedőt becsapni úgysem lehet - énekli Kulka János filozofikus hangvételű dalában, s hogy mennyire igaz a refrénként visszatérő megállapítás, annak Budai Ferencné - Rózsi néni - a megmondhatója. Rózsi néni ugyanis egész biztosan a legidősebb - ma már természetesen nyugdíjas - jegyszedő Szekszárdon: pályafutását még a háború előtt, 1938-ban kezdte a Krenner-féle fasori moziban. — Ekkor tizennyolc éves voltam - emlékezett vissza a kezdetekre Budainé. — Nagyon jó filmeket játszottak ebben az időben: a Jávor-, a Pá- ger-, a Karády-filmek telt házzal mentek. Jöttek a decsi Sárikák, mert mi csak így neveztük az őcsényi, decsi lányokat, akik az előadás után vonattal, vagy éppen gyalog mentek haza. Sokszor annyian voltak, hogy állóhelyre is beengedtük az érdeklődőket. Csak úgy persze, mert állóhely valójában nem létezett. A háború - legalábbis annak utolsó esztendeje - megnehezítette, de meg nem szüntette a filmvetítéseket. A közönség azonban egy rövid történelmi időre - 1945 elején vagyunk - teljesen kicserélődött. — A zavaros hónapok után - amikor is takarítanom kellett az orosz katonák szállásait - megkeresett Krennemé, s hívott vissza a moziba. Ismét elkezdődtek a filmvetítések, de nem a helybeliek, hanem az átvonuló szovjet katonák számára, akik orosz nyelvű háborús filmeket tekinthettek meg. Egyébként ebben az időben hetekig a mozi épületében, Krenne- réknél aludtam, mert nem nagyon mertem egyedül hazamenni. Rózsi néni az esztendők múlásával hűen követte az időről-időre helyüket változtató szekszárdi mozikat. Hol a Garay téren, hol pedig a filmszínház jelenlegi helyén szedte - évtizedeken át, egészen 1974-ig - a jegyeket. — Hogy voltak-e nehéz emberek? Talán azok, akik be- szökdöstek. Ugye, akkor a cigánygyerekeknek nem volt úgy pénzük, mint a maiaknak. Nagyon sokat mérgelődtünk miattuk, főként a Garay-téri moziban. A WC-nél nyitva hagyták az ajtót, s ott szökdöstek be. Mi meg hajkurásztuk őket. Még ma is előfordul, hogy megismernek felnőtt emberek, akik mondják: mozisnéni - mert így neveztek -, de sokszor megkopogtatta a fejünket a lámpával! Budai Ferencné ma már egyáltalán nem jár moziba, jóllehet kedveli a jó filmeket. A vetítővászon helyett a televízió képernyőjét nézi, s néha felidézi magában a jegyszedéssel eltöltött esztendőket. — Nem mondanám, hogy nagy megterhelést jelentett a munkám. Végül is a jegy számozása alapján mindenki megtalálta a székét. Kivéve persze a háklis vendéget - mert ilyen mindig volt és mindig lesz -, akit a helyére kellett kísérni. Borravaló? Soha elő nem fordult. Csak a jegyet nyomták a kezünkbe .. .-száA Krenner mozi az Iparosszéházban volt a fasorban, 1974-ben bontották le, hogy helyet adjon a jóval szerényebb küllemű úttörőháznak. A régi felvételen az épület bejárata látható. A tévéreklámmal egy időben Néhány évvel ezelőtt meglehetősen nagy port vert fel a szekszárdi Panoráma mozi ügye. Sokan szerették volna megszerezni az üzemeltetési jogot, ez végül is - kétszeri pályáztatás után - az InterCom-nak sikerült. Az azóta eltelt időszakról beszélgettünk Kolbertné Tatár Évával, a mozi vezetőjével. — Mióta irányítja a Panoráma mozit? — Másfél évtizedes műsorosztói múlt után ’90 őszétől lettem a mozi vezetője. Akkor