Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-16 / 140. szám

1994. június 16., csütörtök HÁZUNK TÁJA KÉPÚJSÁG 5 A termesztőedényes és földlabdás növények ültetése A díszfák és díszcserjék egy része csak akkor ered meg biz­tonságosan, ha a növények gyökerét nem bolygatjuk meg, hanem a kialakított földlab­dában (ahol növekedtek) ne­veljük tovább. A földlabda bo­rítója zsákvászon, vagy egyéb elbomló anyag. A növényeket ezzel együtt ültessük át, de a törzsnél levő drótot vagy zsi­neget oldjuk ki. A növényeket fóliából készült termesztő­edényben is nevelik. A gyöke­rek a talajt teljesen átszövik, és összefüggő, egységes „balnit" képeznek. Az így nevelt nö­vény egész évben (kivétel a fagyos idő) bármikor kiültet­hető. Eredése gyakorlatilag százszázalékos! Mire vigyázzunk? Kerüljük a földlabdás és termesztőedé­nyes növények leejtését, dobá- lását. Szállításkor és tárolás alatt is óvatosan bánjunk vele. Ültetéskor a gödör ne legyen lényegesen nagyobb a föl­dlabdánál. A termesztőedényes növé­nyekről ültetés előtt távolítsuk el az edényt, amely többnyire vékony fólia. Ültetés előtt a ta- sakot éles késsel vágjuk fel, így előtűnik a gyökerekkel át­szőtt földlabda, amit óvatosan belehelyezünk az ültetőgö­Termesztőedényben nevelt fenyő-szaporítóanyag dörbe. A földlabdás növénye­ket a földlabdát átfogó anyag­gal együtt ültetjük ki, ha az zsákvászon vagy drótháló. A gödörbe helyezett növény köré földet teszünk, majd ülte­tőfával vagy kézzel tömörít- jük. Amennyiben a földlabdás növényt a törzsénél dróttal kötötték át, vágjuk el, nehogy később be vágódjon. Ültetés után alapos öntözés következzen! Elősegíti a kiül­tetett díszfák és cserjék növe­kedését, és védi a kiszáradás­tól, ha a tövét néhány centimé­ter vastagon szalmás trágyá­val befedjük. Az öntözővíz ebből a tápanyagot lassan, fo­lyamatosan lemossa a gyöke­rekhez. Nagyobb, például 2-3 méter magas fenyők ültetésekor szükség van a fák kikötésére is. A törzset három irányban zsineggel a földhöz rögzítjük. A kötelet sohasem szabad a törzsre közvetlenül rátekemi, mert roncsolhat. A kötél alá gumit vagy más védőréteget helyezzünk. A fákat és bokro­kat, de kiváltképp a fenyőket az ültetést követően rendsze­resen öntözzük. Ilyenkor nemcsak a növény tövét, ha­nem a lombkoronáját is alapo­san öntözzük meg. Konténeres díszfaiskolai szaporítóanyagok Vásárnaptár Országos állat- és kirako­dóvásár: Június 16.: Lajosko­márom. Június 18.: Mohács, Sárbogárd. Június 19.: Szász­vár. Június 22.: Jánoshalma. Autóvásár: Június 19.: Kis­kunfélegyháza, Pécs. Mintatelep a várongi sertéstelep A telep irodája előtti parkban, a fűzfa árnyékában, rózsabok­rok tövében egy kis sírhatom - rajta fejfa, felirattal. Az alapító sertés-törzsállomány egyik nemes példánya élt a telepen, s át­lépve az „örök vadászmezőkre", most itt alussza örök álmát. A kiválasztottak A várongi szövetkezet - mert itt őrzik ily gondosan az az emlékét - a KA-HYB sertés­telepet 1967-ben létesítette, az addig külön-külön működő lápafői és várongi tsz egyesü­lésekor, a KA-HYB létrejötté­vel egyidőben. A kedvező adottságú telepre kansüldő előállító törzstenyészetet tele­pítettek. A kezdetben elha­nyagolt állapotban lévő tele­pet hatalmas költséggel, ál­lami támogatással kiegészítve újjá „varázsolták", hozzá bat­tériát, kocaszállást, fiaztatót is építettek. Várongra a 4/B-s sertésvonalat, a svéd lapályo­kat telepítették. Mivel kanne­velő törzstenyészettel foglal­koztak, a telep rendelkezett és ez ma is megvan, a hármas - brucellózis, leptospirózis, Au- jeszky - mentességgel. A sertéstelep - munkájukat a telep vezetője, Brunner De­zső és a helyettese, Kránicz Dezső mutatta be -, a 160 ko­cára épült battériás telep nem a legmodernebbek közé tarto­zik, de az 1700 sertés kényel­mesen elfér. A szaporulat - mivel törzsállomány és jóval kényesebb fajta - jónak szá­mít, mert a fialási átlag 9,1-9,2, a leválasztott malac 8,2-8,5, de volt már ennél jobb is. A napi súlygyarapodás kb. 550-580 gramm, ebből kiszámítható, hogy havonta 17-18 kilót hízik a disznó. Kezdetben 420 kan­süldőt is értékesítettek az or­szág 35-40 tsz-ébe, apaállat­nak vitték az állomány javítá­sára. Ma már - sajnos - egyre kevesebben keresik föl a vá­rongi telepet kansüldőért, mert az elmúlt években egyre kevesebb törzsállatra lett szükség. Aztán a tavalyi év a telepen is változást hozott, mert kilép­tek a KA-HYB törzstenyésze­téből. Hogy ez így történt, rendkívül nagy gond, mert ugyanannyi nevelési költség­gel, ugyanolyan körülmények között nevelik föl a kansüldő­ket, mint a hízókat. A tenyé­szállatoknak nincs származási lapja, amit eddig a KA-HYB állított ki, s ez megnehezíti az értékesítést. Az állatok szár­mazását a telepen továbbra is naplóban rögzítik. A nemesebb példányokat a saját állományból válogatják ki, a kanokat 30-40 kilós ko­rukban, s akkor, amikor eléri a 70-80 kilót, mutatják be a ve­vőnek. Ezekért az állatokért - míg a törzstenyészethez tarto­zott a telep - a mostani árak dupláját is megkapták. A ke­reslet csökkenése nemcsak abból adódik, hogy hiányzik a származási lap, hanem abból is, hogy az a szövetkezet, ame­lyik eddig vásárló volt, tönk­rement vagy átalakult és nem ad 30 ezer forintot egy serté­sért. A teljességhez tartozik, hogy kiléptek a törzstenyé­szetből ugyan - közben a KA-HYB Rt. is tönkrement -, de az állományt nem számol­ták föl, s továbbra is minőségi telepnek számít a várongi. Az Euro minősítési rendszernek köszönhetően - ami vékony szalonnájú, jó húsminőségű sertést igényel - főleg a háztáji gazdaságok keresik fel őket kansüldőért, szűzkocáért. Nemcsak a környező települé­sekről, de az egész ország te­rületéről jönnek vásárlók a jó minőségű disznóért. A telepen a svéd- és részben a belga lapály tenyészet megmaradt. A belga lapály nagyon jó minőségű sertés. Ezelőtt 5-6 évvel került Vá­rongra ez a „C" vonal. Míg évente 300 svéd lapály kan­süldőt adtak el, addig a belga lapályból csak 20-at. így aztán az utóbbit - hiába a jó minő­ség - csaknem teljes egészé­ben felszámolták. A svéd la­pály hosszú sertés, a húski­termelése 50-55 százalék fölött van, és 18-20 milliméteres a szalonnája. Ez a mai kívánal­maknak, a nyugati piacnak is megfelel. Mint említettük, hi­ába a kiváló minőség, ha ne­héz az értékesítés, de ha az új, a KA-HYB helyébe lépő kft. beindul, akkor minden bi­zonnyal a törzstenyésztbe is újra belépnek. És ami érdekes­ség, hogy a telepen a már em­lítetteken kívül kötött kocatar­tás is van. S hogy mi kell a jó minő­séghez? Az állomány nem igényel különleges takar­mányt, de jó takarmányt igen. Ellenkező esetben eredmény sincs. Egy időben Karcagról szállították a Purina tápot, a koncentrátumot, majd a kör- nyei keverőüzemmel vették * fel a kapcsolatot. Amióta on­nét hozzák az etetnivalót, azóta a sertések is jóval szeb­bek. Az elhullás? Ezt igen gyakran „kikozmetikázzák". Nem szépítik: Várongon 15-16 százalék. Végül a tervekről. Különö­sen az átalakulás idején be­széltek arról, hogy csak ma­szekként lehet megélni. Gon­doltak arra, hogy a telepet megvásárolják, s maguknak dolgozzanak, de a fiataloknak sincs pénzük, s az öregeknek is egyre kevesebb. A szövet­kezeti forma kialakult, amit ugyan nem szerettek az embe­rek, de megszokták. Amikor törzstenyészet volt, a haszon is nagyobb volt, most áruter­melésre tértek át, és a telep nem ráfizetéses ugyan, de a haszon ma már kevesebb. Gondos munkával azért jól lehet keresni. Ez egy kis szö­vetkezet, s ahogy eddig mű­ködött, úgy dolgozik ezután is. - p. téri ­A minőségnek van biztos jövője ... Időszerű növényvédelem A gyümölcsfákon enyhül, a szőlőben erősödik a járvány Kalászosok: az idei esz­tendő növénykórtani szem­pontból meglehetősen moz­galmasnak mondható, hiszen számos, eddig ritkaságszámba menő gombabetegség fel­ütötte a fejét és sok helyen sú­lyos károkat okozott. A vörös­rozsdára érzékeny őszi búzák kezdik elveszíteni - sőt egyes kezeletlen vagy rosszul védett táblákon már elvesztették - leveleiket, a kalászokat erősen fertőzi a lisztharmat (itt-ott már a kalászfuzáriós is), és ki­sebb területeken sárga- rozsda-járvány észlelhető. A tavaszi árpában még gomba­ölő szeres (Folicur Bt *, Tilt, Alto *, Sportak **, Sápról, Gránit *) beavatkozásra is szükség lehet, ha a helmintos- póriumos levélfoltosság, a lisztharmat vagy a rozsdabe­tegségek jelenléte ezt indo­kolttá teszi. Cukorrépa: a cerkospórás levélragya első tünetei (apró, lila szegélyű, kerek foltok a külső leveleken) megjelentek, a kémiai védekezést (Brestan **, Brestanid **, Alto Combi *, Ch. Fundazol, Kolfugó *, Mil- tox stb.) ajánlatos mérlegelni. Gyümölcsfák: legtöbb gombabetegség a tenyészidő- szak első felében (rügyfaka- dástól kb. június közepéig) fertőzi erősen a fákat. Ha ed­dig eredményesen védekez­tünk ellenük, most már lazít­hatunk egy kicsit, hiszen a növények átvészelték a legfo­gékonyabb állapotot. A te- nyészidőszak második felének növényvédelmét az állati kár­tevők támadásához kell igazí­tani, de a permedébe azért mindig ajánlatos gombaölő szereket is keverni. Alma, körte: alma- és kör- tevarasodás ellen a szisztemi- kus készítményekről áttérhe­tünk a kontakt, szerves sze­rekre (Pomuran, Delan, Efu- zin *, Captan, Merpan, Ortho- cid, Buvicid K, Bravo *, Poly- ram, Dithane, Antracol). Az almalisztharmat blokkolására a továbbiakban ugyancsak elegendőek a kontakt készít­mények (Karathane, kén). Egészséges ültetvényekben a permetezési fordulókat ár 14-21 napra növelhetjük. A kártevő állatok közül pil­lanatnyilag a tömegesen rajzó almalevél aknázómoly, lom­bosfa fehérmoly és a körtele­vél bolha veszélyesek. Kitinsz- intézis-gátló szerekkel (No- molt, Dimilin) mindhárom faj eredményesen irtható. Szőlő: egyre több ültet­vényben üti fel fejét a pero- noszpóra (a levél színén sárga folt, fonákán gyér, fehér, ne­hezen eltávolítható penészki­verődés látható). Az utóbbi napok esőzései elősegítik a be­tegség további terjedését, ami már levélszáradással, fürt- és bogyóelhalással fenyeget. Mivel a szőlő jelenleg na­gyon érzékeny állapotban van, az időjárás pedig megle­hetősen változékony, igazi biztonságot csakis a felszí­vódó peronoszpóra-ölő ké­szítmények (Acrobat MZ, Ri- comil, Sandofan, Galben, Mi- kal, Kupfer Fusilan, Curzate) kijuttatása jelenthet. Nem kell őket kontakt szerekkel kom­binálni, hiszen mindegyik eleve tartalmaz kontakt ható­anyagot is. Hatástartamuk - a 10-12 napos Kupfer Fusilan és Curzate kivételével - 14-16 nap. Erős járvánnyal fenyeget a lisztharmat is. Egyes ültetvé­nyekben a kórokozó annyira felszaporodott a leveleken (különösen a fonáki részen), hogy már most, kötődéskor tömeges bogyófertőzést idéz­het elő. Olyan területeken, ahol nagy a fertőzési nyomás, vagy az eddigi védekezésbe valamiféle hiba csúszott, a szisztemikus szereket (Topas EC, Anvil, Atemi S, Tilt, Systhane, Sumi-8, Sápról, Trifmine, Bayleton, Rubigan, Dorado **, Punch **, Tridal **) kontakt készítményekkel (Ka­rathane, Kén) kombináltan ajánljuk kipermetezni. A kombináció természetesen egészséges ültetvényekben sem kifogásolható. Elhanya­golt, lisztharmatos szőlőkben „tűzoltásszerű" permetezésre a gyógyító hatás csúcsát je­lentő szisztemikus szer + Ka­rathane + kén (Kumulus, Thi- ovit, Microthiol, Kénkol, Ni­kékén, Szera, Szulfur) hármas kombináció is számításba ve­hető. A június eleji viharos szél sok sérülést okozott a fürtö­kön, utat nyitva ezzel az eső­zések során támadó botritisz- nek. A 10-15 százalékos für­telhalás termésveszteséget még nem okoz (és a fürtök kö­tődés után egyébként is elle- nállóbb szakaszba lépnek), másrészt a gyógyítás esélyei csekélyek, ezért a kémiai bea­vatkozást már nem javasoljuk. Minden növény: kikeltek az amerikai fehér szövőlepke I. nemzedékének lárvái. A fia­tal hernyófészkeket szedjük le a fákról azonnal és semmisít­sük meg. A *-gal a II., **-gal pedig a I. kategóriájú szereket jelöltük. Fűzi István Tm-i Növény egészségügyi- és Talajvédelmi Állomás Szekszárd ... a magyar szőlő- és bor­termelésben -, mondta dr. Tóth Sándor, a Földművelé­sügyi Minisztérium főosz­tályvezetője a Szekszárdi Gazdakör, a Hegyközség Egyesület és a Kertbarátkor tagsága előtt tartott előadásá­ban. Tolna megye mindig az or­szág mezőgazdaságának kin­csestára volt, és megítélése szerint a szekszárdi borvidék a jelenlegi kultúrállapotával még ma is tarthatja ezt a szín­vonalat. Ez bíztató a jövőt ille­tően - mondta -, mert az utóbbi évtizedekben a világ szőlőtermő területe 2,3 millió hektárral csökkent 8,2 millió hektárra, de még ezen a csök­kent területen is évente 50 mil­lió hektoliter eladhatatlan bor keletkezik. Nem véletlen te­hát, hogy a jelenleg művelés alatt álló 8,2 millió hektáron belül jelentősen növekedett a minőségi bort adó szőlőfajták termesztése, a minőségi bor előállítása. Szerencsére ma­gyarországi szőlőtermő terü­leteink nagyobb része - ezen belül ä szekszárdi borvidék is - ebbe a kategóriába tartozik. Kedvező az utóbbi időkben te­lepített fajták összetétele is. Az eladható minőség előál­lításában nagy a versengés. A mi kedvező természeti poten­ciálunk okot ad arra, hogy jobban odafigyeljünk, szerve­zettebbé tegyük a jó áron el­adható minőségi bor termelé­sét, hiszen 1989 óta nincs je­lentősebb új telepítés és egy idő után drámaian csökkenni fog a hazai termőterület. An­nak érdekében, hogy a meg­szerzett piacokon tudjunk maradni, biztosítanunk kell azok folyamatos ellátását a je­lenleg még meglévő területek­ről. Az export szempontjából el­fogadható borainkkal közel vagyunk ahhoz, hogy nem tudjuk kielégíteni az igénye­ket. Hogy ne kényszerüljünk feladni a piacokat, nagy sze­repe van a hegyközségeknek és pinceszövetkezeteknek, amelyeknek biztosítani kell a szőlő- és bortermelés szabá­lyozását, a meglévő érlelő- és tárolókapacitások zömének a termelő közelében maradását. A szőlősgazdák sürgették a hegyközségi törvény mielőbbi parlamenti tárgyalását, elfo­gadását, amely keretet ad majd a szervezett munkavég­zéshez. Fontos, hogy az 1922. évben elkészített hazai bor- termelő térképen az akkor ka­pott jeles helyet megyénk ez­után is megtarthassa. Ne le­gyen a tolnai bor a továbbiak­ban más vidékek silány borai­nak javító háttere. A hegykö­zségi törvény sürgős megal­kotását, ezzel a beszabályo- zottság, a szervezettség fon­tosságát alátámasztotta a szakma egyik vezetőjének azon tájékoztatása, hogy a kö­zelmúltban itt járt két külföldi importőrt nem tudtuk kielégí­teni 540 hektoliter egyöntetű, jó minőségű Szekszárd kör­nyéki vörösborral. Elgondolkodtató! Szakái László A törzsállomány egy szép példánya

Next

/
Oldalképek
Tartalom