Tolnai Népújság, 1994. augusztus (5. évfolyam, 179-204. szám)
1994-08-06 / 184. szám
Hét végi Szombat, 1994. augusztus 6. TOLNAI NÉPÚJSÁG Az egyik öltöztető a menyasszony alá, a fotós az öltöztető alá ... nos, a fotós alá már nem néz senki Nézelődők - akár az igazi lakodalmi meneteknél Ahol Szent János hátat fordított a Dunának Sárközi lakodalom, 1994 Két évtizede is van már annak, hogy 1970-71 telén a Pécsi Tanárképző Főiskola magyar nyelvi tanszékének nehéz, orsós magnetofonját cipelve jártam a sáros hátai utcákat. Botcsinálta néprajzosként a szakdolgozatomhoz gyűjtöttem a jeles napok néprajzát. Kedves, aranyos adatközlőim voltak. Sajnos, azóta már Bátai Miska bácsi valahol Szent Péter jobbján pödörgeti szép, ősz bajuszát, Szántó Józsefné, Czita nőném ugyancsak ott dalolhatja az érdeklődőknek kissé pajzán népdalait, Papp Pista bátyám meg a kapu küszöbjéről áttette székhelyét egy formás kis felhőre, ott riogatja a legyeket a vásott csizmaszárból, meggyfavesszoből akkurátusán elkészített légycsapóval. Berényi lmréné - a nagyanyám - az idén januárban ment utánuk. A jeles napok egyike a lakodalom. Ilyenkor, amikor az egész Sárközben áll a lagzi, talán azok is szívesen olvasnak a hajdani szokásokról, nézik meg a bátai nyitó napon készült képeket, akiket pusztán az érdeklődésük köt e néprajzáról híres tájegységhez. ... Ebéd után a vőlegény házától elindult a lakodalmi menet a menyasszonyért. Elöl mentek a násznagyok. Minden násznagy vitt egy literes üveget, meg egy feldíszített rozmaringot. Az üvegből lép- ten-nyomon kínálgatták a nézelődőket. Utánuk ment a vőlegény, aki az első nyo- szolyólányt vezette, őket követték a koszorús lányok, vőfélyek, vendéghívók. A menet végén a zenészek húzták vagy fújták a talpalávalót. Mikor a menyasszonyos házhoz értek, általában zárt kaput találtak, amit csak akkor nyitottak ki, ha a násznagyok megválaszoltak néhány találós kérdésre. Itt csatlakozott a menethez a menyasz- szony és annak násznépe. Míg a templomi esküvő meg nem történt, a menyasszony és a vőlegény nem mehetett egymás mellett. A menyasszony párja a vőlegény fiatalabb fiútestvére vagy barátja volt. Az egyházi szertartás után a násznép megkerülte az oltárt, megcsókolt egy kis feszületet, amit a pap tartott a kezében. A templom után következő állomás a községháza volt, ahol megtörtént a polgári esküvő. Innen a vőlegény házához vonult a menet. Elöl két zászlót vittek, ami a következőképpen nézett ki: egy hosszú rúdra női nyakra való kendőt akasztottak. A rúd tetején nagy virágcsokor volt. Körben lógott több zsebkendő és fejre való ternó kendő. A zászlókat aztán a két lakodalmas ház kapujára tűzték ki. (Külön lakodalom volt a menyasszony és külön a vőlegény házánál.) Közben felpántlikázott kocsin vitték a menyasszony hozományát. A lovak nyakába csengőt akasztottak. A hozomány a következőkből állt: két ágy (az egyiken aludtak a fiatalok, a másik „vetött ágy" volt, alvásra nem használták). Egy vagy két szekrény, benne a házilag szőtt ágynemű, fehérnemű. Batyuba kötöttek hat fehér vánkost, két fehér huzatú dunnát. Ezeket tették az előbb említett vetett ágyba. Volt még két párna, meg két dunna, amivel az újházasok takaróztak. Énekelték a kocsin, hogy: Este vitték a menyasszony ágyát, Elhagyták a nyoszolya négy lábát, Addig babám nem fekszök az ágyba, Míg meg nem lesz a nyoszolya négy lába. Közben a menet odaért a vőlegényes házhoz. Mikor beértek a kapun, a következő dalt énekelték: Édösanyám, aggyon isten jó estét! Meghoztuk a piros barna menyecskét, De nem azér hoztuk, hogy ne szeressék, Hogy a gazdagságát a zsebikbe tehessék. Megkezdődött a tánc. 8-9 óra felé megterítették az asztalokat, tálalták a vacsorát a következő sorrendben: húsleves, leveshús mártással, tormával, fokhagymás hús, pörkölt. A húsételt kenyérrel és kaláccsal ették. (Erre a célra a kuglófhoz hasonló lakodalmas kalácsot sütöttek.) A vacsora alatt a menyasszony és a vőlegény csak keveset evett. (Annál többet a vendégek!) Legtöbb helyen volt vörös és fehér bor. Miközben a vendégek az evés-ivással voltak elfoglalva, néhány szemfülesebb gyerek azon igyekezett, hogy az asztal alatt lehúzza a menyasszony cipőjét. Ha sikerült, akkor a násznagy találós kérdést tett fel a vőfélynek. A találós kérdést néha tréfás feladat helyettesítette. (Ilyenkor elég vaskos, pikáns dolgok is szóba kerültek. Pl.: Teremtsen elő a vőfély egy szál nyers tök indát.) Éppen tél volt. (Azt már nem részletezem, hogy honnan teremtette elő.) Megtörtént, hogy nemcsak a menyasz- szony cipőjét, hanem magát a gyámoltalan menyasszonyt is ellopták, s eldugták a padlásra. Odaállították a kémény mellé és miután hosszas keresés után rátaláltak, még nem is nagyon akart lejönni. Egyik alkalommal a bátai násznagy egy másik faluban azt a találós kérdést tette fel, hogy Szent János hol fordított hátat a Dunának. Törte a fejét szegény vőfély. Már közeledett az éjfél, a menyasszony még mindig ott ült az asztal mögött cipő nélkül. Végül aztán rájöttek, hogy a keresett hely Bátán van. A Duna partján áll ugyanis egy Szent János szobor, háttal a Dunának. (Ma már csak holt Duna, sőt idestova az sem!) Amikor eljött az éjfél, a vőfély három szál gyertyát fogott az ujjai közé és csárdást táncolt a menyasszonnyal, miközben egymás után elfújta a gyertyákat. Mikor az utolsó is elaludt, a vőfély derékon kapta a menyasszonyt és kiszaladt vele az udvarra. Itt rájuk dobták a karácsonyi abroszt, hogy megóvják őket a szemmel- veréstől, rontástól. Mikor a menyasszony visszajött, már nem a koszorú volt a fején, hanem a „fékető" (főkötő). Ezután sorban megcsókolt minden vendéget. Mögötte ment a vőfély, s miközben pénzdarabbal verte egy tányér szélét, kiabálta, hogy: „Eladó az új menyecske, elő a tojás árával!" A csókért a vendégek pénzzel fizettek. Mikor a menyasszony „megcsókoló- dott", a zenészek csárdást húztak, amire a menyasszony és a vőfély táncolt. Végül a tányért a földhöz csapták és kezdődött a nagy mulatság. Bejöttek a szakácsok is. Körbe álltak, táncoltak. Középen járta a főszakács. Kezében volt egy fakanál és ezzel vert egy bádogtepsit, amibe hullottak a pénzdarabok. Mikor aztán mindenki elfáradt, átadták az ajándékokat. Ez is tánc közben történt. Minden családból táncolt valaki a menyasszonnyal, illetve a vőlegénnyel néhány lépést, majd az ajándékot átadta a szülőknek. Reggelig mulattak. Virradatkor a násznép elkísérte az új párt a vőlegényes házhoz. (Ha nem ott volt a lakodalom.) Az utcán is táncoltak, „hujjogattak". Ekkor már nem bort, hanem pálinkát ittak. Ezzel aztán véget is ért a lakodalom. Persze takarítás, hurcolkodás ürügyén sokan még másnap este is lakodalmaztak ... Gy.M. Öltözik a menyasszony, Muth Tímea Ilyen melegben még az olaszok is megszomjaznak Nem egyszerű dolog a kendőt „korhűen" megkötni Lakodalomban a lovaknak is jár pántlika Gottvald Károly felvételei