még a moziüzemi vállalathoz tartoztunk, majd ’92 tavaszától működünk az InterCom üzemeltetésében. — Milyen állapotban kerültek át az InterCom-hoz? ' — Akkoriban éppen egy beruházás felénél tartottunk, amit a moziüzemi vállalat már nem tudott befejezni. Ezért ’92 áprilisában egy hétre le is álltunk, hogy az új üzemeltető teljes egészében befejezze a beruházást, ami a villamosság átépítéséből, az előtér teljes felújításából, illetve a kamaraterem kialakításából állt. Később egy több milliós Dolby stereo berendezést is kapott a mozi. — A látogatottságon menynyire érzó'dik a műholdas csatornák, az HBO megjelenése? — Nyugodtan mondhatom, hogy nekünk nem jelentett gondot, mert az említett csatornák olyan filmeket adnak, amiket mi már jóval előbb bemutattunk. A Panorámának ugyanis óriási szerencséje, hogy premiermozi, ami azt jelenti, hogy a tévéreklámmal egy időben már látható is a film. Persze ez nem jelenti azt, hogy nincsenek olyan filmek, amelyek jóval több nézőt érdemelnének. — Hogy nem csökkent a nézőszám, az azért is nagy szó lehet, mert a jegyárak ugyanakkor igencsak elszaladtak. — Pedig ha a pesti árakat nézzük, akkor mi jóval olcsóbbak vagyunk. Konkrét példát is tudok mondani. Pesten az Időzsaru című filmnél kétszázötven forint volt egy jegy, nálunk viszont - pedig egyszerre vetítettük - száznyolcvan. És hozzáteszem, nem hiszem, hogy jobb körülmények között nézhették meg bármelyik pesti moziban. Január 1-től egyébként különböző kedvezményeket is adunk. így például hétfő- től-péntekig a délutáni fél négyes előadásra a látogatók harminc százalék kedvezményt kapnak. — Ki határozza meg, hogy milyen filmeket mutatnak be? — Ez közös megegyezés kérdése. Minden hónapban felmegyünk az InterCom-hoz egy vetítésre, megnézzük a filmeket, majd közösen döntünk. — Az InterCom képviselői meg szokták látogatni a mozit? — Havonta jönnek, de természetesen vannak előre be nem jelentett ellenőrzések is. — Ha mondana esetleg egy negatív és egy pozitív észrevételt. — Negatív a pénztárral szembeni presszó,, illetve annak minden következménye, amit nem mindig tudunk kiküszöbölni. A pozitív pedig a tisztaság és a megfelelő reklám. — Nyereséges lehet ma egy mozi? — Igen, de ez sok mindennek a függvénye. Függ elsősorban a filmektől, a nézők számától, de egyéb tényezőktől is, például a kiadásoktól. Hogy csak egy példát említsek, egy vetítőgépben lévő égő és tükör ára összesen százötvenezer forint. — Mit hozhat a jövő'? — Ez még rejtély. A januári áremelések hatását mindenhol lehet érezni. Úgy látom, a filmeknél is nagyon-nagyon válogatnak a a nézők. Meggondolják, hányszor jönnek el egy hónapban moziba, -krasznaiírott képek A képpé varázsolt idő Milyen ember a mozigépész? A mozigépészt nem fizetik túl, hiszen - úgymond - még örülhet is, hogy nézheti a filmeket. A kedves publikum is leginkább csak akkor emlegeti, amikor képszaka- dás-földindulás van. Ezt már megszokta, ilyenkor a sokat látottak elnéző mosolyával az arcán legyint egyet. Befűz, áttekercsel, lecsomagol, égőt cserél a csehszlovák Meoptában, néha kikukucskál a lyukon, rendben van-e minden. Ő az, aki az élet asszisztenseként évtizedek óta tanúja sötét nézőtereken született szerelmeinknek, megcsalásainknak, fellángolásainknak, magányunknak.