Tolnai Népújság, 1994. május (5. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-07 / 107. szám

4 WÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. május 7., szombat Búcsú(s)zó helyett Papíromon áthúzott köz­helyek... Nem. Búcsúztatni nem lehet. Visszavárni kell, mert csak az irracionális gondolat oldja az abroncsot szíved körül. Igen: szürke öltönyében félszeg moso­lyával letekintve a pódium­ról (Istenem — hogy tudott izgulni helyettünk, magára véve lámpalázunkat) itt lesz. Itt lesz. Mert ha nem ... az maga az iszonyat. Bán­tottuk sokat, mert Őt bün­tetlenül lehetett. Türelmét és jóságát tanítványai (em­berségét megismerve me­lyikünk nem vált azzá?) vi­gyék immáron tovább. Hi­szen elfelejtődik a tudás, sárgul, majd elvész a hang­jegyfüzet. Kezétől me­leg-sárgán csillogó hang­szerünk egyszer pókhálót őriz padlásunkon, és azt hisszük az emlék is tova- szállt. Aztán - megvárni unokád - leülsz a zeneis­kola előtti padra. Rájössz: nem vagy egyedül. Igen. Ott lesz a Tanár Úr akkor is. Hogy meghalt fiatalon ? Nem. Csak beteljesült, más formává alakult egy életmű. Ha torkod elszorul, mert hallasz majd egy trombitát — inkább büszke légy. Mert ismerhetted „a" Baka Jóskát. Ódry Károly Csigaszüret Kölesden és környékén is nagy hagyománya van az éti­csiga gyűjtésének. Április ele­jétől várhatóan június elejéig tart a szezon. Az elmúlt évek aszálya a csigák szaporodá­sára is káros hatással volt, de úgy tűnik, hogy ebben az év­ben jól alakulnak a szaporo­dás feltételei. A csigák begyűj­tésével többen is foglalkoz­nak. Egyiküket, Tavaszi Já- nosnét kérdeztem a munkájá­ról. — Már három éve a MA­VAD Rt. begyűjtője vagyok. Korábban a tejüzem területén volt az átvétel, de különböző okok miatt a lakásomon gyűj­töm a csigákat az idei évtől. Ez részben jó, mert a töredék időmben a lakásban tudok tenni egyet-mást. Rossz, mert egyszerűen nincs magánéle­tem, mert bármely időpont­ban hozhatják, szállíthatják a csigákat. Bizony sokszor éj­szaka is kell dolgozni. — Mi történik a felvásárolt csigákkal? — Ládákba öntjük őket és ott 3-4 napig pihentetjük. Ilyenkor kiürül a csigák emésztőcsatornája. Aztán át­kerülnek egy másik ládába és szállításig abban maradnak. Elszállításkor ismét átöntjük őket. Fizikailag is próbára te­szi ez az embert. A csigák ex­portra, illetve hazai feldolgo­zásra kerülnek. Beszélgetésünk közben ér­kezik egy csigagyűjtő, aki 12 kg-ot hozott. Érdeklődésemre elmondta, hogy meg van elé­gedve a pénzzel, igaz, meg is kell dolgozni érte. Már reggel 5 órakor kezdett és délre sike­rült összeszednie a 12 kilót. Varga András |««\ A szokottnál később, csütörtökön tartottak anyák napi ünnepséget Tolnán, a Rákóczi utcai óvódások A sötétség leple alatt Derűs lankák, csinos halmok Még mondja valaki, hogy a népek önnön portájuk határait elhagyva, a köz területein job­bára csak a pusztításnak, rombolásnak élnek. Határo­zottan visszautasítandóak ezek a vélemények. Az alkotó ember előtt, főleg ha még némi szépérzékkel is megál­dotta a sors, nincs lehetetlen, akár hegyeket is képes össze­hordani. És a lényeg: minden ellenszolgáltatás nélkül! így van ez a tolnai gyárvégtelep kies környékén is, ahol csinos halmok bújnak elő a földből, gomba módra szaporodnak a derűs lankák, szemnek káprá- zatára, léleknek gyönyörűsé­gére. Az olyan kicsiség meg legfeljebb csak a szőrszálha­sogatóknak tűnhet fel, hogy ezen tünemény-halmok sitt­ből, színejátszós üvegcsetör­melékből, rozsdás derótból, meg hasonlókból emelkednek, nem beszélve arról, hogy a kiskakasoknak is csak kapir- gálniuk kell valahol? Ez is egy vélemény. Meg­kérdeztük azonban Háry Já­nost, a hivatal műszaki osztá­lyának első emberét, vajon ő hogyan vélekedik Tolna új szeméttelepéről? — Nekem az a vélemé­nyem, hogy ezt a szemetet nem a mözsi Árpád utca, vagy a tolnai Bartók Béla utca pol­gárai hordták ide, hanem a környék lakói. Ők persze vál­tig állítják, hogy nem így van. Próbáltunk egyezséget kötni tehát az ott lakókkal, hogy les­sék meg, ki az, aki a sötétség leple alatt odahordja a szeme­tet, és jelentsék fel a hivatal­nál. A gyárvégtelepen lakó Ba­log és Karászi urak megígér­ték, hogy figyelik az illegális szemétlerakókat, és felhívják a figyelmüket ennek tilalmas voltára. Ha ez nem használ, jönnek és feljelentik az illetőt. Eddig azonban nem jöttek. Meg kell jegyeznem azonban, hogy ez a fajta lakossági „őr­szolgálat" a város más terüle­tein elég jól működik. Arra nincs erőnk, hogy éj­jel-nappal őrt állítsunk min­den potenciális szemétlerakó­hely környékére. A polgár- mesteri hivatal mást nem tud tenni, mint azt, hogy egy év­ben egyszer vagy kétszer ösz- szeszedeti, és elviteti a sze­métkupacokat, azonban a költségvetés idei hiánya miatt idén elképzelhető, hogy még erre sem tudunk sort keríteni. sk—degré Minden tengelici nyolcadikos továbbtanul s Iskola + óvoda + művház + könyvtár = AMK Most, amikor annyi minden részeire hullik, Tengelicen mi sem változik. Együtt voltak s együtt maradnak az Általános Művelődési Központ (ÁMK) intézményegységei: az iskola, az óvoda, a művelődési ház és a kettős funkciójú (iskolai és községi) könyvtár. — Áz együvé tartozás csak gazdasági - mondta az igaz­gatónő, Báli Józsefné - mert így a nagy kalapból több jut, egyszer erre, egyszer arra. Egyébként a tagintézmények vezetői önállóan dolgoznak. A művelődési ház élén a közel­múltban többszöri személy- csere volt, s végre, a legutóbbi változás szerencsésnek tűnik. Megindult a munka, működik a testépítő klub, az aerobic, a tánciskola, és egy nagyon jó Báli Józsefné nyugdíjas klubbal is büszké- kedhetünk. Az általános is­kola jó évet zár. Minden nyol­cadikosunk továbbtanul, sőt vannak hatodikosaink is, akik szeptembertől gimnazisták lesznek. Miattuk, ahogy az egyik kollégám megjegyezte, az egyik szemünk sír, a másik nevet: örülünk, hogy felvették őket a hatosztályos gimnázi­umba, ugyanakkor fájlaljuk, hogy pont a húzó emberek mennek el. — Milyen a kapcsolatuk a te­lepülés politikai és gazdasági ve­zetőivel? — A polgármesteri hivatal és a helyi mezőgazdasági rt. is támogat bennünket. Gyer­meknapi, karácsonyi és sport- rendezvényeinknél számítha­tunk rájuk. Mindannyiunk számára fontos az ifjúság ne­velése, segítése. Létrehoztunk egy alapít­ványt is „A Felnövekvő Nem­zedékért", 47 ezer forintos alaptőkével. Ebből versenye­ket, utazásokat, pályázatokat finanszírozunk, díjazunk. Több diákunk kiemelkedően szerepelt tanulmányi verse­nyeken, labdarúgóink, atlétá­ink is remekeltek különféle megyei tornákon, színjátszó­ink meg egészen a kaposvári területi döntőig jutottak. — Mivel elégedetlen? — Nálunk sincs mindenre pénzforrás. Próbálunk pá­lyázni, de még bizonytalan, hogy az intézményeinket mi­kor sikerül felújítani (festés, mázolás), a bitumenes pá­lyánkat mikor tudjuk rendbe tenni, és az épülő tornater­münket mikor adhatjuk át. Wessely Fotó: Degré Majd ha piros hó esik Vita a nyílt árok/zárt árok dilemmája körül Volt egy árok Tolnán, a Pá­lén. Derék, nyílt építmény volt, feladatát, a csapadékvíz- gyűjtést-elvezetést mindig tisztességesen végezte. Arról igazán nem tehetett, hogy vi­szály forrásává vált, de ebbe soha nem volt beleszólása. A vita pedig már sok-sok éve fo­lyik, az ellenérdekelt!?) felek, a két „szembeszomszéd" kö­zött, no meg a polgármesteri hivatal is érintett az ügyben. Az árkot már többször is be majd kitemették, de most úgy néz ki, hogy végérvényesen befellegzett neki. A Pálé utca ugyanis a télen új aszfaltbur­kolatot kapott, ezzel a derék nyílt ároknak is „annyi lett", helyét egy zárt betongyűrűs csatorna vette át, a Pálé utca 13-ban lakó Felker Istvánék nagy szomorúságára. Az itt lakók nem tudnak belenyu­godni elvesztésébe. Elmondá­suk szerint a nyílt árok hiá­nya, és az udvarukból az új árokba kivezető csapadékvíz elvezető cső eldugulása miatt telkükről nem tud lefolyni az égi áldás, ráadásul az úttestről is a házuk alá folyik az esőié, minek következtében az utcai fal meglehetősen vizes. Rácz Kálmánná, Felker Ist­ván lánya azt mondja, hogy az útépítés idején ideiglenesen csináltak egy árkot, azt ígérték nekik, ha az út készen lesz, meglesz a nyílt árok is. — Amikor bent voltunk a polgármesternél, azt mondta, hogy itt nyílt árok volt, az is lesz. Jenvay úr (a műszaki osz­tály munkatársa - a szerk.) vi­szont kijelentette, hogy ő megmutatja, hogy itt ilyen árok nem lesz. Ráadásul elég csúnyán beszélt velem. Azt is mondta, majd ha piros hó esik, akkor lesz itt nyílt árok. A szembeszomszédék, Morvaiék azt mondják, hogy nem lenne kifogásuk a portá­juk előtt húzódó árok ellen, ha azt rendesen karban lehetne tartani, és ami a legfontosabb, ha Felkeréktől valóban csapa­dékvíz folyna ide, nem pedig szennyvíz. így viszont határo­zottan ellene vannak a nyílt ároknak. Felkerék erre azt mondják, hogy van aknájuk, nem igaz tehát, hogy tőlük bármiféle szennyvíz kifolyna, amit a Kö­jál (ÁNTSZ - a szerk.) hely­színi vizsgálata is bizonyított. Szerintük a szomszéd direkt önt a zárt csatorna aknájába gázolajat, szappanos levet, hogy őket lehetetlenné tegye. Morvaiék ezt a feltételezést kissé abszurdnak tartják. És mit mond a hivatal? Háry János szerint Felkerék házfala azért vizesedik, mert nincs rajta ereszcsatorna, így a tetőről lecsorgó csapadék közvetlenül a falhoz folyik. Ezen kívül nincs is megfele­lően szigetelve a ház. A nyílt árkot pedig azért váltotta fel zárt, mert a tervező úgy ítélte meg, hogy a kritikus területen fel fog szikkadni a csapadék. Ezért azt javasolták Felkerék­nek, hogy tegyenek fel eresz- csatornát. Jenvay László a Felkerék ál­tal említett hivatalos „Köjál" tanúsítványt nem látta, több­ször is tapasztalta viszont, hogy a csapadékárokban nemcsak eső, de szappanos, mosószeres lé bűzölgött. Sze­rinte alapvetően ezért kellett a zárt csatornás megoldáshoz folyamodni. A Éelker-portáról az út alatt az árokba vezető cső valóban el van dugulva. Ezt a dugulást azonban - mint elmondta - nem a hivatal, hanem az itt la­kók feladata lenne elhárítani. . Jenvay úr szerint a ház fala nem február óta vizes, hanem már jóval korábban is az volt. Mint mondta, az útburkolat az árok felé lejt, tehát el kell, hogy vezesse a csapadékot Feíkerék háza elől, azt viszont elképzelhetőnek tartja, hogy a túloldali padka magas, és fa­ragni kell belőle, biztosítva ezzel a lefolyást. A polgármesteri ígéretről annyit mondott, hogy az ak­kor hangzott el, amikor az útépítés során ideiglenesen betemették az árkot, erre vo­natkozott az „ha árok volt, akkor lesz is" kijelentés. A nyílt árok tehát elmúlt. Béke saraira. Bár biztosan lenne rá lehetőség, sajnos a vi­szálykodást - úgy tűnik - nem lehet ilyen egyszerűen elte­metni. sk Fotó: Degré Gábor Ami vitathatatlan: a fal vizes

Next

/
Oldalképek
Tartalom