Tolnai Népújság, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-22 / 249. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. október 22., szombat Kitartás és hűség (2.) A távirat hamar odaért, a szülők két órán belül a kór­házban voltak, s reszketve imádkoztak Tammy életéért. Imájuk meghallgatásra talált, a lány állapota a harmadik napon javult, csoda történt. Rick, aki szabadságot vett ki, éjjel-nappal ott ült Tammy ágya mellett, borostás arccal, beesett szemekkel. Egy kicsit elbóbiskolt, de akkor is Tammy kezét fogta, s így megérezte, hogy a lány keze megremeg, gyengén meg­mozdul. Azonnal felébredt, s az orvosért rohant. Három napi eszméletlenség után Tammy magához tért, s ami­kor a szemét kinyitotta, Rick könnyben úszó tekintetével találkozott a pillantása. Az or­vos megnyugtatta a fiút, hogy mostmár egészen biztosan életben marad a barátnője. Azt is elmondta még, hogy a lánynak valószinűleg emléke­zetkiesése lesz egy darabig, és Vicces! Ketten arról vitatkoznak, hogy a jégtörő hajó vajon töri-e a jeget, vagy inkább ol­jóideig menni sem tud majd. Úgy fest, legalább két hónapot kórházban kell töltenie. Délután Tammy szülei azt tanácsolták Rick-nek, menjen haza, és pihenje ki magát, s csak amikor lezuhanyozott és evett pár falatot, akkor jött rá, milyen fáradt. Másnap reggel egy hatalmas virágcsokorral állított be a kórházba. Tammy ébren volt, de megszólalni még nem tudott. A kötéstől alig látszott az arca. Rick óva­tosan megcsókolta, és meg­ígérte neki, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy mielőbb meggyógyul­jon. A lány szülei nagyon szeret- ' ték Rick-et, Tammy a meny­asszonya volt, s már az eskü­vőjük is ki volt tűzve. Ám most nem az elmaradt esküvő a fontos, hanem az, hogy Tammy mielőbb meggyógyul­jon. (Folytatjuk.) Arany Zsolt vasztja. Végül hosszas töp­rengés után arra jutnak, bizo­nyára töri, mert ha olvasztaná, az a sok frissen keletkezett víz bizonyára elöntené a egész Földet... Törd a fejed! Ne add fel! Add fel! Az alábbiakban közöljük a két héttel ezelőtti első forduló feladatainak megfejtését: 1. Az első feladatot mindenki másképpen oldotta meg, íme néhány példa: VILI, CUMI, DILI. 2. Békapapa 10, Breki 5, Briki 8, Brekeke 9 és Breke 1 legyet fogott. 3. A kérdéses földrész, mely Ázsia után a második legna­gyobb kontinens: Afrika. Legmagasabb csúcsa a Kili­mandzsáró (5895 méter). Ott él a legnagyobb szárazföldi ál­lat, az afrikai elefánt, a legma­gasabb emlős, a zsiráf, a leg­nagyobb madár, a strucc és a leggyorsabb emlős, a gepárd. 4. Csomó keletkezik a 3. és 4. ábra esetében. A legtöbb elérhető pont­szám 24 volt. Októberben a hibátlan megfejtést beküldő gyerekeket ajándékozzuk meg, név szerint: Károlyi Ka­talin bátaszéki és Filó Erika tamási levelezőnket. Jutalmu­kat postázzuk. Kedves Gyerekek! Figyeljé­tek a két hét múlva megjelenő újabb feladatokat, játsszatok velünk, és kérjük, hogy a be­küldött válaszokban nevetek és címetek mellé az életkoro­tokat is írjátok fel! Ne feledjétek: két hét múlva újra jelentkezik a Ne add fel! Add fel! MAHASZ sikerlista 1. Sipos F. Tamás 2. Horváth Charlie 3. The 3 Tenors 4. Filmzene 5. Carpe Diem 6. Diego Modena & J. Ph. Audin 7. Body Count 8. Zámbó Jimmy 9. The Prodigy 10. Manhattan Nincs baj, baby Charlie The 3 Tenors Concert 1994. The Flinstones Élj a mának Ocarina II. Born Dead IV. Music for the Jilted Generation Várj, te hosszú forró nyár Nyugdíjas állás a Metálpatkányban? Az irodalmat mindig szeret­tem, de valahogy sosem bír­tam kibontakozni, ha egy-egy regényhős jellemzését kellett megírnom. Persze a házi fel­adat az külön téma. A muszájízű dolgok sosem íz­lettek. Főként akkor nem, amikor a jobb értékelés remé­nyében nem adhattam bele magamat a dologba. Most mégis jellemzésre, amolyan portrévázlat megírására vál­lalkozom. Nem lesz könnyű, de ne sajnáljatok kedves olva­sóim, hiszen ezt magam vá­lasztottam. Akiről írok közismert. Lega­lábbis sok fiatal ismeri. Nem politikus, nem a színpad kirá­lya, nem reped szét a bicep­szétől a negyvenötös ing, mégis ... ő „csak" egy srác. A GYULA, a szekszárdi Me- tálpatkány nevű zeneműbolt­ból. Egyívásúak vagyunk. Bonyhádon évfolyamtársak voltunk az általános iskolá­ban. Akkoriban még nem ko- máltam. Tizenévesen nem tudtam, hogy mit jelent a de­viáns szó, de ha tudtam volna, magamban bizonyára deviáns személyiségként könyvelem el. Nem hazudok, ha kijelen­tem: az is volt. Utálta a szabá­lyokat. Legalábbis azokat, amiket a külvilág kényszerí- tett rá. Saját törvényei szerint élt, s ez nem mindenkinek tet­szett. Nekem sem, bár sok kö­zöm nem volt hozzá. De ami­kor megláttam Bonyhádon a legnagyobb télben is térdig feltúrt nadrágjaiban, surranó- ban, kakastaréjjal, valahogy nem éreztem szükségét, hogy jobban megismerjem a „pánk Gyulát". Azóta eltelt néhány év, s mindketten változtunk. Valahogy közelebb kerültünk egymáshoz. Pedig ő még mindig punk, én meg sosem voltam az. Mégis szimpatikus a Gyula, aki már két éve a Me- tálpatkány pultja mögött telje­sít szolgálatot. Rajta az elma­radhatatlan baseball-sapka, bőrdzseki. Mégsem változott? Dehogynem. Régen kemé­nyen bulizott, sokat piált, nem törődött semmivel. Huszon­négy éves, s immár öt éve egy korty szeszt sem ivott. El lehet hát képzelni a kamaszéveit. Mint mondja, az elveit azért sosem fogja megtagadni. Emi­att kapott már néhány pofont. Olyan igaziakat. Rendőröktől, másként gondolkodóktól, erős legényektől. . . Meg kapott az élettől is, amivel most igen jól megvan. A Gyula szerint addig fiatal az ember, amig annak érzi magát, s ezért te­kinti nyugdíjas állásnak a Me- tálpatkányt, ahová sokan, sok­félék betérnek. Régen nem igazán tolerált minden stílust, mára elfogadja, ha valaki rep- per, gánszos, dítes, vagy akármi. Csak azt nem szereti, ha valaki sodródik a divathul­lámokkal. Persze kereskedő­ként semmi baja a divattal. Az neki nem üzlet, ha mindenki kihúzza a kedvenc dzsekijé­ben, bakancsában akár nyolc-tíz évig is. ő nem sod­ródik sem a divattal, sem a kispolgárokkal, pedig tisztes családapa. Fia, Norbert egy éves. Nem véletlen hát, ha a Gyula célja, hogy a kissrácot normális körülmények között nevelje fel, s ne csak neki, ma­gának is normális egziszten­ciát teremtsen. Lehet, hogy kereshetne többet máshol, s hamarabb érne célhoz, de a patkányban jól érzi magát, mert a hobbijából élhet. Ért a zenékhez, de nem csak ahhoz. Valahogy több ott ő, mint készséges eladó. Többször lát­tam, hogy fiatal srácok az el­lenőrzőjüket mutogatják neki a boltban, mintha csak egy megértő apuka volna. Persze nem az, legalábbis nem nekik, de tőle nem annyira hangzik papolásnak egy-egy jótanács, mint otthon a szülőktől. Sokat lehetne még írni a Gyuláról, de minek? Ha valaki találkozik vele, nyilván hamar megismeri, hiszen közvetlen, s nem az életrajza érdekes, hanem ő maga. Gyula szerette a polgárpukkasztást, de mára nem a külsőségektől érzi jól magát. Szereti a Stephen King regényeket, de szívesen olvas Merle-t, Burgess-t, vagy bár­mit, ami jó stílusban íródott, cselekménydús, s van valami üzenete is a számára. Nem vi­seli a kétszínűséget, a képmu­tatást, s ez nem csak szavaiból derül ki. Gyula, a volt nagy piás már régóta tudja, hogy ajzószerek nélkül is jól érezheti magát az ember, s tudom, hogy még sokmindent tud, amire elfelej­tettem rákérdezni kusza be­szélgetésünk közben. Nem tudom, hogy ez a ku­szaság mennyire érződik a be­ígért portrévázlaton, de remé­lem, hogy valamennyire azok is megismerték a Gyulát, akik eleddig még sosem látták. Nekik végezetül csak annyit, hogy a Metálpatkány egy olyan szentély, amiben a „fő­paphoz" szólni lehet, s ahol nem kell sokáig várni az em­berhangú válaszra. - ni - Fotó: Ótós Réka Sebestyén Gyula: Elfogadom a másságot c . Kis + reneráció fi fiúsági oldal <•* Két héttel ezelőtti rejtvé­nyünk megfejtése: könyvra­kás. A helyes választ bekül­dők közül a szerencse ifj. Szentes József bonyhádi olva­sónknak kedvezett. Nyere­ményét postán küldjük el. Aki kitalálja, mit ábrázol fenti ké­pünk, két hét múlva tudja meg, hogy helyesen tippelt-e. Murphy megszólal Bürokratikus szervezet el­len csak egy másik bürokrati­kus szervezet veheti fel a har­cot. . A bürokrata türelme a vég­telenségig kitart. Sose kerülj két bürokrata malomkövei közé! A zűrzavar új munkahelye­ket teremt. Minden szervezet meghatá­rozott számú munkakört tart fenn alkalmatlanok részére. Ha egy alkalmatlan munka­erő távozik, újat kerítenek a helyébe. Heti cáfolat Nem igaz, hogy az APEH ellenőrként alkal­mazza január 1-től a Látha­tatlan Embert. Vadnyugaton A nyápic cowboy beront az ivóba, s nagy hangon meg­kérdi: ki festette be a lovamat kékre? Feláll erre egy 2 méte­res, 120 kilós izomember, s ki­jelenti, hogy ő volt. A kis cow­boy meghökken, majd ki­nyögi: — Csak azért mondom, mert már megszáradt, lehet lakkozni... Válogatott versezetek Hajnal Hajnali pír borítja a nyugodt eget, S lágy hajnali szellő hív a sza­badba A távolból felém integetnek a fellegek S elmém legszívesebben velük maradna. De amott már pezsdül az élet, S szorgoskodik a hangyahad. A nap még álmos s nem éget, De a távolból már madárdal fakad. Emitt-amott lepkék szállin­góznak a réten Röptűk könnyed, s hajnalt ta- gadóan éber. Erdő szélén szarvasbika bőg kevélyen, S virágok simogató illata száll a szélben. A sást is ébresztik már a nap­sugarak Teknősbéka mászik álmosan a partra. A mélyből felfelé szállingóz­nak a halak, S mindenki felébred a hajnal dalát hallva. Jaksa Péter Hazatérés Zöld tornácos kicsi ház Utcára nyüó ablakok Kint csordogál a patak, Hallom szobámban, mikor fent vagyok. Búcsút int a nyár az ősznek Patakparton elidőznek, Fent már ragyognak a csilla­gok Édes otthon, hát újra itt va­gyok! Sütkei Gábor Életem Hol van az a hely, hol boldog lehetek? Hol van az az ember, kit végre szerethetek? Hol? Én egyre csak keresem. Keresem, de sajnos nem lelem! Valamikor, nem is oly rég Boldog voltam, ragyogott fe­lettem az ég. Együtt lehettem egy kedves emberrel, Vidáman élhettem és szeret­hettem. Nevetve éltem egyhangú éle­tem, Nem vettem észre a múló he­teket. Múlt az idő, és elmúlt a szere­lem, Magányos lettem, azóta csak szenvedek. Ha találnék egy embert, Ha mernék mindent újra kez­deni, Ha hallanám mások szavát, Akkor sokkal szebb lenne a vi­lág! De én úgy érzem, jó így éle­tem! Nem fogadok meg semmilyen tanácsot, Nem rohanok hozzád sem, Hogy megváltoztasd magá­nyom. Nem merek az újba belekez­deni, Félek a csalódástól, ami a kap­csolat Végét jelentheti! Mondd, hol van a hely, hol boldog lehetek? Vezess a hely felé, Hol veled boldogan élhetek! Kómíves Gabriella Miért? Rég vártam azt a percet, hogy újra veled legyek. Itt vagy, s kéred, hogy feledje­lek. Felednem kell, ha néha fáj is a szívnek Feledni az emlékeket, melyek bennem élnek. Könnyekkel küszködni, me­lyek szememben égnek. S fájón tudomásul venni: vége mindennek végleg. Hiányozni fogsz, ha ősz borul a tájra Hiányozni fogsz, ha újra zöl- dell a fű S hiányozni fogsz, ha a felhők közül újra előjön a nap. Nélküled már nem várom a napsütést, Nélküled nem várom az új ta­vasz kezdetét. Nélkülde jöhet már a tél is, Felednem kellene, de én sze­retlek mégis. Kérlek téged, bocsáss meg ne­kem Ha nem voltam mindig jó ve­led Nem hittél nekem, hiába mondtam én, Egyedül voltam a végzetes nap éjjelén. Szeretném, ha hinnél nekem, mert szeretlek téged. Akkor is, ha a szívem dara­bokra téped! Fájt a szívem, hisz elveszítette­lek téged, Csupán egy félreértés végett. Hallgass meg, kérlek, hidd el amit mondok, Úgy szeretlek téged, ahogy soha senkit nem fogok! Anita

Next

/
Oldalképek
Tartalom