-krasznaiSzegény jó Nemeskürty tanár úr, amikor még nem vetette bele magát a zavaros Attila- óceánba, meglehetősen progresszív munkákat is elkövetett. A képpé varázsolt idő című kötete - mely 1983-ban jelent meg - napjainkban is Bibliája mindazoknak, akik a magyar filmtörténet - a kezdetektől 1945-ig tartó - érdekesebbnél érdekesebb fejezeteivel kívánnak megismerkedni. A mozgófilm - a Lumi- ere-testvérek korszakalkotó találmánya - már egy évvel a szabadalmaztatás után, 1896- ban megjelent Magyarországon. Az új műfaj viharos gyorsasággal terjedt el hazánkban, sorra nyíltak mozik és készültek filmek. „Az órszáglakosság nagy része a tízes években már rendszeresen látott mozgóképelőadásokat. Ezekből a képekből egy vágyait jobban kielégítő világ: egy demokratikusabb társadalmi berendezkedés sugárzott ki” - írta Nemeskürty István, hozzátéve azt a figyelemreméltó tényt, hogy a magyar filmművészet ekkoriban világ- viszonylatban a vezető helyen szerepelt. A húszas évektől kezdődően azonban változik a kép: a műfaj jórészt a puszta szórakoztatóipari tevékenység keretein belül marad, a háború utolsó éveit leszámítva, amikor is az új utakat kereső film „az egyetemes magyar kultúra szerves részévé válik, előkészítve a felszabadulás utáni fellendülést.” -száMit eszünk a moziban? Hajdanán, a harmincas-negyvenes években, a fasori mozinál Leposa néni árulta jófajta portékáit, a cukorkát, a drazsét, a csokit, a stolwerket. De az sem volt gondban, aki meleg ételre vágyott, hiszen a mozi épületében működött vendéglő' is. Később jött a zizi, a nyalóka, a zörgó's zacskós savanyú cukor, a Duna-, Tisza-kavics. Akadtak persze törvényszerű hullámvölgyek is, amikor például sikk volt fél liter tejjel, kiló kenyérrel, tíz deka párizsival beosonni a legalsó sorokba. Mára uniformizálódott a koszt, papírpoharas kólával, nagy zacskó pattogatott kukoricával próbálunk kedveskedni szívünk választottjának, epekedve, hátha megfelezi velünk. Mozgóképek _________ írta: Krasznai Zoltán F rankenstein Tfibcsont beforr - kiáltott fel úgy kétszáz évvel ezelőtt dr. Vic- ÍZttor Frankenstein (Kenneth Branagh), majd tűt, cérnát ragadott, és hulladarabokból összeeszkábálta a kreatúrát (Robert De Niro), ami/aki balszerencséjére tényleg emberire sikeredett. Valószínűleg Frankenstein maga sem gondolta komolyan, hogy némi emberanyagból és elektromosságból álló kísérlete ilyen sikeres lehet, mert amint az életre kelt, hanyatt-homlok menekül, magára hagyva teremtményét. A kreatúrának van legalább egy végzetes hibája: eszeveszetten randa, ami abban a nem éppen toleranciájáról nevezetes korban megbocsájthatatlan. De vannak érzelmei és gondolatai is, ennek egyenesen megjelenő következménye lesz a bosszúvágy. Ezzel kezdetét veszi a bosszú-horror, ami a doktor családjának kiirtásával jár. Megálljt csak az parancsolhatna, ha egy társat, egy második kreatúrát teremtenének neki, de ez végül már egy Frankenstein gyomrát is megfekszi. A film vizuális szempontból hozza az elvárható magas színvonalat. Naná, hiszen Coppola úr is tett bele pénzt. Ugyanakkor nem lesz klasszikus, legfőképpen azért nem, mert a nézővel egy percig sem képes elfeledtetni, hogy ez „csak” egy film.
