Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-16 / 140. szám

4 »ÚJSÁG DUNAFÖLDVÁR, PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1994. június 16., csütörtök A közhasznúak köz hasznára Megújult a településen a községháza. Az önkormány­zat saját költségén a köz­hasznú munkások közremű­ködésével tette rendbe a köz­ség egyik központi épületét. A házat kifestették, az udvarba virágokat ültettek, ami barát­ságosabbá tette az épület kör­nyezetét. Ugyancsak a közhasznú munkások dolgoztak a volt mozi épületének belső részé­nek lebontásánál. Itt - mint ar­ról már hírt adtunk - iskola épül. A volt mozi csak egy szárnya lesz az új intézmény­nek, melynek műszaki átadá­sára hamarosan sor kerül. A közhasznú munkások által végzett munka értéke levon­ható majd abból a számlából, melyet a kivitelező fog be­nyújtani a bikácsi önkor­mányzatnak. Mint azt a település pol­gármestere elmondta, a me­gyei munkaügyi központ há­rom .státust biztosít ebben az évben. Ez azt jelenti - mondta Varga János -, hogy az ön- kormányzat három főt dol­goztathat azok közül, akik jö­vedelempótló támogatásban részesülnek. A polgármester véleménye szerint a település lakossága belátja, hogy nem lealacsonyító az a tevékeny­ség, amit a közhasznúak elvé­geznek, hiszen az így foglal­koztatott emberek munkája a község hasznára válik. Egy ilyen kis település, mint Bi- kács, nem számíthat külső se­gítségre, csak az itt élő embe­rekre - mondta Varga János. Szaktábor a természet szerelmeseinek A paksi városi művelődési központ szervezésében június 27-én, Váralján nyitja meg ka­puit a Természetfigyelő és -védő tábor. Gyönyörű kör­nyezetben állítják majd fel sát­raikat a táborban résztvevő felső tagozatos általános isko­Testületi ülés Pakson Paks város önkormányzata soron következő ülését ma délután 14 órai kezdettel tartja a városháza tanácskozóter­mében. Az ülés napirendjén szere­pel többek között a rendezési terv módosítása az atome­rőmű ipari területének bővíté­sére, intézményvezetői pályá­zatok elbírálása, fiatal házasok első lakáshoz jutási, valamint lakásépítési és fenntartási he­lyi támogatásban részesülők II. negyedévi névjegyzékének jóváhagyása. Szó lesz emellett a helyi zaj­védelmi szabályozásról és az önkormányzati bérlakások bérleti díjáról, és az új IV-es számú általános iskola terüle­telőkészítésének befejezéséről is. lások, akik természetfigyelő nappali és hajnali túrákon, előadásokon vehetnek majd részt. Lesz még ezen kívül éj­szakai vadles is, s természete­sen nem maradhat el a játék, és a sok meglepetés sem. A tábor július 3-ig tart. Zárva lesz az óvoda Földváron A dunaföldvári óvó-' dák július 28-tól augusz- 3 tus 29-ig zárva tartanak, mert nem jött ös^/e megfelelő létszámú gyermek a napközibe. A korábbi években az volt | a gyakorlat, hogy egy intézmény látta el a „ügyeletes" feladatokat és a szülőknek is köny- nyebb volt, hiszen ide hordhatták a csemetéi­ket napközben. Ebben az évben viszont - a négy óvodából - sem si­került harminc gyereket toborozni, így az óvo­dák öt hétre bezárnak. Százhúsz éves a paksi tűzoltóság Tüzek és tűzoltók Pakson I. % Gróf Széchenyi István az egyik országgyűlésen a ma­gyar falvakról a következőket mondotta: „Leüt a falusi em­ber a földbe - úgy ahogy - négy cöveket, ráhány néhány villa szalmát és kész a ház: több ily ház egysorjában, s kész az utcza, több ily utcza, s kész a magyar falu. Kiveri a paraszt ember az utczán a pi­páját - s nincs falu." Ez a mondás Paksra is ráil- lett. A házakat rendezetlenül egymás mellé építették. A te­tőzet nádból, sásból vagy szalmazsuppból készült. Ilyen körülmények között a közepes erejű szél is tűzvihart hozhatott létre. A szervezett tűzoltás és eszközök hiánya, a rémület, a kapkodás tragédi­ákhoz vezetett. Paks többször is leégett. A tűz elleni védekezés akkor fej­lődött, amikor mezővárossá lett Paks, és a céhek virágozni kezdtek. Rájuk bízták a tűzol­tást. A „tűzbiztosi hivatalt" Rádinger Mátyás kovácsmes­ter látta el. A város 1851-ben vásárolt fecskendőket. A települést pedig hat körzetre osztották. A harangkongások számával jelezték, hogy melyik kerület­ben van a tűz. Ilyen intézke­dések ugyan történtek, de tűzoltóság létrehozására nem gondoltak. Pedig ekkor már Aradon és Sopronban műkö­dött ilyen. További füzeknek - köztük egy kiemelkedőnek - kellett keletkeznie ahhoz, hogy a város vezetőit gondol­kodásra késztesse. Az 1869. február 11-én délelőtt kitört tűzvészben 133 ház, egy ká­polna, sok melléképület és az egyik fecskendőt tároló fészer égett le. Az elöljáróság ekkor már komolyabban foglalko­zott a kérdéssel. Mádi Kovács János földbir­tokos vette kézbe az ügyet. Többször járt külföldön. Jó kapcsolata volt gróf Széchenyi Ödönnel, a fővárosi tűzoltó­ság létrehozójával. Segítettek a szekszárdiak is, tőlük kapták az alapszabály mintáját. Elkészítették ebből a sajátjukat, melyet 1874. feb­ruár 11-én hagyott jóvá a Bel­ügyminisztérium. Az egylet tagjait gyorsan kiképezték, néhány hónapon belül már a tűzkeresztségen is átestek. A város lakossága megdicsérte őket, mert meg­gátolták a tűz tovaterjedését. A riasztásokra mindig időben érkeztek. Történt egyszer, hogy az égő épület tulajdonosa - mivel előzőleg biztosítást kötött - késleltetni szerette volna az oltást. A helyszínen tartóz­kodó három városi esküdt is a tulajdonos mellé állt, a tűzol­tók ellen izgattak, becsmérel­ték őket. Ennek következményeként a rendkívüli közgyűlésen úgy határoztak a tűzoltók, hogy felfüggesztik a tényleges mű­ködésüket addig, amíg kellő elégtételt nem kapnak. Nem ment ez olyan könnyen. Az ügy még a Belügyminisztéri­umot is megjárta. Lényegében 6 esztendő telt már el, de semmi sem történt. Aztán 1889. július 20 án az Új utcában Jäger János házá­ban délután 2 órakor tűz ütött ki. Az orkánszerű szélben egy fél óra alatt a város nyugati ré­sze lángokban állt. Az úgyne­vezett Hidegvölgyi is kigyul­ladt. Az oltásra a dunaföldvári tűzoltók hajón hozták a fecs­kendőt, Kömlőd, Kér, Duna- szentgyörgy és Pataj tűzoltói lovas fecskendőkkel érkeztek az oltásra. A vízhiány miatt azonban tökéletes munkát nem lehetett végezni. Este 6 órakor elállt a szél, feltárva a szörnyű pusztulás képét: 213 lakóház, 185 présház, 80 mel­léképület égett le. Egy idős ember halálát lelte a tűzben. Elpusztult 460 baromfi, 30 disznó, 116 kutya és macska. Másnap már ülésezett a kép­viselőtestület. Elrendelték, hogy az épületek között távol­ságot kell kihagyni és az úgy­nevezett fixpontoknál az épü­leteket cseréppel és bádoggal kell fedni. Rendeződött végre a tűzoltók ügye is. Az egyesület élete új veze­tőséggel indult meg. Fecsken­dőket és ruhákat szereztek be, gyakorlatokat tartottak. A tü­zeket pedig sorra megfékez­ték. A megyei lapban ilyen hírek voltak olvashatók: „Pakson a Fő utcában lévő Freund-féle szeszgyárban tűz ütött ki. A továbbterjedést a paksi tűzol­tóság Bajó JÁnos tiszteletbeli főparancsnok vezetésével megakadályozta." A paksi tűzoltóegylet tagjai élénk kulturális életet éltek, s tagjai lettek az 1893-ban meg­alakult megyei tűzoltószövet­ségnek. Csőglei István (Folytatjuk) IFA vonulószerek Szentmise és hangverseny a németkéri templomban Június 19-én, vasárnap, 10 órai kezdettel hangversennyel egybekötött szentmisét tarta­nak Németkéren a megújult római katolikus templomban. A műsorban fellép a paksi pedagógus kórus és a zeneis­kola zenekara Károly János vezetésével, a németkéri női kamarakórus Hádingemé Lamm Judit vezetésével, a templomi vegyeskar Barta Alajos vezényletével, vala­mint a nemzetiségi énekkar Szauer Ferenc vezényletével. Az orgonán Deákné Kecskés Mónika játszik. Az ünnepi szentmisét abból az alkalom­ból rendezik a községben, hogy túlnyomó részt (80 szá­zalékban) a templomukat sze­rető hívek adományaiból ko­moly felújítási munkák zajlot­tak a közelmúltban. Anyagi támogatást nyújtott a munká­latokhoz a község önkor­mányzata és Németkér test­vértelepülése, Büchenbach is. Sor került többek között belső festésre, megújúlt a li­turgikus tér, a hangosítás, korszerűbb lett a villanyha­rang, új térdeplők kerültek a templomba és felújították a hangversenyen megszólaló orgonát is. Segítség sorsjeggyel A legtöbben készek va­gyunk embertársainkon se­gíteni, ha ezt anyagi helyze­tünk, körülményeink meg­engedik. Segítséget nyúj­tani, mármint pénzbelit, nemcsak ajdományok újtán, hanem akár egy játék kere­tében is lehet, erről tájékoz­tatjuk olvasóinkat az alábbi­akban. A Vöröskereszt egy hó­napja bocsátotta ki sorsje­gyeit, a hazai rászorulók se­gítésére. A sorsjegyek árusításából befolyt összegből népkony­hák, nappali melegedők, szociális étkezdék felállítá­sát, s egyéb a hátrányos helyzetbe került polgárokat támogató intézkedések megtételét tervezik. A sorsjegyek 30 forintos áron vásárolhatók meg. A nyeremények 30, 50, 100, 500 forintot érnek, a sorsjá­ték fődíja egy Opel Astra. A pénzbeni nyeremények mel­lett 2 ezer szerencsés teljes­körű ingyenes egészségügyi kivizsgálás jogát nyeri meg. A sorsjegyeket Pakson a Vöröskereszt városi szerve­zetének irodájában (Paks, Dózsa György út 23.) és a Spicc cipőboltban (Építők úti üzletsor) vehetik meg azok, akik ily módon is igyekeznek támogatni rá­szoruló polgártársaikat. vem Régi-új lappal gazdagodott a város Alapítvány gyermekekért Egy mindenkiért, mindenki egyért? Éppen egy éve, hogy Nagy- dorogon létrejött egy alapít­vány, mely céljában egy kicsit eltér a hagyományos értelem­ben vettektől. No, nem azért, mert különlegességénél fogva más a többi alapítványhoz ké­pest, hanem azért, mert ez a szervezet nagyon is helyi ér­dekeket tart szem előtt. A Nagydorogi Gyermekévek Alapítvány a község általános iskolájában működik. Kurató­riumának elnöke dr. Regős György. Vele és Szabó József Csabánéval, az egyik elnök­ségi taggal beszélgettünk. — Mi volt az apropója a szer­vezet életre keltésének? — Minden szülő és nagy­szülő szereti azt, hogyha gyermeke jól megfelel az isko­lában, befogadják, elfogadják, tehát be tud illeszkedni az is­kolai közösségbe - kezdte Re­gős doktor. — A faluban né­hány vállalkozó szellemű em­ber úgy gondolta, hogy támo­gatni kellene, no és egy kicsit felpezsdíteni az életet a tele­pülés általános iskolájában. A támogatók jelölték ki az ala­pítvány kuratóriumának a ve­zetését is. — A megalakulás után mi volt a legfontosabb az elindulás­nál? — Az elsődleges szempont az volt, hogy