Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-11 / 8. szám

4 WÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 11., kedd A városházán hallottuk Vámudvarban Kvittek — Kerestelek a rendelőin­tézetben, a klubban, a mun­kahelyeden, itt a Gyulánál, az­tán sehol sem tudtak rólad. Nézd meg, hiába az esernyő, teljesen eláztam miattad! - toppan be a vendéglőbe az asszonyka, miközben békésen fröccsöző férjére néz szemre­hányóan. — Hát én már hányszor el­áztam miattad! - szól az em­ber, majd jót húz a pohárból. Kintrekedt vizek Ilyenkor télen csupaszsága, apró hófoltos barnasága elle­nére is szép vidék a Kapos-, il­letve a Koppánymente, ahol a bőven hullott csapadék miatt most a víz az úr. Uralja a pa­tak-, illetve folyómedret, de elfoglalt magának jókora terü­letet a dombok lábánál, vízü­gyes szaknyelven szólva: a völgyfenéki részeken. Az ol­dal készítői arra kérték Ragó Károlyt, a KDT Szekszárdi Szakaszmérnöksége hatósági csoportvezetőjét, hogy ossza meg olvasóinkkal „vizes" ta­pasztalatát. A csoportvezető elmon­dotta, hogy a csatornaőrök fo­lyamatosan járják a területü­ket, s Kontár Nándor (Tamási) beszámolója alapján az derült ki, hogy a Koppány 36 kilomé­teres szakaszán 80-100 hek­tárra tehető a völgyfenék, rét-legelő - károkozás nélküli - elöntés. Kintrekedt vízről van szó, ami majd az apállyal együtt levonul. Simon Attila (Pincehely) csatornaőr a Ka- posmentét járta be Csicsótól a simontornyai torkolatig és azt tapasztalta, hogy 10 hektárnyi vetés, ugyanannyi szántó és 120 hektár rét-legelő áll víz alatt. A regölyi tőzeges részen is 10 hektárt borít a víz. Ez is - hasonlóan a Koppánymenté- hez - kintrekedt víz és mező- gazdasági károkozás nélküli. Állítólag a szikes jellegű, re­pedezett talajnak - iszaple- sodródás, talajba történő be- mosódás miatt - még kedvez is. Majd elválik. Megtudtuk még Ragó Károlytól, hogy a vízelöntéseket, vízszinteket - számukra természetes módon, feladatként - folyamatosan fi­gyelemmel kísérik. Fotó: gottvald Csicsóban a Kapos „kieresztette" a meder feleslegét Készülődés Igénylik a piacot A címben leírt mondattal csak a nem simontornyai ol­vasónak mondunk - esetleg - újdonságot, ám a Sió-parti nagyközségben élők számára ez ismert tény. Kedden, csü­törtökön, szombaton van úgynevezett zöldségpiac, amikor az őstermelők vonul­nak fel áruikkal - ezzel nem is volt, nincs is gond -, nem így a pénteki bolhapiaccal, ahova csak a vállalkozói igazolvány­nyal rendelkező árusok vo­nulhatnak fel. Óriási az érdek­lődés - kevés a vásárló -, nem nagyon lehet parkolni. Laczkó István volt piacfelügyelő sze­rint - vállalkozásban vitte ta­valy december 31-ig a piacot, januártól viszont újra az ön- kormányzat próbálkozik vele - kicsi a terület, hiszen ott van a buszmegálló is, akadályoz­ták a forgalmat, mivel nincs elég parkolási lehetőség. Szükséges lenne a piac bőví­tése, illetve kitelepítése, ám erre az önkormányzat nem tervezett pénzt. A képvi­selő-testület a jegyzőnek adott megbízást arra, hogy vizsgálja meg a költségvonzatot. Az egyik lehetőség az lehetne, hogy az iskola udvarából el­vennének egy részt, s úgy ol­danák meg a bővítést, a másik járható út pedig a kitelepítés volna - beleértve a vásárt is - a Tejfölös út mellé. Még Boross Péter belügy- minisztersége idején hozták azt a rendeletet, hogy nem árusíthatnak a lengyelek, oro­szok, ukránok stb, csak a vál­lalkozói engedéllyel rendel­kezők kínálhatják a portékái­kat - mondja a piac volt bér­lője, s hozzáteszi, a képvi­selő-testület viszont engedé­lyezhette volna ezt. Az egy­kori fejlett iparú nagyközség­ben ugyanis megszűnt, illetve vegetáló