Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-29 / 255. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. október 29., szombat Beszélgetés Ipacs Lászlóval (VHK) káoszról, egyensúlyi állapotról, zugattyúról A természet és az élet zenéje Pontosan egy hét múlva a szekszárdi Graffiti Klubban ad koncertet a Vágtázó Ha­lottkémek zenekar. Többek között ez volt az egyik apro­pója az együttes dobosával, Ipacs Lászlóval készített in­terjúnknak. — Amikor a munkahelye­den hívtalak, egy kutató inté­zet jelentkezett be. Pontosan mit kutat ez az intézet? — Fémfizikával, anyagszerke- zet-tudománnyal foglalkozik. Emellett új anyagok fejlesztésével és természetesen hagyományos kérdésekkel is. — Te melyik területet mű­veled? — Az új anyagok kifejlesztése a munkám, illetve ezzel kapcsola­tos mikroszerkezeti, anyagtudo­mányi kérdéseket vizsgálok. Új technológiákat fejlesztek, amit az­tán hasznosíthatnak az ipar terü­letén. Ez most a nehéz gazdasági helyzet miatt nem ilyen egyszerű, de valamikor csak feltámad az or­szág. — Azt a lehetőséget, hogy kutató fizikus vagy, miként tudod hasznosítani a zené­ben? — Foglalkozom akusztikával és elég sok olyan kérdéssel, ame­lyek a zenekar lehetőségeit bővít­hetik. Most is van egy elég ko­moly programom, arról, hogyan lehetne az új akusztikai tapaszta­latok alapján népzenei hangsze­reket úgy megszólaltatni, hogy fel tudják venni a versenyt a már hagyományosnak mondható elektronikus hangszerekkel. Egy igazi VHK-s koncertpillanat Konkrétan példának a zugattyút tudnám említeni, amit speciális módon a színpadra is használha­tóvá lehet tenni. Olyan hang- technikai eszközöket készítek, amelyekkel abszolút dinamikusan meg tudnak szólalni azok a régi hangszerek, amiket tulajdonkép­pen már a népzenészek is elfelej­tettek. — Ha jól emlékszem, vala­hol te nyilatkoztad azt, hogy a VHK zenéjében régebben na­gyobb szerepet kapott a ká­osz. Ezt hogyan kell érteni? — Ez egy nagyon izgalmas dolog. Én azt gondolom, hogy ma, amit általában zenének ne­veznek - vagyis az emberek tuda­tában a zenéről kialakított foga­lom -, az tulajdonképpen a har­monikus világhoz tartozik. Tehát egy olyan világhoz, amelyben igazából csak lassú változások lé­teznek, nincsenek kirobbanások. Ezt megpróbálom természettu­dományos vonalon párhuzamba állítani, talán akkor jobban ért­hető. Vannak egyensúlyi és nem egyensúlyi rendszerek. Na most, ha az ember megpróbálja a vilá­got zenei formába önteni, akkor tudomásul kell venni, hogy van­nak fázisátalakulások, vannak nagy sebességű változások is a természetben, és valahol ezt is meg lehet jeleníteni. Mi azzal fog­lalkozunk, hogy a természet és az élet zenéjét csináljuk meg. Ebben mindenképpen jelen kell lennie a káosznak is, mert a káosz ennek az átmenetnek, az egyik egyensú­lyi állapotból a másik egyensúlyi állapotba való átmenetnek a ze­nében megnyilatkozó képe. Ezt a káoszt a klasszikus értelemben vett zenének sikerült magából ki­irtania, és ez nagyon nagy baj, mert erre éppúgy szükség van, mint a harmonikus zenére. Ré­gebben a VHK leginkább ezt a ka­otikus zenét csinálta, ma pedig megtalál már ebből a káoszból egyensúlyi állapotnak megfele­lőbb zenét. Tehát ilyen értelem­ben arányosabb lett a dolog. Ká­osz is van, de már vannak defini­ált állapotok is, amelyek tulaj­donképpen az élet másik oldalát mutatják. — A VHK üzenetét meny­nyire veszi a közönség? — Azf hiszem, a VHK az életzenét csinálja, ami sok embert belülről, legmélyéről érint meg. Magyarországon ezt