Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-03 / 1. szám

1994. január 3., hétfő MEGYEI KÖRKÉP »ÚJSÁG 3 Beszámoló a 93-as év munkájáról A Zsibriki Rehabilitációs Otthon immár 4. karácso­nyi ünnepségét rendez­hette meg az elmúlt évben. Ebből az alkalomból jelent meg az otthon kiadványa, melyben az év során vég­zett munkáról számolnak be az érdeklődőknek. Legfontosabb örömhír­ként beszámolnak róla, hogy négy rehabilitáción résztvevő bennlakó tagjuk már külső munkahelyen dolgozik, s közülük ketten elkezdték a római katoli­kus teológiai-, egy pedig a református hitoktató főis­kola levelező tagozatát. Két fiú végleg elhagyhatta az otthont, s róluk csak jó hírek érkeznek a külvilág­ból. Az elmúlt évben tovább sikerült javítani-csinosí- tani az otthont, lakhatóvá tettek egy 2 szobás pa­rasztházat, s újabb házat vásároltak Hidason a visz- szatérők számára. Elké­szült az asztalosműhely, egy volt istállóból saját ke­zűleg hozták helyre. A kiadvány hasábjain megköszönik támogatóik önzetlen segítségét, mely- lyel hozzájárultak, hogy a rehabilitációra szoruló szenvedélybeteg fiatalok még egy esélyt kapjanak az élettől. Atomos értékelés Dr. Petz Ernő a paksi atomerőmű vezérigazga­tója beszámoló keretében értékelte az erőműben az 1993-as évben végzett munkát. Mint elmondta, 1987 óta a harmadik legjobb terme­lési eredményt érte el az erőmű, teljesítették az elő­írt 6 százalékos létszám- csökkentést, mégpedig úgy, hogy senki sem került az utcára. A tervezett mintegy 240 milliós nyereség helyett pedig a várható nyereség megközelíti a 609 millió forintot. Az 1993. évi bér­tömeg-növekedés 25 szá­zalék fölött várható, az 1992- es átlagkereset 1993- ban 150 ezer forinttal emelkedett. Felügy előségi vizsgálat A Tolna megyei fo­gyasztóvédelmi felügyelő­ség az elmúlt évben vizs­gálta a lakossági személy- gépkocsi javítás helyzetét megyénkben. A vizsgá­latba bekapcsolódtak a megyei közlekedési fel­ügyelet szakemberei is. Tizenegy településen összesen 34 egységet elle­nőriztek, forma szerinti bontásban: 24 egyéni vál­lalkozót, 2 betéti társasá­got 6 kft-t és 2 egyéb kate­góriába sorolható egysé­get. A vizsgálat célja többek között a javító-karbantartó szolgáltatások minőség- védelméről szóló törvény, illetve az egyéni vállalko­zásokról szóló törvény, va­lamint a vonatkozó ja­vító-karbantartó tevé­kenységet folytató vállal­kozók gondjainak, prob­lémáinak regisztrálása volt. Az ellenőrzés során 21 esetben szóbeli figyelmez­tetés, 1 fővel szemben helyszíni bírság, 2 személy esetében szabálysértési bírság, 2 személy esetében szabálysértési feljelentés és 1 esetben értékesítés felté- • telhez kötése intézkedést tett meg a felügyelőség. Szilveszteri mulatságok megyeszerte Egy „egzotikus" páros a szekszárdi spotcsarnokban (Folytatás az 1. oldalról.) az, hogy éjfél után a Himnuszt mindenféle felszólítás, össze­beszélés nélkül közösen éne­kelték a résztvevők, mégpedig egymás kezét fogva. Táncban, mókában - a résztvevők egy jelentős része jelmezt öltött - jó falatokban, jó zenében, tombola-sorsolásban nem volt hiány, s ami még jellemzi a „spori-bulit" az a kulturált vi­selkedés, mely végig jellemző volt a szilveszteri mulatság résztvevőire. Bonyhádon teltház mindenütt Vidám hangulatban bú­csúztatták az 1993. évet Bony­hádon is. Minden szórakozó­helyen rendeztek bált, így reggelig szólt a zene a Rittin- ger étteremben, a Szőlőhegy vendéglőben, az Aranyorosz­lán étteremben. Bált rendeztek a III. számú Általános Iskola éttermében és telt ház volt a városi művelődési központ­ban is. Itt a bonyhádi Ex- és a Schmuck zenekar gondosko­dott a hangulatról. Persze iz­galmat okozott a tombola is, az ilyenkor szokásos élő újévi malacot ezúttal a bonyhádi kórház egyik műtőse nyerte meg, egyelőre nem tudja, mit fog vele kezdeni. A mintegy 550 vendég közül sokan reg­gelig maradtak, a házat csak reggel hét órakor lehetett be­zárni ... Bonyhádon az ünnep alatt rendzavarás nem történt, ami miatt a rendőröknek intéz­kedniük kellett volna. Iregszemcse csendes volt Aki szilveszter éjszakáján Iregszemcse utcáin sétált, akármelyik hétköznappal ösz- szetéveszthette volna az esz­tendő utolsó napját, olyan csendes volt a falu. Bár min­den bizonnyal mindenki meg­találta a helyét, a fiatalabbak a Sere discoban, akinek pedig bálozni volt kedve, a Fehér Galamb Étterem óévbúcsúz­tató rendezvényén. A műve­lődési ház délután az időseké volt. A nyugdíjas klub tagjai bátyus bálban köszöntek el '93-tól, hogy milyen hangulat­ban, azt talán az is mutatja, hogy az öt órakor kezdődő há­laadó mise után még visz- sza-visszamentek a szilvesz­teri mulatságra, amelyből a tánc sem hiányzott. Éjféltájt egy-két petárda is megszólalt, de Iregszemcsén és körzeté­ben közbiztonsági szempont­ból is nyugalom volt, rendőri intézkedésre nem került sor. Tolnai „események" A naptáron és az órán kívül csak néhány elszórt petárda­durranás jelezte a Szilveszter délutánt Tolnán. Az utcák meglehetősen néptelenek vol­tak ekkor, a színfalak mögött viszont feltehetőleg lázas ké­szülődés folyt, hogy aztán es­tére színt valljanak a tolnai polgárok: ki szavaz családi, ki szűkebb baráti, ki pedig tá- gabb - nyilvános szórakozó helyeken összegyűlő - társa­ságra az óév utolsó éjszakáján, az újév első hajnalán. A házibuli és a családi szil­veszter magánügy, tudósítani való tehát csak a vendéglátó- helyeken akad. íme: A tinik és a valamivel idősebb ifjak a volt Béke étteremben jöttek össze vagy négyszázan, ezzel ők alkották a legnépesebb al­kalmai társaságot Szilveszter éjjel Tolnán. Reggel fél 8-ig ropták Szabó Zoltán Dizsiké- jére. A zsúfolásig megtelt sportszékházban már jóval vegyesebb volt a korösszeté­tel. A nyugdíjasok népes asz­taltársaságától az ifjoncokig minden réteg fellelhető volt a batyusbálon, ahol a Melódia Trió nyomatta a ritmust meg a dallamot. A Pajtás étteremben lezajlott mulatság volt való­színűleg a legattraktívabb, itt a szekszárdi zeneiskola „fejei" ragadtatták el a zeneértő tán­colni vágyókat. Többfogásos vacsora, éjfélkor valódi tűzijá­ték és szabadtéri pezsgőzés tartoztak még a programhoz. Akadt spontán buli, a Kisha­lász Étteremben asztalfoglalás nélkül „verődött össze a telt­ház", persze nem szó szerint értve. A leghosszabb szilvesz­teri nyilvános mulatság - ne­véhez méltóan - a Non-stop Étteremhez fűződik, itt csak vasárnap reggelre merültek ki az újév örömére feltöltődött jókedv-akkuk. A mentőket egyszer riasz­tották az éjszaka folyamán. A rendőrség szerint pedig nem volt olyan esemény, ami köz­belépésüket igényelte volna. Fotók: Gottvald Károly Az olvasó kérdez Bűnözőt fogtak el Sötétvölgyben Körkérdés vállalatok vezetőihez Hogyan zárta az évet? Aki válaszol: Szabó József Év elején az ember számvetést készít az el­múlt idqszakról, évről. Néhány nagyobb társa­ság vezetőjét arra kértük, hogy tegyék ugyanezt, de tapasztalataikat, vélemé­nyüket osszák meg az ol­vasókkal. Körkérdést in­téztünk 7 vállalat vezető­jéhez, mégpedig a követ­kezőket: 1. Sokan azt jósolták, hogy az 1993-as év gazdasági mélypont lesz az ország életé­ben. Véleménye szerint az Önök vállalatánál ez meny­nyire igazolódott be? 2. Milyen tervet, stratégiát dolgoztak ki, hogy a vállalat működőképességét megőriz­zék? 3. Amennyiben nem titok, akkor számokban is jelle­mezze az elmúlt évet, viszo­nyítva az előző évekhez, (piac, bevétel, dolgozók lét­számának változása, bére). 4. Mit várnak az új eszten­dőtől? A Tolna megyei Sütőipari Vállalat ügyvezető igazga­tója, Szabó József válaszolt lapunk kérdéseire. 1./ A Tolna megyei Sütői­pari Vállalat 1993-as éve eredményes volt. A vállalat 1993. március 31-vel Rész­vénytársasággá alakult. A privatizáció is megtörtént. A vállalat dolgozóiból alakult MRP szervezet vásárolta meg a dolgozói kedvezmény feletti részvényeket, jelentős mennyiségű hitellel. Az ÁVU Igazgatótanácsa határozata értelmében 8 sü­tőüzemet (amelynek kapaci­tása 10 t alatti) értékesíteni kellett. Két Kft-t alapítottunk, a többi értékesítését közvetle­nül mi próbáltuk meg. Há­rom kisüzem értékesítése megtörtént, a Kft-k eladása folyamatban van. Áki hasonló feladatok megoldásával küszködik, tudja, hogy mit jelent a több­szöri vagyonértékelés, az üz­leti terv elkészítése, a hitel- kérelem, az MRP szervezet létrehozása. A felsoroltak mellett ter­meltünk is. Az átszervezé­sek, az egyre bővülő piaci konkurencia miatt a kenyér­termelésünk a bázishoz vi­szonyítva várhatóan 74,3 százalék, míg a sütemény­termelésünk 67,83 százalé­kos lesz. Az 1994-es év is nehéznek ígérkezik számunkra. Elég ha csak azt említem meg, hogy a megyében 57 ma­gánkisiparos, bt, kft foglal­kozik sütőipari tevékeny­séggel a mi üzemeinken kí­vül. A nehézségek ellenére mégis bizakodó vagyok. Öt kemencénk próbaüzemlését fejeztük be. Kedves vásárló­ink tapasztalhatták már ed­dig is a minőség javulá­sát. Új termékek gyártását kezdtük meg. Ma már 25 féle kenyeret és 50-nél több péksüteményt gyártunk. Félkész tortákkal, édesipari lisztesáruval és 8 féle leves- és körettésztával állunk vásárlóink rendelkezé­sére. Egyre jobban érződik dol­gozóink tulajdonosi maga­tartása is, hiszen mindössze 3 dolgozónk nem élt a ked­vezményes részvényvásár­lási lehetőséggel. Mauthner Harci lett a „gyüttment”-ből Égő gázpalackot dobott a rendőrök közé L. Dezső ellen tanyabetörések alapos gyanúja miatt már több mint fél éve elfogató parancsot adott ki a Szekszárdi Rendőrkapi­tányság, de a büntetésvégrehajtás is körözte. Horváth Antal rendőr törzszászlós, szekszárdi körzeti megbízott útja - „maszekban" - a szekszárdi Sötétvölgyi tó kör­nyékére vezetett. Azt már bizo­nyította számtalanszor a fiatal rendőr, hogy rendkívül jó szi­mata van, ami most sem hagyta cserben. Meglátott egy Barkas típusú gépkocsit az erdőben, olyat, ami­lyet a rendőrség már régóta keres. Mivel akkor nem volt szerencséje senkivel találkozni, később egy rendörtársával újból arra vették útjukat. Most sem volt nagyobb szeren­cséjük, de az egyértelműen kide­rült, hogy ebben a jobb napokat látott járgányban bizony va­lakik) laknak. Félthették is ma­tyójukat, mert kívülről lakattal, láncokkal óvták. Mivel az üzemképtelen gépko­csi L. Dezső édesanyjának tulaj­donát képezte, nem késlekedtek szólni a rendőrök a kollegáknak. Három búnügyessel megerősödve újból meglátogatták az alkalmi lakhelyet. A hóban, sárban bujkáló zsa­ruk nyomban felfigyeltek a Bar­kas ajtaja előtti lábnyomokra és sejtették, hogy 'az a férfi tartózko­dik bent, akit már régóta rács mögött szeretnének tudni. A ko­pogás, a törvény nevében ajtó ki­nyitásra való felszólítás azonban falra hányt borsó volt. Mivel aj­tón keresztül nem lehet bejutni a nem éppen modern „lakóko­csiba", az ablaknál próbálkoztak. A ripityára törött üveg mögött valóban ott volt. L. Dezső és éde­sanyja. Közben az ajtónyitás is (fél)sikerrel járt, mert a rozoga tákolmány mögül szprét fújtak a rendőrök felé. L. Dezső kezében balta villant, de ez nem bizonyul­ván hatásos fegyvernek a távo­labb álló rendőrök ellen, célbado- bással próbálkozott. A méteres farudat gázpalackok követték, melyeket előzetesen meggyújtott. Akár bombaként is robbanhattak volna a rendőrök között. Ekkor már figyelmeztető lövésektől volt hangos az éjszakai erdő, a fegyverhasználatot is kilá­tásba helyezték. L. még ekkor sem adta fel harcállását, ismét a baltá­val próbálkozott. Minden közeledésre ütött, szinte a tenyeréhez nőtt az éles szerszám. Ekkor a rendőrök takti­kát változtattak, s újból a szó esz­közéhez nyúltak. Hogy nem si­kertelenül, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy L. Dezső a kö­zel fél órai idegőrlő küzdelem után megadta magát. Először anyja, majd ő mászott ki a kocsi­ból. Személyi sérülés nem történt, csak Horváth törzszászlós nézi egy kicsit piros szemmel a vilá­got. Ő ugyanis kapott abból a szpréből, amit E. fújt ki az ajtón. Márkája a kriminalisztika törté­netében nem gyakori: Chemotox légy- és rovarirtó. Gergelics Zsóka Farkas György harci - Pe­tőfi u. 15. - olvasónk kérte, la­punkban mutassuk be a helyi óvoda vezető-óvónőjét, Er- dősné Aranyos Györgyit, aki olyan közéleti tevékenységet folytat Harcon, ami példaér­tékű lehet mások előtt. — Bács megyéből kerül­tünk ide Harcra, amikor az óvónői állást megpályáztam 1979-ben. A harciak úgy mondják, mi „gyüttmentnek" számítunk. Aztán úgy döntöt­tünk, hogy maradunk, s most már úgy érezzük, mi is itteni­eknek számítunk. Két - egy 9 és egy 4 éves - fiam van. — Mint óvonó, hogyan tud részt venni a közéleti munkában? — Régen a kisközségekben természetesen a polgármeste­ren kívül a közéletben a peda­gógus, az orvos, és a pap szá­mított. Kevésbbé ugyan, de ezek a hagyományok ma is él­nek. A „tisztségeim" közül egyikre sem én jelentkeztem, úgy választottak. Kellemet­lenségem is volt már ebből. A megjegyzésekre mindig úgy válaszoltam, hogy szívesen átadom, amint van rá jelent­kező. — Hogyan kezdődött a tevé­kenysége? — Az aktív munka úgy 3 évvel ezelőtt indult. Mint vö­röskeresztes titkár közel tíz éve a gyerekekkel különböző programokat csináltunk. Az­tán megalakult a szabadidős társaság, és elnöknek kértek föl, majd a vezetője lettem. Ezzel a társasággal együtt a könyvtári munkát is elvállal­tam. Ehhez az óvónőképző­ben alapfokú könyvtárosi végzettséget is szereztem, így lehettem könyvtáros. Az utóbbi időben megnőtt a láto­gatottsága a könyvtárnak, fő­ként gyerekek térnek be. A programokat próbáljuk össze­egyeztetni a szabadidős társa­sággal. A választáskor felkér­tek arra, hogy induljak, mint képviselő. így kerültem be a testületbe. Az önkormányzat megbízott a kultúrház vezeté­sével. Ez a két dolog szerin­tem megfér egymással. így, hogy egy kézben van mind­kettő, azért jó, mert figyelem­mel tudom kísérni a lehetősé­geket. Mindezt nem tudnám egyedül véghezvinni, a férjem az, aki rengeteget segít, és persze a barátok, ismerősök. — A falu lakossága mennyire fogadja be a kultúrát? — Némi visszaesés a ki­sebb bálok látogatottságánál tapasztalható, de már ez sem jellemző. A nagyobb bálok­nak, nótaesteknek már ha­gyományai vannak, teltház szokott lenni. De ezek sem mindig egyforma előjelűek, sok kellemetlenségem volt már emiatt. Amikor vádasko­dások érnek, úgy érzem, ab­bahagyom, de amikor egy-egy jól sikerült farsang, vagy ki­rándulás után megköszönik a részvételt, ez számomra a leg­csodálatosabb. — Mik a tervei? — Az igazán jól bevált programokat tovább szeret­ném vinni, de az anyagi lehe­tőségeink nem is engedik, hogy ennél többre gondoljak. Hosszabb távon pedig azt gondolom, amikor a követ­kező választások lesznek, majd meglátom, milyen ön- kormányzat lesz, tudok-e ve­lük együttműködni, s kíván­ják-e, hogy én is velük dol­gozzam. Áztán fontolóra ve­szem, hogy folytatom-e. A legutolsó a könyvtár lenne, amiről azt mondom, hogy le­mondanék. Szeretek a gyere­kekkel lenni, akik a segítséget kérik tőlem. A gyerekek a leg- hálásabb közönségem, s ami fontos, ők még nem bántottak meg soha.- p. téri -

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom