Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-01 / 127. szám

4 fÉPÚJSÁG DOMBÓVÁR ÉS KÖRNYÉKE 1994. június 1., szerda Elismerés a dombóvári önkormányzatnak Az elmúlt hét végén a Ma­gyar Nemzeti Múzeumban szerény, de bensőséges ünnep keretében adta át dr. Fitz Jenő kuratóriumi elnök a város ön- kormányzata részére a Henszlmann Imre díjat dr. Szabó Imrének, Dombóvár város polgármesterének. A Magyar Régészeti és Mű­vészettörténeti Társulat 1989-ben alapította a múlt század jeles művészettörténé­széről elnevezett díjat. Az évente egy alkalommal ad­ható díjat a nem szakmabeli szervezeteknek, önkormány­zatoknak, vállalatoknak, in­tézményeknek ítélik oda, olyanoknak, akik elősegítették a régészet és művészettörténet fejlődését. A kuratórium döntése ér­telmében ez évben Dombóvár város önkormányzata kapta a díjat, amely 1981 óta évente, rendszeresen támogatja az al- sóhetényi római erőd régé­szeti feltárását. A települések­től messze fekvő ásatási terü­letre szervezett középiskolás diáktábor - amelynek ellátá­sát, szállását is biztosították - kiemelkedő jelentőségű volt a feltárások folytathatóságában, folyamatosságában. 1990 óta - mivel a feltárások során na­gyobb létszámra nincs szük­ség -, az önkormányzat to­vábbra is támogatja pénzügyi­leg is az ásatást - mondta dr. Tóth Endre régész, az alsóhe- tényi ásatás vezetője. til-sa Nem emelkedett a lakossági vízdíj Dalmandon Nemrégiben tartotta tes­tületi ülését a dalmandi ön- kormányzat. Az ülésen ren­deletben fogadták el az 1993. évi költségvetés vég­rehajtását. Megállapították a vízdíj összegét is, mely sze­rint a korábbiakhoz képest a lakossági nem emelkedett, ezután is 45 forintot kell fi­zetni a víz köbméteréért, míg a nem lakossági fo­gyasztóknak 61 forintba ke­rül a víznek köbmétere. Megalkották a környezetvé­delemről szóló rendeletet, majd pedig a 3. számú kút ügyét tárgyalták. Mint isme­retes, a kút eliszapolódott, s egyre égetőbb gondot jelent a nagy melegben fenyegető vízhiány, ha nem tesznek valamit mihamarabb a kút ügyében. A 3. számú kúttal kapcsolatban úgy határozott a polgármester-asszony a képviselő-testülettel együtt, hogy fölkeresik a Vízmű Kft.-t és megbeszélik a teen­dőket. Testületi ülés Dombóváron A közművelődési lehetőségekről Dombóvár város képvi- selő-testülete június 2-án, csütörtökön 17 órai kezdet­tel tartja soron következő ülését, melyen huszonegy napirend vár megtárgya­lásra. Megtárgyalják többek között a Távhőszolgáltató Vállalat 1993. évi egyszerű­sített éves beszámolóját, va­lamint a Kommunális Szol­gáltató Vállalat 1993. évi mérlegbeszámolóját is. Szóba kerül a Gunaras Kft. 1993. évi mérlegbeszámolója és az idei üzleti terve. Az ülés témája lesz a 61. számú főút rehabilitációjából a 61 /35-ös szakaszhoz kap­csolódó kerékpárút építése is, és szó esik a közművelő­dési lehetőségekről, közös­ségi programokról a város­ban, különös tekintettel a középiskolás korú fiata­lokra. Napirenden szerepel még a városi kórház rendelőinté­zet kazánjának a felújítása is. Ezenkívül javaslatok hangzanak el, és kérelmeket tárgyalnak a képviselők. Friss hírei, információi vannak? Szeretné, ha la­punkon keresztül más is tudomást szerezne ezekről, vagy mi írjunk róla? Talán ötlete van, amivel mun­kánkat segítené? Kérem, írja meg, leveleiket, telefonhívásaikat Pusz­tai Teri várja. * Nívódíjasok a dombóvári szakmunkásképzőben Világháborús emlékmű Döbröközön A közelmúltban Döbrökö­zön is emléket állítottak az első és a második világhábo­rúban elesett hősöknek. A templom előtti téren a már meglévő szobor talapzatának négy oldalára elhelyezett márványtáblára vésték föl a neveket. A költségeket a pol­gármesteri hivatal állta, de a hozzátartozók is hozzájárul­tak. Mégpedig a telefon köz­műfejlesztési hozzájárulásból 15 százalékot ajánlottak föl - 170-en - erre a célra, ami 1700 forintot jelentett fejenként. A teljességhez tartozik még az is, hogy az ünnepséget meg­előzően az emlékmű környe­zetét is parkosították, s elké­szült a templom támfala is. Az, hogy egyetlen név se ma­radjon le a névsorból dr. Ge­lencsér Gyula történész-kan­didátus - volt döbröközi lakos - munkájának az eredménye. A dombóvári szakmunká­sok és szakközépiskolások ballagásán Őri Eszter (Dom­bóvár) kötőipari, Pál Imre (Kaposvár) villanyszerelő és Szabó János (Galambok - Zala megye) vasúti villany- szerelő végzősök kiváló mun­kájukért az iskola által alapí­tott Ifjúsági Nívódíjat vehet­tek át Vida Jánostól, az in­tézmény igazgatójától. A há­rom diákkal arról beszélget­tünk, hogy választásuk miért arra a szakmára esett, amit kitanultak, valamint az eredményeikről, s további ter­veikről is faggattuk őket. Őri Eszter — Én a kötő- és konfekció szakon végeztem. Valójában én nem akartam varrónő lenni. A vasútra jelentkeztem, de nem vettek föl. Aztán mi­kor idekerültem az első ölté­sek tanulása után megbarát­koztam, sőt kezdtem megsze­retni a szakmát. Odahaza is varrogatok, a ballagási szok­nyámat is magam készítettem. A három év alatt bizony nem sokat tanultam, de mindig odafigyeltem az órán. Ked­venc tantárgyam a géptan és a szerkezettan volt. A tanulmá­nyi eredményem legutóbb 4,6 volt, a díjat is az eredményei­mért, a szorgalmamért vehet­tem át. Most munkahelyet ke­resek, de csak szeptembertől akarok dolgozni. Jó egy kis szabadság addig is. Ha egyéb nem sikerül, akkor maradok az Infó Kft.-nél, ahol az iskola ideje alatt gyakorlaton voltam. A továbbtanulásról: le szeret­nék érettségizni. A szabad­időből kevés van, mert otthon segítek a szüleimnek. Persze ha van időm, akkor varroga­tok, és olvasok. Pál Imre — Villanyszerelőként fo­gok végezni. Másfél év gim­názium után kerültem ide a szakmunkásképzőbe, gyakor­latra pedig a dalmandi gazda­ságba. Kedvenc tantárgyam a matematika és a fizika volt. Igazából nem tartoztam az eminensek közé, rosszpénz­nek számítottam, s ez a ta­nulmányi eredményemen is meglátszott, mert elsőben 4-es, másodikban már csak 3-as szintet hoztam. Az utolsó év végén 3,8 lettem. Úgy ér­zem, a díjat nem a tanulmányi eredményemért kaptam, ha­nem a matematika tantárgy­ból megyei első, míg az orszá­goson 11. helyezett lettem a tanulmányi versenyen. Ah­hoz, hogy képes legyek ilyen eredményre úgy gondolom kellett a szorgalom, és a tanári segítség is. De ehhez egyfajta adottság is szükséges, s aki ezzel nem rendelkezik szorga­lommal, gyakorlással közepes szintet elérhet. A sikeres szakmunkásvizsga után két­éves gimnáziumban szeretnék tanulni, és leérettségizni, majd felsőfokú intézményben to­vábbtanulni. Szabadidőmben sokat járok kirándulni, sporto­lok és verset is írok. Amikor csak tehetem előveszem - leggyakrabban - a Bibliát. És úgy érzem az eredményeimet is nagyrészben köszönhetem Istennek, s a további életemre is nagy hatást gyakorol majd. Szabó János — A Zala megyei Galam­bokon jártam általános iskolá­ban. Már akkor megtetszett a vasút, aztán jelentem a dom­bóvári Apáczaiba, ahol a vas­útgépész-technikusi szakon tanultam három évig. Majd át­jelentkeztem a szakmunkás- képzőbe, a második osztályba. Már az év végére az iskola „első" tanulója lettem, jeles eredménnyel. Harmadikban is ugyanezt az eredményt hoz­tam. A nívódíjat is a jeles ta­nulmányi eredményemért kaptam. Hogy mit kell ezért tenni? Tanulni, tanulni, meg tanulni. De érzék is kell, meg jó előtanulmánynak számított a technikusi évek alatt szerzett ismeret. Hogyan tovább? Sze­retnék érettségit szerezni, ami a szakközépiskolában még két év - az eddigieknél is több - tanulást jelent. Nagykanizsán, a vasútnál szeretnék elhelyez­kedni, majd pedig mozdony- vezetőnek tanulni. Szabad­időmben szívesen kézilabdá­zók, aztán discóba is szívesen eljárok. Gyermeknap - képekben Ragyogó napsütésben, a zeneiskolások műsorával kezdődött a dombóvári műve­lődési házban a gyermeknapi program. Az egész napos rendezvény során volt gyöngyfűzés, álarckészítés, Dumbó és barátai koncert. A Vöröskereszt helyi szervezete csokoládéval, gyerektápszer­rel, az ÁB pedig sok-sok apró ajándéktárggyal kedveskedett a gyerekeknek. Az egész na­pos programot a balett és a modern tánc-bemutató zárta. til-sa

Next

/
Oldalképek
Tartalom