Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-11 / 8. szám
4 WÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 11., kedd A városházán hallottuk Vámudvarban Kvittek — Kerestelek a rendelőintézetben, a klubban, a munkahelyeden, itt a Gyulánál, aztán sehol sem tudtak rólad. Nézd meg, hiába az esernyő, teljesen eláztam miattad! - toppan be a vendéglőbe az asszonyka, miközben békésen fröccsöző férjére néz szemrehányóan. — Hát én már hányszor eláztam miattad! - szól az ember, majd jót húz a pohárból. Kintrekedt vizek Ilyenkor télen csupaszsága, apró hófoltos barnasága ellenére is szép vidék a Kapos-, illetve a Koppánymente, ahol a bőven hullott csapadék miatt most a víz az úr. Uralja a patak-, illetve folyómedret, de elfoglalt magának jókora területet a dombok lábánál, vízügyes szaknyelven szólva: a völgyfenéki részeken. Az oldal készítői arra kérték Ragó Károlyt, a KDT Szekszárdi Szakaszmérnöksége hatósági csoportvezetőjét, hogy ossza meg olvasóinkkal „vizes" tapasztalatát. A csoportvezető elmondotta, hogy a csatornaőrök folyamatosan járják a területüket, s Kontár Nándor (Tamási) beszámolója alapján az derült ki, hogy a Koppány 36 kilométeres szakaszán 80-100 hektárra tehető a völgyfenék, rét-legelő - károkozás nélküli - elöntés. Kintrekedt vízről van szó, ami majd az apállyal együtt levonul. Simon Attila (Pincehely) csatornaőr a Ka- posmentét járta be Csicsótól a simontornyai torkolatig és azt tapasztalta, hogy 10 hektárnyi vetés, ugyanannyi szántó és 120 hektár rét-legelő áll víz alatt. A regölyi tőzeges részen is 10 hektárt borít a víz. Ez is - hasonlóan a Koppánymenté- hez - kintrekedt víz és mező- gazdasági károkozás nélküli. Állítólag a szikes jellegű, repedezett talajnak - iszaple- sodródás, talajba történő be- mosódás miatt - még kedvez is. Majd elválik. Megtudtuk még Ragó Károlytól, hogy a vízelöntéseket, vízszinteket - számukra természetes módon, feladatként - folyamatosan figyelemmel kísérik. Fotó: gottvald Csicsóban a Kapos „kieresztette" a meder feleslegét Készülődés Igénylik a piacot A címben leírt mondattal csak a nem simontornyai olvasónak mondunk - esetleg - újdonságot, ám a Sió-parti nagyközségben élők számára ez ismert tény. Kedden, csütörtökön, szombaton van úgynevezett zöldségpiac, amikor az őstermelők vonulnak fel áruikkal - ezzel nem is volt, nincs is gond -, nem így a pénteki bolhapiaccal, ahova csak a vállalkozói igazolványnyal rendelkező árusok vonulhatnak fel. Óriási az érdeklődés - kevés a vásárló -, nem nagyon lehet parkolni. Laczkó István volt piacfelügyelő szerint - vállalkozásban vitte tavaly december 31-ig a piacot, januártól viszont újra az ön- kormányzat próbálkozik vele - kicsi a terület, hiszen ott van a buszmegálló is, akadályozták a forgalmat, mivel nincs elég parkolási lehetőség. Szükséges lenne a piac bővítése, illetve kitelepítése, ám erre az önkormányzat nem tervezett pénzt. A képviselő-testület a jegyzőnek adott megbízást arra, hogy vizsgálja meg a költségvonzatot. Az egyik lehetőség az lehetne, hogy az iskola udvarából elvennének egy részt, s úgy oldanák meg a bővítést, a másik járható út pedig a kitelepítés volna - beleértve a vásárt is - a Tejfölös út mellé. Még Boross Péter belügy- minisztersége idején hozták azt a rendeletet, hogy nem árusíthatnak a lengyelek, oroszok, ukránok stb, csak a vállalkozói engedéllyel rendelkezők kínálhatják a portékáikat - mondja a piac volt bérlője, s hozzáteszi, a képviselő-testület viszont engedélyezhette volna ezt. Az egykori fejlett iparú nagyközségben ugyanis megszűnt, illetve vegetáló üzemek, munkanélküli emberek jelzik a változást. A simontornyai kispénzű embereknek (is) szükségük lenne az említett kirakodók - „olyan-amilyen minőségű" - árujára, mivel ez olcsó. Ezért szeretett volna Laczkó István tavaly létrehozni egy másik bolhapiacot is, ám az a reklám szűkös volta miatt nem sikerült. így aztán az említett rendelet betartása mellett csak azt tehetik a simontornyaiak, amit az egyik adomabeli anyós. Haragban volt a vejével, ám kidobolták, hogy éjszaka minden anyósnak a vejével kell hálnia. Az asszony hallgatott, aztán mikor végre szóhoz jutott, annyit mondott: Héjába, szegén te, parancs, parancs, rendelet, rendelet... Bővítésre szorul a piactér Barsai Gyula egy német klienssel foglalkozik javasolják a képviselő-testületnek. Elkészültek a volt óvodai helyiségekből kialakított tantermek, így három osztály a második félévet már az 1. Számú Általános Iskolában kezdte meg. A zeneiskolai „albérlet" véget ért, a volt munkásőr ingatlan az új évben teljes egészében az alapfokú zeneoktatást szolgálja. Az illetéktörvény módosításával január 1. napjától a többi mellett - erről a médiából hallhattak korábban éppen eleget - nőttek az államigazgatási eljárás illetékei is. Az alapeljárásban ötszáz, míg a fellebbezéskor ezer forintot kell leróniuk az ügyfeleknek az eddigi háromszáz, illetve hatszáz forint helyett. Bizonyára kevesem sóhajtanak fel: lám, ezt is megértük! A tamási Németh Istvánból a kényszer „csinált" vállalkozót. Mivel a szekszárdi munkahelye megszűnt, ezért beiratkozott egy egyéves vámkezelői képzésre és annak elvégzése után magánvállalkozó lett. Az engedélyt tavaly júniusban kapta a vámudvarra, ám csak szeptemberben kezdett el intézkedni, s két hónapja már, hogy kivitték a közlekedést is akadályozó, vámolásra váró kamionokat a város szélére, a Bábolna Pharma Kft. telephelyére. Azóta annyi változás is van a dologban, hogy a vámudvart az említett cég üzemelteti. A bázison Németh Istvánon kívül egy polgár és három-négy vámos is dolgozik - a „polgári odal" biztosítja nekik a feltételeket -, és ott történik minden olyan áru vámkezelése, amit oda irányítanak, illetve a mit oda visznek. Természetesen van kivétel is, ami nem más, mint a magán- forgalomban behozott személygépkocsi. A két hónapja beindított tamási vámudvaron a forgalom átlagos, naponta hét-nyolc kamion vámolását végzik el. Új üzletek a központban időpontjáról, de az már szinte biztosnak tűnik, hogy tavasz végén, nyár elején parlamenti választások lesznek hazánkban. Az időponttól függetlenül a közigazgatás megkezdte a felkészülést. Ezek között szerepel az időszerű feladatok végrehajtása, az első lépcsőben a választási szervek újraválasztása, illetve a szavazókörök felülvizsgálata. Tamásiban egyetlen módosítást tartanak indokoltnak az illetékesek: a legutóbbi választások alkalmával a Fő utca (volt Vörös Hadsereg utca) lakói nehezményezték, hogy a közeli 2. Számú Általános Iskolában lévő szavazóhelyiség helyett a két kilométerrel odébb található rácvölgyi klub épületében kellett voksolniuk. Ezen anomália megszüntetését, és az említett terület átcsatolását Tamásiban a vállalkozók - érthető okokból - a főút mellett, de leginkább a városközpontban kívánnak működni. Jól példázza ezt az is, hogy nemrégiben az erdőgazdaság épületének a földszintjét vette bérbe négy vállalkozó és rövid időn belül ízléses üzleteket alakíttatott ki. Munkatársaink Martos Gyulától, a Porst Fotó- Optika vezetőjétől megtudták, az erdőgazdaság fűtést, világítást és telefon mellékvonalakat is biztosított