Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-11 / 8. szám

1994. január 11., kedd TÁJOLÓ KÉPÚJSÁG 5 Beszélgetőpartnerünk: a huligán öregasszony Tolnay Klári- Milyen érzés nyugdíjas színésznek lenni? Jóllehet Tolnay Klári tiszteletre méltó őszinteséggel vállaljaa korát, munkajogilag még csak 10 éve nyugdíjas.- Hetvenkilenc éves va­gyok, de többet játszom mint azelőtt. Mostanában három darabban: A mi kis városunkban, Hubay: ők tudják mi a szerelem és Gra­ham Greene: Utazások néni­kémmel című darabjában. Az utóbbit saját magam fordítot­tam. Kerényi Imre felhívott, hogy nála van a darab, ha ne­kem is tetszik, üljek neki, for­dítsam le.- Tetszett?- Nagyon. És szeretek for­dítani. A nagy írók tekintélyes dialógusokat fogalmaznak, ezek az élő beszédben kissé nehézkesek. Lehet, hogy az én szövegem nem annyira iro­dalmi, de a színpadon jól hat. A Maud és Harold volt az első próbálkozásom. Passzióból kezdtem fordítani, de Ádám Ottónak nem tetszett: ilyen huligán öregasszony nem való a Madách színpadára, mondta. Aztán 8 év múltán végre bemutatták. Sikerrel.- Gondolom, a „nénikém­mel" is befutott.- Úgy tűnik. Egyébként elég fárasztó produkció. Viha­ros tempóban többször kell átöltözni, kifutok, lekapják ró­lam a ruhát, rámhúzzák a má­sikat, beszaladok, aztán meg­int ki. A próbákon lefogytam vagy hat kilót. A szöveg is ne­héz. Este héttől fél tízig be nem áll a szám. Azt mondják, szokatlan az én koromban, hogy könnyen tanulok szöve­get.- Az idős színészek több­nyire azért válnak meg a pá­lyától, mert nem képesek a szöveget megjegyezni...- Mert nem tornáztatják az agyukat! Állítom, hogy én rengeteget köszönhetek a ke­resztrejtvényfejtésnek. Kül­földről hozatok magamnak angol, német nyelvű kereszt- rejtvényeket, úgy ismerem már a térképet, mintha grafi­kus lennék. Mellesleg a fordí­tás is nagyon hasznos agy­munka.- És a nyugdíjas státusz haszna, hogy idő is jut min­denre.- Az igazi előny, hogy ab­szolút szabad vagyok. Válo­gathatok, csak azt vállalom el, ami kedvemre való. Hiszen a világirodalom legszebb nő alakjait már eljátszottam. Szinte valamennyit, amelyik nekem tetszett... Klassziku­sokat nem szerettem, ma sem szeretek játszani. A pátosz nem megy nekem, csak ha humorral élhető át a tragi­kum. Valahogyan nem érzem a dolgok visszavonhatatlan borzalmát. Ezért nem tudtam soha verset mondani. Viszont rengeteg a kínálkozó nagy öreg szerep: öregasszony, nagymama, nagynéni. És sze­retek szinkronizálni is, csak az a baj, hogy fogynak a külföldi kortársak. Meghalt a Gulden- burgok Hertája, meghalt Bette Davis...- Nagyon sok nagy szí­nészt valósággal megbénít a népszerűség. Önt nem za­varja?- Fogas kérdés. Ha 8-10 hasonló öregasszony tüleke­dik előttem a boltban és az el­adó a fejük felett odaszól, hogy drága művésznő, miben segíthetek, az szörnyű. Bosz- szantó, ha felismernek, vi­szont lehangoló, ha nem.- Hogy telnek az esték? Színházzal vagy anélkül?- Nem járok előadásokra. Hatvan évig színházban telt az életem. Nincs türelmem végigülni egyetlen darabot sem. Ismerek mindenkit, előre tudom, milyen hangsúly, gesztus következik. Csak ak­kor szánom rá magam, hogy beüljek a nézőtérre, ha megle­petés várható. Esténként eset­leg tévét nézek, olvasok, fió­kot rendezek, azaz eljutok odáig, hogy kihúzom, de félek a családi iratokhoz hozzá­nyúlni .. Tudok semmit sem csinálni, ami nagyon fontos.- Újságot, kritikát olvas?- Alig. A kritikusokat nem kedvelem, a hangnemük ta­szít. Figyelmükbe ajánlom Gyurkovics Tibornak az Er- zsébet-díj átadási ünnepségen elhangzott sorait: „... bohócra nem szabad rálőni, mert bele­halhat". Lukács Mária Ferenczy-Europress Pályázati figyelő Megjelent Ormos Mária: Hitler. Törté­nelmi tanulmánykötet. Vecseklóy József: Nemzetgyil- kossági kísérlet. Trianon. Vörös Könyv 1919. Doku­mentumkötet. Bellinger: Nagy valláskalauz. Georg Trakl: A halál hét éneke. Versek. Meglehetősen élénk vissz­hangot kapott az olasz sajtó­ban egy New Yorkban most napvilágot látott Verdi-élet- rajz. Érthető, hiszen a „Verdi" című vaskos biográfia szerzője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy az olasz függetlenség és szabadságharc legendás alakja, az opera halhatatlan nagysága két törvénytelen gyermeket is szívfájdalom nélkül a gondviselés szeszé­lyes kegyére hagyott. A szerző, Mary Jane Phillips- Matz a New York-i egyete­men működő Verdi Tanulmá­nyok Amerikai Intézetének alapítója. Most megjelent könyve jó harminc éve, az Egyesült Államokban és Olaszországban folytatott ki­tartó kutatások összefogla­lása. A majd ezeroldalas mű rendkívül gazdagon doku­mentált, Phillips-Matz igye­kezett minden, Verdi életével kapcsolatban lehetséges hiva­talos iratot felkutatni. Az ola­szok számára a legnagyobb meglepetést a törvénytelen gyermekek léte okozta. A szerző szerint, amikor Verdi szülővárosában, Bussetóban a polgárok legnagyobb megbot­ránkozására élettársi kapcso­latba lépett Giuseppina Strep- poni szoprán énekesnővel, már egy törvénytelen gyer­mek apjának mondhatta ma­gát. Egy ismeretlen szolgáló­Dylan Thomas: A csontnak partjain. Versek. Oertega Gasset: Don Quijote nyomában. Atlantisz. Jung: A1ÓN. Pszichológiai tanulmányok. A fenti könyvek Szekszárdon, a Garay téri Kossuth könyvesbolt­ban megvásárolhatók. lány volt az anya. A Giuseppe névre keresztelt kisfiú 1850- ben született meg és azonnal egy cremonai árvaházba ke­rült. Később egy bussetói csa­lád fogadta örökbe. Apjával csak annyiban került kapcso­latba, hogy Verdi egyik isme­rősének alkalmazottja lett. Hamarosan Giuseppina is te­herbe esett. Phillips-Matz egy kislány nyomára bukkant, aki 1851 áprilisában született, Santa Streppini nevet kapta és szintén a cremonai árvaházba került. Őt is egy Verdit ismerő házaspár fogadta örökbe. Gi­useppina még mielőtt megis­merte volna Verdit, már szült - legalább két különböző apá­tól - négy gyermeket: az egyi­ket holtan hozta világra, a má­sik háromról pedig lemon­dott. Phillips-Matz óvatosan bánik a következtetések levo­násával, de úgy véli, hogy a törvénytelen gyermekek egyi­kének, vagy mindkettőjüknek léte vezetett ahhoz, hogy 1859-ben Verdi feleségül vette Giuseppinát: nem akarta, hogy a nem vállalt utódok ké­sőbb problémákat okozhassa­nak. A házasságkötés szaka­dást okozott Verdi és szülei között, ők ugyanis szívvel-lé- lekkel ellenezték, hogy fiuk törvényesítse kapcsolatát a számukra elfogadhatatlan Gi­useppina Strepponival. Gázon István 1. / Az „1000 éves a ma­gyarországi iskola" alapít­vány a millenium megünnep­lésének előkészítéseként pá­lyázatot hirdet az alábbi té­mákban: a. / A neveléstörténet nyomtatott és írott forrásainak feltárása, feldolgozása; orszá­gos és megyei iskolatörténeti adattárak szervezése, kiépí­tése. b. / A neveléstörténet tárgyi emlékeinek felkutatása, fel­dolgozása: országos jelentő­ségű iskolatörténeti gyűjte­mények, kiállítások szakmai előkészítése, szervezése. c. / A magyar iskola nem­zetközi kapcsolatainak, illetve nemzetközi hatásainak törté­neti jellegű feltárása, feldolgo­zása. Határidő: 1994. január 31. 2. / A Goethe Intézet nem­zetközi versenyt hirdet német nyelvet tanuló 16 éven felüli középiskolásoknak. Téma: A német történelem és kultúra emlékművei, em­lékhelyei, német tudósok és művészek tevékenysége Kö­zép- és Kelet-Európa országa­iban. A pályaműveket 1994. ja­nuár 31-ig kell beküldeni. 3. / Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány Kará­A katekizmusnak a feminis­ták elszánt küzdelemben kiví­vott jogaira is figyelemmel kell lennie - legalább is az Egyesült Államokban. Egy fordítási ne­hézség okoz vitát a reformista szellemű amerikai egyházi tisztségviselők és a minden el­hajlásra azonnal lecsapó Vati­kán között. A fáradhatatlan lengyel pápa, II. János Pál nevéhez fű­ződik a katolikus egyház új ka­csony Sándor emlékére szaka­lapítványának felhívása. Pá­lyázhatnak olyan, már mű­ködő helyi egyesületek, akik­nek céljuk - a helyi közössé­gek kulturális hagyományai­nak ápolása és újraélesztése, - a település belső erőforrásai­nak feltárása, a közösségi cse­lekvés segítése. Pályázati határidő: 1994. ja­nuár 31. 4. / Juszt Zsigmond pályá­zat. A legendás parasztszín­ház megteremtőjének életéről, munkásságáról, s a realista el­beszélő-irodalomban betöltött szerepéről szóló, eddig még nem publikált írásokkal lehet részt venni. A pályázatok benyújtásá­nak határideje: 1994. január 20. 5. / Rajzpályázat Móricz Zsigmond művei alapján álta­lános iskolásoknak. A rajzokat 1994. január 31-ig várják. A pályázatokról bővebb felvilágosítás kérhető a Paksi Ifjúsági Irodában. Paks, Gaga­rin u. 2. Tel.: 75/311-646. Nyitvatartás: hétfőtől pénte­kig 14-20 óráig. Valamint a Tolna megyei Gyermek és If­júsági Információs-Szolgáltató Irodában. Szekszárd, Béla tér 6. Tel.: 74/322-928. tekizmusának elkészítése, amely tavaly váltotta fel az egyház négyszáz éve érvény­ben volt doktrínáját. Az új ka­tekizmusnak már kilenc nyel­ven készült el a hivatalos, a Szentszék által jóváhagyott fordítása, de az angol változat késik, méghozzá egy jogi prob­léma miatt. Az Egyesült Álla­mokban a feminista mozga­lom hadjáratot kezdett a nyelvben uralkodó férfiköz­Verdi eltitkolt gyermekei Nyelvészeti problémák a pápa és az Egyesült Államok között Tv-napló Szilveszter Hej, vannak ma számadások! - írta Petőfi 1847 szilveszter éjjelén, de nem követjük példáját, nem akarunk számadást készíteni az elmúlt szilveszteri műsorról, jóllehet volt idő, amikor össznépi mulatság volt, s már hetekkel előbb megje­lentek a híradások arról, hogy mi készül a tévé műhelyében. A humoristák összeszedték minden leleményüket, ezen az éjszakán mindenki meg akarta mutatni, hogy mit tud, s az­tán lett belőle, ami lett. Az idén ilyesmiről szó sem volt, az egésznek volt valami rögtönzés jellege, hajdanában az ilyent hívták esztrád műsornak. Ne legyenek teljesíthetetlen kí­vánságaink, ennél azonban gondosabb szerkesztés szüksé­geltetnék, főleg arra gondolva, hogy a szegényedő magyar családok jobbára a tévé előtt búcsúztatták az óévet, s kö­szöntötték reménykedve az újat, s az majd később derül ki, hogy nem csalt-e meg bennünket a reménység. Áz egészre kár a szót vesztegetni, a Szuperbolát azonban mégis csak szóvá kell tenni. A vészes ötletszegénység erre is jellemző, az ilyen műsor azonban nem szolgálja a mé­dium-békét, az a szempont pedig lovagiatlan, hogy mindent szabad, mert a másik fél nem tud visszaszólni. Több önmér­séklet kell, ehhez is, máshoz is. A csikós Szathmáry Józsefnek hívták, szülei papnak szánták, ő or­vos akart lenni, mégis mérnöknek tanult, de ezzel is felha­gyott, színész lett, s apja kívánságára megváltoztatta nevét. Áz új Nemzeti Színházban Szigligeti Eduárd néven ismerték meg, s hogy könnyebb legyen megjegyezni, beérte az Edé­vel, így halmozott sikert sikerre. O volt az ünnepelt szerző, aki évtizedeken át minden díjat, elismerést megkapott, de több mint száz színdarabjából elsősorban a Liliomfi szerző­jére emlékezünk, s esetleg arra, hogy ő teremtette meg a népszínművet. Szigligeti a magyar színháztörténet egy fejezete, valóban műfajteremtő, darabjaiban a szegény nép lép színpadra, immár nem elnyomott Tiborcként, hanem demokratikus jo­gai birtokában, akinek igazával szemben az urak tehetetle­nek. A műfaj később felhígul, már-már önmaga karikatúrá­jává válik, s a milléneum görögtüzes lelkesedésében kívül kerül az irodalmon. Blaháné, a nemzet csalogánya, egy ki­csit jelképe is ennek az önámító világnak, amelyben minden szép, a föld népe szünet nélkül dalol és táncol, mert min­denki nagyon komolyan veszi, hogy hazánk bokréta Isten kalapján. Szigligeti, a korszellem, s nem utolsó sorban Eötvös hatá­sára, komolyan veszi a népfelség elvét, a föld fiai nála egy­ben az igazság bajnokai is, akiknek az a feladata, hogy hely­reállítsák az erkölcsi rendet. Mint a csikós is, ez a tiszta te­kintetű Bandi gyerek, s a világ is összeomlana, ha nem nyerné el végül Rózsiját. Az urak züllöttek, a gyilkosságtól sem riadnak vissza, s ha akad is közöttük derék ember, ritka, mint a fehér holló, s az a dolga, hogy elősegítse az igazság érvényesülését. A korabeli néző, közvetlenül a szabadságharc előtt, mi- dent komolyan vett, mára azonban sok minden megkopott, a merész fordulatok naivak, s már az elején tudjuk, hogy mire megy ki a játék. A fondorlatos Alfréd inkább buta, mint ravasz, öccséről pedig valósággal lerí, hogy a vagyonért mindenre képes. Persze, nem a néző lett ennyivel okosabb, inkább a műfaj fakult meg, s ezen Zsurzs Éva rendezői lele­ménye sem tud segíteni, mert egyre bágyadtabban nézzük a történetet, hallgatjuk a népdalfesztiválnak is beillő nótázást. A csikós ezért csak színháztörténeti érdekesség, a műfaj pe­dig valószínűleg végleg letűnt, s ma már feltámasztani sem lenne érdemes. Csányi.László Újságíró próbapere Fellélegeztek a lengyel új­ságírók - kollégájuk felmenté­sével végződött az a per, amely tulajdonképpen hivatá­suk egyik alapkérdéséről folyt. Éwa Kopcik a krakkói Dzi- ennik Polskiban közölt lelep­lező cikket egy autótolvaj maf­fiáról, és az az általa megvesz­tegetett rendőrökről. Értesülé­seit saját informátoraitól sze­rezte, de hiába kérte megerősí­tésüket, az ügyben sem a rendőrség, sem az ügyészség nem volt hajlandó nyilat­kozni. Annál aktívabbá váltak a cikk megjelenése után. Ta­núként a bíróság elé idézték az újságírónőt, s az ügyész követelte, hogy fedje fel in­formátorai kilétét. Miután ezt a sajtótörvényre hivatkozva az újságírónő megtagadta, vádat emeltek ellene az igaz­ság elhallgatása és hamis ta- nuzás címén. Az ügyész sze­rint a cikk lehetetlenné tette a nyomozás sikeres befejezését - ezért egy éves börtönbünte­tést, az újságírói hivatás gya­korlásától való további egy éves eltiltást és pénzbírságot javasolt. A védelem rámuta­tott arra, hogy az ügyésznek nem volt joga követelni az új­ságíró informátorainak felfe­dését, mert a sajtótörvény bünteti a szakmai titok meg­sértését. A krakkói bíróság döntése felmentette a vádak alól az újságírót. Barabás János pontúság ellen. A harcos ame­rikai hölgyek elérték, hogy hi­vatalosan tilos az emberre álta­lában vonatkozó kijelentések­ben a „man" szót használni. (Az angol „man", akárcsak az olasz „uomo" egyaránt jelent „embert" és „férfit".) Tehát, például a „minden ember egyenlő" megfogalmazásban az amerikaiak akkor járnak el a törvény szerint, ha a „man" szó helyett a „people" (nép, ember) kifejezést használják. A teológia úgy tanítja, hogy amikor Isten fia, Krisztus meg­fogant Szűz Máriában, „em­berré vált" (si é fatto uomo - ahogy olaszul mondják). A bajba jutott amerikai fordítók egyike, Douglas Clark atya Georgia államból, arra a meg­oldásra talált, hogy a katekiz­mus szövegének angolra ülte­tésében a „man" helyett a „human" (emberi) szót alkal­mazza. Krisztus emberré vá­lása viszont a katolikus tanítás egyik legfontosabb alappillére, és a Vatikán egyelőre hallani sem akar arról, hogy az ameri­kai püspökök, akik már kivív­ták a pápa neheztelését azzal, hogy elfogadhatónak tartják a nők pappá szentelését, most holmi földi törvényekre hivat­kozva megváltoztassák az Is­ten fiának személyiségjegyeit.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom