Tolnai Népújság, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
1994. december 31., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal (R)ejtett értékeink A legeslegismertebb Báli A helyzet ura (A Bolond Istók 1878-as kiadásából) A lexikonok szerint Bali a Kis-Szunda szigetek egyike, másrészt a hindu szent könyvekben szereplő démon, aki In- drát legyőzve az egész földet hatalmába kerítette, de Visnu isten törpe képében becsapta: azt kérte tőle, annyi teret adjon neki, amennyit három lépéssel bejár, mire Visnu a földet, levegőt és eget bejárta, így Balinak az alvilág maradt. Még egy Báli az a nevezetes török bég, aki a mohácsi gyásznapot sikeresen előidézte, mert csapatával a magyar sereg hátába került s ezzel el is döntötte az ütközetet. Midhárom Báli tulajdonságait egyesítette magában azonban egy negyedik Báli, Mihály keresztnevű, faddi születésű „mesterember”, akinek ténykedése ellen soha egyetlen ügyfele sem emelt kifogást. Mondhatnánk ügy is, hogy a Nagy Szundi egyik reperzen- tánsa, az alvilág Osztrák-Magyar Monachiabeli hivatalos kapusa, aki élete során több gyásznapot idézett elő, de úgy is megnevezhetjük foglalkozását, ahogy hajdanán tették: magyar királyi ítéletvégrehajtó. A Tolna vármegye éppen száz esztendeje, 1894. október 14-én adta hírül: „A tegnapi hivatalos lap közi, hogy Kozma Sándor főügyész a nemrég meghalt Kozarek helyébe Báli Mihály faddi lakost nevezte ki hóhérül. Ilyen állás csak egy van az országban, s az erre való ember is Tolna megyéből került ki! Báli továbbra is faddi lakos marad, csak rövid időre fogja Faddot néha-néha odahagyni, amikor t.i. hivatalos funkciója akad. Része pedig az állás évi fizetése 400 forint és 60 forint lakbérilletmény, azonkívül pedig minden egyes akasztásnál a megállapított díjak. Ez állásra sokan s köztük intelligens emberek is pályáztak, de hogy miért kapta éppen Báli Mihály, annak egyszerű oka az, hogy a többi pályázók csak jó akaratukat s elméleti ismereteiket ajánlhatták fel, míg Báli uram már szép praxissal is dicseked- hetetett...” Való igaz, az 1878-as okku- páció idején Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban kezdte pályáját, addig csak egyszerű katonai-csendőri lóápoló volt, de mivel rajta kívül nem akadt vállalkozó az ítéletek végrehajtására, Phillipovich táborszernagy őt bízta meg, a közhuszárt. „Az első szomorú dolgot uniformisban teljesítette, de pár nap múlva szalonkabátban, manzsettával és a fején köcsögkalappal végezte el vállalt kötelességét, mindig hidegvérrel és mosollyal az ajkán. Fejenként 50-50 forint díjat kapott a hadügyi pénztárból. (Ez akkor ugyanennyi napszám díja volt!) A futrázs kötelet, mellyel akasztott, mindig a derekán hordta, eleinte az uniformis, később pedig a szalonkabát alatt”. Két hét múlva, 1894. október 28-án az imént idézett helyi lap is közölte az új hóhér hálája című hírt, amelyben Báli így írt: „Tekintetes Szerkesztőség! Nem tudom eléggé kifejezni forró hálámat és mély köszöne- temet a tek. szerkesztőségnek azon igazán lekötelezőjóindulatáért, mellyel kineveztetésem alkalmával személyemmel foglalkozni kegyes volt. A tek. szerkesztőségnek viszontszolgálatra kész híve: Báli Mihály m. kir. hóhér”. Alighanem kiverte a hideg veríték a szerkesztő urakat, ha arra a bizonyos viszontszolgálatra gondoltak .. . Pedig Báli maga - a kortársak leírása szerint- nemcsak a nagy pillanatokban mosolygott, hanem magánéletében is ellentéte volt elődjének, a zárkózott Kozareknek. Kilencven éve, 1904. decemberében, amikor rokonai látogatására és kinevezésének tizedik évfordulója ünneplésére ment Pécsre, oly jól sikerült a mulatság, hogy nyolc napi államfogságot sóztak a nyakába ... Néhány év múlva, 1910. augusztus 21-én a Tolnamegyei Közlöny tudatta olvasóival: „Ma már mindenki elégedetlen helyzetével, kezdve a legalacsonyabb sorsú embertől a miniszter urakig. Mindenki azt kiabálja, hgy a horribilis drágaság miatt lehetetlen tisztességesen megélni, s botor ember az, aki ezt nem hiszi el. Minden drága az automobiltól kezdve a fogkeféig, nem lehet csodálkozni, hogy most olyan hírt kell leadnunk, amely valóban páratlanul áll: Báli Mihály ugyanis, a szabadalmazott gyilkos, kérvénnyel szándékozik a képviselőházhoz fordulni, amelyben fizetésjavítást és nyugdíjának rendezését kéri, tekintettel szolgálati érdemeire ... A képviselőház méltánylással fog lenni érdemeire s megadja neki a fizetésemelést. Egy hóhérral csak nem mer kikezdeni a t. Ház?!” Dr. Töttó's Gábor Milyen év lesz 1995 a jósok szerint? 1995 elég nehéz esztendőnek ígérkezik - vélik egyes asztrológusok és látnokok. Ami a társadalmi megmozdulásokat illeti, ezekre a gazdasági fellendülés ellenére kerül majd sor. Egy francia asztrológus, Irene Andrieu szerint „heves, szervezetlen tiltakozó megmozdulások várhatóak márciustól egészen novemberig világszerte, de főleg a fejlődő országokban, s ezek az emlékezetes időt, 1968 májusát, az akkori diáklázadásokat idézik majd”. Számos jós Franciaország kapcsán egy nagy bevándorlási hullámot lát, s egyikőjük egyenesen azt javasolja: a városokban elharapódzó erőszakos akciók miatt „vissza kell térni a földműveléshez, a vidékhez”. A természeti katasztrófák főleg a vízhez kapcsolódnak majd: a jövő ismerői szerint áradásokra, gátszakadásokra kell számítani, s a helyzet még rosszabb lesz, mint az idén. Egy amerikai látnok saját hazáját illetően földrengésekről és hatalmas viharokról beszélt, a világ egészét illetően pedig savas esőket prognosztizált, „amelyek 100 millió ember eltűnését okozzák majd”. Politikai szempontokból a következő év összességében „korrekt” lesz, bár Franciaországban egészen tavaszig folytatódnak a politikai-pénzügyi botrányok. 1995 különösen jól alakul majd Dél-Afrika számára (a gazdasági fellendülés miatt), ugyanakkor a jugoszláviai és az algériai helyzetről (ez utóbbi országban az egyik jós szerint jövőre választások lesznek, s azokat az iszlám erők nyerik meg) szinte minden jós, aki manapság csak számít, pesszimistán vélekedett. Hogy a kép mégse legyen ilyen sötét, az asztrológusok és látnokok közöltek néhány jó hírt is. így például erősödni fog a gazdasági fellendülés, a jövő év végére lesz védőoltás az AIDS ellen, s a brit trónörököspár hölgytagja, Lady Di is újra férjhez megy. Hogy kihez, arról egyelőre semmit sem lehet tudni. . . A hónap műtárgya Havas falumese Vecsési Sándor festménye Sem a festőművészt, sem a festmény témájául szolgáló községet nem kell bemutatni azoknak, akik Szekszárdon, a megyei könyvtár portagalériájában kiállított festmény előtt megállnak. Vecsési Sándor és Kölesd nagyon is összetartozó- nak számít, bár mintha kevesebbet hallatna magáról egyikük is, másikuk is. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a csönd körülöttük a tétlenség burka volna. Vecsési Sándor azon festő- művészek közé tartozik, akik a szavak leírt vagy kimondott formájában is biztonságosan hallatják hangjukat, határozott véleményüket a világról köny- nyedén megfogalmazzák, és nem rejtik véka alá. Ilyen vonatkozásban is külön figyelmet érdemel vallomása, a festőművész kölesdi kötődésének lírai összegzése. Azt a hangulatot adja közre, ami eddig is ott harsant el minden fórumon, ahol az alkotó elme megjelent. Most mégis a kicsit múlt idézés ad patinát és ezáltal patetiku- sabb zöngést a szavaknak. Kölesd látképe áll a nézővel szemben a festményen, havas domboldal, lábánál megbúvó, kanyargós utcák apró házai. A festőművész szuverén jogán kissé megnövelt domb szimbolikusan magasodik a tájban. Arról