számukra. A négy boltban megfordulnak a filmet, fényképezőgépet, egyéb fotócikkeket vásárolni szándékozók, amatőrfilmek kidolgoztatását, szemüvegkészítést, illetve javíttatást igénylők, valamint a sport, a női-, illetve férfi divatüzlet kínálatából válogatók. Elérhető helyen nyitottak Bár a köztársasági elnök még nem hozta nyilvánosságra döntését a választások Vegyes érzések A frisseség erejével egy napig ható tevékenységemet, az újságírást hosszabb ideig szüneteltettem, s a hallgatást csak december * 28-án törtem meg a Tamási és környéke oldal megírásával. Év vége lévén nem boldogítani akartam - századukban ígérték ezt már sokan, azért tartunk itt -, csupán egy kis mosolyt kívántam fakasztani. Ezért született meg az az összeállítás, ami megpróbált humorizálni. Nos, hogy ez mennyire sikerült, arra nincs pontos adat ugyanúgy, mint arra : sincs, hogy hányán dőltek | be a tréfának. Tudok arról, hogy volt f s aki faxon érdeklődött a tali mási városházán: „Igaz-e a ’ Dzsokiék érkezése? Kisebb tömeg is összeverődött az áruház előtt Szilveszter i f napján várva a művésze- | i két, és szidta az oldal szer- kesztőjét - volt aki leváltá- sát is követelte -, mások telefonon érdeklődtek a szerkesztőségben, szóval - az írásokban hagyott bőséges árulkodó jel ellenére - elég sokan beugrottak. Sajnálom. Ezért keserű a szájízem, s azért bujkál bennen vegyes érzés, mert akik bedőltek a tréfának, azok eddig hittek az írott szó igazságában, de most azt mond(hat)ják, csalódtak. Azt már kevesen vallják be, hogy önmagukban. Akik ismernek, tudják, nem szoktam hazudni, tréfálkozni annál inkább. Nos, ami az előzőt illeti, az ezután is kimarad a tevékenységemből, ami pedig az utóbbira vonatkozik, azt meghagyom április 1-jére, de inkább Szilveszter napjára. Ennek fejében csupán azt kérem, ne haragudjanak azok, akik beugrottak és tanuljanak meg kételkedni, a sorok, a mondatok mögé látni. Választások közelegnek. A politikus urak és hölgyek, bácsik és nénik kevesebb árulkodó jelet hagynak mint én. Ékes László ..................... . ...................... M agánvélemény közügyben Bizonyára még mindenki emlékezetében élénken élnek azok az elégedett nyilatkozatok, amelyek a kormány és a közalkalmazotti érdekképviseletek között tavaly augusztusban kötött megállapodás kapcsán a sajtóban megjelentek, főleg a szakszervezetek képviselői részéről. Sem az érdekképviseletek, sem a közalkalmazottak részéről nem találtak pozitív fogadtatásra azok a vélemények, amelyek szerint a közalkalmazotti bérrendszer bevezetéséről folyó megbeszélésekbe illő, netán etikus lett volna bevonni az önkormányzatokat is. (E sorok írója éppen e hasábokon füstölgött erről a témáról.) A közelmúlt történései bebizonyították, hogy ezen óhajt nem any- nyira a presztízs, sokkal inkább a célszerűség indokolta, hiszen a kormány egy jól időzített jogszabálymódosítással kibújt a törvényi terhek egy része alól, miután a kötelező eseteken túl a legmagasabb fizetési fokozat (a kiemelt F) finanszírozását „átpasszolta" az ön- kormányzatoknak, de hozhatnám példaként a túlóradíjak, helyettesítési díjak emelkedésének figyelmen kívül hagyását is. Talán túl sarkosan fogalmazok, de ki kell mondanom, hogy az érdekképviseletek helytelen taktikázása adott lehetőséget arra, hogy kijátszották egymás ellen az önkormányzatokat és a közalkalmazottakat, amire egységes fellépés esetén nem lett volna lehetőség. Utólag marad a tiltakozás és a tanulság levonása, miszerint a jó érdekképviselethez a felismerésen túl a szövetségesek megválasztása is szükségeltetik.-sál-
