Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-09 / 186. szám
1994. augusztus 9., kedd TÁJOLÓ »ÚJSÁG 5 Új Emberfüzetek A katolikus egyház lapja, az Új Ember ebben az esztendőben ünnepli 50. születésnapját. Ezt a szép évfordulót szeretné a kiadó még ünnepibbé tenni azzal, hogy megjelentette az Új Ember füzetet „Máriával Jézushoz" címmel. A füzet a fatimai kegyszobor magyarországi zarándoklatára készült. Ebben - a borítólapján a Mária-szobor képe - a himnuszokon, könyörgéseken kívül a fatimai jelenések története is benne foglaltatik, és olvasható Fatima üzenete is. Egyben a lap legszebb hagyományaihoz is szeretett volna hű maradni, hiszen az Új Ember mindig is a Szűz Mária-tisztelet erősítésén fáradozott, ezzel is előmozdítva ezt a Szent István koráig visz- szanyúló hagyományományt, mely népünk vallásosságának egyik legfontosabb megkülönböztető jegye. A füzetet - mely a nagyböjti Pro- hászka-válogatással indult sorozat újabb darabja - az olvasók figyelmébe ajánljuk. Dedikál: Etienne Tumo A címben szereplő úr eredeti nevén Tumó István 1956-ban kényszerült hazájából távozni. A forradalom után politikai menedékjogot kapott Franciaországban és a Párizstól 200 km-re nyugatra fekvő Argentan városában telepedett le. Kedvelt alakja a kisvárosnak, nagy lelkesedéssel, elhivatottsággal népszerűsíti Magyarországot és különösen szülőfaluját Fajszot, illetve gyermekkora színhelyét, Baját. Alkotó lázzal beoltott ember. Szabad idejében fest és ír. Utóbbi három könyvében jelentek meg önéletrajzi ihletésű írásai: Nehéz idők '45-től '56-ig, Egy asszony kálváriája és az Arccal az ég felé, amelyekben kiváló emlékezőképességgel idézi az 1956 előtti Magyarországot, annak sajátos hangulatával. Tumó Istvánnal Szekszárd polgárai is megismerkedhetnek Szekszárdon a Kölcsey ltp. 2. sz. alatti (160 lakásos ház) könyvesboltban 1994. augusztus 11-én (csütörtökön) délelőtt 9-től 12.30 óráig műveit dedikálja és azok meg is vásárolhatók. A Magyar Könyvklub ajánlata: Frederick Forsyth: Isten ökle A titkosszolgálatok történetében igen járatos szerző monumentális és sokszálon futó regényéből megtudhatjuk, hogy mi is volt „Valójában" az Öböl-háború hátterében - miért is volt olyan könnyű és fölényes az amerikaiak katonai győzelme. Betekintést enged néhány nagyhatalom - az Amerikai Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, érintőlegesen a Szovjetunió-, valamint Izrael titkosszolgálatának működési titkaiba. Isten Ökle, az a csodafegyver, amelytől Szaddam Husz- szein, Irak diktátora az öböl-háborút megelőző időben győzelmet remélt. Az atombombát kilövő 150 méter hosszú, egy hegy gyomrába rejtett „ágyucsövet" a zseniális tudós, Gerald Vincent Bull tervezte, aki egyébként nem háborús célokra szánta találmányát, csupán bedőlt Szaddam Husszein ígéretének, miszerint műholdakat fognak vele a világűrbe juttatni. Ä regény azzal a gyilkossággal kezdődik, amikor is terveiért megölik Vincent Bullt. Husz- szein a tervek alapján folytatja a fegyverkezést, és elfoglalja Kuvaitot. Az angol titkosszolgálat Kuvaitba küldi Mike őrnagyot, aki képes arra, hogy tökéletesen beilleszkedjék az arab környezetbe, és naprakész adatokkal lássa el a szö- vetségs hadvezetést. Létezik-e valóban iraki atombomba, s ha igen, hogyan semmisíthetik meg? Egy titokzatos áruló, Jerikó szerint létezik, s ő jó pénzért hajlandó megjelölni a támaszpont helyét. Mike Martinra vár a feladat, hogy a drágán szerzett információkat kijuttassa Irakból. Lélegzetelállító verseny- futás kezdődik, hogy megsemmisítsék az atomfegyvert. A szerző mindent tud, amit a haditechnikáról, a vadász- repülőgépekről vagy a titkosszolgálatokról tudni lehet, a sok szálon futó cselekmény változatos emberi sorsokat felmutatva viszi előre a történetet. A három titkosszolgálat színleg együttműködik, valójában mégis csak maguknak dolgoznak. Egyben azonban nem különböznek: a cél valamennyiük szemében szentesíti az eszközt. A legeslegfrissebb újdonság, egyszerre jelenik meg az egész világon. Családi fotók a századelőről A decsi faluház folyosóján családi fotókból összeállított tárlatban gyönyörködhetnek az érdeklődők. A kiállított tárgyak érdekessége, hogy a század első felében készültek, mégpedig Szekszárd környéki híres fényképészek műhelyeiben. A Borgula és a Czakó nevek bizonyára ismerősen csengenek az idősebb szekszárdiak számára. A családi fotók között főként portrék vannak. A faluház vezetője, Bognár Cecil szívesen ajánlja a kiállított képeket azok figyelmébe, akik szeretik a régi fotókat. np A S-\ j * SS TeveNezo Restanciák A filmkészítés legegyszerűbb módja alighanem az, hogy valaki leül a kamera elé, és beszél. Ezt a filmet két dolog teheti vonzóvá: vagy az, amiről szól, vagy az interjúalany. Utóbbi eset állt fenn múlt hét keddjén, amikor a televízió első csatornája műsorra tűzte a Szabófalvától San Fran- cisco-ig című sorozatban a Cs. Gyímesi Éváról, a kolozsvári Babes-Bolyai egyetem tanáráról készült portréfilmet. Régi adósságot törlesztett ezzel az MTV, hiszen az utóbbi években a határon túli magyarság életét nyomon követni kívánó tévénéző meg lehetett győződve róla, hogy jószerivel egyetlen gondolkodó értelmiségi van Erdélyben, s ez Tőkés László - aki a minap azt nyilatkozta: történelmi tévedés azt hinni, hogy eljött a magyar-román megbékélés ideje -, rajta kívül pedig a „futnak még" kategóriájában képernyőre került néhányszor Szőcs Géza és Markó Béla. Pedig Cs. Gyímesi Éva nem akárki. Nem elsősorban azért, mert a magyar nyelvű irodalomtudomány egyik legjelesebb és legmodernebb művelője, - nevéhez fűződik máig a legjobb, laikusok számára is érthető irodalomelméleti bevezetés -, hanem mert súlyos mondanivalója van Erdélyről, a nemzetről, és - emberi kvalitásai miatt. Minden szavából árad a hitel, - legyen akár a téma személyes múltja, meghurcoltatása, vagy Érdély maga - és ez manapság ritkaságszámba megy. Szabatosan fogalmaz, nincs rejtegetnivalója, ő az, aki egyaránt barátjának tudhatja a régi időkből Csapody Miklóst és TGM-et. Birtokában van a talán legnagyobb emberi erény, a belátás képessége, ezen felül azon kevesek egyike, aki ennek megfelelően is képes cselekedni. Azért nem RMDSZ-politkus, mert belátta, hogy át kell adnia a terepet a profiknak, neki, filosznak pedig vissza kell vonulnia. Bármilyen csábító is lenne a nemzetről, mint közösségről beszélni, nem tehetjük, mert a nemzet ma összesség, és ez valahol így van rendjén, ő maga hívő keresztény, és ott, ahol a magyar- országiak nacionalizmusa hazaszeretet, meg tudja fogalmazni, hogy a keresztény egyházakban túl nagy szerepet kap a nemzeti kérdés, a nemzetvallás a kereszténység fölé kerekedik. Számára egyébként a legfontosabb, hogy jóban legyen istennel. Másnap a televízió, a közvetítő, megmutatta, hogy nem idegen tőle az empátia. A második csatornán szerdán öttől éjfélig - a cigányholocaust 50. évfordulójának tiszteletére - adott cigányesten a cigányok önmagukról szóltak dokumentum-riportfilmben, stúdióban. Egy ilyen műsort - éppen ezért - nehéz túlbecsülni. Nem történészek, szociológusok, politikusok, önjelölt moralisták szemével láttuk őket, hanem ahogy ők maguk, és ez, ilyen kereszt- metszetben, amit a hétórás műsor mutatott, példa nélküli. Mindez egy olyan országban történt, ahol a cigánybűnözés félhivatalos kifejezés - gondoljunk bele: milyen csengése van a „magyarbűnözés" szónak? - és abban a televízióban, ahol az elmúlt években a romákkal legnagyobb terjedelemben a Hét kétegyházi riportja foglalkozott. Emlékszünk rá, hogyan. Nehéz kiemelni bármit is a műsorból, annyi megdöbbenni, elgondolkodni és rácsodálkozni való jelent meg a képernyőn. Ezért csupán egy apróságról: arról, ahogy a cigány szokásokról, ünnepekről szóló stúdióbeszélgetés egyik magyar résztvevője (az ötből hárman cigányok voltak), Szénási Sándor tanulgatta azokat a szavakat, amelyekkel a romák köszöntik egymást koccintás előtt. Szénási Sándor ezzel a több milliónyi többség nevében tett gesztust a kisebbség felé, kifejezve a két kultúra egyenrangúságát. Az Egyesült Államokban a hatvanas években televízós kampány segítette a faji előítéleket elleni küzdelmet, például azzal, hogy a tévéfilmekben a szimpatikus szerepeket rendre feketék játszották el. Itt, Közép-Európában, ezeréves kultúra talaján állva, a Kék hírekig sikerült eljutnunk. Tóth F. A Park Kiadó ajánlata Augusztus 11-től a szekszárdi Panoráma Moziban Az autóversenyzés könyve Beverly Hills-i zsaru 3 A hét végi Forma-l-es Magyar Nagy díj időpontjához igazodva, mondhatni igazán jól időzítve jelentette meg a Park Kiadó a midössze hatvan oldalas, de gyönyörűen illusztrált könyvét, amely páratlan a maga nemében, hiszen szinte mindent elmond a Forma-l-ről, amit csak érdemes tudni erről a sokak szeme előtt zajló, mégis zárt, titokzatos világról. Maga a „professzor", Alain Prost írta „Áz autóversenyzés könyve" előszavát. Ajánló gondolatai közül csak néhányat: „Sok könyvet olvastam már a Forma-l-ről, és úgy gondoltam, erről a témáról mindent megírtak, amit lehetett. Tévedtem ... Ez a könyv mind tartalma, mind formája révén alapvetően új szemmel láttatja ezt a technikai sportot... Avatott kalauz annak megismeréséhez, hogy mi történik a színfalak mögött, s elvezet egy olyan világba, az én világomba, amelyről okkal- joggal csak néhány kiválasztott állíthatja, hogy ismeri." Wiliams RENAULT FORMA-l AZ AUTO VERSENYZÉS KÖNYVE ALAIN PROST ELŐSZAVÁVAL Egy detroiti garázs közelében gyanús alakok pusmognak. Rajtaütésszerű támadást emlegetnek, órákat egyeztetnek, esélyt latolgatnak. Az eligazítás a hírhedt Axel Foley (Éddie Murphy) tartja a rendőrség egyik legkevésbé különleges egységének - egy tapasztalt gengszterkirály stílusában. A megjelölt időpontban lazán a kapuhoz caplat, néhány keresetlen szót és pofont vált az ajtónállóval, majd kitör a film végéig tartó permanens lövöldözés. A golyók zümmögve szállnak, a helyszín már csak kényszerből is változik: szétlőtt tetthelyekről még a zsaru is odébbáll. Most a vidámparkban áll a bál. Az óriáskerék és az őslényvasút árnyékában hamis bankókat nyomtatnak az álnokok, míg a tősgyökér Beverly Hills-i zsaru fel nem ülteti őket a menetrend szerint közlekedő szellemes vonatára. A mennyországig meg sem állnak ... A filmet augusztus 11-től nézhetik meg Szekszárdon, a Panoráma moziban.
