Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-06 / 4. szám
4 KÉPÚJSÁG DUNAFÖLDVÁR - PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 6., csütörtök Pro Űrbe Paks II. Sólyom Károly nyugdíjas evangélikus lelkész Sólyom Károly 1920-ban született. Elemi iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte, a gimnáziumot Hódmezővásárhelyen és Szegeden végezte. Ezt követően a pécsi egyetem evangélikus hittudományi karán tanult, Sopronban, itt szentelték lelkésszé 1943-ban. Léva után Eszak-Komáromba került hi- toktató-segédlelkészként. Itt kötött házasságot is, és a háború viharában sok nélkülözés után került Komáromba, Tatabányára, majd 1951-ben a paksi gyülekezet választotta meg lelkészének. Isten óvó szeretete alatt ekkorra érkezett meg negyedik gyermekük. A helyi evangélikus gyülekezet közösségének ápolása, gondozása mellett a település közéletének is mindig megbecsült tágja volt. Az Evangélikus Országos Egyház több közszolgálatot bízott rá. A Tolna-Baranyai egyházmegye esperese volt 1970-től, 20 éven át. A Déli Egyházkerület püspökhelyettese volt 6 éven keresztül, az utolsó 2 évben teljes jogkörrel látta el a püspöki teendőket is. Magyarországi és külföldi teológiai konferenciák előadójaként és egyháztörténeti tudományos kutatómunkája révén több elismerést kapott. Paks város önkormányzata Sólyom Károly nyugalmazott püspökhelyettest a város közel 40 éven át hűségesen szolgáló evangélikus lelkészét, tekintettel a városért és polgáraiért végzett sokoldalú munkájára Pro Űrbe kitüntetéssel jutalmazta. JL« é f % t ► llg. qf '«5 a Sólyom Károly (jobbról) átveszi a kitüntetést Ismét önálló óvoda Földváron A szülők igényeihez mért szolgáltatás Január elsejétől ismét van kinevezett vezető-óvónője a tavaly hosszú procedúra után önállóvá vált dunaföldvári óvodának, Bar- táné Ringbauer Paula személyében, aki néhány évvel ezelőtt már betöltötte ezt a funkciót. A jövőt némiképp beárnyékolja, hogy az intézmény egy olyan időszakban lett önálló, amikor az önkormányzatoknak nem kötelességük fenntartani óvodát. Az iskola és az óvoda szétválásának indokaként annak idején főként szakmai, másodsorban pénzügyi előnyök merültek fel. Kedvezőbbek-e ma az óvópedagógusok munkájának feltételei? - kérdeztük a vezetőóvónőt.- A feltételek úgy adottak, hogy legalább tudjuk, miért nincs pénze az óvodának, így sokkal jobban el lehet fogadtatni a kolleganőkkel, hogy mire mennyi pénz van. Megpróbáljuk úgy beosztani az intézmény rendelkezésére álló keretet, hogy mindenre jusson. Munkánk feltételei között inkább a szakmai oldalt helyezzük előtérbe.- Miben jelentett változást az önállósulás?- Továbbképzésre járnak az óvónők, különböző tematikájú csoportokat indítottunk: idegennyelvi, keresztény szellemű csoportot, az óvónők német, angol nyelvi tanfolyamra járnak. Bérbe adtunk óvodahelyiséget nyelvtanároknak, akik a bérlet fejében oktakják az óvónőinket németre, és angolra két éven át. Az óvónők két év után tesznek majd nyelvvizsgát, és utána indíthatnak nyelvi csoportot. Az, aki most viszi a nyelvi csoportot, természetesen rendelkezik nyelvvizsgával. Nagyon jó lenne egy felzárkóztató csoportot indítani, már felvettük a kapcsolatot az iskola speciális tagozatának vezetőjével, ő fogja felkészíteni az óvónőket e munkára.- Mi a lényege annak a pedagógiai programnak, amellyel benyújtotta pályázatát?- Az, hogy a szülők igényeit kielégítve egy megfelelő szintű szolgáltatást nyújtson az óvoda, a gyermek személyiségének a legmaximálisabb tiszteletbentartásával.- Milyen a kapcsolatuk az általános iskolával?- Jó. Mi voltunk már látogatni az első osztályokban, a tanítók majd tavasszal jönnek a nagycsoportokhoz. Semmit nem veszünk észre abból a harcból, ami köztünk volt. Kollegális munkaviszony van közöttünk, ami ugyanaz maradt, amilyen volt.- Nem tartanak az óvópedagógusok attól, hogy az óvodaszék megalakulásával a szülők erősebben bele kívánnak majd szólni a munkájukba?- Azt hiszem, hogy ezt megfelelő szinten lehet tartani. Mi segítséget várunk az óvodaszéktől, és azt szeretnénk, ha a szülők is így állnának majd hozzá, hogy egymás segítő partnerei lennénk, és ne befolyásolni próbáljuk egymást. Az óvodaszék megalakulásával emberileg és szakmailag is sok segítséget tudnak a szülők nyújtani, és ez a gyerek érdeke. Minél többet tudnak a munkánkról, annál jobban elfogadnak bennünket, és azokat a programokat, amelyeket próbálunk megvalósítani. ren Rendőrségi hírek Kinyílt a bicska újév napján Az elmúlt két hét közbiztonsági szempontból nyugodt volt Dunaföldváron, ennek ellenére az ünnepek alatt is akadt munkája a földvári rendőrőrsnek. Volt olyan elkövető, akinek a karácsony is munkanap volt, éppen ezt a napot választotta akciója időpontjául - gondolván, hogy ekkor kevesebben számítanak betörőre. Az ismeretlen tettes az Alkotmány Szövetkezet raktárába tört be, ahonnan hegesztőtrafót és köszörűt vitt magával. Az év utolsó napján Du- naföldvár határában hétvégi házat törtek fel szintén ismeretlen tettesek, zsákmányuk kisképernyős televízió, és ksiebb mennyiségű folyó bor volt - ha a betörők elő is kerülnek, a televízió még vissza juthat gazdájához, a bor már aligha. Január elsején délután négy órakor egy Alsórév utcai családi ház garázsában T. L. ittas állapotban „szerelemféltésből" hastájékon szúrta feleségét. Az asszony megúszta kisebb, nyolc napon belül gyógyuló sérüléssel. Hogy T. L., aki már egyszer megkéselte házastársát, menynyivel ússza meg, azt egyelőre nem tudni. Jelenleg szabadlábon van, súlyos testi sértés kísérlete miatt indul ellene eljárás. Két alkalommal tartott ellenőrzést a földvári piacon a Paksi Rendőrkapitányság igazgatásrendészeti osztálya a Vám- és Pénzügyőrséggel karöltve. A rendőrség kimondottan a petárdákat árusítókat figyelte, két kereskedőt rajta is kaptak: egy dunaföldvári, és egy külföldi állampolgárt. A petárdákat elkobozták. Utóbbinak negyvennyolc órán belül el kellett hagynia az országot, a dunaföldvári személyt pirotechnikai eszközökkel való visszaélés miatt harmincezer forint pénzbírsággal büntették meg. A város azért nem maradt tűzijáték nélkül Szilveszter napján. Az a két tizenéves fiatal azonban, aki december 30-án fényes nappal, a nyílt utcán üzletelt petárdákkal, már nem tudott bekapcsolódni ebbe a csöppet sem veszélytelen szórakozásba - vesztükre a járőr éppen arra járt, és elkobozta tőlük az „anyagot". Milyen volt 1993? Egyszer lenn, másszor fenn 1993-ra mélypontot jósoltak a szakemberek a magyar gazdaságnak, mások azt mondták a nemzetgazdaság zuhanása megállt, sőt a múlt év kellő alapot ad a növekedésnek ... A dunaföldvári kisszövetkezetek vezetőit arra kértük, összegezzék 1993 eredményeit, vagy épp eredménytelenségét. Nos a kép vegyes, összeomlásra azonban sehol nem került sor. Gumisok: irány Kanada? Holmár József, a „Földvár" Gumüpari Kisszövetkezet elnöke:- Jó gazdasági évet zártunk, bár egész éves folyamatos rendelésünk nem volt, nyáron egy hónapra leállásra kényszerültünk. Húsz-hu- szonkét százalékos bérfejlesztést hajtottunk végre, miközben öt fővel nőtt a létszámunk, tavasszal pedig körülbelül egy havi bérnek megfelelő osztalékot tudunk fizetni. Kereskedelmi partnereink lényegesen megváltoztak: a kiskereskedők aránya az addigi öt-tíz százalékról csaknem negyven százalékra nőtt, míg a nagykereskedőké csökkent, ez talán majd a privatizáció befejezésével újra megváltozik. Várhatóan tíz millió forint lesz a 93-as nyereség. 1992- ben megnyitottuk raktáráruházunkat, forgalma 1993- ban felfutott 30 millió forintra, ennek nyeresége elegendő arra, hogy irodaházunk rezsijét fedezze. 1994-re még nincsenek konrét rendeléseink, de a tavalyi vevőkörünkre idén is számítunk. Szeretnénk növelni az exportot, az eddigi horvát és szlovén piac mellett lehet, hogy Kanadába is tudunk eladni gumicsizmát. Faipari: faragtak a hitelén Varga Lajos: a Fa- és Építőipari Kiszövetkezet elnöke:- A kezdeti nehézségek után, és ahhoz képest jól zártuk az évet, létszámleépítés nem volt, a teljes évet „kidolgoztuk". Az árbevételünk az előző évekhez képest egy kicsit nőtt. Az indulás volt nehéz, mivel kevés volt az alapanyag, és húsz milliós a hitelállomány, - ebből három millió forint lízingkötelezettség. Az adósság most 15 millió forint körül van. Megmaradt az angol, és a német piac, ahol húsz százalékos áremelést sikerült elérnünk. Az első negyedéves megrendelés teljesítéséhez megvan az alapanyag. A szövetkezet „munkahelymegmentés" címén az Országos Foglalkoztatási Alaptól a közeljövőben öt millió hétszázezer forinthoz jut - ebből az összegből nyílik lehetőség a bérrendezésre, a jelenlegi fizetések ugyanis a minimálbér körül vannak. Áfész: ahová való Kovács Sándor, a Duna- földvár és Bölcske Egyesült Áfész elnöke: _ - Nem volt jó év 1993 az Áfésznak, de további romlás sem következett be. A kereskedelmi forgalom stabilizálódott, az Áfész elhelyezkedett ott, ahová való, a „kereskedelmi tortából" ez a szelet jut nekünk, nem több és nem kevesebb, ezt tudomásul kell venni. Gazdálkodásunk jó esetben nullszaldós, a tavalyi harminc millió forintos veszteséghez képest ez pozitívum, és megállt a létszámleépítés is. 1994 első négy hónapja elő- > reláthátóan kesereves lesz az Áfésznek, az emberek kiköl- tekezték magukat, nem lesz kereskedelmi forgalom. Tóth Egy evangélikus gyülekezet a Duna-partján A fenti címmel írt Sólyom Károly egyháztörténeti tanulmányt a paksi gyülekezetről 1990-ben. E tanulmány előszavából idézünk. Még a teológiai tanulmányaim során ébredt bennem nagyobb érdeklődés a magyar protestáns egyháztörténelem iránt. Ebben segített Dr. Sólyom Jenő professzorom, aki látva ezirányú érdeklődésemet, irányító szempontokat adott a kutatásaimhoz. Rajzkészségemet is látva először egyházföldrajzi szemináriumot szervezett. Jó barátommal és évfolyamtársammal Pósfay Györggyel készítettük első egyháztörténelmi térképeinket. Ezek Professzorunk akkor megjelenő igen alapos középiskolai hittankönyve számára készültek, mint annak illusztrációi. A könyv 1942-ben jelent meg. E térképekhez végzett anyaggyűjtés egyre érdekesebb és vonzóbb lett a számunkra. így lett egyre erőteljesebb az egyháztörténelmi érdeklődésem. Professzorom biztatására ekkor gondoltam, hogy ebben a tárgykörben készítem el doktori disszertációmat. Ezt el is kezdtem. Tervem egy egyháztörténelmi atlasz elkészítése volt, ami a magyarországi reformáció indulását, terjedését lett volna hivatott időben egymás után következő térképeken bemutatni. Sajnos a második világháború eseményei, segédlelkészi éveim mostoha körülményei, munkám folytatását lehetetlenné tették. Jó tíz év telt el, mire valamivel nyugodtabb körülmények közé kerültem, akkor pedig a lelkészi szolgálatra nehezedő ideológiai nyomás, az egyházi munka megnehezedett körülményei, a megélhetés gondja, akadályozta munkám folytatását, így kerültem 1951. tavaszán Paksra. Itt egy nagymultú, tekintélyes gyülekezet lelkésze lettem. Árra gondoltam, hogy itt majd folytathatom a kutató munkát. Már az első néhány héten szolgálatom megkezdése után láttam, hogy ez a gyülekezet a háború során óriási kárt szenvedett. Nem anyagi kárt, hiszen épületei nem szenvedtek súlyos sérüléseket, nem is lélekszámúban nagyobb veszteséget, hiszen noha német eredetű gyülekezet volt, de már az 1930-as években olyan mértékben magyarosodott el, hogy az 1940-es évek német népi mozgalma a Volksbund itt nem sok tagot tudott megnyerni. Ennek következtében a háború utáni német kitelepítés, amely a Potsdami megegyezés következménye volt Pak- sot nem érintette. Elpusztult viszont a háborús események során a gyülekezet teljes irattára, ameíy 1786. óta őrizte a gyülekezet múltjának emlékeit, sőt még az anyakönyveinek jó kétharmada is. Amikor a pusztulás okait kerestem tudtam meg, hogy a Kossuth utca, ahol a lelkészlak épülete, a gyülekezet iskolája és temploma is állt, teljes kiürítésre került, mert itt szervezték meg Tolbuchin marsall főhadiszállását, és annak biztonsága érdekében üresítették meg a házakat. Az akkori szemtanúk elmondása alapján a lelkészlak pl. istálló lett, ahol is az utcára néző ablakokon lovak nézegettek ki. Szalma hiányában ezek alá terítették az irattár jelentős papírmennyiségét. Az épület kiürítése után a takarítók a trágyával kevert papírhalmot elégették. így semmisült meg az irattár. Az anyakönyvek sorsa is jórészt ez volt. Ez a megmaradt könyvek lapjainak szennyezettségén ma is látható. Teljesen elpusztult a temetési és esketési anyakönyv, szinte csodálatosan maradt meg a keresztelési, abban is elpusztult egy kötet 1928-1994-ig. Óriási kincs viszont, hogy megmaradt a gyülekezet Pro- tokolluma (jegyzőkönyve) annak első kötete és az első anyakönyvi kötete is 1786-1820-ig, amelyben akkor még egybe kötve volt a keresztelési, az esketési és a temetési rész, sőt az első konfirmandus anyakönyv is. Hézagosán maradtak más gyülekezeti jegyzőkönyvek is, de többnyire sérülten illetve hiányosan. Ezek kutatásával kezdtem a munkámat. Szinte az első naptól fogva kérdezgettem az idősebb egyháztagokat a régi dolgokról és ezeket feljegyzésekben őriztem meg. Ugyancsak gyűjtögettem másutt más gyülekezetekben, egyházmegyei, egyházkerületi irattárakban a paksi vonatkozású adatokat. így ha lassan is, de egyre növekedett az összehordott anyag. A hívektől kértem, hogy ha régi bibliájuk, énekeskönyvük, imakönyvük van, azt ne dobják el, vagy ne tüzeljék el, hanem adják át gyülekezeti megőrzésre. így sikerült nagyon szép anyagot összeszedni padlásokról, lomtárakból. Mindezt a templomban egy régi szekrényben tároltam és hagytam utódaimra. Az adatgyűjtés néha megakadt, mert növekvő közegyházi szolgálatom miatt erre már alig jutott időm, máskor éppen ezen az úton jelentős új anyag birtokába jutottam. Amikor 1970-től a Tolna-Baranyai Egyházmegye esperese lettem, hozzáfértem a megyei anyaghoz és ott sok paksi vonatkozású dolgot találtam. Az országos egyház egyháztörténelmi szakcsoportja tagjaként is értékes adatok jutottak hozzám, különösen az országos lelkészi Onomasztikon (névtár) összeállítása során és találtam hiánypótló adatokat a korábbi paksi lelkészekre vonatkozóan. Tizennyolc éven át voltam esperes és ez az idő alkalmas volt a paksi gyülekezet megyei összefüggéseinek megismerésére is. Mikor pedig 1983-tól hat éven át püspökhelyettes is lettem, az egyházkerületi anyag is elérhető lett számomra. Mindez érthetővé teszi, hogy miért tartott 39 éven át az anyaggyűjtés. Sőt tulajdonképpen még nem is fejeződött be. Jelen munkám csak egy bizonyos anyag közlése a teljesség igénye nélkül, hiszen éppen arra szeretne indítást adni, hogy valaki más az elindult nyomokon folytassa a kutatást és tegye még teljesebbé a paksi gyülekezet történetének megismerését.
