Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-09 / 186. szám
4 WÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. augusztus 9., kedd Tornád: drukkerek és ellendrukkerek Rosszabb nem lehet Bő egy héttel ezelőtt a for- nádiak több, mint fele népszavazáson nyilvánította ki véleményét arról: akarja-e, hogy az adóját a továbbiakban is a tamási önkormányzatnak utalja le az állami büdzsé, azaz akar-e Tamási-külsőn lakni. Százhuszan az önálló Fomádnak drukkolnak, 68-an ellene. A meccs még nincs lefutva, új parlamentünk néhány tagja azon töri a fejét, hogyan lehetne gátolni a települések szétaprózódását. (Annyi biztos, hogy egy nemlétező falu nemlétező pályázatát nem kell elbírálni). A for- nádiak azért, - ők 120-an - bíznak a sikerben, vagyis, hogy jobb lesz. De mennyivel?- Annyival, hogy idáig a tamási önkormányzat nem csinált semmit, mert nem volt rá pénze - mondja egy középkorú fornádi férfi, a Fornád Rt. dolgozója, akinek van autója és igennel voksolt a népszavazáson. A nevét nem kívánja elárulni, azért, mert a szétválás egyik szorgalmazójaként ismerik. - A buszra úgy fizetnek a fornádiak, mintha távolsági járat lenne, pedig ha Tamásihoz tartozunk, úgy kellene, mintha helyi járatra. Itt utat kell javítani, a vízhálózatot meg kell csinálni, a szemétkérdést is azelőtt a gazdaság rendezte, érdeke volt, hogy a trágyarácsokba ne kerüljön flakon, meg minden. Tamási ezt sem vállalta, ha lesz egy új önkormányzat, el fogja intézni, hogy kijöjjön a szemétszállító autó.- A saját önkormányzatuk el tudja majd látni a feladatát? - kérdezősködünk tovább.- Igen, mert nincs hátrányos helyzetű kistelepülés meg lehet pályázni állami táVárossá válási terveket dédelgetnek Simontornyán. Ott, ahol a munkanélküliség csaknem kétszer akkora, mint a megyei átlag, ahol kicsi az esély a kitörésre. A tervekről, a település helyzetéről Dési Ivánné polgármesterasz- szonnyal beszélgettünk.- Minden megy a maga kerékvágásában?- A nyár egy kicsit uborka- szezon, de szeptemberben újra összehívjuk a várossá válásra szóló pályázat előkészítőit.- A simontornyaiak milyen várakozással tekintenek a várossá válás elé?- Van aki megmosolyogja ezt a dolgot, van, aki azt mondja, hogy mit képzel az önkormányzat, de a többségi vélemény az, hogy meg kell mogatást, és ha megnyerjük, felébe kerül minden.- Mit mulasztott el Tamási?- Amit fejkvótának hívnak, az mind odament, ide semmit sem fordítottak vissza.- Tudják ezt bizonyítani?- Én nem, de Tamásiban az önkormányzatnál megmondják.- Tamásiban, ha így lenne, biztosan nem mondanák ezt...- Ide? Egy fillért nem adtak. Azt, hogy az iskolások bepróbálni. Főleg azoknak ez a véleménye, akik még történelmi ismereteikből tudják, hogy Simontornya város volt. Mi nem kérjük a városi rangot, hanem visszakérjük, és ez lényeges különbség.- Hogyan érinti önöket, hogy elkerülnek intézmények, inkább szegényedik a község?- Mi belülről leépülésnek érezzük mindezt. Ha Simontornya a megyének frekven- táltabb részén volna, már város volna. Itt főútvonalak találkoznak, ami nem jellemző Dunaföldvárra, Simontor- nyára. Az átmenő forgalom számunkra vállalkozási lehetőség, és az önkormányzatnak járnak, fizetik és van egy üzemi rendelőnk. Azon kívül mit fordított ide? Mennyi utat csináltak meg, télen bejött-e a hótoló letolni a havat, elvit- ték-e a szemetet? Ha ebből egyet is megcsinált, akkor azt monddom, hogy oké. De menjenek ki Kecsegére - teszi hozzá -, a két település nincs teljesen egy véleményen, régebben is többet kapott Fornád, mint Kecsege. Névtelen nyilatkozónk feladata, hogy azon mesterkedjen, hogy meg tudja állítani ezt.- Segít-e valamit a munkanélküliségen a várossá válás?- Azt gondolom, hogy a dffilog fordított. A munkanélküliség terén előálló javulás növelné a várossá válási esélyünket. A Bőr- és Szőrmefeldolgozó Vállalatnál augusztus végén lejár a felszámolási időszak. Én nagyon remélem, hogy a privatizáció valamilyen eredményt hoz.- Milyen megoldás lenne jó önöknek a munkaügyi kirendeltség átszervezésében?- Nekünk ez egy jóhiszeműen szerzett jogunk, nem mi egyébként alapjaiban reálisan látja a helyzetet: az ÁG annakidején olcsón megszámított mindent, de az az idő már nem jön vissza. Valamit tenni kell. Kecsegén Páli Károly, bol- tos-kocsmáros fogad minket. Húsz éve él a pusztán, az ÁG szarvasmarhatelepén dolgozott, amíg volt az ÁG és volt szarvarmarha. A szavazat- számláló bizottság tagja volt, és ő is igennel szavazott.- Szét kellene nézni a pusztában - mutat ki a kocsmaajtón. Ami érdekes, látni így is. Embermagasságú gaz, töredező vékonyodó aszfalt, a közelben égetik a szemetet. Páli úr az előzményekről kezd beszélni.- Három éve benn jártunk Tamásiban a hivatalnál, és egy-két dolgot felvetettünk. Hogy az ÁG megszűnt, se az utakkal, se a vízvezetékkel, se a villannyal nem törődik senki. Akkor azt mondták, hogy nincs rá keret. Ekkor fogalmazódott meg, hogy meg kellene próbálni önállóan.- Valóban tartanak attól, hogy Fornádon esetleg nem törődnek Kecsegével?- Szó sincs erről. Akik ezt mondják, nem akarják az elválást.- Aki ezt mondta, épp igennel szavazott...- Megmondom, kik azok, akik nem akarják. A munka- nélküliek, félnek attól, hogy a szociális segély, amit Tamásiban kapnak, elmarad. De tévedésben vannak, mert erre azt a keretet ugyanúgy megkapjuk, mint Tamási. Inkább attól tartanak, hogy itt jobban belelátunk mindenbe. (Az ellenzők között sajnos nem akadtunk olyanra, aki elmondta volna véleményét.)- Mi éppúgy adózó polgárai vagyunk Tamásinak, mint a városiak - mondja végezetül Páli Károly. - Megpróbáljuk. Rosszabb már nem lehet, tf-dg kértük a kirendeltséget, hanem ide telepítették akkor, amikor a munkanélküliség épp csak körvonalazódott, amikor csak 20-30 volt az állástalanok száma, és el szándékoznak vinni akkor, amikor több, mint 700-an vannak. A működése fogja bebizonyítani, hogy jó döntés volt-e vagy sem. Az emberek kiszolgáltatottságát látva félek, hogy nehézség lesz a számukra. Dr. Brebán Valériával, a munkaügyi központ igazgatójával beszéltem az első hét tapasztalatáról, meggyőződtem arról, hogy szem előtt tartják az emberek érdekeit, és az átszervezés további lépéseit is ez vezérelheti. Várossá (vissza)válni Az épület életveszélyes - adja tudtul több felirat is Középbikádon, a romjaiban heverő kúriajellegú épület előtt. Falai között két hónapja tűz pusztított, okait a rendőrség még vizsgálja. 1989-ben a gyönki téesztől vásárolta meg egy siófoki építőipari kft., helyreállítását is elkezdték, - egyesek szerint nem egészen szakszerűen. A kúria egyébként nincs műemlékként szá- montartva, nem egyedülálló, és nem stílustiszta épület. Miszlán úgy tudják, hogy a huszas években építették, a szakember szerint elképzelhető, hogy barokk alapokon. fotó: Degré Kastély, romokban Épülne a Massive-2 Három éve, hogy Tamásiba, az Orion-üzem helyére települt a belga világítástechnikai cég füiája a Massive Hungária Kft. A társaság ma már a magyar piacon - az eladásokat nézve - az első helyre tornászta fel magát, exportja tavaly meghaladta a két milliárd forintot, 1994-re ennek más- félszeresét tervezik. A kék-sárga épületekben példás rend uralkodik, bár erre csak a bemutatóteremről következtethettünk, mivel az üzembe nem engedtek be minket. Ez nálunk nem szokás - mondja a Belgiumból visszatelepült ügyvezető igazgató, Hódosi István. A Massive Hungária azon ritka cégek közé tartozik, amelyeknél munkaerőhiány van, sőt ha elő tudnának teremteni négyszáz főt, - akiket betanított munkára kiképeznének -, a belga tulajdonos felépítené Tamásiban a Mas- sive-kettőt, a munkaerőt azonban a munkaügyi központ sem tudja biztosítani. Ezt Hódosi úr ilyen munkanélküliség mellett furcsállja. így a beruházás Lengyelországban valósul meg.-tf- fotó: Degré Heten, mint a gonoszok Az önkormányzatok visszaadják a labdát Múlt csütörtökön délelőtt Gyönk és hat környező község polgármestere adott randevút egymásnak. A találkozó célja az volt, hogy pontot tegyenek a gyönki - régen körzeti - általános iskola finanszírozása körül kialakult vita végére. Mint ismeretes, a gyönki önkormányzat az idén 47 ezer forintot kért egy tanuló után a településektől, amelyek ezt nem fogadták el. Szárazd kevesebb, mint felét ajánlotta, a többiek kiegyeztek volna harmincezerben. Az önkormányzatok arra kérték az iskola igazgatóját, adjon tájékoztatást, milyen átszervezést kíván végrehajtani az új tanévtől, különös tekintettel az osztályösz- szevonásokra, túlóraszámcsök- kentésekre, és a diákotthon iskola- épületben való elhelyezésére. Az intézménynek tavaly 403 tanulója volt, ez befogadóképességének durván a kétharmada, idén valamivel kevesebben lesznek, a pedagógusok száma 43. Mivel nemzetiségi iskola a törvény alacsony működési létszámot engedélyez, - ennek ellensúlyozására az állam, kompenzációt ad. Az oktatási törvény amellett, hogy megszabja az osztályok átlag- és maximális létszámát, a nemzetiségi iskoláknak megengedi azt, hogy e létszám felével is osztályt indíthasson. A most induló két tannyelvű 1/a. osztályba 13 tanulót vettek fel, a másik két nemzetiségi osztályban 20 és 19 fő lesz majd. A 7-8. osztályokat például a gyönki iskola akár 13 tanulóval is indíthatja. Kinek mi a dolga?- Én előzetesen kijelentettem, hogy a jelenlegi osztálynormák a törvénynek megfelelnek - mondja Lückl János igazgató -, tehát abban az esetben, ha -bármilyen csoportösszevonást kezdeményezek, a törvény ellen teszek. Az iskola vezetése úgy döntött, hogy ilyet nem teszünk. A legegyszerűbb ok a2, hogy háromféle osztály van: két tany- nyelvű, nemzetiségi és a sima, mindegyiknek különböző tanterve van. Ezeket a törvény szerint nem lehet, és szakmai szempontból nem jó.- Szóba kerültek a túlórák is.- Amikor januárban megtörtént a közalkalmazotti bérrendezés, az állam nem figyelmét arra, hogy a fizetésekkel megemelkedtek a túló- radíjak, viszont ézt senki nem kompenzálta. A túlórát kétféleképpen lehet csökkenteni: csoportösszevonással, és pedagógus felvételével. Ez utóbbi ellen, amióta ez a haj- cihő megy, mindenki tiltakozik.- Szeptembertől mennyit tud megtakarítani az iskola?- Összeget nem tudok mondani, de például a tavalyi 130 túlórával szemben idén úgy nyolcvan várható. Kidolgoztam két variációt az átszervezésre, amennyiben az önkormányzatök úgy döntenek, hogy bármelyiket végre kell hajtanom, akkor fájó szívvel, de megpróbálom úgy végrehajtani, hogy az a legkisebb törést okozza az oktatásban. Én nem akarok tanácsokat adni az önkormányzatoknak, az én feladatom nem a finanszírozás, az én dolgom a gyerekek oktatásával, nevelésével törődni. Jön a szeptember, a kollégák tele vannak aggodalommal, el kell-e valakit bocsátani, bizonytalanok, és így száz százalékos munkát nehéz végezni. Lückl János a tervezetben azt is leírta, hogy a demokrácia játékszabályai szerint az iskolaszék véleményét ki kell kérni. Nos, ez nem történt meg, bár Miszla és Szakadát első embere szerint a szülők ismerik a problémát. Az iskolaszéknek ez lett volna az első érdemi munkája, bár a döntésbe nem szólhat bele, véleményalkotásra joga van. Majd akkor az állam? Csütörtökön nem született megegyezés. A községek részéről nem egyedülálló az a vélemény, hogy az iskolaigazgató nem volt hajlandó kompromisszumra. Lückl Jánossal még a csütörtöki tárgyalás előtt beszéltünk, utána sajnos nem értük el. A polgármesterek úgy döntöttek, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztérium segítéségét kérik, Jánosi György államtitkár közvetítésével.- Amit az iskola kér az nem költségvetés, hanem igénybejelentés - véli Varga Ferenc, szakadáti polgármester. - Az önkormányzatunknak nincs vagyona, fel tudnám ajánlani a művelődési házat, a hivatal épületét, vagy az óvodát. Egy két millió forintos hitelt öt évig nyögne a község. Ez a probléma a körzetesítés maradványa, az állam idézte elő, oldja meg az állam.-h -c