kiált a világnak, hogy ez amolyan tolnai parnasszusi magaslat, ahol nevesebbnél nevesebb alkotók gyűltek össze évről évre, kiállításról kiállításra. Messze lehet, lehetett erről a dombról látni. Az egyetemes kultúrán belül a kortárs művészet szigetein megálló, élő egyéneket, kisebb csoportokat, akik erről a magaslatról szólhattak Tolnához, Baranyához - Baranyai László vezényletével. Nem mehetünk még jó ideig tovább, hogy ezt a nevet ne ejtsük ki. Népművelő, mecénása a festő-világnak és sorolhatnánk a jelzőket, amelyeket nem az emlékezés szépít, hanem az objektív tárgyilagosság követeli. Vecsési Sándor is ilyennek látja, láttatja Kölesdet. Fehéren rikít a domboldal és szinte harsognak tetején a födetlenül kikandikáló, mindig tavaszt kiáltó színpárok. A hegy ormán, mely ugyan csúcsnak nem nevezhető, ott van az ezerszínű megújulás reménypalettája. Na és lenn, az apró házak ablakaiból még apróbb, szinte alig észrevehető fény világok Ez az a pont, ahol Vecsési Sándor a legnagyobb tisztelettel hajt fejet a kölesdi kísérlet előtt. Tudja, hogy a belső melegség fénye, lángja, ami átsüt, áttör az ablakrácsokon, csak az adhat másokra is ható, utat mutató jelzést Kölesdről, a tájról. Nem új hangja ez a festőművésznek, sőt tipizálhatók is a vecsési jegyek, színek és formák csoportjaiban. Ami a képen jelkép értéket hordoz, az a festő hitvallása. Az élete, küldetése nem egyéb, mint annak a fénynek a hordozása, megmutatása, ébrentartása, ami ott látható az ablakokban, vagy a havas domb tetején tarkuló formákban. Egy olyan világról mesél a festői ecset, amelyben a tisztelet hangja szól az emberről, akinek otthona, hazája széles e világnak legkisebb határát körül ölelő nyomvonal, egy falu, amelyet a szépség befogadásának igénye a művészetek hajlékává tehet. Decsi Kiss János FOTÓ: ÓTÓS RÉKA ( Aki legyőzte a sárkányt Szilveszter pápa szilvesztere Zombára papot. A püspök úr nem tudta megígérni a mihama- rabbat. Sokmindent lehet pedig nélkülözni, de nyáj, pásztor nélkül nem él meg. Pásztor nélkül, a rövid idő is tetemes idő. A nagy exodus idején fölkerekedett moldvaiak, bukovinaiak, székelyföldiek világfutásának kényszerű fölvállalásakor e fölismerés birtokában ragaszkodtak ahhoz, hogy papjaik velük tartsanak hazakereső útjukon, amit Sára Sándor örökített filmszalagra. Szerepel is abban a zombaiak esperes-plébánosa, aki már csak ezért se felejthető könnyen. Péter bácsi 1939-ben történt, római papszentelése után And- rásfalvára küldetett több nyelven beszélő ifjú káplánként. Amikor elkezdődött 1941. májusában a Bácskába telepítés, úgy tűnt, hogy otthon marad a kevés maradóval. Invitálták pedig az útra készülődök, nem baj, ha nincsenek papírjai, csudára jól megférne egy ládában és úgy, hogy a százszemű Ár- . gus se találna rá. Nem volt ez igazi góbé tréfálkozás, ami a fiatal pap apró termetének szólt. Megsejtették a tréfálkozók azt, ami elkövetkezett. Még alig ült el a távozók után az út pora, dr. Demse Péter káplán úr hadbírósági idézést kapott, úgymond magyar propagandáért, mivel szülőfalujában, Klézsén vakációzva egy misén magyarul is, románul is prédikált. Nem a jászvásári püspök, hanem and- rásfalvi plébánosa bíztatta, hogy még a tárgyalás előtt, gyorsan szerezzen papírokat és meg se álljon Bácskáig. így történt meg a találkozás Bács-Andrásfalván azokkal, akik rejtekül az útiládát ajánlották. Nem tarthatott azonban sokáig az egymásratalálás öröme, 1944. októbere után menekülőben Mélykút és Jánosháza következett, mígnem elmentek érte a Tolnába telepedettek, hogy lehessenek megint egy kenyéren. Akkor rövid ideig Aparhanton, majd tizennyolcig Izményben szolgált, ahol egy parasztházban alakítottak ki kápolnát, s ennek szomszédos szobájában a „paplakot”. Demse Péter tisztelendő úr vette először nagy hasznát a paraszti eredetnek, mert ismerős maradt markának a kasza és kapa, velük mindazon szerszámok, amik az ínség távoltartá- sásra szolgáltak. Sajgott is kicsikét a szíve, amikor német nyelvtudása miatt visszahelyezték Aparhantra, ahol papi munkáját a falu vezetői végetémi nem akaró följelentésekkel „díjazták”, mire 27 évvel ezelőtt az egyházmegye püspöke Zombára helyezte. Itt pedig ismeretlenként nem fogadták olyan örvendező lélekkel, mint amilyen mélységesen mély gyásszal búcsúztatták. Olyan volt temetése napján a templom, a környéke és a temető, mintha a két és félezer lelkes falu minden lakója eljött volna végtisztességet adni. Érkezett vagy nyolc autóbusz, rengeteg személyautó és egy sem egy utassal. Az egyik autóbusz mellett szólítottam meg 'a temetés befejezte után azt az idős asz- szonyt, aki a templomban karnyújtásnyira állt mellettem szívdobbantóan szép fekete, égőpiros díszítésű klézsei kendővel a vállán. Egyházaskozár- ról jöttek Isten akaratában megnyugodva „elköszönni a Pétertől”, a földijüktől, akit egyikük-másikuk kislány kora óta ismert. Nagy boldogság, hogy a Rómában iskolázott, hét nyelvet beszélő „csángó gyereket” érdeme szerint tekintette saját halottjának Zomba község. Nem is lesz tán könnyű az utódjának. Lehet, hogy annak is ide kell öregednie. Nekem is ez a véleményem? Mit felelhettem volna erre? Nem lehetett ellenvetésem, de csak ott és akkor. Azóta, mint a gyerek, aki tudván-tudja hogy rosszat, tilalmasat csinál, valahányszor csak eszembe jut a zombaiak öreg papja, lázadozom, hogy a nagyon hasznos életek vége is csak az, ami az alig valami hasznúaké. Soha se volt vitám Péter bácsival, aki a másság okán senki előtt se zárta be az ajtaját, de lázongásom miatt alighanem elszomorodna. S kérdezné, hogy ugyan miért mondtam a kezembe nyomott papírlapról paptársaival és híveivel együtt a Te Deum-ot?! Hetvenkilenc évet élt, teljesítette, amire tíz éves gyermekkorában hívatott meg. Hány ember mondhatja magáról ezt? Kevés. Szívszorítóan kevés. Ezért fog nagyon sokáig hiányozni a zombaiaknak, a hazára talált szétszóratottaknak, mindazoknak, akik fogékonyak még a legemberibb, a testvéri szóra . László Ibolya A pezsgőbontogató szilveszter estéjén egy negyedik századi pápára, későbbi szent püspökre emlékezünk, aki érdekes módon kapcsolódik az év utolsó napjához, amikor - a monda szerint - meghalt. Szentté avatásakor adományozták neki névnapként halálának napját. Még életében legendák övezték, s hozzá fohászkodtak az emberek, amikor az új év küszöbén terveiket szövögették. A legismertebb legenda azt idézi fel róla, hogy szép szóval legyőzte a sárkányt és zsinórral összekötözte a pofáját. A veszélyes ragadozó előtte 300 embert nyelt le ... Szilveszter pápa annak idején, 314-ben, amikor Róma első, ilyen nevű püspöke lett, eleinte nem állt épp az érdeklődés középpontjában. Konstantin római császár sokkal többet hallatott magáról. Ma viszont már I. Szilveszter pápának tulajdonítják, hogy Konstantin császár megtért s megkeresz- telkedett, sőt, a kereszténységet államvallássá tette. Ennek a két történelmi személyiségnek az idejére esett a niceai zsinat is: annak az alaphangulatát meghatározta, hogy a császár a 325. évi zsinaton elvetett tan, az ari- ánusok követője lett, amit a pápa természetesen nem helyeselhetett. Szilveszter pápát halála után egyre jobban és többen becsülték. Már néhány évvel elhunyta után a császárra gyakorolt személyes befolyásának tulajdonították azt, hogy Konstantin a téli napfordulón szokásos mágiákat és szellemidézéseket hivatalosan áthelyezte a keresztény évváltásra, sőt később az újévi jókívánságokat kifejezetten Szilveszter pápa halálának évfordulójához és nevenapjá- hoz kötötték. Tóth Zsuzsanna