elég erősen tapasztaljuk. Külföldön is, főleg az utóbbi időben. Én azt gondo­lom, hogy egyre nagyobb szük­sége lesz a fiatalságnak arra, hogy valaki a lényegről próbáljon be­szélni. Akármilyen művészeti te­vékenység keretében. — A tavasz végén jelent meg a negyedik, élő albumo­tok Óriási tér címmel. Ezt már új kiadó gondozta. Miért vál­tottatok? — Tulajdonképpen arról van szó, hogy a menedzserünk egy német fiú, aki nagyon keveset tar­tózkodik Magyarországon, és így igazából itt nem tudja a VHK ügyeit érdemben előrevinni. Ezért kellett keresnünk egy ma­gyar kiadót, ez lett a Rockland. Több kiadót is megpróbáltunk egyébként felhajtani, de sajnos a nagy kiadók, úgy tűnik, nem al­kalmasak ilyen produkciók létre­hozására. Teljesen biztonsági po­litikát folytatnak, amelybe ugyanazok a - szerintem eléggé kommercionális és elmaradottnak tekinthető - zenekarok férnek, amelyek húsz évvel ezelőtt. Azóta semmit sem változott a helyzet. — A következő stúdióle­mez mikorra várható? — Az a helyzet, hogy túl nagy anyaggal rendelkezik a zenekar és még nem szelektáltunk. Egyelőre még csak egy 180 perces videoka­zettára rögzítettük az új dolgain­kat. — Mire számítson a közön­ség egy hét múlva? — Átmeneti állapotban va­gyunk, tehát lesznek régebbi és vadonatúj témák is. De minde­nekelőtt egy jó bulira számítson mindenki. KRZ SLAYER: „A Slayer semmilyen szempontból nem tekinthető politi­záló csapatnak. Nem értem, hogyha a Harmadik Birodalom jelképeinek használata ekkora bún, akkor a Motörheadet vagy a Danciget miért nem b...tatja senki?! Miért mindig a Slayer a hibás mindenért?" BODY COUNT: „A hardcore zenészek, akár rapperek, akár rockerek, ugyanarról énekelnek, ugyanazért dühösek. Szerintem a rap és a rock egy és ugyanaz. Amikor a rockzene elindult, még zongorán játszották, úgyhogy senki ne jöjjön nekem ezzel a gitárzene baromsággal!" HELLOWEEN: „Mi elégedettek vagyunk a lemezzel, és készek va­gyunk harcolni érte! Ez nem volt mindig így. A Pink Bubbles idején annyira magam alatt voltam, hogy mindenbe belesz...tam!" AEROSMITH: „Elég mulatságos belegondolni, hogy szinte egy fél albumot összehoztunk 6 hét alatt, mikor a Get A Grip két évig készült! Haha! Az ember nem tudja, hogy egy jót röhögjön ezen vagy inkább a haját tépje idegességében!". THE CULT: „A Dreamtime, a Love, az Electric és a Sonic Temple lemezek mind bizonyos váltást, előrelépést jelentetek, sót ezekkel az al­bumokkal tulajdonképpen mindig más irányba indultunk, mint a többség. Az 2991-es Ceremony lemeznél azonban nem ez történt." BAD RELIGION: „Nekem abszolút nincsenek elvi gondjaim a nagy kiadókkal, lemezgyűjteményemben is van bőven Sony vagy EMI kiad­vány. Ott van például a Sex Pistols Never Mind The Bollocks-ja, amit az EMI adott ki!" A szekszárdi Lala CD és Hifi Center októberi eladási listája: 2. Kispál és a Borz: Sika, kasza, léc 2. Prosectura: Akkor inkább úthenger 3. Soho Party: Pizza 4. Sipos F. Tamás: Nincs baj, baby! 5. Demonstráció A szekszárdi Video Világ október havi kölcsönzési listája: 2. Jurassic Park 2. Philadelphia 3. Tökéletes világ 4. Sok hűhó semmiért 5. Pelikán ügyirat Koncertek írott képek A magyar Holocaust Nem is kisebbfajta, hanem egyenesen komoly vihart váltott ki Rómában, a Magyar Pápai In­tézetben egy előadás. A magyar- országi zsidóság tragédiájáról rendezett konferencián az intéz­mény rektora néhai Apor Vilmos győri püspök szerepét taglalta a mentésben, ám a közönség sorai­ban helyet foglaló római főrabbi tüntetőleg elhagyta a termet. A máig sem apadó sajtónyilatkoza­tokból kiderült, hogy a főrabbi tendenciózusnak tartotta az elő­adást, ugyanakkor a rektor sajná­latos félreértésnek tudta be a tör­ténteket. Azóta már megszólalt a jelenlegi győri püspök, aki doku­mentumokkal bizonyította: a vér­tanúhalált szenvedett Apor Vil­mos a vészkorszak idején az üldö­zöttek mellé állt. Sokan tettek így abban az idő­ben, tehát az őrület kiteljesedését magával hozó 1944-es évben, de ha fellapozzuk Randolph E. Bra- ham négy évvel ezelőtt megjelent könyvét (A magyar Holocaust. Gondolat kiadó.), már egy má­sik jelenségről is képet kapunk. „A keresztény lakosság általában tétlen, esetenként pedig kifejezet­ten ellenséges magatartása szá­mos tényezőre vezethető vissza. A több mint két évtizede folyó dühödt antiszemita popaganda- kampány hatása alatt a felvilágo- sulatlan lakosság nagy hányadá­ban hamis kép alalult ki a zsidó­ságnak a magyar történelemben játszott szerepéről.” Akadtak ugyan egyes bátor emberek, akik segítették bajba jutott honfitársa­ikat, de - írja a történész - „a zsi­dókat ideológiai vagy álhazafias okokból, esetleg opportonizmus- ból feljelentgetók sokkal többen voltak, mint az irgalmas szamari­tánusok." Vitéz Endre László belügyminisztériumi államtitkár az észak-erdélyi gettókban tett el­lenőrző kőrútja után egyenesen így lelkendezett: „a lakosság minden városban és községben őszinte örömmel fogadja a zsidót- lanítással járó intézkedéseket és (...) mindenhol előmozdítja a ha­tóságok munkáját." Még ha túlzó is a leírás, bizo­nyos értelemben jól jellemzi ak­kori viszonyainkat: azt a korsza­kot, mely 1920-ban a numerus clausussal, Európa első zsidóelle­nes törvényével kezdődött, majd a deportálásokkal, a gázkamrákkal végződött. Szeri Árpád Ma este a NYERS a Graffiti Klubban, holnap OREGON (jazz) a PeCsa-ban, november 3- án KISPÁL ÉS A BORZ a szekszárdi sportcsarnokban (elővételben olcsóbb a jegy!), 4- én RUN DMC a PeCsa-ban, 11- én OBITUARY ugyanitt, 12- én BONANZA BANZAI búcsúkoncert a BS-ben. Kicsi­vel később, 22-én ICE-T PUB­LIC ENEMY az Ohmpiai Csarnokban, 24-én HOBO BLUES BAND a szekszárdi sportcsarnokban (elővételben olcsóbb a jegy!), 29-én pedig BEASTIE BOYS a Rock- land-ben. December 1-én SLAYER az Olimpiai csar­nokban, 14-én BOB GELDOF az Almássy-téri művelődési központban, 15-én Z.Z. TOP Prágában és AKELA a szek­szárdi sportcsarnokban. (Meg még kismillió koncert- VHK, HERFLI, TANK­CSAPDA, WELLINGTON stb.- Szekszárdon, a ZUG-ban és a Graffiti-ben, ezekről viszont mindig részletes előrejelzést adunk a ZUG-oldalon kívül is, amikor annak éppen eljön az ideje.) Az AURÓRA is feltámadt poraiból, és ha minden igaz, december elején egy szek­szárdi koncert vár rájuk. Új dobosuk van, aki nem más, mint az egykori győri Teknős­bika ütőse: Soós András. No­vember 7-én jelenik meg a német WIZO-val egy közös válogatás anyaguk, melyen 12-12 dallal szerepel mindkét társaság. A zenés ifjúsági magazin no­vemberi számból: Címlapon a Bonanza Banzai, poszteren az Irigy Hónaljmi­rigy, hátsó borítón: Mex, csa­ládlátogatás St. Martinnál. Ezenkívül egy Bonanza Ban­zai nagyinterjú, valamint ren­geteg külföldi és hazai hír, ér­dekesség, humor, rejtvény, divat található a lapban - tud­tuk meg a szerkesztőktől. Wave: Oasis, Shed Seven, Suede Már majd' megölt a kíváncsiság, olyan sokat hallottam, olvastam a szaksajtóban az új szen­zációról, az Oasis nevű manchesteri zenekar első - Definitly Maybe (Feltétlenül talán) című - albumáról. Aztán most itt van, hallgatom és valóban nem rossz, de az a hisztéria, ami meg­előzte, ismét csak a messiásra való várakozás egyik rohama volt.,Ugyanez történt öt éve, a Stone Roses első - s idáig egyetlen - albumá­nak megjelenése előtt, és bár az a lemez rajta van az öröklistákon, a zenekar nagyon eltűnt a süllyesztőben, évről-évre halogatják az új anyag kiadását, ami vagy egy nagy dobás lesz ismét, vagy végleg elnyeli őket a mélység. Az Oasis azonban abszolút a csúcson csü­csül, nem csak a független lemezkiadók listáját mászták meg, hanem a „nagyot" is, az alapító Gallagher fivérek - Noel, a zeneszerző és gitáros, valamint Liam, az énekes - minden szaklap cí­moldalán ott virít. A zene, amit játszanak tu­lajdonképpen a rock legjobb hagyományait folytatja, annak elcsépelt kliséinek elhagyásá­val, illetve azok újszerű, néhol kissé cinikus és groteszk felhasználásával. Kifejezetten hall­gatható, élvezetes hanganyag, azonban a jelző- őzön, ami rázúdul kicsit túlfokozta a várako­zást. Nagyjából ugyanez történt a Shed Seven nevű társasággal is, akiknek az új Beatles-ként tündöklő Oasis mellett a Rolling Stones szere­pét szánták. Velük is sokat foglalkozott a sajtó, bár nem olyan egybehangzóan elismerő hang­nemben. Bemutatkozó albumukat - melynek igen furcsa című: Change Giver (Változás Váltó?) - ugyancsak rengeteg jelzővel illették, de ezek már korántsem olyan egyöntetűen po­zitívak, mint a másik esetben. Nem elég ere­deti, „mini-Oasis", „titkos-tehetségek" és eh­hez hasonlóak volt a túlsó végről megnyüatko- zók kifogásai, sőt azzal is megvádolták őket, hogy a pénzük után rohannak. Pedig szerin­tem tisztességes album a Change Giver, egy ambiciózus yorki banda próbálkozása nem minden erény nélkül. Kíváncsian várom, hogyan váltják be a hoz­zájuk fűzött reményeket a későbbiekben, van-e még erejük továbbnőni, mint például a hasonló pályára állított Suede-nek, amelynek a kor­szakalkotónak kikiáltott első albuma után, ok­tóber 10-én megjelent második - Dog Man Star (Kutya ember csillag) - című anyaga érzésem szerint erőteljes előrelépés és markáns folyta­tása az előző lemez legjobb hagyományainak. A jellegzetesen egyéni hangú - kissé affektá- lósan feminim - énekes Brett Anderson, a le­mezkészítés kellős közepén volt kénytelen megválni gitáros-szerzőtársától, Bemard But- lertól, aki - állítólag - tarthatatlan követelések­kel állt elő. Még nem dőlt el, ki fogja pótolni a továbbiakban, de feltehetően nem lesz egy­szerű feladat a megfelelő helyettest megtalálni. Nagyon fontos szerepet játszik ezen a felvétel- sorozaton is, amely a zenekar szóvivője szerint, a legkitűnőbb anyag 1791 óta, amikor is bizo­nyos W. A. Mozart a „Jupiter szimfóniát" ösz- szehozta. Mindenesetre a Dog Man Star egy nagyon színes, sokoldalúan árnyalt lemez, ér­dekes hangszerelési fordulatokkal (szimfóni- kus zenekar, cimbalom, rézfúvósok), merész hangvételű kezdőszámmal és nagyívű, mo­numentális befejezéssel. Szintén a szóvivő ígé­rete szerint a Suede nem „csupán egy év leme­zét akart készíteni", és ez azt hiszem sikerült is nekik, ez az album minden bizonnyal megta­lálja helyét a klasszikusok között. Viszont az év lemeze feltehetőleg az Oasis-é. „pápai" Bakos Ildikó: ZUG-tárlat /A kisplasztika Sz. Juhos László Forma 2 művésztele­pén készült./ A csodaszarvas áll, áll a spirál I^ippér^, és , közben csodaszarvas éscs hogy hogyan áll] tonosan mozgó és törő spirál közepén.'1 Fotó: -gottvald-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom