Tolnai Népújság, 1994. február (5. évfolyam, 26-49. szám)

1994-02-12 / 36. szám

12 «ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1994. február 12., szombat G Kis eneráció ^ Ifjúsági oldal «•* Törd a fejed! • • Önéletrajz 36. Két héttel ezelőtti felvéte­lünk padlódeszkákat ábrázolt. A helyes megfejtést beküldők közül - mivel most dupla nye­reményről van szó - a szeren­cse a zombai Lőrincz Berna­dettnek és a faddi Márton Nélküled Borzasztó érzés élni nélküled, S csak lesni minden léptedet. Jégtömb alól érezni a tavaszt, S oly sokáig nem kapni vi­gaszt. Nyomasztó érzés a magá­nyom, Tapogatózva a félhomályban. Nekem nem elég csupán az élet, Én nagyon-nagyon szeretné­lek téged. Az életemet adnám oda, S az életemet váltanám egy csókra. Borzasztó érzés nélküled élni, Borzasztó csak a lépted után lépni. Kiss Gedeon Az a nap hiányzik... Az a Nap, az a vöröslő Nap színezze magáévá a te hajad. Fényében tündököljön a hul­lám, Mely oly vakító fényt szór reám Ahogy arcomba omlik s beta­kar, Mily csodálatos e ravatal. Nincs kéz, mely így simogat, Nincs öröm, mi ennyi jót tar­togat! Az a Nap, az a mélyen tiszta, Hozza nekem tested vissza! Úgy, ahogy elvitte egészben, Pirosló, szép egészségben. Kérem a szót, mit kimondták A mondatot, mit félbe hagytál. Kérek mindent, amit lehet, Bűnbánó, fehér szeretetet! Az a Nap, az a vöröslő Nap, Évának kedvezett. Nyeremé­nyüket postán küldjük el. Fenti rejtvényünkkel kap­csolatban az a pénz-kérdés, kinek a nyakkendője látható a képen? Kellemes fejtörést! Vajon jutalmat mennyit kap? S ha kincsem lenne millió, Odaadnám, bár tudom, nem jó! A Napot, míg élek, látom, De Te hol vagy széles e vilá­gon? Elmentél s szemem esőfelhő Áztatja a földet, örök zápo­reső! Ó hol vagy, hogy vagy Na­pom, Sugarad ha még egyszer lát­hatom, Vizes földem szárítanád, Magjaim csíráztatnád, Hogy nőjön magasra és terem­jen, Földön, vízen világegyetem­ben. Gyere, gyere vissza, mert vár­lak téged, Ajándékba szivárványszínt adok néked! Varjas Zoltán Félszeg köszöntő Arany osztálytársam Mivel félszeg vagyok, Félszegségemnél csak Gondolatom nagyobb, s Névnapod tisztére Azt papírra vetem, Kívánságcsokorként A vázádba teszem! Azt kívánom Néked Legyél egészséges, Mint amilyen most vagy, Maradj oly szépséges. Ne kívül! Belül is Szíved-lelked mélye Legyen szépség-jóság Örökös szentélye! Látogatóm, az persze bőven akadt a kórházban, nemhiába, népszerűségem vetekedett bárkiével a faluban. Az sajnos tény, hogy legtöbben kár­örömmel, sőt, diadalittasan röhögve nézegették cipóra dagadt kobakomat, ekkor jöt­tem rá, hogy negatív irányú népszerűség is létezik. Lassan azért felgyógyultam, s közben kikristályosodott balesetem története is. Any- nyira vigyáztam arra a nyam­vadt kriglire! Annyira igye­keztem, hogy nehogy Ilonka helyett más kapja! Közben nem vettem észre, hogy mia­latt szerelmem bájosan hör- pöli az árpalét, ez az átkozott doki éppen akkor pattan fel a helyéről, hogy táncba vigyen valakit! Engem sikerült ledön­tenie a lábamról, a többiről meg ne is beszéljünk. Mire ha­zakerültem a kórházból, a doki már el is jegyezte Ilonkát. Mert persze őt látta az én sze­relmem, amikor engem kellett volna látnia! Hát ennyit a sze­rencséről! Sötét búskomorságba es­tem, mint már nem először hányatott életemben. Nem íz­lett semmilyen étel, pedig nagyanyó és az egész család agyonkényeztetett, minden­féle földi jót hordtak elém, de mindennek egyforma, fűrész­por íze volt a számban. Nem Heti cáfolat Nem igaz, hogy me­gyénkben kihaltnak hitt, s a tudósok előtt eleddig isme­retlen dinoszaurusz-fajt fe­deztek fel. Mindössze Bü­dös bácsit látták többen, kukából felújított, meglepő szerelésében. Vicces! — Fán van és nyávog? — Macska. — Földön van és ugat? — Kutya. — Nem! Leesett a macska, és félrebeszél! És ha majd a tudás Minden termőága Suliban bekerül Úti tarisznyádba, Az életutadon Tartalma ne fogyjon Hosszú idők során Folyton gyarapodjon! Ne feledd azokat Akik most szeretnek, Akik tarisznyádba Sokat beletesznek, Tudást, szeretetet, Jó tulajdonságot Mivel életutad Biztonsággal járod! És amit ültettél Sokat adsz most rája, Terebélyes legyen Majd a tudás fája. Termését bő kézzel Oszd az utódoknak, Kik ezért biztosan Majd áldani fognak! Gondolj majd reám is, Egykori padtársra, Aki e rímcsokrot Tette a vázádba! - állá ­Reád Sokszor gondolok reád, Elképzelem mosolyod, Hajad, ruhád. Hangodat is hallani vélem, S egyszer talán, Közelebbről is, remélem. Illatodat érzem, S a hiányodtól, Szinte le is vérzem. Most éppen mit teszel? Gondolsz-e valakire? Vagy Te is egyedül leszel? Kiss Gedeon érdekelt se könyv, se mozi, még Töcök és Pupus csíny te­vési javaslatait is merev kö­zönnyel fogadtam. A család komoly aggodalomba esett. Ekkor döntöttem úgy, hogy bűnözővé válók. Ez a kegyet­len világ kifordított embéri mivoltomból, elegem lett a békés, kispolgári életből, az iskolából, a családomból, sőt, még Ilonkából is! Úgy döntöt­tem, nagy reményekkel ke­csegtető bűnözői pályafutá­somat a közeli városban kez­dem, mert egy ilyen nyam­vadt falucskában nem sok ba­bér terem egy úri betörőnek. (Annak készültem ugyanis.) Szóval egy hideg hajnalon kis batyuba kötöttem némi elemózsiát és a családi kasszát - aki bűnöző, az mindenhol bűnöző - és a korai személy- vonattal eldöcögtem a vá­rosba. Természetesen nem váltottam jegyet, a mintegy 20 perces utat a vécében bújkálva tettem meg, s közben jókat vi­hogtam az ideges dörömbölé- seken és szitkozódásokon. (Kezdtem velejéig gonosszá válni.) A városi pályaudvaron teleettem magam főtt virslivel, s aztán a jó meleg váróban ar­ról kezdtem elmélkedni, ho­Adoma A paksi atomerőmű I—II. blokkjának építkezése már a vége felé járt, amikor egy ro­koni csoportot vitt be az egyik fizikus. Amikor kijöttek, a ro­konságban lévő gyerek meg­kérdezte, hogy miért van a két kémény fönt a magasban egymással összekötve. Ezzel a kérdéssel bizony megfogta a fizikust, hirtelen nehezen tudott rá választ adni, de azért egy komoly műszaki jellegű tájékoztatás­sal csak felelt rá. A gyerek erre azt mondta, hogy ő ezt a magyarázatot ugyan nem egészen érti, de már rájött, hogy miért is van­nak a kémények összekötve. Azért, hogy ha a kémény­seprő felmászik agy egyikbe kormozni, akkor ne kelljen új­ból lemásznia, hanem szépen ott fönt átsétál a másik ké­ményhez, és lefelé jövet azt is kitisztítja. (Az Atomos adomák nyomán.) gyan is kezdjem szabad és boldog bűnözői karrieremet. Meg kell valljam, nem volt va­lami könnyű. Jó meleg volt, engem elnyomott a sok virsli és a koránkelés, szóval arra ébredtem, hogy úgy dél felé jár az idő, és kis batyumnak hűlt helye. Száradjon le a keze annak, aki elrabolta! Szeren­csére volt annyi eszem, hogy a pénzt a gatyámba dugtam, s a piszok tolvaj csak egy váltás fehérneművel és egy háló­zsákkal lett gazdagabb. Ez az eset azonban figyelmeztetett arra, hogy itt az ideje meg­kezdeni garázdálkodásomat. Végigjártam a pályaudvart, s felfigyeltem egy svájcisap­kás illetőre, aki szotyolát köp­ködve támaszkodott egy osz­lopnak, és a világ iránti teljes megvetéssel szemlélte a pá­lyaudvar nyüzsgését. Bátor­ságot vettem és megszólítot­tam: — Hé, jóember, nem tudja véletlenül, merre találhatók ebben a városban a bűnözők? A figura ijedtében lenyelt egy fél marék szotyolát, s ful­dokolva gurgulázott felém va­lamit. Később kivettem a sza­vaiból, hogy jobban tennénk, ha félrehúzódnánk. Egy ho­Erika! Tőled egy csodálato­san szép szerelmet és nagyon sok szeretetet kapok. Én ezt viszonozni is fogom! Boldog születésnapot kíván barátod: Zsolti. Pici! Azt mondják tetszem neked, ha ez igaz, másképp is kifejezheted az érzelmeidet, nemcsak azzal, hogy állan­dóan lefröcskölsz a motorod­dal! Deó. mályos zugban először azt kérdezte, hogy hol hagytam az ápolómat, mert szerinte komplett elmebeteg vagyok, de ha jól megfizetem, el tud rejteni. Megmagyaráztam neki, hogy semmi baj az eszemmel, én most a bűn rö­gös, ám de gyümölcsöző út­jára akarok lépni, és éppen társakat keresek. Erre azt vá­laszolta, hogy száz forintért meg egy deci pálinkáért haj­landó társamnak szegődni, sőt, már tippe is van, raboljuk ki a vasúti restit, mert most kapták meg a havi ital-ellát­mányt. Úgy döntöttem, minden nagy betörő kicsiben kezdi, ezért leperkáztam neki a szá­zast, és megkapta a pálinkát is. Szerencsére éjszakára, mi­korra a nagy rablást terveztük, úgy-ahogy kijózanodott. A resti 10-kor zárt, egy oszlop mögé bújva megvártuk, amíg az üzletvezető eltávozik, s az­tán elindultunk felderítésre. Kiderült, hogy a vécéablakot nem zárták be, csak behajtot­ták, tehát előttünk a perspek­tíva! Bemászni azonban csak én tudtam, mivel társam mé­retei ezt nem tették lehetővé. Minden esetre pontos utasítá­sokkal látott el arra nézve, merre találom az italokat és a kasszát. Okoska (Folytatjuk.) Katus! Kérlek, bocsáss meg nekem azért, ami a diszkóban történt! Tudod, hogy csak té­ged szeretlek igazán! Lui. Ha még nem felejtettél el bomberdzsekis fiú, gyere el szombaton diszkóba, ott le­szek. Szöszi. Te lány! Nekem fehér au­tóm van, és nem sárga. Remé­lem, nem vagy színvak! Robi. Azt mondja a tesóm, hogy én csak becsüljem meg ma­gam, mert nekem már olyan jó, hogy azt elmondani nem lehet, mert amikor ő volt ek­kora - valamikor az őskorban, 12 éve - akkor még nem volt ilyen úri sora a nyamvadt kis kölyköknek, mint én vagyok. Nem tudom, mire gondol, mi lehet az a nagyon különleges, amit ő nem kapott meg, én meg igen, és gőzöm sincs, mi­ért irigyli, hogy én úszni járok, ő meg úgy viselkedik a víz­ben, mint balta nyél nélkül. Állandóan a sulira panasz­kodik, meg arra, hogy pikkel­nek rá a tanárok, és senki sem akarja őt megérteni, és már többször rajtakaptam, hogy a fürdőszobai tükörben a patta­násait nézegeti, és eszméletlen pofákat vág. Azt is tudom, hogy van egy lány, akit ha meglát, sürgősen elkezdi ta­nulmányozni a buszmenet­rendet, meg a plakátokat, vagy amit éppen tud, a múlt­kor spéciéi egy üres házfalat skubizott hosszú percekig. Szóval lehet, hogy neki is vannak gondjai, de csak pró­bálna meg az én helyembe állni, a medence szélére, akkor megtudná, mi az igazi erő­próba! Persze egy ilyen vén- ségnek már ügyelnie kell az egészségére, úgyhogy jobb, ha meg sem próbálja. vm - dg Bent vagyok a vízben! Persze már megint lemaradok a képről! Lépj be a képbe! A szekszárdi Babits Mi­hály Művelődési házban február 3-tól 25-ig látható hologram kiállítás szerve­zői egyfordulós játékot in­dítanak. A helyes válaszo­kat akkor fogadják el, ha a megfejtő az újságból kivá­gott kérdéseket és a helyes válaszokat személyesen vagy levélben eljuttatja a kiállítás helyszínére, feb­ruár 17-ig. (A cím: Babits Mihály Művelődési Ház, hologram kiállítás, Szek­szárdi Mártírok tere 10. 7100) A megfejtők közül ki­sorsolt három nyertes nevét a Tolnai Népújság február 19-i, szombati száma közli. Nyeremények: 1.500, 1.000 és 500 forint értékben választható ajándék, akár egy kisebb hologram kép vagy a helyszínen árusító minibolt kínálatából. A kérdések: 1. ) Mi a hologram? 2. ) Ki találta fel a holog­ráfia elvét? 3. ) Mikor jutalmazták Nobel-díjjal a feltalálót? Válogatott versezetek USA TOP 10 1. Adams-Stewart-Sting All For Love 2. Mariah Carey Hero 3. Toni Braxton Breathe Again 4. Celine Dion The Power Of Love 5. Janet Jackson Again 6. Michael Bolton Said I Loved You 7. Ace Of Base All Tahat She Wants 8. Bryan Adams Please Forgive Me 9. Salt-N-Pepa Shoop 10. Tevin Campbell Can We Talk Szívküldi

Next

/
Oldalképek
Tartalom