Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-06 / 184. szám
10 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. augusztus 6., szombat Balatoni anziksz Nyaral, nyaralgat az ember a magyar tenger partján, s közben szemlélődik. Van mit. „Őslakos" nyaralók véleménye szerint soha még ennyi külföldi - főleg német - turista nem tömörült a Balaton partján, mint az idén. Még a sufnik is „elkeltek", a legtöbb ház előtt német rendszámú autó(k) parkolnak. A nyaralótulajdonosok zöme kiadja ingatlanát, van aki csak némi mellékkereset reményében, de akadnak olyanok is, akik úgy küzdenek a külföldi valutáért, mint az életükért. Ez a helyzet persze kitermel némi furcsaságot is. Ossi és Wessi A Balatont ideiglenesen megszálló germán hadtest zöme a volt NDK területéről érkezett. (Az egyesült Németország szlengjében a volt NSZK tartományok lakosait wessi-nek, a volt NDK-s polgárokat pedig ossi-nak nevezik.) Tudjuk, annak idején a Balaton az álmok országának kategóriáját jelentette a „keletnémeteknek", s azon szerencsések jutottak el ide többnyire, akiknek nyugati rokonai állták a cechet. Persze a szegény NDK-s csapatnak jobb esetben a fáskamra, esetleg sátor és lakókocsi jutott egy elegáns nyaraló udvarán. Most ők is jobban állnak, s megérkezvén általában „ein schönes Haus" kell nekik, utólagos kárpótlásul a sufnikban töltött nyaralás helyett. Érkeznek persze - főként családos - kitartó Bala- ton-imádók nyugatról is. Ám ha meglátják a kiszemelt ház előtt a keleti tartományok „ossi" rendszámú autóit, gondolkodás nélkül hajtanak egy házzal arrébb. Ez is, mint sok más, a valamikor oly hőn áhított újraegyesülés egyik vadhajtása. Géza mester és társai A Siófoktól nem messze fekvő nyaralóhely körzetének tipikus figurája a mindenki által Gézaként ismert fiatalember. Géza három évvel ezelőtt igencsak kis beruházással - egy bicikli - kezdte fárasztó, ám igen jövedelmező kisvállalkozását. Fogta fent nevezett kerékpárját, s a szezon kezdetekor leparkolt vele az egyik főútvonal mellett. A külföldi megérkezett, lassított és stírölni kezdte a kínálatot, erre ott termett Géza, s kb. 20 szavas német tudását latba vetve elkalauzolta szépreményű nyaralónkat egy-egy kiadó ingatlanhoz. Örült a külföldi, hogy nem kell több mint 10 órás utat követően kanyarognia szállás után kutatva a számára ismeretlen terepen. Örült az ingatlantulajdonos is, hiszen helyébe jött a kuncsaft. Géza is örült, mert senki sem tagadta meg „önfeláldozó" akciója jutalmaként azt a néhány százalékot, melyet a kialkudott árból kért. Géza lassan intézménnyé nőtte ki magát a parton. Irigylésre méltó memóriával rendelkezik, mindig tudja, hol, milyen, hány személyt befogadó, hivalkodóbb, vagy szerényebb külsejű nyaraló kiadó, s csalhatatlan ösztönnel vezeti oda a turistákat. Magunk között szólva nem is kereshet rosszul, bár ez kevéssé látszik rajta, mert csak két év után cserélte rozoga biciklijét egy robogóra, s egy szem viseltes fürdőgatyáját - mely lassanként címerévé vált - csak idén cserélte fel egy divatosabb modellel. Ám mostanában Gézának már konkurensei vannak. Hatalmas „Zimmer frei" feliratot viselő autók pásztáznak a forgalmasabb helyeken, „biciklis vadászok" is sűrűn feltünedeznek. Géza azonban őstehetség lehet „felhajtásban", mert szemmel láthatóan neki megy legjobban az üzlet. Géza mesternek persze számtalan irigye és ellensége van. Az ipart ugyanis mindenféle engedély, adófizetés, miegyéb nélkül űzi, s villámgyorsan csapja le a hivatalos irodák kezéről az ügyfeleket, sokszor az ajtóból hívja ki őket. Gézát már számtalanszor feljelentették, persze mit kezdhetne vele a rettenetesen túlterhelt siófoki rendőrség? Ellene nem vallana senki, akinek „szállít" azért nem, aki konkurens, az meg azért, mert maga is papír nélkül űzi az ipart. Tetten érni lehetetlen, hol akad arra ember, hogy Gézánkat egész nap árnyékként kövesse? Persze a felháborodott utazási irodák tehetnének egy dolgot, amit mondjuk Amerikában már három éve végrehajtottak volna a helyükben. Nem, dehogyis bérgyilkos félfogadására gondolok! Egy valamirevaló cég ilyen helyzetben egy Géza-félét nem kiiktatna, hanem ... felfogadná, hogy neki dolgozzon! Inf ormáéi - oh! A külföldi turisták véleménye szerint még mindig igen kedvezőek az élelmiszer-árak a Balaton partján. Csakhogy ahány ABC, annyiféle haszonkulcs. Ugyanaz a termék mondjuk 100 forint az egyikben, 127 a másikban és 139 a harmadikban. Ez még hagy- ján, mert a kitartóbb szerzetek lassan megtalálják a környéken azt a boltot, ahol a legjobban vásárolhatnak. Ám a vendéglátásról nem egy elmarasztaló vélemény érkezik. Egy négytagú család a nem is olyan előkelő vendéglőben elköltött ebédért - egy-egy fogás, három üdítő és egy sör - több mint 6 ezer forintot fizetett! Nem stimmel ez valahogy, nem szép dolog hülyének nézni a külföldit! Hiszen a fürdésen kívül nem túl sok programot kínál a part, főként a kisgyermekes családoknak, akik kénytelenek beérni néhány környékbeli vurstlival. Ha már nincsenek programok, információs füzetek, megfelelő táblák, legalább tisztességet próbáljunk nyújtani a hozzánk pihenni, kikapcsolódni érkező vendégeknek. vem Pelikán vagy dino? Tudósok egy olyan dinoszaurusz maradványaira bukkantak, amelynek pelikánhoz kellett hasonlítania. Ennek az eddig ismeretlen őshüllőnek csontjait Cuenca spanyol tartományban találták meg. Az érdekes leletről a Nature című brit tudományos folyóirat legújabb száma (6488. szám, 363. oldal) számol be. A szóban forgó állat az or- nithomimidek (madárutánzók) osztályába tartozik, amelyek 65-100 millió évvel ezelőtt, a krétakorban éltek. Az Egyesült Államokban és Ke- let-Ázsiában már találtak hasonló állati maradványokat. Ezeknek a három és fél méter hosszú, két méter magas hüllőknek kis koponyájuk, hosz- szú S-alakú nyakuk és erőteljes lábaik voltak. Feltehetően nagyon hasonlítottak a mai struccokhoz. Utánzataikat láthattuk Spielberg filmjében, a Jurassic Parkban. A most Spanyolországban talált lelet alapján tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy az állat ugyan az or- nithomimidek osztályába tartozott, külsőre azonban inkább pelikánra és nem struccra hasonlíthatott. MTI Sas Erzsébet dedikált Alsónánai nyugdíjasok Csodák Máig megmagyarázhatatlan jelenségek tucatjait ismeri a világ. Olyanokat, amelyek ellentmondani látszanak a természet törvényeinek. Életidegen, porszáraz levegő, izzó hőség: ez a „Halál völgye" Kaliforniában. A földkerekség egyik legforróbb és legszárazabb vidéke. Es ahol egy különleges, mindössze négy centiméter hosszú halfajta - tudományos nevén Cyprinodon Nevadensis Amagos-sae - mégis megél! Az Amagossa valójában egy kiszáradt folyómeder, amelynek sekély, negyven fokos, különösen sós vízében él az említett hal. Tudományos kutatás céljából jeges vízbe helyezték őket: A környezetváltozás meg sem kottyant nekik. Elképesztő alkalmazkodási képességük talány a tudósok számára. A Föld középkora óta „ragaszkodnak" életkörükhöz, azóta, hogy a kaliforniai medencében kiszáradt a tenger. A Halál völgyének rejtélyei még a sokmázsás vándorló kövek. Egy ugyancsak kiszáradt tó fenekén fekszenek, mögöttük méter széles, hosszú nyomvonal. Mi vitte, gördítette tova őket? * Miközben a Mount Everest meghódítására induló alpinisták fulladoznak a légszomjtól és ájulás kerülgeti okét, a Himalája 8.848 méteres csúcsát viszonylag' könnyűszerrel repülik át minden ősszel az indiai vadlibák (anser indicus), amelyek közép-ázsiai költőhelyükről tartanak Észak- Indiába. Miként képesek e madarak harminc fokos hidegben, ritka levegőben ekkora teljesítményre? A szakemberek csak feltételezik, hogy vérük vörös vérsejtjeiben egy aminósavfajta elképesztően javítja az oxigénfelvételt. FEB Nem jellemző, nem természetes jelenség történt Alsó- nánán a legutóbbi hetekben. Nem a kánikulának köszönhető. Ám ez a nyári magas hőmérséklet csak fokozta a figyelem irányítását az eseményekre. Történt - és erről lapunk is beszámolt -, hogy Sas Erzsébet első könyvkötete, mely saját írásainak válogatott gyűjteménye, közelmúltban látott napvilágot. Az írások egy része szorosan kötődik Alsóná- nához. Ennek az a magyarázata, hogy Sas Erzsébet szülőfaluja ez a dombok között található kisközség. Amiért nagyobb nyilvánosságot kér, az a puszta információ, hogy az elsőkötetes szerzőt meghívta a szülőfaluja egy író-olvasó találkozóra. Ezt kétszer is megtette. Az idősek, a nyugdíjasok is örömmel látták vendégül a számukra leginkább gyerekkorából ismert szerzőt. Ez az a pont, ahol meg kell állni és időzni. Innen indulva a legkevesebb szót kell Sas Erzsébetre fordítani. A belépés pillanatában kiderült, hogy szeretik mindazok, akik ott a nyugdíjasok találkozóján a rekkenő hőségben egy szombat délutánon megjelentek. Külön fejezetet érdemelne, hogy e rokonszenvük milyen alapokon nyugszik. De ez most nem célja jegyzetünknek. Annál inkább annak a hangulatnak a leírása, ami e találkozón tapasztalható volt. Kérdések özönét lehetne sorolni a látványból. Ilyeneket például: Honnan veszik az erőt a sokat próbált alsónánai nyugdíjasok? Mi kényszeríti egyiket-másikat, hogy színpadra lépjen saját szerzeménynek tekinthető strófákkal, táncra perdülve? Honnan ennyi tehetséges ember és miért maradtak - félreértés ne essék - alsónánai körülmények között? Ha egy nevet is kiemelnénk az egymást köszöntő műsor szereplői közül, könnyen sértésre adhat okot. Nem tesz- szük. Sziporkáztak valamennyien! Olyan „egyenruha-jelmezt" szabtak, varrtak maguknak, ami feltűnőbbé teszi együvétartozásukat. Tarka mintás szoknya - tavaszt idéző hangulattal és patyolatfehér blúz. Petőfi Sándor és Ady Endre verseivel keveredő saját költemények. Tambura és szintetizátor élő zenéje pillanatok alatt megteremtette azt a hangulatot, hogy a külső szemlélő zavarba jöjjön, milyen csoda történik vele! Egy kitérő gondolat: Tolna megyében negyven olyan szervezet működik, amely a nyugdíjasok érdekképviseletére alakult. A taglétszám meghaladja a 8.400-at. Ebből 140 alsónánai. A szóban forgó nyugdíjas találkozó „rosszul sikerült". Ezt hangsúlyozta többször a délután folyamán a nyugdíjasok helyi vezetője. Mentegetőzni próbált, hogy csak fele jött el tagjaik közül és a műsoruk is olyan esetleges, egyszerű és... ... és ... a fiatalabb generációhoz tartozó egyszerűen erőt meríthetett a pillanatok alatt felforrósodott hangulatból. Üdítő italok és sütemények lakodalmat idéztek, egyik percről a másikba csapva. Olyan pajzán jelenetek tanúivá váltunk, ami nem a korosztályról nem tételez föl ilyen egészséges derűt, de a tinédzserekéről sem! Tudtak, mertek örülni, önmagukat ünnepibe öltöztetve! Vállalták, hogy a maguk módján tisztelettel fogadják a közülük származó és más településen otthonra lelő más lehetőségekhez jutott, de őket meg nem tagadó népszerűbb egyéniséget. Amint az események meghívásainak eleget téve eljutunk egy-egy rendezvényre, hasonló jelenségeket tapasztalunk más községek, városok, idősebb embereit egybegyűjtő körökben. Mi legutóbb Alsó- nánán láttunk szeretetteljes pillanatokat, amikor Sas Ér- zsébet dedikált. Decsi Kiss János Pár a cigánytánchoz: Jucika és Erzsiké néni Magyarországon ez volt a legelső Apátság a templomkert alatt Cikádori ciszterek nyomában \ Szenzációs! Kicsit félve írom le a szót, hiszen az ásatást vezető régésznő egyszer sem ejtette ki a száján. Mégis úgy vélem, ez inkább szerénységét, mint az előkerült leleteket minősíti. Hiszen a báta- széki katolikus templom kertjében néhány hete megkezdett munkák során Magyarország legelső cisztercita apátságának romjait tárták fel. „Gézások" a gödörben — Ha kimondja az ember, hogy ez itt most a legrégebbi II. Géza alapította apátság, akkor valamiféle áhítatot, tiszteletet érez - mondja dr. Valter Ilona, az Országos Műemléki Felügyelőség főosztályvezető-helyettese, az ásatás vezetője - pedig ifjú régész korom óta feltárhattam már a bélapátfalvi, a pásztói és a szentgotthárdi ciszter apátság maradványait is. Kis kempingasztal mellett beszélgetünk, pár lépésnyire a templomkertben ásott kutatóároktól. Előttünk rajzok, fényképek, egy színes kiadvány Dél-Franciaország egyik lakatlan, de ma is ép ciszterci monostoráról. Fenséges középkori építmény. — Valahogy így nézhetett ki a bátaszéki is, mutat a régésznő egy fotóra. — Eu- rópa-szerte híresek voltak a ciszterci építőműhelyek, feltárásuk speciális feladat... — Ili néni, elmehetek ebédelni? - kiált oda ekkor az egyik gimnazista fiú, de mielőtt elbocsátást nyerne, közbeszól Sümegi József, a II. Géza Gimnázium fiatal igazgatója, lelkes történész, az ásatás megszervezője: Dr. Valter Ilona — Még nem hallottam, hogy harangoztak volna, tolj el addig még egy talicska földet, jó! A fiú engedelmesen visszafordul, de közben meg- kondulnak a fejünk felett az érces hangú harangok. — Nagyon rendes srácok ám - mosolyodik el a régésznő, s az árkokban szorgoskodó fiatalok felé mutat. Nekik nyilván nem pusztán az iskola névadója lesz ezután II. Géza, aki az apátságot alapította 1142-ben, gondolom magamban, s szemem közben dr. Valter Ilona lila pólójára téved. Természetesen a gimnázium emblémája van rajta, mint azokén a fiúkén is, akik a rekkenő hőségben még nem vetették le. Izzasztó a meleg, de megizzaszt a lapátnyél is: másfél-kétméteres árokból kidobálni a földet nem gyerekjáték. Még nyolcvan forintos órabérért sem. Miért vállalta mégis, kérdezem Bosnyák Pétertől, a gimnázium leendő harmadéves, humán tagozatos tanulójától. — Nagyon érdekel a történelem, régész vagy történész szeretnék lenni, ezért az igazgató úr évközben szólt, hogy tartsak vele, amikor falvizsgálatokat végez. Örültem, hogy engem hívott, s itt vagyok az ásatáson is az első naptól. — Valóban vizsgáznotok kellett, hogy itt dolgozhassatok? — Fel kellett készülnünk a megye talajtípusaiból, néprajzból, a különböző népességek korszakolásából. Az enyém a ciszterci művészet volt, egy ötszáz oldalas könyv. Többen is jelentkeztek, de csak mi „gézások" jöhettünk, ez a mi privilégiumunk. Három elsős van itt és tízen a mi osztályunkból. Országos ügyeket intéztek — Régóta ismert tény, hogy nyolcszázötvenkét esztendővel ezelőtt II. Géza a ciszterci rendet először ide, Bátaszékre telepítette be, s ezt a helyet a középkori források Cikádornak nevezik - ezt már Sümegi Józseftől hallom, aki negyven olyan latin nyelvű oklevelet felkutatott, melyekben utalás van az itt élt ciszte- rekre. Rögtönzött előadása remek történelemóra is lehetne, de ehelyütt csak vázlatosan idézhetem fel. Legyen hát újra övé a szó: — Az apátság jelentőségét mutatja, hogy bár a XIII. század elején már létezett az országban több ciszterci monostor is, a cikádori apátok végzik a legfontosabb pápai és rendi megbízatásokat. A pécsi püspök fegyelmi ügyében például a cikádori apátot küldték ki, s szintén ő vizsgált Lukács esztergomi érsek szentté avatása ügyében. A tatárjárás alatt aztán elpusztul a templom és az apátság is, annyira, hogy száz évig nem is tudják helyreállítani. Ez alatt persze nem volt lakatlan, a XIII. század második felében felzárkózik azon kisebb hiteleshelyek közé, amelyek közjegyzői feladatokat láttak el ezen a vidéken. A tatárjárás után — bizonyára pénz hiányában - nem tudták helyreállítani, és az 1340-es években le is égett. Keletkezett a templomban egy olyan falrepedés, ami miatt teljesen át kellett építeni. Ekkor Töttösi László, egy szomszéd birtokos száz budai márkát és tizenkét lovat adományozott a felújításra. Helyre is állították a templomot, a keresztfolyosót teljesen újjáépítették és a gazdasági épületeket is ki tudták javítani. Ezek egészen a mostani malomig sorakoztak. A ciszterciekről egyébként tudni kell, hogy Franciaországban is a gazdálkodás új ágainak el- terjesztői voltak, Magyarországon a szőlőművelésben a cikádori ciszterciek jártak az élen. — Meddig éltek itt? — Na, ez egy homályos pont Cikádor történetében. Az utolsó cikádori ciszter apátot 1416-ban említik, 1421-ben pedig már egy bencés apátot és szerzeteseit találjuk a kolostorban. — Honnan és hogy kerülhettek ide? — Erre csak feltevések vannak. A ciszteri utánpótlás már a XIV. században is elég nehéz lehetett, ezt mutatja a német névanyag is. A szerzeteseket Németországból vagy az ausztriai Heiligenkrautzból kaphatták. Válsága volt ez az időszak a rendnek és a