támogassuk a fi­atalok személyiségfejlődését, egyéniségének kiteljesedését, ami természetesen egy szo­rongó állapotban nem lehet­séges. Az ötlet azt hiszem in­nen is támadt, hogy a gyere­kek jutalmazásával, egy barát­ságos légkör létrehozásával biztosítani lehessen egy ideá­lis „terepet" a tanuláshoz. Nos, valójában az a célunk, hogy a gyerekek élvezzék az iskolát, szívesen menjenek oda nap, mint nap - fejezte be gondolatát a kuratórium el­nöke. — A megalakulásunk óta - vette át a szót Szabóné - ál­landóan figyeljük a diákok te­vékenységét, teljesítményét. Minden tanulmányi, sport és szabadidős versenyen ott van a kuratórium egyik tagja, a gyerekeket figyeli és az ala­pítvány jutalmakat oszt ki a legjobban szereplőknek - mondta Szabó József Csabáné, pedagógus. — Az értékelési szempontoknál figyelembe vesszük a tanulmányi mun­kát, a sporttevékenységet, a példamutató magatartást és a hátrányos helyzetet. — Olyan értékes - például két-háromezer forintos köny­veket - ajándékoztunk, - foly­tatta a megkezdett gondolatot dr. Regős György, — amit ta­lán az életben soha nem ven­nének, vehetnének meg a gye­rekek. Annyira örültek a isko­lában az alapítvány munkájá­nak, hogy szinte nincs olyan alkalom, iskolai rendezvény, melyre ne kapna meghívót az szervezet. — A gyerekek hogyan fogad­ták az „ismeretlen ajándékozó" létezését? — A diákok először nem értették mi is ez, de leszűrték magukban, hogy ha jól szere­pelnek a megmérettetéseken, vagy példás a magatartásuk, akkor jutalmakat kaphatnak az alapítványtól. Ez pedig már doppingolta őket. — Ismerik-e a szülők az ala­pítvány tevékenységét? — A működésünket nem vertük nagydobra, azt sem, hogy létezünk. Mi úgy gon­doltuk, hogy ha csendesen ju­talmazzuk meg a gyerekeket, akkor nagyobb lesz a hírünk és rájönnek, hogy érdemes „hajtani" az ajándékokért. Az alapítvány jutalomból 25 kis­diákot visz el Váraljára, egy hétnapos táborozásra. A gye­rekek nagyon örülnek a nya­ralásnak, hiszen csak a költő­pénzt kell magukkal hozniuk - mondta végül Szabó József Csabáné. -Garay­A közelmúltban megjelent a Paksi Tükör, egy régi-új ne­gyedéves folyóirat első száma az Atomvárosban. Az alábbi­akban Beregnyei Miklós sza­vait idézzük, aki ebben az első számban köszöntötte az olva­sókat. Még 1984-ben jelent meg a Paksi Mozaik, amit 1986. nyarán betiltottak. Azóta is hiányzik a városban ez a helytörténeti, irodalmi és politikai folyóirat, melyben terjedelmesebb írások, tanul­mányok, versek jelenhettek meg. Paks, Duna, lírai hangulat Ezért élesztette fel a Jámbor Pál Társaság a „Mozaikot", immár Paksi Tükör címmel. A folyóirat a társaság kiadvá­nya, ám számítanak helyi üzemek, intézmények és egyéni vállalkozók anyagi támogatására is. A tervek sze­rint idén még két szám jelenne meg, 1995-től pedig negyedé­venként jut majd el a Paksi Tükör az olvasókhoz. Az első számban olvasható többek között Kaszás Zoltán: Egy igazi forró nyár című írás, az Elítélt neve: Tarisznyás Györgyi című cikk, mely a Rajk-per egyik „tanújának" sorsát vetíti elénk. Megismer­kedhetnek az olvasók Halász Károly festővel, s a helytörté­neti rovatból megtudhatjuk a két lezuhant második világ- háborús pilóta, Zsámboki De­zső és Sallós Géza történetét. Érdekes, kommentárral egy­bekötött válogatás olvasható az annak idején nagy vitát ki­váltott tulipános házakról is. A líra szerelmesei pedig Föl- desi János verseit olvashatják. vem Fotó: gottvald

Next

/
Oldalképek
Tartalom