üzemek, munkanél­küli emberek jelzik a válto­zást. A simontornyai kispénzű embereknek (is) szükségük lenne az említett kirakodók - „olyan-amilyen minőségű" - árujára, mivel ez olcsó. Ezért szeretett volna Laczkó István tavaly létrehozni egy másik bolhapiacot is, ám az a reklám szűkös volta miatt nem sike­rült. így aztán az említett ren­delet betartása mellett csak azt tehetik a simontornyaiak, amit az egyik adomabeli anyós. Haragban volt a vejével, ám kidobolták, hogy éjszaka minden anyósnak a vejével kell hálnia. Az asszony hallga­tott, aztán mikor végre szóhoz jutott, annyit mondott: Hé­jába, szegén te, parancs, pa­rancs, rendelet, rendelet... Bővítésre szorul a piactér Barsai Gyula egy német klienssel foglalkozik javasolják a képviselő-testü­letnek. Elkészültek a volt óvodai helyiségekből kialakított tan­termek, így három osztály a második félévet már az 1. Számú Általános Iskolában kezdte meg. A zeneiskolai „albérlet" véget ért, a volt munkásőr ingatlan az új év­ben teljes egészében az alap­fokú zeneoktatást szolgálja. Az illetéktörvény módosí­tásával január 1. napjától a többi mellett - erről a médiá­ból hallhattak korábban éppen eleget - nőttek az államigaz­gatási eljárás illetékei is. Az alapeljárásban ötszáz, míg a fellebbezéskor ezer forintot kell leróniuk az ügyfeleknek az eddigi háromszáz, illetve hatszáz forint helyett. Bizo­nyára kevesem sóhajtanak fel: lám, ezt is megértük! A tamási Németh Istvánból a kényszer „csinált" vállalko­zót. Mivel a szekszárdi mun­kahelye megszűnt, ezért bei­ratkozott egy egyéves vámke­zelői képzésre és annak elvég­zése után magánvállalkozó lett. Az engedélyt tavaly júni­usban kapta a vámudvarra, ám csak szeptemberben kez­dett el intézkedni, s két hó­napja már, hogy kivitték a közlekedést is akadályozó, vámolásra váró kamionokat a város szélére, a Bábolna Pharma Kft. telephelyére. Azóta annyi változás is van a dologban, hogy a vámudvart az említett cég üzemelteti. A bázison Németh Istvánon kívül egy polgár és há­rom-négy vámos is dolgozik - a „polgári odal" biztosítja ne­kik a feltételeket -, és ott tör­ténik minden olyan áru vám­kezelése, amit oda irányíta­nak, illetve a mit oda visznek. Természetesen van kivétel is, ami nem más, mint a magán- forgalomban behozott sze­mélygépkocsi. A két hónapja beindított tamási vámudvaron a forga­lom átlagos, naponta hét-nyolc kamion vámolását végzik el. Új üzletek a központban időpontjáról, de az már szinte biztosnak tűnik, hogy tavasz végén, nyár elején parlamenti választások lesznek hazánk­ban. Az időponttól függetle­nül a közigazgatás megkezdte a felkészülést. Ezek között szerepel az időszerű feladatok végrehajtása, az első lépcső­ben a választási szervek újra­választása, illetve a szavazó­körök felülvizsgálata. Tamá­siban egyetlen módosítást tar­tanak indokoltnak az illetéke­sek: a legutóbbi választások alkalmával a Fő utca (volt Vö­rös Hadsereg utca) lakói ne­hezményezték, hogy a közeli 2. Számú Általános Iskolában lévő szavazóhelyiség helyett a két kilométerrel odébb talál­ható rácvölgyi klub épületé­ben kellett voksolniuk. Ezen anomália megszüntetését, és az említett terület átcsatolását Tamásiban a vállalkozók - érthető okokból - a főút mel­lett, de leginkább a városköz­pontban kívánnak működni. Jól példázza ezt az is, hogy nemrégiben az erdőgazdaság épületének a földszintjét vette bérbe négy vállalkozó és rövid időn belül ízléses üzleteket alakíttatott ki. Munkatársaink Martos Gyulától, a Porst Fotó- Optika vezetőjétől megtudták, az erdőgazdaság fűtést, világí­tást és telefon mellékvonala­kat is biztosított számukra. A négy boltban megfordulnak a filmet, fényképezőgépet, egyéb fotócikkeket vásárolni szándékozók, amatőrfilmek kidolgoztatását, szemüvegké­szítést, illetve javíttatást igénylők, valamint a sport, a női-, illetve férfi divatüzlet kínálatából válogatók. Elérhető helyen nyitottak Bár a köztársasági elnök még nem hozta nyilvános­ságra döntését a választások Vegyes érzések A frisseség erejével egy napig ható tevékenysége­met, az újságírást hosszabb ideig szüneteltettem, s a hallgatást csak december * 28-án törtem meg a Ta­mási és környéke oldal megírásával. Év vége lévén nem boldogítani akartam - századukban ígérték ezt már sokan, azért tartunk itt -, csupán egy kis mo­solyt kívántam fakasztani. Ezért született meg az az összeállítás, ami megpró­bált humorizálni. Nos, hogy ez mennyire sikerült, arra nincs pontos adat ugyanúgy, mint arra : sincs, hogy hányán dőltek | be a tréfának. Tudok arról, hogy volt f s aki faxon érdeklődött a ta­li mási városházán: „Igaz-e a ’ Dzsokiék érkezése? Kisebb tömeg is összeverődött az áruház előtt Szilveszter i f napján várva a művésze- | i két, és szidta az oldal szer- kesztőjét - volt aki leváltá- sát is követelte -, mások te­lefonon érdeklődtek a szer­kesztőségben, szóval - az írásokban hagyott bőséges árulkodó jel ellenére - elég sokan beugrottak. Sajná­lom. Ezért keserű a szájí­zem, s azért bujkál bennen vegyes érzés, mert akik be­dőltek a tréfának, azok ed­dig hittek az írott szó igaz­ságában, de most azt mond(hat)ják, csalódtak. Azt már kevesen vallják be, hogy önmagukban. Akik ismernek, tudják, nem szoktam hazudni, tréfál­kozni annál inkább. Nos, ami az előzőt illeti, az ez­után is kimarad a tevé­kenységemből, ami pedig az utóbbira vonatkozik, azt meghagyom április 1-jére, de inkább Szilveszter nap­jára. Ennek fejében csupán azt kérem, ne haragudja­nak azok, akik beugrottak és tanuljanak meg kétel­kedni, a sorok, a mondatok mögé látni. Választások közelegnek. A politikus urak és hölgyek, bácsik és nénik kevesebb árulkodó je­let hagynak mint én. Ékes László ..................... . ...................... M agánvélemény közügyben Bizonyára még mindenki emlékezetében élénken élnek azok az elégedett nyilatkozatok, amelyek a kormány és a közalkalmazotti érdekképviseletek között tavaly augusztusban kötött megállapodás kapcsán a sajtóban megjelentek, főleg a szakszervezetek képviselői részéről. Sem az érdekképviseletek, sem a közalkalmazottak részé­ről nem találtak pozitív fogadtatásra azok a vélemények, amelyek szerint a közalkalmazotti bérrendszer bevezetéséről folyó megbe­szélésekbe illő, netán etikus lett volna bevonni az önkormányzato­kat is. (E sorok írója éppen e hasábokon füstölgött erről a témáról.) A közelmúlt történései bebizonyították, hogy ezen óhajt nem any- nyira a presztízs, sokkal inkább a célszerűség indokolta, hiszen a kormány egy jól időzített jogszabálymódosítással kibújt a törvényi terhek egy része alól, miután a kötelező eseteken túl a legmagasabb fizetési fokozat (a kiemelt F) finanszírozását „átpasszolta" az ön- kormányzatoknak, de hozhatnám példaként a túlóradíjak, helyet­tesítési díjak emelkedésének figyelmen kívül hagyását is. Talán túl sarkosan fogalmazok, de ki kell mondanom, hogy az érdekképviseletek helytelen taktikázása adott lehetőséget arra, hogy kijátszották egymás ellen az önkormányzatokat és a közal­kalmazottakat, amire egységes fellépés esetén nem lett volna lehe­tőség. Utólag marad a tiltakozás és a tanulság levonása, miszerint a jó érdekképviselethez a felismerésen túl a szövetségesek megvá­lasztása is szükségeltetik.-sál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom