Tolnai Népújság, 1994. január (5. évfolyam, 1-25. szám)

1994-01-22 / 18. szám

4 «ÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1994. január 22., szombat Januári nap a tolnai Duna-parton A felhő lassan szállt, egyre feljebb, hogy a mö­götte rejtőzködő Napot megmutassa. De nem si­került cinkosból árulóvá lennie, a Nap nem hagyta magát. így mit sem válto­zott a ködös, borongós, januári vízparti táj. A szél ringatta a száraz nádat, közben halkan dudorá- szott. Aludt a természet. A nedves hinták körül gyerekek játszadoztak, egy kutya láthatatlan lábnyomokat keresett, nyugtalanul. Egy lány sé­tált arra. Fejében színes, eleven és reménykedő gondolatok táncoltak. Ta­lán. Chochol Erzsébet Öngyilkos madarak, nyújtózkodó fák Felvilágosítás Kellemes környezetben zajlik az ügyfélforgalom Nem könnyű a dolga annak a cégnek, jelen esetben a DÉ- DÁSZ-nak, ezen belül a tolnai kirendeltségnek, amely célja­ira a „ .. .hogy minden világos legyen" jelmondattal világít rá. Hiszen térségünkben ez az a cég, amely - tavaly augusz­tus óta Áfával növelten - az áramot szolgáltatja, és mivel a piac törvényei szerint gazdál­kodik, ezt nem grátisz teszi. És valljuk be, áramszünet ese­tén, amikor az ember gyertyát keresvén nekimegy a falnak a sötétben, fekete méreg-nyilait is legkézenfekvőbb, hogy a DÉDASZ-felé lődözze. Pedig ez nem lenne tör­vényszerű. Igaz, manapság, az inflációval, munkanélküliség­gel, Parabolával terhelt nehéz időkben nem nagy kunszt in­gerültnek lenni, ám nem árt józanul belátni bizonyos dol­gokat. Például, hogy az áram­szünet a DÉDÁSZ-nak sokkal nagyobb trauma, mint a fo­gyasztónak, ráadásul nem az áramszolgáltatók tehetnek az üzemzavarokról. Vagy, hogy az elektromos áram éppúgy áru, mint mondjuk a kenyér, ára is van tehát neki, amit ki kell fizetnie annak, aki elfo­gyasztotta. A „villany" ingye­nes osztogatása is elképzel­hető, de az már a fejlett kom­munizmus lenne, ami, mint tudjuk, lidérces álom. A DÉDÁSZ-osok persze tisztában vannak azzal, hogy soha nem lesznek olyan nép­szerűek, mint mondjuk a fé- nyességes, isteni Fridi. De a piac szabályainak engedel­meskedve, felismerve a gaz­dasági törvényszerűségeket, minden erejükkel arra töre­kednek, hogy egyes fogyasz­tókban esetlegesen még meg­levő - a szolgáltatók ellen táp­lált - sötét indulatokat kölcsö­nösen előnyös partneri vi­szonnyá alakítsák, hiszen ez közös érdek. Az új szemlélet egyik leg­látványosabb megnyilvánu­lása Tolnán, a Sport utcában levő DÉDÁSZ-épület megúju­lása. Ez jelenleg elsősorban az ajtón belépve tapasztalható, hiszen az új külső vakolat még hiányzik, a később kialakí­tandó - a jelenleg három Re- naultból és két UAZ-ból álló gépjármű-park megfelelő el­helyezésére szolgáló - gará­zsokkal és ügyfél-parkolóval együtt. Bent azonban kelle­mes, elegáns a környezet, ráa­dásul már érdemi munkára is alkalmas a felújított tér. A ta­vasszal elkezdett és decem­berre befejeződött, DÉ- DÁSZ-erőből finanszírozott átalakítási munkák - amelyek minden kirendeltségnél meg­történtek - alapvető célja volt az itt dolgozók kielégítő mun­kakörülményeinek biztosí­tása, és ami még fontosabb, egy, a mai elvárásoknak meg­felelő ügyfélforgalmi iroda létrehozása. Ez utóbbira már csak azért is nagy szükség volt, mivel a befizetések, az új fogyasztók bejelentkezése, a közmű-nyilatkozatok, a hiba- bejelentések hetente mintegy 100 fős ügyfélforgalmat eredményeznek, amely a be­hajtási időszakban (pénzbe­szedés) többszörösére nő. Mint azt a tolnai kirendeltség vezérkara - Ezer Antal kiren­deltségvezető, az üzemviteli tevékenységért felelős Hor­váth Attila és az értékesítési tevékenység főnöke, Halász István - egyöntetűen hangoz­tatta, az ügyfelekkel kialakí­tandó minél jobb kapcsolato­kat szolgálja az új külső, ami fogyasztócentrikus stílusú, új tartalmat (szemlélet) is takar. A fogyasztók és a DÉDÁSZ között ívelő híd azért még nem nyert teljes díszkivilágí­tást, vannak még árnyékos ré­szei. Ezek fényessé tételéhez a „dél-dunántúliak" mindent megtesznek, de a fogyasztók is segíthetnek benne. Például a gyors hibabejelentéssel. Az üzemzavarokról ugyanis csak ezekből az információkból ér­tesülnek az áramszolgáltatók, no meg, ha náluk is „elmegy" az áram. Hasznos lehet némi megértés a lakosság részéről is, hiszen a tolnai Dédász-osok körzete 13 települést foglal magába, Dunaszentgyörgytől Medináig, ami igazán nem kis terület. A feladatra pedig mindösszesen 21-en vannak. Az áramszolgáltatók mun­kájáról alkotandó képhez azt is érdemes tudni, hogy a kör­nyék elektromos rendszeré­nek jellege miatt egy-egy üzemzavar nagy területre ki­terjedhet. Ha mondjuk egy szerelmes nyári éjszakán Szedresben egy bánatos gólya nem veszi észre a villanydró­tot, és zárlatot okoz, akkor a dombori discoban is szabad lesz a csók. Az öngyilkos madarakon kívül sok áramszünetet okoz­nak azon fák le nem vágott gallyai is, amelyek elérik a légvezetékeket. Ma már nincs lehetőség arra, hogy a DÉ­DÁSZ metssze meg az egyéb­ként a fogyasztók tulajdoná­ban levő, közterületen nyúj­tózkodó fákat... És hát valószínűleg csitító hatású lehet a - netán tán megnövekedett - áramszám­lák kézhezvételének idején áramfogyasztási szokásaink esetleges pazarlói irányba tör­ténő megváltozásának önkri­tikus értékelése is. Mindezek a partneri viszony javulását se­gíthetik elő fogyasztó és szol­gáltató között. Remélhetőleg most már több dolog világos? sk Fotó: Degré G. A méhész télen Csábító Fanny (Folytatás az 1. oldalról.) A Fanny tulajdonosai - a tolnai rendőrök eredményei alapján egyébként teljesen érthetően - vakon bízhatnak a sikeres bűnüldözési munká­ban. Mivelhogy a sorozatos betörések ellenére a szemre- való üzlet még mindig riasz­tóberendezés nélkül csábítja a változatos szándékú - vásá- rolni/betörni óhajtó - kun­csaftokat. sk Kuner Jani bácsi hatvan családot gondoz — Van hagyománya Medi­nán a méhészetnek? — Van, van! De a valami­kori nagy méhészek egyálta­lán nem örültek, ha egy új „kolléga" jelentkezett. Ennek két oka is volt: egyik, hogy a még nem megfelelő hozzáér­tésből, hiányos gondozásból egészségügyi problémák je­lentkeznek, esetleg betegség üti fel a fejét. A másik meg az, hogy ötven, hatvan, hetven évvel ezelőtt még nem voltak ilyen óriási napraforgó-táblák, nem volt ennyi olajretek és repce, hanem csak az akác. Igaz, ekkor a faluban sokkal nagyobb területen volt akác­erdő, mint ma - kezdtük a be­szélgetést Kuner Jani bácsival, a medinai méhésszel. — A mi környékünkön egy Huber ne­vezetű méhész ténykedett, aki mellesleg asztalos mester volt. Mint afféle érdeklődő le­gényke, többször kérleltem, hogy legalább csak egy kaptár méhet adjon el. Végül is a gyermeki-ifjúi gondomat egy Tóth nevezetű tanító bácsi ol­dotta meg. Elkerült ugyan a faluból, de időnként visszajárt a tanítványaihoz, a szőlőkhöz. Egy ilyen váratlan találkozás­kor az édesapám tőle kért vé­leményt. És így 1941. március 16-án megkaptam az első kap­tár méhet. Most hatvan csalá­dot gondozok, tartok. — Télvíz idején van idő a nosztalgiázásra. Mi tennivalója van ilyenkor a méhésznek? — Kint nem sok! Arra kell ügyelni, vigyázni, hogy semmi ne zavarja a méhek nyugalmát. Közelben ne le­gyen hangos kopácsolás, erős zaj. Természetesen a harká­lyok nagyon nagy kópék ez ügyben. Éőleg a zöld harkály mestere a kaptárok rombolá­sának, de mostanában nagyon keveset látok belőlük. A cin­kék is tudnak kárt okozni, meg az egerek is. A madarak­kal úgy szoktam „elbánni", hogy teszek ki nekik enniva­lót, azzal koptassák a csőrü­ket. Az egerek ellen meg szű­kítőket helyezek el a bejárat nyílásába. Ilyenkor nem sza­bad felnyitni a kaptárakat. A családok már ősszel felké­szülnek, begyűjtik a szüksé­ges mézet. En azt a módszert követem, hogy nem veszem el tőlük. így cukorral nem kell visszaetetnem. Családonként 10-15 kiló méz van a kaptár­ban. A családot ilyenkor úgy kell elképzelni, mint egy gömböt, amelyiknek van kérge és magja. Á hőmérséklet belül 34-36 fok. Amikor a bel­sők felmelegedtek, akkor he­lyet cserélnek a kijjebb lévők­kel. — Ha már a mézre terelődött a szó: az utóbbi időben gond volt a felvásárlással. Most változott-e a helyzet? — Enyhén fogalmazok ak­kor, ha azt mondom, hogy a méznek nincs ára. Amikor ér­téke volt, akkor egy kiló méz két és fél kiló cukor árával volt egyenlő. Vagy egy másik nem mai átszámítás szerint egy kiló méz 30-35 kiló csövesku­korica árába került. Ma ez úgy módosul, hogy a vegyes mé­zet 66 forintért vették meg, az akácért 82-őt fizettek. Az „Aranynektár" céggel állok kapcsolatban, hozzák a hor­dókat, viszik a mézet, s idővel fizetnek is. Úgy kettő, négy hónap elmúltával. Mindent átvesznek, eddig mennyiségi korlátozást nem jeleztek. — Az utcabeliek, a falubeliek vettek-e, veszik-e a mézet? — Sokkal több vásárló volt most, mint az előző években. — A kaptárok körül valami unaloműző munka télen is akad? — A jó méhész ilyenkor reparál, mert ilyenkor ér rá. Ki kell javítani a forgalomból ki­vont kaptárakat, a pudváso- dásnak indult oldalakat, javí­tani a kereteket, vagy új léce­ket készíteni, sőt a lépek tisztí­tása is most esedékes, hogy ha megindult a tavaszi nagy­üzem, akkor minden szüksé­ges és fontos kellék együtt le­gyen ... Konrád László Az 1993. évi mérleg Egy szedresi gyermek oktatása kilencvenezer forintba került Régen falugyűlés, most közmeghallgatás, de a vál­tozó név azt takarja, hogy a falut irányító testület szük­ségesnek érzi, hogy legalább évente - a nagyobb nyilvá­nosság előtt - számot adjon munkájáról. Szedresben is lezajlott a fórum, amolyan összegzési céllal. Koleszár Mihály polgár- mester a tájékoztatójában elmondta: a testület az 1993-as év folyamán 15 alka­lommal ült össze. Határoza­tainak száma 55, s rendelete­ket is alkotott, módosított, hatályon kívül helyezett. Az év vége előtt egy hónappal még az éves költségvetést is kellett módosítani, mert 13 millióval növekedett a bevé­tel. A rendelkezésre álló pénzből a legtöbbet az iskola kapta, hiszen egy gyermek nevelése-oktatása 90 ezer fo­rintba került. Az elmúlt év­ben véglegesen befejeződött a tornacsarnok építése, s ez­zel a majd kilenc évig tartó munka. Á polgármesteri hi­vatal és az egészségügy 29,4 milliót „költött": megvásá­rolták és beépítették a házi­orvosi telefonközpontot, s a fogorvosi rendelő számító­gépet kapott. Alsóapátiban sárrázó épült, és elkészült a falu gázprogramjának ta­nulmányterve. A község 6-os út felőli oldalán benzinkút létesül. A vállalkozó több mint 900 ezer forintot adott a területért. A vízellátás már biztosított, s a Dédásszal kö­zösen egy transzformátort építenek, ami nemcsak a kúthoz szükséges energiát biztosítja, hanem segíti a falu áramellátását is. Bővült a ká­beltévé-hálózat: Szedresben már 258 lakásban fogható az adás. A művelődési ház vi­zesblokkja nem készült el, sem a „Glóbusz" melletti víz­tározó. Elkészült viszont az új üzletház, mely nemcsak hasznos, hanem látványnak is szép. Benne hét cég nyert elhelyezést. A régi orvosi rendelőben pedig kialakítot­ták a védőnői tanácsadót, megvásároltak egy fogászati röntgent (mely még nem működik), s vizet kapott a sportöltöző. Újabb igények vannak a telefonra, s való­színű, hogy 1995. tavaszára tudják kielégíteni ezeket. Az elért eredményeknek örül az ember, de a falut is jócskán „utolérte" a munka- nélküliség, az elszegényedés. Az aktív keresők mintegy 16 százaléka - több mint 200 fő! - vesztette el állását. Het­venötén már segélyt sem kapnak, s nekik a falu a jö­vedelempótló támogatás felét fizeti - a törvény sze­rint. A szociális támogatás 6,2 milliója próbált enyhíteni a rászorultak helyzetén. Kü­lönféle juttatásokban 53 fel­nőtt és gyermek részesült: napközis térítés átvállalása, tüzelő- és élelmiszer-vásár­lás, stb. A segítség megmu­tatkozott abban is, hogy az állásnélküliek, a támogatot­tak alkalmi munkát vállal­hattak. 683 napot dolgozott a több mint negyven jelent­kező. Örvendetes tény, hogy a magánvállalkozók száma nőtt, a faluban pillanatnyilag 88-an vannak. Az új esztendőben szerve­zeti változások várhatók. Megszűnik például a víz- és csatornamű vállalat, helyette egy kft. ténykedik, tolnai székhellyel. Visszakerül a medinai védőnői körzet. A háziorvosi teendőket vállal­kozásban fogja ellátni a falu orvosa. Az előzetes tervek azt jel­zik, hogy a most következő időszak nem lesz épp a Ká­naán Szedresen. Önhibáján kívül hátrányos helyzetű lesz az önkormányzat, s állami támogatásért kell folyamod­nia. Sajnos nem a véletlenek játszanak közre, hogy rán­tani kell a nadrágszíjon. Így már az év indulásakor is olyan népszerűtlen lépést kellett tenni, mint az iskolá- sok-óvodások ingyenes tíz­óraijának megvonása, s az étkezési hozzájárulás támo­gatásának lényeges csökken­tése. Konrád L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom