Tolnai Népújság, 1993. december (4. évfolyam, 280-306. szám)
1993-12-02 / 281. szám
4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. december 2., csütörtök i Havas a Paks Az elmúlt évek zömében nélkülöznünk kellett a szállongó, fehér hópelyheket, a téli örömöket. Most aztán kaptunk belőle! Már novemberben. Érdekes, ennek különösebben senki sem örül, kivéve persze a gyerekeket. Nos, ha van hó, „havas" képek is születhetnek, mint az látható. Tény, hogy fenségesen szép a fehér háztető-rengeteg. Az is tény, hogy a ldpufogó-szí- nezte közúti hóbucka már kevésbé esztétikus látvány. Ám ez is a korai tél „ajándéka", ugyanúgy, mint a jeges, vagy éppen latyakos járdák, a hóbuckákat „átszelő" kitaposott jégösvények. A jelek szerint a helyzet egy jó ideig nem változik, az égbolt többnyire szürke, s mindig szállong egy kis hó-utánpótlás, no épp csak annyi, hogy ne lehessen megtisztítani rendesen az - uta- kat-járdákat. Elszoktunk már ettől. Nehezen vesszük tudomásul, hogy lassítja a megszokott tempót az időjárás, hogy késik a busz, a vonat, hogy nem tudunk a szokásos tempóban hazafelé „ügetni". Szokni kell ezt is. Mint annyi mást mostanában. Fotó: degré Pakson nyit az MSZP A társadalmi párbeszéd jegyében kinyitja irodáját a Magyar Szocialista Párt paksi szervezte az érdeklődők előtt, a Dózsa György utca 23 szám alatt. December elsejétől hetenként három napon várják a választópolgárokat, akiknek meghallgatják véleményét, javaslatait, és biztosítják a tájékozódás lehetőségét, segítve a döntést abban, hogy kire szavazzanak 1994-ben. Az irodában az alábbi időpontokban el lehet olvasni a napüapokat, a párt különféle kiadványait, a választási program szakmai részanyagait, és válaszolna)«; az érdeklődők kérdéseire. Kedden délelőtt 9-12-ig, szerdán délután 15 órától 17.30-ig, csütörtökön pedig 16-19 óráig várnak minden érdeklődőt, akik tájékozódni szeretnének, mielőtt döntenek arról, hogy kit, vagy melyik párt jelöltjét támogatják a jövő év tavaszán esedékes országgyűlési választás alkalmával. Modellkísérlet paksi középiskolákban Egy évvel ezelőtt a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet által kiírt pályázatot nyertük el két kolléganőmmel, Miholics Já- nosné iskolai védőnővel és dr. Vörös Endréné egészségnevelővel. Témája a „Szexuális nevelés és az AIDS megelőzés" volt, amely napjainkban az érdeklődés középpontjában áll mind a fiatalok, mint az idősebb korosztály körében. Programunk célja 17 éves középiskolások ismereteinek összehasonlítása és bővítése volt. A 661. szániú szakmunkásképzőben, az energetikai szakközépiskolában és a Vak Bottyán gimnáziumban végeztünk felmérést, melynek kapcsán terveinknek megfelelően kérdőívet írattunk, majd ezt előadások, filmvetítések követték, s végül az elsajátított tudásanyag mennyiségét és minőségét felmérve AIDS-totót írattunk. Az eredmény néhány válasz tekintetében elgondolkodtató volt.. A diákok bevallása szerint a legtöbb ismeretet a témával kapcsolatban könyvből és barátoktól szerzik. Ezt követi a tévé, a videó, majd a szülők és a sajtó következik. Az ismeretanyagot a megkérdezettek 31 százaléka az iskolájától kapja. Az AIDS megelőzésének nagy propagandája van, a fiatalok 27 százaléka mégsem tudja, hogy anyáról magzatra, vér és testnedvek útján, szexuális úton terjedő betegségről van szó. Egyáltalán nem terjed közös evőeszközhasználattal, uszodában, kézfogással, szúnyogcsípéssel és csókolózással sem, hacsak nincs hámsérülés az érintett területen. Az AIDS-vírus rendkívül érzékeny, a szervezeten kívül gyorsan elpusztul. Örömünkre szolgált, hogy a megkérdezett középiskolások 82 százalékánál beszélgetés közben szóba került ez a téma. A kérdőív eredményeit tekintve azt is aránylag kevesen tudják, hogy a HTV-fertőzött és az AIDS-beteg között különbség van, hiszen aki még csak fertőzött, ugyanolyan egészségesnek tűnhet, mint nem fertőzött társa. Az AIDS-beteg azonban testi- leg-szellemileg rossz állapotban van. Minden fiatal tisztában van azzal - a felmérés eredménye szerint -, hogy közös injekciós tűvel való kábítószer adagolásnál is fennáll a fertőzés veszélye. Néhány középiskolás sajnos nem tudja, hogy az AIDS-fertőzés halálos kór, hiszen eddig még senkit sem sikerült a betegek közül meggyógyítani. A felmérésből az is kiderült, hogy a lányok nagy része a teherbeesés ellen gumióvszerrel, s körülbelül ugyanannyian tablettával védekezne. Ez igen jó eredmény. Más védekező módszereket alig ismernek. Azt majdnem mindannyian tudták, hogy a HIV-fertőzés ellen egyedül a gumióvszer nyújt védelmet. Az előadást, filmvetítést követően sok kérdés tisztázódott a fiatalok számára, azonban a totó eredményei azt mutatják, van még teendő, ha meg akarjuk előzni a betegség terjedését. Fontos ezzel kapcsolatban előadások, beszélgetések tartása az iskolában, klubokban. Ebben kell nagy szerepet vállalni az egészség- ügyi dolgozóknak, védőnőknek, egészségnevelőknek, az iskola pedagógusainak és a szülőknek egyaránt. Molnámé Haholt Zsuzsa védőnő Merre tovább Sárszentlőrincen? Sárszentlőrinc, az 1300-as lélekszámú település, mely a nevezetes Petőfi-emlékhellyel dicsekedhet, mára gondokkal küzd. A nagy költő nevét viselő mezőgazdasági termelőszövetkezet az elsők között roppant össze, most a felszámolásra vár. Ennek következtében a munkanélküliség a településen közel 30 százalékos. Megromlott a viszony a volt polgármester és a képviselő- testület között, Szüsz János lemondása után a községben tartott választások eredményeképpen Hevesi Károly, munkanélküli agrárszakember lett Sárszentlőrinc polgármestere. A pálfai születésű Hevesi Károly az elmúlt rendszerben tipikusnak mondható életpályát futott be. A pálfai „Egyetértés" tsz ösztöndíjasaként végezte el a palánki mezőgazdasági szakközépiskolát. Végzése idejére esett a mezőgazdaság azon időszaka, mikor a növényvédőszerek használatára egyre nagyobb hangsúlyt fektettek - rendelet szabályozta, hogy minden mező- gazdasági nagyüzemben dolgoznia kell egy olyan felsőfokú végzettségű szakembernek, aki ezzel a munkaterülettel foglalkozik. így került Keszthelyre, az agrártudományi egyetemre, ahol növény- védelmi üzemmérnöki tanulmányokat folytatott. Végzés után a pálfai téeszben növényvédelmi ágazatvezetőként dolgozott. — A sárszentlőrinci téesz- hez akkor kerültem, amikor Lázár István lett itt az elnök. Eléggé lerobbant üzemecskét vettünk át, mintegy 3 millió forintos veszteséggel. A megelőző években nem történt itt fejlesztés, nem használták ki azt az időszakot, amely igencsak alkalmas volt a termelő- szövetkezetek „csúcsra járatására". így aztán minden pénzünket vissza kellett forgatni a teremlésbe, gépek, kombájnok vásárlására, gépműhely építésére. Csakhogy akkoriban egyre-másra jelentkeztek már az állami elvonások, jelezve, hogy hamarosan gondok lesznek. Nálunk a legnagyobb csapást az 1990-es aszály jelentette, ráadásul akkoriban vágtunk bele egy abban az időben komolynak számító cég tanácsára malacok felvásárlásába. A végeredmény: több mint 20 millió forintos veszteség. Bekövetkezett a csőd 1992. januárjában, feloszlott a téesz, megkezdődött a felszámolás, ami még mindig nem történt meg, mivel idén januárban, a közgyűlésen nem jött össze a kétharmados többség. Azóta minden mozdulatlan. — Ennyire kilátástalan a helyzet? — Ami itt volt az utóbbi két évben, az minden volt, csak termelés nem! Hétágra sütött a nap, de mi nem tudtunk dolgozni, mert nem volt gázolaj, mire szereztünk, elromlott az idő, és így tovább. Egyetértek azzal, hogy legyen tulajdonosa a földnek, mert ami eddig volt, az nem megfelelő. Azt nem tartom megfelelőnek, ahogy ez halad, ez a forma, ez a tempó. Nem tudok ‘egyetérteni azzal, hogy elveszik a földet azoktól, akik abból éltek, s olyanoknak adják, akiknek nincs közük hozzá. Nem a szövetkezeti forma visszaállítására gondolok, hanem arra, hogy csak az kapjon földet, aki műveli. — Hogy áll a helyzet Sárszentlőrincen? — Többen bérelnek földet a határban, szövetkezetek, vállalkozások. Azzal, hogy innen kikerült a föld, Lőrinc igen rossz helyzetbe került. Sokan azért kértek a kárpótlási jegyért földet, mert egy állandó dolog, ingatlan, biztos vagyon. De mi történik? Bérbe adják a földet, a nyereség, a munkabér nem nem marad itt, hanem elmegy. Ráadásul Lőrinc igencsak elöregedett település. — Milyen jövőképet tud festeni mindezek ismeretében? — Itt egy intenzív, öntözéses mezőgazdasági kultúrával kellene megpróbálkozni. Hogy kinek a földjén? Azt most még nem tudom. Talán bérelt földön. Hátra van még egy kárpótlás, de már most hiú ábrándnak tűnik, hogy marad a faluban földtulajdon. Az önkormányzati tulajdonban lévő földeket átcseréltük rétre és legelőre, mert erre volt igény. Lehet, hogy majd ezeket törjük fel? eördögh „A jó kereskedő kétszer arat: hajói vesz és hajói elad!” A Pámer házaspár A majdnem 72 éves paksi Pámer Zoltán 52 éve űzi a rő- fös mesterséget. Ennyi év még a házasságból is megárt, nemhogy a munkából, de Zoltán bácsi mindkét „területhez" hű maradt. — Zoltán bácsi, beszéljen nekünk az életéről! — Egy híján 50 évvel ezelőtt, 1944-ben soroztak be Csíkszeredán az I. Székely Hegyi Tüzér osztályba. Éppen decemberben. Az utunk Sopronba vezetett, a Székely Hegyi Tüzér osztályból I. Tüzérosztály lett, s elindultunk Németország felé, s december 23-án vagoníroztunk ki Verden bei Allet-ban. A várostól úgy 20 kilométernyire ástuk ki a futóárkot, az angol fiúk a másik oldalról a fejünk fölé pufogtattak, mi sem tettünk másképp, így estünk fogságba áprilisban. Élőször olyan fogolytáborba kerültem, melyet a németek szántak a szövetségeseknek, 30 ezer emberre méretezték, jó'dupla annyian voltunk benne. Utána Belgiumban kerültem fogolytáborba, ahonnan 1946. májusában szabadultam. Az angolok egészen Kaposvárig kísértek minket. — Mihez kezdett a háború után? — A háború előtt Baján tanultam ki a rőfös mesterséget, bár a mi családunk paksi kádármesterek sorát adta. Amikor a tanulóidő lejárt, segéd lett belőlem, s aki nem tudott saját üzletet nyitni, az is maradt egész életében. Nos, visz- szatérve 1946-ra, itthon a millpengős világ fogadott, apám megvette Pakson a Goldstein-házat, s abban nyitottam meg az első saját üzletemet 1948. február 2-án. Méter- és divatáru üzlet volt, de a hangsúly a méterárun voít, rőfös lettem hát. — Mit lehetett akkoriban kapni önnél? — Mindent. A szintetikus szál még nem volt ismert akkor, így minden anyag gyapjú vagy pamut volt, illetve ezek keveréke. — Mi volt akkor a „menő" szín? — Volt ott minden szín, csak sárga volt kevés, a paksi sváb lányok nem szerették, mert szőkék voltak. — Lassan elérkezünk az ötvenes évekhez. — Igen, az ötvenes évek! Fiatal magánkereskedők, arccal az ipar felé! Az államosításkor kaptam egy papírt, hogy ürítsem ki az üzletet 8 napon belül, mert a Népboltnak szüksége van rá, hálózat- fejlesztés céljából. Fellebbezésnek helye nincs. Igaz, kiutaltak egy másik bolthelyiséget a Keskeny utca sarkán. De voltam én abban az időben vasbetonszerelő is a hídépítőknél. Éjázakai műszakban bontottuk a kömlődi hidat. A vasbetonszerelői pályám végeztével 1952. végén visszakerültem a szakmába, attól kezdve a Népboltnál dolgoztam, 1957. tavaszán lettem boltvezető, nyugdíjba vonulásomig, amit 1983-ban volt. Éppen 10 éve. — Magánélet? — A paksi Kleidál Juliannát 1951. márciusában vettem feleségül. Elsőként fiunk született, őt követte két lány. Mára unokák vesznek körül. — A nyugdíjnál tartottunk. Szóval 1983-tól a pihenés évei következtek? — Szó sincs róla. Három évig szerződéses formában vittük az üzletet a feleségemmel, aki mindig mellettem dolgozott. Aztán újra kiskereskedők lettünk. — Ilyen hosszú kereskedelmi pályafutás alatt tanúja lehetett a könnyűipar felemelkedésének, és ami utána jött. — Hát igen, a 60-as években már jöttek az új anyagok, a terliszterek, a jersey, importáltunk anyagokat a környező országokból, Lengyelországból, Csehszlovákiából, még albán és bolgár termékeink is voltak. Elvétve kaptunk a finom egyiptomi és indiai pamutárukból. Most elöntötte a boltokat a nyugati áru, de higgye el, a minőségük sok esetben meg sem közelíti a magyar szövetekét. Tudott ám produkálni a Richards, a Hazai Fésűsfonó, a Magyar Posztó. Hol vannak már ezek a cégek?-— Zoltán bácsi, ennyi év tapasztalatai szerint mi a jó kereskedő titka? — Szeretni kell az üzletet, örömmel kell bejönni minden nap. Szeretni, ismerni kell az árut, amivel dolgozunk. Én minden véget, amit itt lát, kü- lön-külön megsimítok. Érzem az anyag tapintását. Nem szabad restnek lenni, foglalkozni kell a vevővel, bemutatni, kínálni a készletet, mert ha az első anyag nem tetszik, a második, harmadik majd csak megfelelő lesz. Persze ehhez választék is kell. Nem dicsekvésből mondom, de az én választékomat minden vevő dicséri. — Miért dolgozik valaki még 70 éven felül is? — Szeretem a szakmámat, szeretem az embereket. Eördögh Gabriella í Í i