Tolnai Népújság, 1994. június (5. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-14 / 138. szám

1994. június 14., kedd

TÁJOLÓ

»ÚJSÁG 5

Folytatódik-e a Dallas-sorozat?

A világ minden táján sok millió rajongó várja kíváncsian: az előzetes híreszteléseknek megfelelően folytatódik-e a Dallas, vagy sem?

A világ legnézettebb tévésorozatából összesen 365 epizód készült el. A színészek többsége a Daliással alapozta meg karrierjét.

Larry Hagman saját bevallása szerint annyi pénzt keresett ezzel a filmmel, hogy abból kétszáz évig is gondtalanul élhetne, ennek ellenére szívesen lenne ismét Jockey. Az első Ellie - ismét beteg, a most 72 éves Barbara Bel Gaddes már nem igen állhat a felvevőgép elé.

Elzárkózott a folytatás elől Bobby, vagyis Partick Duffy is. Vallási okokra hivatkozva mondott nemet a producer felkérésére: Buddha-hívő lett. A most 45 éves sztár visszatérését kollégái sem fogadnák örömmel. A nézők rajongtak Bobbyért, a színésztársai viszont kevésbé, mert mint a sorozat egyik rendezője, túlságosan szigorúnak bizonyult.

Azt sem felejtették el neki, hogy a jóságos Bobby-Patrick Duffy anyagi követelése miatt annak idején majdnem megszakadt a felvételsorozat. Akkor végül is a megélhetésüket féltő művésztársak beszélték rá Bobbyt a folytatásra. Úgy tűnik, még egyszer nem sikerül a felvevőgép elé csalogatni, állítólag végleg visszavonult és új vallásának, a buddhizmusnak szenteli minden idejét.

Lucy alakítója, Charlene Tilton magánéletében is többször kötött házasságot, ám egyik frigy sem bizonyult tartósnak. Most egyedül neveli kislányát. Megváltozott külseje miatt nem akarja vállalni a szereplést.

Samanthát és Pamelát viszont könnyű lenne táncba vinni. Linda Gray időközben nagymama lett és rákban szenved, de vállalná, hogy ismét a kamerák elé álljon. Victoria Principal, akinek arcát plasztikai sebész férje formálta néhány évvel fiatalabbá, boldogan lenne ismét Pamela.

Afton Cooper alakítója, Audrey Landers tavaly nyáron, egy akkor párhónapos ikerpár boldog mamájaként lépett fel a budapesti operettszínházban. Mivel ő már régebben kilépett a sorozatból, állítólag meg sem kérdezték, hogy akarja-e folytatni a Dallast. Hasonlóképpen történt Jenna Wade életre keltőjével, Priscilla Presley-vel, aki üzletasz- szonyként még talán sikeresebb, mint filmsztárnak. A nagyszerű énekes Elvis Presley özvegye részben a róla elnevezett kozmetikumoknak köszönhetően többszörös milliomos, nincs szüksége a Ewingokra.

Jockey szerint csupán pénz kérdése, hogy ismét összeálljon a hajdani stáb. A producer reméli, hogy a világméretű érdeklődésnek köszönhetően^ csillagászati összegű sztár gázsik ellenére anyagilag is eredményes vállalkozás lenne a „Dallas-plusz".

sz.m.

Ferenczy Europress

Magyar alkotással nem lehet nevezni

Rokon népek költészete

Országos döntő októberben

Innenonnan

A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház július 11-17 között fiatalok hatékonyságfejlesztő táborát szervezi Hőgyészen, az Appo- nyi-kastélyban. A happening lélekbuli egy héten át tart, melyre június 15-ig lehet jelentkezni Szekszárdon, a Babits művelődési házban. A márványteremben még látható a megyei gye'r- mekrajzpályázatra beérkezett munkákból

összeállított kiállítás.

*

A szekszárdi Művészetek Házában június 17-én, pénteken

12.30-kor Ki nyer ma? - játék és muzsika 10 percben a rádió egyenes közvetítése.

Snetberger Ferenc gitár és Szakcsi Lakatos Béla zongora koncertjét június 20-án, hétfőn rendezik, 19,30 órai kezdettel.

Az Országos Versmondó Egyesület a Reguly Társaság szakmai támogatásával, a Magyar-Finn Társaság, az Észt-Magyar Társaság segítségével és a Vitéz János Katolikus Tanítóképző Főiskola közreműködésével meghirdeti a rokon népek költészete fesztivált, melynek országos döntőjére 1994. október 22-23-án Esztergomban kerül sor.

Az esztergomi fesztivált megelőzően szükség szerint megyei regionális találkozókat tartanak. A versenyzők által bemutatásra kerülő nép- és műköltészeti alkotásokkal szeretnének ízelítőt adni az uráli nyelvcsaládhoz tartozó rokon népek irodalmából. A nevezés feltételei: betöltött 14. életév és a felsorolt népek irodalmából egy mű- és egy nép- költészeti alkotás: vers, vagy próza.

Az uráli nyelvcsaládhoz tartozó népek ábécé rendben:

cseremisz (mari), enyec (ju- rák-szamojéd), észt (eesti- lane), finn (suomalainen), izsór inkeri (izoralaine), ka- massz (+), karjalai (karjalan'e), lapp (sabme, sámi), lív (liibo), mordvin (erza és moksa), nganaszan (tavgi-szamojéd), ny enyec (jurál-szamojéd), osztják (hanti), permják, szöl- kup (osztják-szamojéd), vep- sze (vepsil'äin'e), vogul (manysi), vót (vad'jalain), vot- ják (udmurt), zűrjén (komi).

A felsorolás a magyart nem tartalmazza, mert a fesztiválra magyar nép- és műköltészeti alkotással nem lehet nevezni.

Jelentkezni név, lakcím (irányítószám) megnevezéssel az alábbi címen lehet: Országos Versmöndó Egyesület, 1251 Budapest, Pf.: 101. (Corvin tér 8.). Jelentkezési határidő: június 30. A felkészüléshez minden jelentkezőnek küldenek bibliográfiát és ajánlójegyzéket, ezért kérik mielőbbi visszajelzését.

Hevesi Tamás dalai

Ezt egy életen át kell játszani

Az elmúlt két hónap egyik legtöbbet játszott videoklipje a dal, amelynek refrénjét a fél ország már szlogenként ismeri: „Ezt egy életen át kell játszani". Ez természetesen csak egy, ismertebb darab a „magyar-ausztrál benszülött" Hevesi Tamás életéből, aki 1981-ben alakította első zenekarát, a Névtelen Nullát, '86-ban jelent meg első kislemeze ... Életének talán legérdekesebb szakasza '88-ban kezdődött, amikor turistaként megérkezett Ausztráliába. Aluljárókban, pubokban zenélt. 1990-ben világ körüli útra indult, Dániában, Belgiumban, Kanadában, Malaysiában, Szingapúrban játszott klubokban, utcazenészként. 1992-ben jött haza.

Új lemezén az országos sikerű dal mellett hallhatunk még kilenc feldolgozást, melyek Hevesi Tamás kedvenc LGT dalaira készültek - köztük az Embertelen dal, a Szólj rám, ha hangosan énekelek, a Vallomás és a Mindenki másképp csinálja.

A kilencvenes évek modern hangzásával megszólaló dalok újjászületésénél a Rapülők két muzsikusa, Berkes T-boly és Michel bábáskodtak, természetesen Presser Gábor irányításával.

A Herfli Szekszárdon (is)

Bár a blues fővárosa - mint arról már többször írtutik - ezen a hétvégén Paks lesz, azért Szekszárd is beszáll az eseménysorozatba egy koncert erejéig. Pénteken este ugyanis az atomvárosból átrán- duí a ZUG-ba a Herfli Davidson. Ferenczi Gyuri zenekara néhány hónappal ezelőtt hatalmas sikerrel lépett fel ugyanitt, így most is szívesen vállalták ezt a kis kirándulást. Sót! Ezúttal háromtagú fúvós szekciót is hoznak magukkal, tehát azoknak, akik nem jutnak el a paksi fesztiválra, minden bizonnyal némi gyógyírrel szolgálnak. A koncert egyben a sZUGgesztió utolsó állomása lesz - legalábbis őszig. KRZ

Orgona- és kórushangverseny az evangélikus templomban

A szekszárdi Evangélikus Lelkészi Hivatal szervezésében rendszeresen tartanak koncerteket a szekszárdi evangélikus templomban. Június 12-én, vasárnap került sor az egyházzenei hangverseny következő előadására. Az este hét órakor kezdődött rendezvényen Lozsányi Tamás orgonaművész és a Szekszárdi Madrigálkórus előadásában gyönyörködhettek az érdeklődők.

(garay - degré)

Megjelent

Bella Chagall: Égő Gyertyák.

Marc Chagall festőművész első feleségének önéletrajzi regénye.

Goebbels: Napló. Hitler propaganda-miniszterének naplórészletei.

Barcza György: Diplomataemlékeim 1911-1945. Magyarország volt londoni és vatikáni követének emlékirataiból.

Vermes Gábor: Tisza István. Történelmi monográfia.

Orbán Balázs összes fényképe a Székelyföldről.

Tibeti buddhista filozófia.

Einstein: Hogyan látom a világot? Válogatott írások.

Baigent-Leigh: Mi az igazság a Holt-tengeri tekercsek körül?

Price: Franciaország története.

Illyés Gyula: Naplójegyzetek 1979-1980.

Dávidházi Péter: Hunyt mesterünk. Arany János kritikusi öröksége.

(Szekszárdon, a Garay téri Kossuth Könyvesboltban megvásárolhatók.)

Nívódíj,

táncpedagógusoknak

A Táncpedagógusok Országos Szövetségének vezetősége odaítélte az 1993/94-es évad nívódíjait. A társastánc-pedagógusi nívódíjat Da- lotti Tibor, a moderntánc-pe- dagógusi nívódíjat Bakó Gábor és Horváth Károly, a balettpedagógusi nívódíjat Vol- lay Enikő kapja. Az átadásra a szövetség által szervezett nemzetközi gyermek táncfesztivál gálaműsorán kerül sor június 25-én, Budapesten, a Magyar Honvédség Művelődési Házában.

Both Béla új társulatáról, az autogram-vadászokról és vezetői jogosítványáról

Idestova hat évtizede ott van - színészként, rendezőként, igazgatóként, tanárként - a művészeti közéletben. Érdemes és Kiváló Művész, igazán ismertté azonban majd negyedszázaddal nyugdíjba vonulása után vált. Annak- előtte sokféleképp szólították: művész úr, direktor úr, tanár úr. Manapság mülióknak egyszerűen csak Béla bácsi. Mindez a tévének, közelebbről a Szomszédok-nak köszönhető.

A 83. évén túl járó Both Béla, a szerepe szerint (is) nyugdíjas idős, bölcs tanár voltaképp kicsit önmagát is alakítja a népszerű telere- gényben.

— A Szomszédok „atyja", Horváth Adám találta ki a figurát, aki csakugyan olyan, mint jómagam vagyok. Mit mondjak, jól esett a felkérés - nagyon megkapó érzés újra egy kollektívához, egy társulathoz tartozni. Annál is inkább, mert ez a teleregény- csapat több, mint sok színész együtt. Ez egy család, sőt: jó család.

Évei számát tekintve a családtagok nagy részének akár nagy- vagy dédapja is lehetne.

— Sajnos. De ne vegye vénemberi dicsekvésnek: hál’ isten, nem érzem magam öregnek. Legfeljebb az juttatja eszembe a koromat, hogy például Bánki Zsuzsa vagy Csűrös Karola is tanítványom volt a főiskolán.

Ha tömören meg kellene fogalmaznia a testi-szellemi frissesség megőrzésének titkát, mit mondana?

— Szerintem a „titok" csak ennyi: békesség és harmónia. Ami például azt jelenti, hogy az ember csak olyasmit vállaljon föl, amit hite és képessége szerint el tud végezni. Aki ezt betartja, nem kerül konfliktusba önmagával és a múltba pillantva sem kell szégyenkeznie tetteiért. Persze a harmónia egyik legfőbb eleme a kiegyensúlyozott magánélet. Mi, Katikámmal több mint harminc éve élünk együtt, ismerjük egymás minden mozdulatát, rebbenését, szokását. Mivel nem állhatta, a kedvéért egyik napról a másikra lemondtam a dohányzásról. Ma már egy főszerep kedvéért sem lennék hajlandó rágyújtani.

— Jópár évet letagadhatna a 83-ból.

— Naponta tornázom; a Balatonnál van egy házunk, ha ott vagyunk, úszom. Ügyelek a testsúlyomra: legalább négy évtizede nem híztam, nem fogytam. Nem voltam soha nagyevő, nagyivó, így még mostanában is megengedhetek magamnak étkezés után egy-egy pohár bort. Persze, csak ha nem vezetek.

— Igaz, a jogosítvány nincs életkorhoz kötve.

—Szerencsére nincs. S mivel - el ne kiabáljam - elég jól szolgál az egészségem, eddig gond nélkül meghosszabbították az engedélyemet. Szóval vezetek, amíg úgy érzem, hogy biztos kézzel fogom a kormányt.

— A múltkor vonattal ugrottam le a Balatonra, mert a nyugdíjas kedvezménnyel jóval olcsóbb, mint a kocsi. Olyan kupéba szálltam, amelyik tele volt diákokkal. Néztek, összesúgtak, hitték is meg nem is, hogy a Szomszédok- beli Béla bácsival utaznak. Aztán „beazonosítottak" és szinte rajzottak körülöttem, a kezem is belefáradt, annyi autogramot kellett adnom. Képzelje, az egyik lurkónál nem volt papír, az alsókarját tartotta oda, arra „tetováltam" filccel a nevem. Ennyi szeretet nagy adomány - pláne, ha nyolcvanon túl kapja az ember. Hiába, Szerencsen születtem - szerencsés vagyok.

Szabó Margit Ferenczy Europress