Tolnai Népújság, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-26 / 279. szám

Szombat, 1994. november 26.

TOLNAI NÉPÚJSÁG

9

Aki vért ad, életet menthet!

A felvétel a megyei vértranszfúziós állomáson készült

Magyarországon évente 600 ezer egység vérre van szükség a biztonságos, kiegyensúlyozott vérellátáshoz. Áz utóbbi években sajnos, gyakran még az 500 ezer egységet sem sikerül összegyűjteni. Hogy miként alakult 1993-ban az ezer lakosra eső vérvételek száma hazánkban, erre álljon itt példának két számadat: országosan ezer lakosra 47 vérvétel jut. Tolna megye a középmezőnyben helyezkedik el, 19 megye és Budapest között a 11. helyen áll az ezer lakosra jutó 46 véradóval. A többszörös véradók közül választottunk ki néhányat, akik arról szólnak, mi motiválta őket a rendszeres véradásra.

„Csontvelődonor vagyok”

A faddi Dömötör József

százados, a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság Köz- rendvédelmi Osztályán főelőadóként dolgozik.

— 1970-ben a katonának jól jött egy kis szabadság, a plusz étel, no meg az üveg sör. Szabadszálláson voltam katona és az alakulatnál a kecskemétiek szerveztek véradást - két nap jutalomszabadságért. Ott adtam először. Faddon lakom ugyan, de Kecskemét után Gödöllőn, Budapesten, Baján, Szekszárdon is jelentkeztem véradásra. Hogy azóta is mi motivál a véradásra? Az, hogy szeretnék segíteni az embereken. A véradás után úgy érzem felfrissülök, jól érzem magam. És még valami. Laczkó Józsi bácsit tekintem példaképemnek. Nemcsak azért, mert falumbeli, hanem azért is, mert ő már több mint száz alkalommal adott vért. Amikor az első elismerésemet átvettem, ő akkor volt ötvenszeres. A véradással úgy vagyok, ameddig bírom, és adhatok, mindig segítek. Sőt, a családot is próbáltam rábeszélni. A feleségem három év óta ad rendszeresen vért.

Aztán tavaly a lányom, aki orvosi egyetemre jár Pécsre, hozott egy szórólapot, amely arról szólt, hogy csontvelő donorokat keresnek. Átnéztem, jelentkeztem. Többünktől vettek plusz vért, bevizsgálták. Megfelelt. Pécsett kaptuk meg az igazolványt, és a jelvényt is és ezzel bekerültünk a világ csontvelő bankjába. Azért beszélek többes számban, mert a megyéből talán tízen ha vagyunk, akik vállalkoztak csontvelő donornak. Ez azt jelenti, ha a világ bármely pontján egy alanynak szüksége van csontvelőre, akkor értesítenek bennünket.

Nem egy nagy dolog, mert ha az az ember netán bűnöző is, de az életéről van szó, segíteni kell.

„Jó érzés, ha segíthetek”

A döbröközi Jeszenszky Ferenc 1963. márciusa óta dolgozik a vasúton. Jelenleg a kovácsműhelyben tevékenykedik. Nemcsak azzal büszkélkedhet, hogy több mint hatvanszoros véradó, hanem azzal is, hogy A2B-S, vércsoportja van.

— 1972-ben, amikor még a kisvasúton Vörös Pista bácsival dolgoztam együtt, akkor egy véradásra, az elsőre, vele, egymást bíztatva mentünk el. Nem volt különleges esemény, hacsak az nem, hogy mi is részt vettünk a véradáson. Azóta minden alkalomkor, amikor csak lehet elmegyek, s azért, hogy másokon segítsek. Egy véradás emléke azonban mély nyomokat hagyott bennem. Amikor egy fa- lumbelinek, Bedő Károlyné- nak adtam vért, amikor a kisgyermeke született. Ma a gyermek már húsz éves is elmúlt, és jóleső érzés van bennem, amikor csak összetalálkozunk.

Hogy miért adok vért? Szükségét látom. Ha másnak szüksége van rá, segítek, és ameddig csak tudok, így is lesz. A döbröközi véradásról most kimaradtam, mert egy hete adtam vért, de legközelebb minden bizonnyal ott leszek.

„Több megbecsülést”

Vida János, a dombóvári szakmunkásképző intézet igazgatója 50-szeres véradó. Rendkívül szerényen kezdett a történetbe, mondván, hogy ő véradó ugyan, de nincs abban

semmi rendkívüli. Természetes az, ha segíteni kell, ő ott van.

— Hogyan is zajlott le az első alkalom? 1968-ban éppen katona voltam, amikor barátom balesetet szenvedett. Kellett a vér, s adtam. Sokszor elgondolkodtam, azzal, hogy elmegyek egy-egy véradásra, ezzel másokon segítek, de az is eszembe jutott, bármikor megtörténhet, hogy nekem is szükségem lehet vérre.

A véradással együtt az évenkénti háromszori alapos orvosi vizsgálat megnyugató számomra. Az iskolánk tantestületéből több mint húszán adunk rendszeresen vért. S kitüntetés számunkra, hogy kolléganőnket, Topa Imrénét, a VÉRKÉP elnökének választották. Mindenki tisztában van azzal, hogy a véradókra igen nagy szükség van, de nagyobb megbecsülést érdemelnének nemcsak anyagiakban, de erkölcsileg is.

„Az elsők között voltam”

Varga Endre szekszárdi vállalkozó kilencvenkilencszer adott vért.

— A nevezetes dátum 1966. október 10., akkor voltam első véradó. Abban az időben a városi kertészetnél dolgoztam, a mostani sportcsarnok helyén. A vöröskereszt a Keselyűsi úti üzemek részére a Mezőgépnél szervezett véradó napot. Telepvezetőként úgy gondoltam, példát kell mutatnom a dolgozók előtt. Elmentem a véradásra, s velem tartottak a dolgozók is. Egy sportbaleset után visszakerültem a kórházhoz főkertésznek, de 1968-tól folyamatosan adok vért és ez év októberében értem el a 99. alkalmat.

Az indító ok: feleségemnek mindkét szülése komplikált

volt, a kislányomnak sok vérre volt szüksége, a fiam születése előtt pedig komoly műtéten esett át. Kórházi dolgozó lévén láttam, hogy mennyi vérre szoruló beteget szállítanak be az intézménybe. Emlékezetes véradásaim is voltak, amikor két, balesetet szenvedett - az egyik tenge- lici, a másik nagydorogi - traktorosnak közvetlen kellett vért adni. Vagy a pörbölyi vasúti szerencsétlenségnél az elsők között jelentkeztem.

„Barátok bíztattak”

Tóth József 63 éves, lelkes véradó. A dunaföldvári szervezet egyik oszlopos tagja, hiszen a könyv tanúsága szerint több, mint nyolcvanszoros véradó. Tóth József 1948-ban szánta rá magát először a véradásra, tudta, hogy sérült barátján ezzel segíthet.

— A barátok bíztatására többször is elmentem vért adni. A karton szerint nyolcvan esetben jelentkeztem a véradásokon, de ez a szám jóval több, felette van talán a' száznak is. A szerencsétlen baleset óta rendszeres véradó vagyok, hogy segíthetek valakinek, ez számomra egyfajta megnyugvást is jelent.

„Megértettem a véradás fontosságát”

Pál Imre, Hőgyész község polgármestere. Hivatalos iraton a neve mellett ez áll: támogató, többszörös véradó.

— 1960-ban kerültem a közigazgatásba Murgán. Ott történt egy eset, amikor egy ember baltával elvágta a lábát és nagyon sok vért vesztett. Huszonkét éves fiatalember voltam, amikor először segíthettem. Az eset után rendszeresen részt vettem véradáson. A támogatás, a segítség ott és akkor kezdődött, amikor mind Murgán, mind pedig Hőgyészen a véradók számára biztosítottam a szállást, az étkezést. Utoljára 1990-ben adtam vért, és 1991-ben - minden fájdalomérzet nélkül - szívinfarktust kaptam. S ez hogyan derült ki? Létrehoztunk Hőgyészen egy kis laboratóriumot, ami a vizsgálatokat segítette elő. Az ünnepségen elsőként tőlem vettek vért. Ekkor derült ki, hogy infarktusom volt. Ezután kórház, majd műtét következett. Igazán ekkor tudtam fölmérni, hogy milyen segítséget nyújtottam másoknak akkor amikor vért adtam.- p. téri - Fotó: degré gábor

Nathan

üzenete

G. E. Lessing Bölcs Nathan című darabjával kezdte új életét immár állandó otthonában, Szekszárdon, a Német Színház. A darabválasztást méltatok azt állították, hogy jogosan mutatták be, hiszen Nathan szellemisége él. Mert nem másra, mint a toleranciára, a másként gondolkodók tiszteletben tartására, a különböző vallások, népek együttélésének fontosságára, az erény, a jószívűség, a jóság és a szelídség fontosságára hívja fel a figyelmet. A premier érdekessége volt, hogy négy német vendégművész szerződött Szekszárdra Németországból, s ily módon is kifejeződött a kultúrák találkozása. Az új otthonban bemutatott darab első szereposztása a következő volt: Sultán Saladint Mécs Károly, Sittaht Angelika

Lippe, Nathant Helmut Bern- Kozáry Ferenc, Bomfides: hofen, Rechat Kornélia Lü- Rupnik Károly, Der Patriach: dorff, Dajat Helena Ruthmann Dobák Lajos, alakította. Ein junger Tempelherrn Frank Hörner, Ali-Hafi: Gottvald Károly képriportja

Meddig lehet megértő a pénzügyminiszter?

'— Az utóbbi hetekben mindenki - az egészség- ügyiek, a pedagógusok, a tűzoltók, a vasutasok és még sokan mások - szóvátették: elérték a tűréshatárt, az intézmények működőképességének fenntartásához több pénzre volna szükségük. Mit tehet ilyenkor a pénzügyminiszter?- kérdeztük dr. Békési Lászlót.

— Most egyszerre jelentkezik mindenki azokkal az igényekkel, amelyeket egy évvel ezelőtt is bejelenthettek volna, de azoknak akkor sem tudott volna eleget tenni a költségvetés. Azt gondolják, hogy az új kormány a minden eddiginél nehezebb körülmények között meg tudja oldani a problémáikat. Sajnos nincs több elosztható pénz, a költségvetés keretei nagyon kemények, a finanszírozhatóság határait átlépni nem lehet.

— Többen sztrájkkal fenyegetőznek. Lehet, hogy beváltják az ígéretüket?

— Az érdekérvényesítésnek vannak különféle eszközei, az egyik leghatározottabb a munkabeszüntetés. De akkor se lesz több elosztható pénzünk. Ha valaki azt gondolja, hogy a sztrájkkal meg lehet oldani bármit is, téved. A sztrájkok következtében csak még szegényebbek lennénk.

— Az Érdekegyeztető Tanácsban két oldalról is igen erős nyomás alatt áll a pénzügyi kormányzat. Ön szerint lehetséges a megegyezés?

— Megpróbáljuk érvekkel bemutatni, milyen lehetőségeink vannak. Az értelmes kompromisszumokra készek vagyunk, mindaddig, amíg azok nem feszítik szét a jövő évi gazdálkodás lehetőségeit, amíg a finanszírozhatóság keretei között tartják az országot és nem vezetnek tú- lelosztáshoz, eladósodáshoz és a hiány növekedéséhez.

— A Számvevőszék számos kifogást emelt a jövő évi költségvetés bizonyos tételeivel szemben. Egyetért az észrevételekkel?

— Észrevételeik többsége megalapozott. A törvényességi kifogások 99 százalékát azonnal korrigáljuk. Valóban nem készült el időben minden kapcsolódó törvényjavaslat, de azóta egy részüket már benyújtottuk, más részüket ezután dolgozzuk ki. A kifogásolt számszaki eltéréseket a hibajegyzéken javítjuk.

— Azt is szóvá tették, hogy a bevételek túl-fl kiadások pedig alultervezettek.

— Ha a gazdaság jövőre azon a pályán mozog majd, amit tervezünk, akkor a számok reálisak lesznek.

Ez a „ha" minden költség- vetés kockázata.

— Az új adószabályok megpróbálnak gátat vetni a fekete gazdaságnak. Gondolja, hogy sikerül ellenőrzés alá vonni ezeket a jövedelmeket?

— A most benyújtott adótörvény változásai legalább harminc ponton erre épülnek. Az ÁFA visszaigénylés, a gépkocsi használat, az adóelőleg fizetés megváltoztatása, a nyilvántartási kötelezettség, a számlaadási kötelezettség, hogy csak a leglényegesebbeket említsem, ezt célozza. Mikor jut el oda a gazdaság, hogy csökkenteni lehet az adó-terheket? Hát igen, ez lenne a kívánatos, de erre csak később gondolhatunk.

— Megszülethet-e az Ér- t dekegyeztetó Tanácsban a társadalmi-gazdasági megállapodás?

— A jövő évi költségvetés ügyében még nagy vitáink vannak. A gazdaság stratégiai kérdéseiben valószínűleg egyet fogunk érteni, de a szélsőséges követelésekkel nem tudunk mit kezdeni. 150-200 milliárdos többletkiadási igényekkel még vitatkozni sem érdemes.

— Elkészül még az idén a jövő évi költségvetés?

— Ha a Parlament úgy dönt, hogy nem húzza el a végtelenségig a vitát, akkor igen.

— A pénzügyminisztérium ebben is kompromisz- szumkész?

— Természetesen, de a sarokszámokhoz nem engedünk hozzányúlni. Azon belül minden javaslatot szívesen megfontolunk.

Koós Tamás Ferenczy Europress