Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)

1993-12-02 / 281. szám

1993. december 2., csütörtök DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 5 Aki szemléli az új világot „Aki pénteken született, annak sorsa különlegesen ala­kul" - állítja Ringbauer József, aki immár hetvennégy év ta­pasztalatával, mindent megfi­gyelőként jár köztünk és vallja magát földvárinak. Az idősebb korosztály még tanár úrként ismerte, amíg az új generáció barátságos, min­dent tudó bácsiként ismeri, aki, ha kell, tudja a buszok in­dulási idejét, hitelesen mesél a történelmünkről, a rendszer- változásokról ... Álmából felkeltve is ponto­san elmondaná - ha kérdez­nék ... most kérdeztük.- Jóska bácsi, meséljen a gyermekkoráról.- A Ringbauer család első fiaként láttam meg a napvilá­got. Beismerem, hogy nagyon elkényeztettek. Még azt is eg- engedték, hogy a Bölcske úti óvodába járjak, pedig a belvá­rosi óvoda közelebb lett volna ... (Tetszett az óvó­néni, Réh Mária.) A cisztercita gimnáziumba a székesfehérvári unokabá­tyám ajánlott be. Kalocsán ta­nultam 1933-tól 1938-ig. A polgári iskolai tanítóképzőt Szegeden végeztem, de alig hogy állást kaptam, már vittek is katonai szolgálatra.- Gondol-e ezekre az évekre?- Hogyne, most negyvenki­lencedik éve annak, hogy fog­ságba estem a Pusztajenői vasútállomáson. 1944 kará­csonyáig értünk Moszkvába, ahonnan a falenki hadikór­házba vittek bennünket. Hu­szonhat éves voltam akkor, amikor egy erdei táborba ke­rültünk, hétszáz kilométerre Moszkvától. Itt málnát, jago- dát szedtünk 1946-ig. Aztán (pénteki születés!) sikerült egy ott szervezett lázadásból la­maradnom. A tiszti táborból indító táborban, Volskban vártuk, hogy hazajöhessünk, de a politikai helyzet másként alakult, így ismét visszakerül­tem - egyre fogyó társaimmal az erdei táborba. Ekkor már én is csak 54 kiló' voltam. Egészségem megőrzése érde­kében úgy edzettem magam, hogy a tisztálkodásnál a hóiét váltottam a melegvízzel. Innét csak egy év múltán jöhettünk Moszkván át haza Márama- rosszigetre. Debrecen akkor már úgy telítve volt, hogy nem tudott több hadifoglyot fogadni. Sok-sok viszontagság árán 1948 július 6-án értem haza Földvárra, túlélve a há­borút.- Meséljen a tanári pályájá­ról!- Először 1942-ben Siófo­kon tanítottam két hétig. Itt­hon 1948 október 6-án áthe­lyezéssel kezdtem tanítani az akkori II. sz. iskolában, oroszt és németet is tanítottam. Elő­ször egy tiszta leányosztályt, majd a következő évben egy 54-es létszámú fiúosztályt kaptam. 1950-ben helyeztek át az I. sz. iskolába, akkor még híres tornavizsgák voltak a Duna-parton, 1952-ben egy megcsúszott pad sarka meg­ütötte a lábam és csontdaga­nat lett belőle. Sajnos, az or­vostudomány akkor még nem tudta megmenteni a lábam és amputálni kellett. A két iskola összevonásáig mint takarék- bélyeg-felelős, vöröskeresztes elnök, tanár, ifjúsági- és tanári könyvtáros dolgoztam.- Igen, emlékszem még, Jóska bácsi azt is tudta, hogy a keresett könyvet hányadik napja ki ol­vasta. Már akkor úgy ismertük, hogy könyvgyújtó és könyvsze­rető. Mikor kezdődött ez a vonza­lom?- Már diákkoromban el­kezdtem, minden zsebpén­zemen könyvet vásároltam. A legrégibb könyveim: Szabad­ságharc története, A mohácsi emlékkönyv, Fráter György élete, Krisztus története, Gö­rög kultúra, Középkor alko­nya, stb. A fogságból hazajö- vet is folytattam a gyűjtést. Ünnepnapokon ezzel leptem meg magam. Sokszor megyek a mai napig is a budapesti an­tikváriumokba. Megvan a Ré­vai Lexikon 21 kötete, a Brém 1929-es kiadásban, a Föld élete, Öt világrész földrajza, a csillagoktól a tengerfenékig 4 kötete, A nagy képes világtör­ténelem, Magyarország had­története ... a végtelenségig sorolhatnám.- Érdekli most a közélet?- Tévét nem nézek, de mindennap rádiózom. A poli­tikában nem akartam részt- venni és valahogyan mégis rám esett a választás: a Ke­reszténydemokrata Néppárt helyi szervezetének alakuló gyűlésén elnökhelyettes let­tem. Tagja vagyok a Kultúrális Egyesületnek és figyelemmel hallgatom a közgyűlés be­számolóit. Inkább csak szem­lélője vagyok az új világ kiala­kulásának. dr. Velis Béláné Jóska bácsi szenvedélye az olvasás Átkukkantó Tartozik a vasmű Reggel nyolckor Népújság Változik a lapterjesztés Kétszázharminc millió fo­rint a várossal szemben az iparűzési adóhátraléka a Du- nafermek. A város mintegy 80 millió forintot elengedne a tar­tozásból, így a büdzsé egyen­lege nullán lenne. Betörtek az MSZP-hez Mint arról több ízben beszámoltunk már, 1994 januárjától új hálózat terjeszti lapunkat, a Tolnai Népújságot. A paksi körzet - idetarto­zik Dunaföldvár is - terítéséért felelős Hanoi József ígéretet tett: január elsejétől előfizetőink reggel nyolc óráig kézhez kapják az újságot. A dunaföldvári kézbesítő, a huszonkét éves kéz­besítői tapasztalattal rendelkező Göndör Imre lesz, december második felében nála lehet elő­fizetni a lapot januárra. Annak érdekében, hogy az újság akadály nélkül eljusson olvasóinldioz, a terjesztők arra kérik a társasházban lakó előfizetőinket: a pos­taládákat vagy a lépcsőházon kívül helyezzék el, vagy adjanak kulcsot a kézbesítőnek a lép­csőházhoz. tf Múlt héten az MSZP duna­újvárosi Fészek Klubja volt a betörők célpontja, akik a he­lyiségből százhatvanezer fo­rint értékben telefaxot, fény­másolót és készpénzt vittek el. Kiállítás December 17-ig láthatók az újvárosi Arany János Általá­nos Iskola rajzszakosainak munkái az iskola aulájában. Földárverés December 6-án, és 7-én ke­rül sor Dunaföldváron a földlicit harmadik forduló­jára a művelődési ház nagy­termében. Az árverésen a szövetkeze­tek által felajánlott földekből megmaradt összes, és az ed­dig kimaradt területekre lehet Hcitálni. Kisebb lesz a vonat füstje... Tehermentesítik a síneket Több járat megszűnik Kósza hírek terjengenek országszerte a nehéz hely­zetben lévő Magyar Állam­vasutak szisztematizálási programjáról. Több járat megszűnik, köztük a - hí­rek szerint - Paks és Duna­újváros között közlekedők is. Mely járatokat érinti konkrétan az ésszerűsítés? - kérdeztük Sörös Józsefet, a MÁV dunaföldvári állo­másfőnökét, aki elmondta: van egy tervezet, amely szerint február 1-től a Paks­ról 20 óra 10 perckor induló Dunaújvárosba tartó sze­mélyvonat csak Dunaföld- vártól közlekedik, és meg­szűnik a Földvárról Újvá­rosba 23 óra 34 perckor in­duló személyvonat. Szintén csak Dunaföldvárig jön majd a Pusztaszabolcsról 19 óra 35 perckor induló Paksig közlekedő járat. Az állomásfőnök hozzátette: az éjszakai újvárosi vonat­nak alig van utasforgalma. A földváriak által egyéb­ként a jobban igénybe vett autóbuszközlekdés vala­mivel gyorsabb, a gőzös 29 perces menetidejével szemben a busz 27 perc alatt szállítja Paksra az uta­sokat, igaz 18 forinttal drá­gábban. Épül a kőtár Hóban, fagyban dolgoznak a polgármesteri hivatal által megbízott kivitelező alkalma­zottai a kőtár vázszerkezetén, amellyel még ez évben igye­keznek elkészülni. Az impo­záns építmény átadására vár­hatóan kora tavasszal kerülhet sor. A kérdés legfeljebb az, hogy milyen leletek lesznek kiál­lítva, a Dunából kiemelt római erőd maradványai ugyanis már Bölcskén vannak. Testületi ülés Ugrottak a milliók Módosította Dunaföldvár képviselőtestülete múlt heti ülésén a város költségvetését. A bevételek a legutóbbi mó­dosított előirányzathoz képest öt millió forinttal nőttek, döntő részt az értékpapírok, betétek visszaváltásából ere­dően. A működési, fenntartási cé­lokra fordítandó tizenegy mil- Hó forintos kiadási többlet fe­dezetéül részben ez az összeg, részben a fejlesztésre szánt ke­ret hat millió forintos csökken­tése szolgál. A rendelet szól a tizenkét milliós, folyamatosan felhasznált általános tartalék sorsáról is. A legnagyobb ösz- szeget - négy milhót - az álta­lános iskola kapta működési pótkeret címén, hasonlóan je­lentős tétel az, amelyet a tár­sadalmi munkában végzett útépítésekhez, felújításokhoz hozzájárulva anyagvásárlásra fordított a város. Az általános tartalék terhére finanszírozta a hivatal többek közt a hétvégi orvosi ügyeleti díjak emelését, a szüreti nap megrendezéséet, a közintézt- mények vezetőinek pótlékát, valmaint a mezőőri feladatok ellátását is. Döntés született a házior­vosi szolgálat finanszírozásá­ról is, amelynek értelmében minden egyes rendelő forrás­hiányát az ott dolgozó házior­vos „kártyapénzéből" fedezi. Négy telket vásárolt meg a Dankó Pista utcában a duna­földvári katolikus egyházkö­zség a várostól. Az összesen több, mint négyezer négyzet- méternyi területen az egyház- község közösségi házat kíván építtetni. Állást foglalt a testület ab­ban, hogy a téti szünet idéjén hány gyermek jelentkezése esetén tartson nyitva az ügye­letes Jókai utcai óvoda. A képviselők álláspontja szerint legalább harmincnégy gyer­meknek kell lennie a nyitva- tartáshoz, ez a létszám a beírt gyermekek tíz százaléka. Lejárt a polgármesteri hiva­tal jegyzői státuszára kiírt pá­lyázatának határideje. A testü­let a jelenlegi jegyző megbíza­tásának meghosszabbítása mellett voksolt, az új pályázat kiírásáig. - tf ­A vállalkozó nem akar befolyást Lehetnék sikeresebb is - mondja Süveges József A Süveges név Tolna megyé­ben összefonódott az Opellel, a fényárban úszó Süveges autósza­lon a kapcsolódó szolgáltatások­kal Dunaföldvár prosperáló nagyvállalkozása. A kíváncsis­kodó úgy gondolná: a nagyfőnök lila menedzseröltönyben, nap­szemüvegben intézkedik rádióte­lefonján - Süveges úr azonban sem ehhez a reklámemberhez nem hasonlít, de nem is dollárhasú milliomos.- Gondolom nem az íróasz­talnál kezdte a szakmát. Hogyan lett Önből Opel-márkakereskedó?- Valamikor húsz évvel ez­előtt autószerelő voltam. Fia­talon segéd-éveimet Pesten az a Révész utcai Opel-szervíz- ben töltöttem, aztán jött a du­naújvárosi hívószó, hogy fia­talok építsük fel a vasművet, ezt követően jöttem Duna- földvárra, és nyitottam mű­helyt. Ákkor azt mondták, hogy aki műhelyet nyit, az a kapita- Hzmus szálláscsinálója. A vége az lett, hogy volt egy pá­lyázati felhívás, elnyertem a pályázatot, és én lettem az ak­kor még Shell-szervíz főnöke. Ma ez nem egy nagy dicsőség, mert az utódaim tönkretették a műhelyt, már be is zárt. Ab­ban az időben az ország leg­eredményesebb szervize volt, majd a Shellnél kialakult egy maffia, benzincsalafintasá­gokkal foglalkozott, ott hagy­tam őket. Aztán pár évig egyedül szereltem, mostam az autókat. Az volt az igazi él­mény, mert akkor az ügyfél, ha nem ment az autója, és megcsináltam, személyesen odajött, kezet fogott velem, és azt mondta: köszönöm. Ez már nem igaz élmény, nem vagyok az ügyféllel közvetlen kapcsolatban.- Mi az üzleti filozófiája?- A későbbiekben szakosí­tani kellett a szolgáltatást, de az ügyfélnek az volt a kíván­sága, hogy akkor is idehozza a kocsiját, ha defektet kap, ha a motorral van baj, ha össze van törve a sárvédője, tehát egy ilyen „kör-körös" javítást le­hessen végeztetni.- Ön sikeres nagy vállakozó. Van befolyása Dunaföldváron?- Azt hiszem nincs, és nem is akarom, hogy legyen. Részt venni a politikában nincs időm, terjeszkedni kell, az Opel ezt elvárja tőlem. Ko­molytalanságnak tartom azt, ha valaki fel akar kapaszkodni valahova, hogy látsszon. Ha valaki betölt egy funkciót, egy székre ráül, azt a környezetet ő világítja meg a tudásával, eredményeivel, tekintélyével, és nem szabad fordítva lennie, hogy az a szék adjon neki ha­talmat, tekintélyt, tudást.- A „vállalkozók" kifejezés alatt ma Magyarországon sok mindenkit értenek. Becsülik önt az emberek?- Én úgy szoktam a saját embereimnek is mondani: a vállalkozó olyan, mintha or­vos lenne, hiába mondja azt, hogy ennyi meg ennyi diplo­mám van, ha ezt nem tudja aprópénzre váltani, nem tudja a klientúrán átfuttatni.- Sikeres embernek gondolja magát?- Lehetnék sikeresebb is. Elmondok egy történetet ar­ról, hogy miért nem vagyok én sikerember. Valamikor a földvári vizisportkömek kel­lett egy hajó, el is intéztük a Maharttal. Akkor még tabu volt a név, de az akkori ta­nácselnök előrelátó volt, azt mondta, név szerint felelnie kell valakinek a hajóért. Végül én lettem a „hunyó". Megjött a hajó, és a gépek, Deutsch dí­zelmotorok voltak. Úgy volt, hogy egy múzeumnak elad­juk, de az csak eszmei értéket fizetett volna érte, kétezer fo­rintot, és majdnem kétszáze­zerbe került volna az elszállí­tásuk. Leadtam a MÉH-nek, örültem, mert adott érte száz- húszezer forintot. Másnap egy német hajózási vállalat egy képviselője jött le azzal: hallot­ták, hogy kivesszük ezeket a motorokat, és egyenként ad­nának érte - látatlanban - ti­zenhét millió forintot. Most mondja meg: miért vagyok én sikeres ember?- A családjában vannak köve­tői?- Van két fiam, az egyik a földvári, a másik a szekszárdi részleg vezetője. A sógorom­nak is van két fia, szintén ná­lunk dolgoznak, ők mind Németországban hosszú tan­folyamokon, átképzéseken ta­nulták a szakmát, a napra­készség most is feladatuk.- Dinasztia lesz a Süveges?- Van négy unokám, remé­lem egyszer ők is itt folytatják majd. Tóth i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom