Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
4 «ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1994. január 3., hétfő Ön mit vár? Mire emlékszik legszívesebben a tavalyi évből, milyen reményei vannak a következő előtt - kérdeztük néhány település polgármesterétől. Alsónyék Bogár Dezső: — Az elköszönő évben fontos volt számunkra a szociális ellátás szin- tentartása. Ez leginkább a tanulóink étkeztetésében nyilvánult meg. A gázprogram nálunk 171 családot érdekelt. Közülük százötvenen már használják is a praktikus fűtőanyagot. A többiek tavasszal folytatják a megkezdett munkát. Mindez 13,5 millió forintos beruházás volt. Ehhez a családok 35 ezer forinttal járultak hozzá. Azt remélem ettől, hogy az elöregedő falunk kicsit vonzóbb lesz a fiatalok körében. A jövő esztendőben is akad tennivaló. Leginkább állagmegóvó céljaink vannak. Sérültek az útjaink. Szeretnénk, ha készülne egy terv költségvetéssel, a szennyvízhálózatról. Aztán tudja mindenki mit jelent egy családban egy lakodalom. Jövőre öt köz- ség együtt rendezi a Sárközi Lakodalmat. Ez bizony kiadást jelent, de tesszük annak reményében, hogy olyan főpróba ez, ami az 1996-os Expón már némi nyereséggel zárul majd. Báta Vöő József: — Összességében eredményesnek tartom a 'tavalyi évet. A nagy beruházásunkat sikerült átadni. A 20 millió forintos tornateremre gondolok. Utak korszerűsítése, a csapadékvíz elvezetés, ha ad is még munkát, ezen a területen azért könyvelhetünk el eredményt. A jó mellett természetesen látni kell a rosszat is. A munkanélküliek számaránya 14 százalékról 23 százalékra nőtt. Valamelyest enyhít ezen a gondon az, hogy a bajai posztógyár egy részlege konfekcióüzemként kezdte meg működését. Ez asszonyoknak ad munkát két műszakban. Hasonló kezdeményezéseket várok 1994-től. A választópolgároknak munkahelyeket, jobb megélhetést, magasabb nyugdíjakat, sikert a tanulásban, békét és boldogságot a világban, országunkban és falunkban. Bátaszék Werner Mihály: — Amit az elmúlt évben külkapcsolatok terén terveztünk, azt meg is valósítottuk. A németországi partnervárosunkkal ünnepélyes alkalmat teremtve szorosabb lett a barátság. Belföldi kapcsolatunkról azt mondhatom el, hogy az a 12 község, amelyeket a vízmű közös üzemeltetése kapcsolt össze, most felbontotta az együttműködést. Maradtunk viszont továbbra is barátságban. így aztán minden hónapban egyszer összejövünk és megvitatjuk, kinek milyen gondja, baja támadt, és közösen próbálunk segíteni. Községünk mezőgazdaságában leginkább a kárpótlással járó privatizáció kapott hangot. Úgy tűnik, hogy az igénylők többsége megelégedéssel nyugtázta az árverések eredményét. Azt várom az 1994-es évtől, hogy az infrastruktúra fejlesztése látványosabb legyen. Tavaly a szennyvíztisztító kapacitását bővítettük és Kö- vesd-Lajvér települések ivóvízhálózatát építettük. Ez a két beruházás 50 millió forint volt. Jövőre utakat kell építenünk, a csapadékvíz elvezetését kell megoldani. Remélem békességben egészségben tehetjük. Decs Nagy Zoltán: — Nem tetszik nekem, hogy túl sokat nézünk vissza! El kellene már felejteni a múltból azt, ami rossz volt és a jót tovább vinni. Éppen ezért várom a következő kormánytól, hogy vezesse ki ebből a helyzetből az országot, amitől a kis önkormányzatok költségvetése is jobb lehet. Stabil gazdaságot szeretnék! Mi költségvetésből élünk, és az idei sem volt jobb az 1992. évinél, de az 1994-es évben sem lesz jobb a helyzet. Az infrastruktúra viszont ettől függetlenül kér, kér, kér! Telefonunk nincs, víz és szennyvízcsatornát kell építeni. Szilárd burkolatú utak sincsenek mindenütt a faluban. Akiket ez közvetlenül érint, nem nagyon fontos számukra, hogy milyen a felszereltsége az iskolának, ha ők az utcába nem tudnak bemenni ilyen csapadékos időben. Nehéz mérlegelni és fontossági sorrendet felállítani: kinek van előnye és miért éppen neki? Ebből aztán akad kisebb-nagyobb háborússág, amit nehéz csillapítani. Ezért a kívánságom annyi: „Békesség a földön az embernek!" Szalma Gáhorné: — Sikeresnek mondhatom a tavalyi évet. Gazdagabb lett a falu egy egész- ségügyi kompolexummal, ahol rendelő és gyógyszertár is van. Szebb lett a községházánk. Üzemel egy benzinkút a falu végén és van új pékségünk. Az iskolai változást is ide sorolhatom. Negatív élményekről is . számot kell adnom, ami elsősorban a pénztelenségnek köszönhető. Találkoztam nagyon sok szomorú sorsú emberrel, akinek keserű az élete. Közülük sokan a munanélküliség áldozatai. Aczzal a reménnyel állok az 1994-es esztendő előtt, hogy a választások rendben történnek, és ha kell akkor tisztességgel tudjam átadni a helyemet. Addig viszont szeretném megkezdeni annak a konyhának az építését, ami az iskolai étkezés mellett kiszolgálná a falu igényét, és a rászoruló idős embereknek is innét juttathatnánk ebédet. De leginkább békességet várok a jövő esztendőtől. Szálka Nagy Ferenc: — Küzdelmes volt, de sikeresnek mondhatjuk mi szálkáink az 1993-as évet. Zökkenőmentesen tudtuk üzemeltetni intézményeinket és pályázatunkat is siker koronázta. Tulajdonképpen ez a garanciája annak, hogy ma már kivitelezői szerződésünk van a szennyvízhálózat megépítésére. Az óhajtásunk a jövőben is az, hogy úgy tudjuk működtetni intézményeinket, hogy azok legjobb tudásuk szerint szolgálhassák a falu érdekeit. A szennyvízhálózat megépítése falunknak egy olyan beruházása, ami hosszú évekre előre meghatározza a fejlődést. Kihat az idegenforgalomra, és a helyben lakók életkörülményeire. Minőségi változást hoz. Ehhez még az ivóvíz-szolgáltatást is fejlesztenünk kell. A gázprogramot is tervbe vesszük, de ez már az utánunk' következő testület feladata lesz. A jövő évtől türelmet, toleranciát remélek, különösen a választások idején. Ne legyen haza és nemzetáruló az, aki esetleg nem megy el szavazni, vagy másra adja voksát. Az ígéretek cselekvéssé váljanak, békességben! Zomba Szulimán Ferenc: — Ha valaki végigmegy a falun, láthatja, hogy történt valami, amit eredménynek kell elkönyvelni. Ebben az évben 1993-ban befejeztük a gázprogramot. Először a falu maga, aztán most már Szentgálszőlóhegy, Andormajor és Paradicsompuszta is élvezheti a gázfűtés előnyeit. Ehhez a programhoz családonként 50, illetve a később csatlakozók részéről 65 ezer forint önerőre volt szükség. A leltárunkban fontos helyet kap az a tény, hogy az év végén a községünket bekapcsolják a nemzetközi távhívásba. A telefonigénylók 40 ezer forintot fizettek önerős hozzájárulásként. Az 1994. évi feladatok közé tartozik, a szennyvízcsatorna hálózatának megtervezése, valamint a kastélypark felújítása, ami által vonzóbb lehet falunk nem csupán az átmenő forgalomnak, hanem reményeink szerint marasztalja is az idegent. Decsi Kiss János Kérdésstaféta Katalizátor és kapcsolatépítő Papp Győző kérdése Halmai Gáboméhoz, a Babits Művelődési Ház igazgatónőjéhez: Mit tehet a mai viszonyok között a kultúra közvetítője a sokat emlegetett, de még gyengécske civil társadalom létrehozásáért? Köszönöm a kérdést, nagyon aktuális. Akkor is, ha a művelődési házak egyik lehetséges és az önkormányzatok számára törvényben előírt egyetlen kötelező feladatáról, közösségi tér fenntartásáról és működtetéséről, s akkor is, ha a változásban lévő társadalomról essék szó. S talán ez utóbbi a fontosabb. A példaként leggyakrabban emlegetett Franciaországban a már jelentős múlttal rendelkező civil társadalom nemcsak hogy régebbi keltezésű, de társadalmi problémahelyzetekben megerősödött forma. A közösségek, az értelmesen együtt töltött szabadidő, a beleszólás, a megmutatkozás igénye és az ennek érdekében tett vállalások szerepe pontosan akkor erősödött meg, amikor az utcákon kallódó fiatalokkal a „hivatásos társadalom" már nem tudott mit kezdeni. Hiszen mi is a „civil társadalom"? Közös érdeklődés és közös érdekek alapján szerveződő olyan önkéntes társulás, amely arra szolgál, hogy az állampolgár kevésbé legyen kiszolgáltatott. Maga válogathassa meg, hogy a műveltségének, tudásának fejlesztéséhez olvasókört, művészeti csoportot, helytörténeti klubot, gazdakört hoz-e létre, hogy saját és környezete érdekeit az iskolaszékeken, a hegyközségi szerveződésben vagy a lakásbérlők, nagycsaládosok egyesületén keresztül kívánja-e megjeleníteni. Múltja Magyarországon is van ezeknek a formáknak, hiszen a századforduló előtt is léteztek már olvasókörök, dalárdák, legényegyletek, sót a két háború között ezek száma szépen gyarapodott. Mégis, 40 év kihagyás után a 80-as évek közepétől újjáéledő civil társadalom valóban „gyön- gécske". Nincsen közvetlen múltja, hagyományai, nincsenek tapasztalatai és tapasztalt szervezői. Emellett - bár van élő egyesületi törvény, formai és gazdasági szabályozás - ezek egyelőre csak a rutinos és elszánt egyesületalakítóknak világosak és érthetőek, a kezdők részére (márpedig a civil közösségek nagy része ilyen) sokszor érthetetlenek. Az egyre körülményesebbé váló egyesületi bejegyzések, a könyvelés, az adózással kapcsolatos bejelentkezések és tennivalók sokakat elriasztanak. És itt térnék vissza a művelődési házak szerepéhez. Fontos tehát, hogy egy Szekszárd nagyságrendű városban működjenek közösségi terek, ahol az emberek minél nagyobb hányada talál igényeinek megfelelő művelődési, tanulási, szórakozási alkalmakat, kapcsolódhat már meglévő közösséghez, vagy maga is létrehozhat ilyet. És ehhez nemcsak fűtött helyiségre, hanem információkra,tapasztalatokra, kapcsolatokra is szüksége lehet. Intézményünk 22 állandó közösség otthona (melyek közül 9 egyesületi formában működik, 3 csoport hozott létre közérdekű alapítványt), további 8-10 közösséggel szervezünk közös rendezvényeket, s hetente 15-20 alkalmi közösség (tanfolyam, klub) kap helyet. Az újonnan létrejött, vagy korábbi klubból, művészeti csoportból átalakult egyesületek és alapítványok létrejötténél minden esetben ott bábáskodtunk. Megtalálhatók nálunk az egyesületek létrehozásához szükséges dokumentumok, közösségfejlesztéssel kapcsolatos folyóiratok, pályázati figyelők. Konkrét tervünk, hogy 1994. tavaszán a Közösségfejlesztők Egyesületének tapasztalatait is felhasználva olyan sorozatot szervezünk, ahol praktikus ismereteket kaphatnak az egyesületek tagjai, tisztségviselői, a külföldi és hazai állapotról, a közösségalapítás és kapcsolatteremtés technikájáról, a jogi és gazdasági háttérről. Összességében azt tekintjük feladatunknak, hogy segítsük a civil társadalom kiszélesítését, információt, bátorítást adva, hasznos ismereteket nyújtva, katalizátorként és kapcsolatteremtőként működve. A stafétát is úgy adom tovább, hogy egy több éve működő közösség, az Art Kontakt Egyesület egyik vezetőjét Leposa Dezsőt kérdezem arról, milyen új lehetőségeket látnak az egyesületi munka, az ifjúsági művelődés területén, az oly régóta vágyott ZUG létrejöttével? Halmai Gábomé A bölcsesség kintlévősége Egy évvel ezelőtt - a többi között - a szekszárdi polgármestert is megkérdeztük: mit kívánna a '93-as évre magánemberként és mint a közélet szereplője. Kocsis Imre Antal akkor a következőképpen válaszolt: Magánemberként néhánnyal több, a családom körében eltöltött hétvégét. Képviselőként elegendő bölcsességet a Parlamentben és a képviselő-testületben egyaránt. Hogy jött be? Kérdeztük most a polgármestert. íme, a válasza: — A családom továbbra is, ugyanannyit nélkülözi a jelenlétemet, mint korábban. Az a rövid idő, amit mégis velük tölthetek, hihetetlen sok örömmel tölt el, hiszen három és fél éves kislányunk a legcsodálatosabb dolgokat mondja most a világról. A bölcsesség tekintetében pedig vannak még kintlévőségeink ... Szálkáim A fenyő lázadása Úgy vízkereszt tájékán szokott leginkább fölmerülni sokakban: mi legyen a feladatukat teljesített, a szerepüket eljátszott fenyőkkel? Ők voltak a karácsony fái! Örökzöldjük az örök élet jelképe! Csillogtak. Idén fényesebben mint tavaly? Voltak ahol kopottabb, szegényesebb karakterre jutott? Akadt olyan hely is, ahol sosem volt sem díszes fa, sem dísztelen. Talán éppen ilyen otthonban kevesebb közhely hangzik el! Mennek fénytelenül és éppen ezért az árnyék nagyságát sem érzékelik, nem túlozzák! Nincs ilyen helyen készülődés, örömvárás, lappangó izgalom. A fenyők ezeket a helyeket szeretik! Nincs fölösleges áldozat. Még karácsonykor sem jött el, amikor halomba álltak a fenyők raktárak kerítései mellet. Olyanok, amelyekről bizton lehetett tudni, sehova nem jutnak be. Fölöslegesen vágattattak ki! Micsoda barbár pusztítás az ünneplés égisze alatt.! Mennyi idő kell amíg egy fenyő két méteresre megnő? Miért nem lehet kijelölni fenyőligeteket, ahova a karácsonyt váró elmegy, kiválasztja azt a fenyőt, ami neki első pillanatban megtetszik csak azt vágatja ki. Ha almát, barackot, más gyümölcs szüretjét a „szedd és vidd" akcióban megoldották, a fenyőkét miért nem? Tud-e bosszút állni a fenyő? Ugyanmár! Mit tehetne? Például felborul, amikor már feldíszítették. Okoz ezzel bosszúságot? Miért ne! Olyan sírógörcsöt tud produkálni, amit csak lelkigondozó csitíthat!, Ilyenkor a fenyő minden tűje kétszer körbehordja szuronyát és várja a hatást. Nem kis kárörömmel szemléli a szobában széthullott, mállóit, porlott üvegszerű, cukrozott, ezüstözött, aranyozott, szétrepesztett csillogást. Mint a betört csikó viseli utána a szerszámot. ő fellázadt! Ezt társai szintén megtették volna, de valami visszatartotta őket. Talán a pár hétre szóló „meleg" a földi élet biztos jele, amibe egyszer minden belepusztul!? Decsi Hajdan Rejtett értékeink tJjfalusy Imre élete 295 éve, 1699 telén Szekszárd mezővárosa Pfeffensho- fen generálisnak Budára 12 akó vörösbort küld ajándékba azzal a céllal, hogy mérsékelje a helység adóját. 290 éve, 1704 elején Szekszárd épkézláb fér- fiainak java csatlakozik II. Rákóczi Ferenchez és beáll kuruc katonának. 125 éve, az 1869-ben tartott népszámlálás szerint a megyeszékhely lakosainak száma 11.069 fő. 120 éve, 1874. január 7-én egyesíteni akarták Szekszárd két nőegyletét. 115 éve, 1879. január ötödikén nevezték ki Blasy József pozsonyi plébánost és szentszéki ülnököt címzetes szekszárdi apáttá, de ő még ez évben meg is halt. 110 éve, 1884. január 6-án adta hírül a Tolnamegyei Közlöny, hogy „csendőreink alig kezdték meg hivatalos működésüket, máris érezhető ittlétöknek jó hatása, s kivált a felsóutcai, egész éjjel lármás legénység kezd csendesülni a csendőr név puszta hallására is, nem érzi úgy többé a bornak jó varázsát." 1Ö0 éve, 1894. január 7-én matrózlázadás tört ki a keselyűsi hajóállomáson: „semmi sem zavarta meg a békés csöndet, míg a matrózok borhoz nem jutottak. Az említett napon, bortól felhevülve nemcsak hogy megtagadták az engedelmességet, hanem még a hajóskapitány ellen is föllázadtak. A kapitány a szegzárdi csendőrök segélyét vette igénybe, kiknek megjelenése nagyon hatott a matrózokra". Krónikás Babits Mihály Halálfiai című regényének meghatározó alakja az örökké zsörtölődő, ősi magyar és kurucos indulatú, lobbanékonyan 1848-as érzelmű Döme bácsi, aki a címben idézett néven valóságos személy volt, s már csak ezért sem érdektelen bemutatnunk életútját. Az Újfalusyak büszkén vallották magukat a honfoglaló 108 törzs egyike leszármazottjának, noha szerény vagyonú vármegyei hivatalnokok voltak. Újfalusy Imréről még azt sem tudjuk biztosan, hogy 1824-ben, avagy négy évvel később, esetleg 1829-ben született-e a szekszárdi apátsághoz tartozó Fajszon. Az első dátum a legvalószínűtlenebb, hiszen - annak ellenére, hogy ez tőle származik - érdekében állott a megtévesztés: éppen honvédnek való jelentkezésekor vallja ezt. Persze az utolsó dátum is bizonytalan: ezt csak nekrológjából következtethetjük: ekkor 83 évesnek mondják, él még testvére, aki aligha tévedhet ilyesmiben ... A forradalom idején előbb megyénk aljegyzője, júliustól önkéntes honvédje lesz, de hamarosan őrmester a 8. zászlóaljban. A délvidéki harcokban tanúsított vitézségéért szeptemberben hadnagy, s mindössze hetvenhét nap alatt előbb főhadnagy, majd százados lesz a Zala megyében alakuló zászlóaljnál, részt vett a tavaszi és a nyári hadjáratban - ahogy mindezt híven megörökíti Bona Gábor Kossuth Lajos kapitányai című könyve. A szabadságharc utáni időben ismét alig felderíthető az élettörténet. Az iménti forrás szerint „ügyvédi írnok Szek- szárdon 1854-től Pesten", de a Babits-család hagyománya szerint büntetésből besorozzák, három évig szolgál Csehországban és Lombardiában, sőt, Babits Mihály úgy tudja: „részt vett az olasz háborúban, tehát még 1859-60-ban is szolgált volna. Ennek azonban ellentmond, hogy a császári hatóság a Bach-korszakban úgy jellemzi: „Egykori honvéd: neve rajta volt azoknak a névjegyzékén, akiket Kossuth megbízhatóknak nyilvánított. Kiváló szónok és buzgó harcosa a lázadók pártjának". Emellett, ha valóban Itália földjén harcolt volna, nem vehette volna el feleségét -akivel Babits szerint „valami húsz évig vártak egymásra a katonaság miatt", nem születhetett és halhatott volna meg több gyermeke, köztük utolsó reménysége, Imre fia 1895-ben. Nagyjából ekkor tanítgatja a kis Babits Mihálynak a magyarság mibenlétét „a vén sas" akit „egész életében egy fő gondolat töltötte be: a független magyar haza". Ez minden bizonnyal így van, mert ott találjuk az országban harmadikként alakult szekszárdi 1848-as honvédegylet vezetői között éppúgy, mint a Függetlenségi '48-as Párt szónokai sorában, később elnöki székében. Pedig ekkor már magánéletében a megkeseredett kilátástalanság éveit éli: 1895-ben megkísérli eladni a fiának tartogatott 8205 négyszögöles szőlőt, amelyből már egy holdat újjá is telepített. Nehezére eshet a munka, de még hat év múlva, 1901-ben is hirdeti szőlejét, amelyből akkorra 3000 négyszögöl termett. Feltehetően maga kezelte és művelte, talán ezért olvashatjuk a regénybeli Döme bácsi állandó zsörtölő- dését: a munka már nem neki való, nincs kiért, nincs miért dolgoznia, hacsak az ifjú Ba- bitsban nem lát némi fantáziát. Az ő útját bizonyosan követte, hiszen szülei házassági tanúja volt 1882-ben. Szomorú életétől Babits szülőházában váltotta meg a halál 1911. március 17-én, ahol addig feleségével élt két kicsiny szobában, s ahol a jövendő költőt hazaszeretetre, töretlen hűségre nevelte, talán úgy is, ahogy a Halálfiaiban olvassuk a Döme bácsi szájába adott életbölcsességet: „Semmi nem lesz ebből az országból... Minden kiváló embere odaadja magát a hatalomnak". így vagy úgy, de tudjuk, Babits ezt soha nem tette meg ... Dr. Töttős Gábor
