Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)
1993-11-13 / 265. szám
12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. november 13., szombat Beszélgetés Másik Jánossal „Az underground rock'n'roll-ban találtam egy kreatív szabadságot" ZUG-tárlat Kemp Zsuzsa — A hetvenes években már a magyar jazz üdvöskéjének számítottál. Ennek ellenére, máig egyedülálló módon, belecsöppentél a hazai alternatív zenei világba, mint elismert jazz-zenész. Hogyan zajlott le ez a váltás? — Egy jazz-zenész semmiképp' nem „üdvöske", a hetvenes években sem volt az. Száz-százötven forintért játszottunk különböző budapesti klubokban és vidéki városokban. A tehetségünkből és a fiatalságunkból fakadt egyfajta energia, ami ledöntött néhány mesterségesen állított gátat: az Inter-Brass-nak arról a korszakáról beszélek, amikor nem próbáltunk szinte soha, csak játszottunk, tehát felléptünk rendszeresen. Olyan szakadékokon ugrottunk át, amelyeket megmérve és átgondolva, nem lehet áthidalni sem. Egy korabeli népművelődési intézeti felmérése szerint, ugyanaz a közönség látogatta a rock- és jazzkoncerte- ket (kedvenceik a Piramis és az Inter-Brass). Kérdésedre visszatérve, ezt a bizonyos pluszenergiát elég gyorsan észrevették az akkor már rég profinak számító jazz-muzsi- kusok, és ilyen módon közülük rendszeresen játszottak a zenekarban (Kőszegi, Tom- sits, Babos). Aztán néhányun- kat elhívták a saját formációjukba, én mindenkitől nagyon sokat tanultam. Hogy menynyit sikerült átadnom, nem tudom. — A kérdést tovább tekintve „belecsöppentél a hazai alternatív vüágba". Ez a „belecsöppenni" ez tetszik, mert látom magam előtt. A csöpp az készül, lassan megtelik, és puff, ott van! A szóhasználatban olyasmit jelent: hirtelen odakerül. Az én esetem a korábbi, ugyanis megtudtam, hogy a későbbi hetvenes évek végi, nyolcvanas évek rockfejei is odajártak az Inter-Brass klubjába, mint fiatalok. Nem tartom magam egy gurunak, de végül is az Inter-Brassnak valamiféle szellemi-zenei vezetője voltam, vagyis egy szélesre tárt ablak. Ilyen módon nyilván könnyebb volt velem felvenni a kapcsolatot, mint egy zártabb muzsikussal. — „Hogyan zajlott le a váltás"? Nem volt váltás. Hónapok, évek múlva vettem észre, hogy máshol vagyok. — Mi vonzott ehhez a közeghez? — Az általad alternatívnak nevezett társasághoz engem a szabadságszeretetem vonzott. Azt kerestem, ami a jazzből, illetve azokból, akik azt művelték, akkoriban hiányzott. Az underground rock'n'rollban találtam egy kreatív szabadságot. — jazz-zenész kollégáid hogyan élték meg ezt a rebellis lépésedet? — Nem tudom, mert ha néha találkozunk, általában örülünk egymásnak, s eddig még nem merültem mélyebb beszélgetésbe egyikükkel sem erről a kérdésről. — Milyennek értékeled most azokat az éveket? — Kapcsolatunk Menyhárt Jenővel nehéz volt eleinte - annak ellenére, hogy ő hívott játszani -, sőt, néha nagyon nehéz. Ennek ellenére évekig együtt dolgoztunk és nem is eredménytelenül. De nemcsak vele, akkoriban ez úgy együtt volt, az Európa Kiadó, a Trabant és a Balaton zenekar - kreatív korszak. Aztán hosszú ideig nem, vagy csak ritkán találkoztam Jenővel, ami számomra természetes. Az évek alatt így egy laza baráti kapcsolat alakult ki köztünk, ahogy a nyolcvanas évek elejének a néha meglehetősen feszített szigorúsága háttérbe szorult. Most megint csináltunk egy lemezt, ez az EK visszatérése, CD és kazetta, az „Itt kísértünk". Most sokkal jobban értjük egymást, valószínűleg készítünk valamit ketten is. — Azt mondják, annak idején a házasságod komoly változást hozott az életedbe, életformádba. — Hát hogyne. Akinek nem okoz komoly változást az életében, az ne házasodjon. — A mai honi jazz-hez milyen kapocs fűz? — Nem játszom „orthodox" jazz-zenét manapság, de tágabb értelemben, amit játszom, az jazz. Szoros kapcsolatot nem tartok a magyar jazz-világgal, de nagyon sok olyan muzsikus van, akivel, úgy hiszem, kölcsönösen kedveljük egymást és szívesen találkozunk alkalmanként. — Kívülről úgy tűnik, most a filmzenés zeneszerzői korszakodat éled. Ezenkívül mivel teltek az elmúlt éveid? Nemcsak munkára gondolok. — Az elmúlt években valóban sok filmzenét írtam. Ha meggondolom, a hetvenes évek végétől kezdve szinte rendszeresen résztvettem ilyen kollektív munkákban, mint amilyen egy film elkészítése. Azonkívül, hogy ezek a munkák természetesen a megélhetést is jelentik családom és a magam számára, intenzív szellemi és zenei kalandok is egyben. Hogy csak az utóbbi pár év munkáit tekintsem: ilyen volt a Monori M. András rendezte „Meteo", Can Togay „A nyaraló", Szabó Ildikó „Gyerekgyilkosságok", Erdőss Pál legutóbbi filmje, egyelőre csak munkacímét tudom „Nukleáris Tél", Pázmándy Katalin „Ame- rika-London-Párizs", vagy a Spiró Györggyel közösen írt zenés színház, az „Ahogy tesszük". — S, hogy még mivel teltek az elmúlt éveim? Rengeteg energiámat emészti fel, hogy a körülöttünk zajló világnak - az emberek által kreált világra gondolok - az agresszivitását, a mesterségesen gerjesztett hisztériáit, az ellehetetlenült kommunikációt, a lassan rriindent felfaló konzuméhsé- get, a borzalmakat, ezek hatását magamban belül „kivédjem" és mindezekkel szemben, vagy ezektől függetlenül valamilyen módon pozitív létezést valósítsak meg. E tekintetben zölden tündöklő oázist jelent a családom - feleségem és gyermekeim -, néhány jóbarát és munkatárs, az irodalom, a költészet, a zene, és minden napsütötte reggel. Az elkövetkezendőkben is ez utóbbi szférát igyekszem erősíteni. KRZ ✓ Egy kis diszkográfia. Lemezek (a teljesség igénye nélkül): Cseh Tamás-Másik jános: Levél nővéremnek, Deseö Csaba: Ultraviola, Supergroup, Dimenzió, Másik János: Trance Balance, Másik Já- nos-Szemzö Tibor: Meteo, Európa Kiadó: Popzene, Szavazz rám, Itt kísértünk. Zenekarok: Inter-Brass, Szabó Gábor együttese, Deseö Csaba quintett, Kőszegi Group, Torysits együttes, Pege Aladár zenekara, Supergroup, Dimenzió, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, Másik János-Magyar Péter duó, Himnusz, Gagarin pilóta zenekar, Trance Balance, Central Europe. Most ősszel rendezték meg Esztergomban az I. Országos Pasztell Biennálét, melyet a vártnál jóval nagyobb érdeklődés jellemzett. Összesen 182 művész jelentkezett 517 művel, ami azért nem csekélység. A szakzsűri végül 160 alkotást fogadott el kiáUításra, ezek az esztergomi Balassa Múzeumban, illetve a Keresztény Múzeumban tekinthetők meg december 31-ig. A kiállított művek között szerepel a szekszárdi Kemp Zsuzsa alkotása is, amely az Elutazom a városból címet viseli. Klubtumé Menj a RÁK-ba! A fenti felszólítást nem ajánlatos sértésként érteni Pécsen és környékén. Sőt! Garantáltan jó szórakozást nyújt a nemrég megnyílt RÁK Café névre keresztelt szórakozóhely a baranyai megyeszékhelyen. Szolid árak, igényes környezet, heti 3-4 koncert és tömeg. Viszont a „jó sok" ember kénytelen kis helyen is elférni és 300-nál többen nem is mehetnek be. A RÁK Café azon ritka helyek közé tartozik, ahol a mellékhelyiség is igényes. Egyetlen érdekessége, hogy nincs feltüntetve, melyik a női és melyik a férfi szakasz, így aki nem ismerős a környéken, az általában eltéveszti. Sebaj, így kezdődnek a nagy szerelmekA RÁK Café könnyen megközelíthető annak, aki tudja hol van. Aki nem tudja, az érdeklődjön; az autóbuszállomás és a vásárcsarnok környékén már jó nyomon jár. A pécsi RÁK Café minden nap nyitva tart hajnalig, aki arra jár, ne hagyja ki.-pogácsaAz ő dolga Jerabek Csaba — Miért éppen Mask? — Minden embernek vannak olyan belső dolgai, melyeket különböző társadalmi normák és egyebek miatt elrejt. Úgy is mondhatom, hogy gondolkodásbéli maszkot hordanak, és ezt el is várja tőlük ez a világ. Pedig az igazán érdekes az lenne, ami e mögött a maszk mögött lakozik, a lelkekben. Talán gz a zene megpróbál egy kicsit behatolni ezekbe a régiókba is. — Te már régebben is foglalkoztál a lélek kérdéseivel, az F.O. System zenekarban. Mennyiben különbözik ez a mostani próbálkozásod attól? — Zeneileg én nem csináltam akkora váltást, mint akikkel akkor együtt játszottam, és a szövegben is csak annyi a különbség, amennyire más tagok, más emberek vannak a Mask zenekarban. — A stílusnak, a darknak, szerinted ma Magyarországon mekkora lehet a közönsége? — Azt azért mindenképpen tudni kell, hogy ez egy rétegzene. Soha nem fog a csapból folyni, mindig is rétegzene marad, s ez így jó. így marad meg a hangulata annak, amiről szól. — Ha jól tudom éppen most fejeztétek be az első kazettátok felvételeit. m4sk — Ez az anyag december elejétől lesz a boltokban. Tíz számot vettünk fel, mindössze 100 munkaóra alatt. A kazetta szerzői kiadásban jelenik meg, ez azt is jelentette, hogy az anyagi lehetőségeink igencsak behatároltak voltak, így meg kellett találnunk a lehető legkevésbé költséges megoldásokat. — Elégedett vagy a felvételek minőségével? — Ámellett, hogy jónak tartom, azért van bennem egy egészséges elégedetlenség is. De én mindennel így vagyok, ha valamit csinálok, utána elgondolkodom, hogy hát ezt lehetett volna másképpen, még jobban. Első nekifutásra egyébként egy ötezres példányszámmal elégedett lennék. Külön turnét nem szervezünk, hiszen folyamatosan járjuk az országot, egy héten általában háromszor lépünk fel. Két-három hét múlva megyünk Németországba, ahol Berlinben, Hamburgban, Frankfurtban is fellépünk különböző klubokban. KRZ Wave Kezdhetném a nyavalygást, hogy a POGUES Shane McGowen nélkül olyan, mint a Doors Jim Morrison nélkül, és hasonlók, és el is kezdtem, amikor először hallgattam meg Waiting for Herb című új lemezüket, de szerencsére úgy ér véget, hogy kedvem támadt meghallgatni még egyszer és aztán megint úgy ért véget... Szóval már rongyosra hallgattam a kazettát, míg elszántam magam, hogy beszerzem CD-n. Hát ki bírták rúgni ezt a részeges jóembert, akit mindenki annyira szeretett, és akinek a hangja szinte a védjegye volt ennek az ír zenekarnak. Megváltozott persze a hangzás is valamennyire, a duhaj folk-punkból, kissé konszolidáltabb folk-rock lett. A legtöbb dalt Spider Stacey énekli, aki a korábbi lemezeken fémfurulyán fütyült. (Red Roses for me, Rum Sodomy And the Lash, If I should fall from Grace with God, Peace and Love, Hell's Ditch). Sajnos ezt most teljesen félretette, de azért a bendzsók, mandolinok, cite- rák pengenek és talán még a száműzött Shane is velük énekli a whisky mellől a kedves dalokat. Nem túl bátran fogok bele egy másik folk-kedvencem, a LEVELLERS magasztalásába. Főleg azért, mert róluk igen kevés információ jutott el hozzám, és bármennyire is az a véleményem, hogy a zene az elsődleges információ - gyümölcséről ismerszik fel a fa -, azért illene a hátterükről is elmondani valamit. Idei lemezüknek nem adtak címet, korábban pedig két albumukkal találkoztam, a Levelling the Land, és a See nothing hear nothing do something, amely már egy kiadatlan-, és koncertfelvételeket tartalmazó összefoglalója a „Levelling" korszaknak. Lendületes, szilaj rockzene hallható valamennyi lemezükön, kiemelt szérephez jut a hegedű és a mandolin, megvillan néha a duda és a tekerőlant. Külön ajánlom azoknak, akik kedvelik a New Model Army-t. És most pedig idekapcsolom a KISPAL ÉS A BORZ új, Ágy, asztal, tv című albumát. Nem mintha nagyon folkos lenne - bár néhány jópofa motívum nagyon „ott van" -, de erről“ is csak áradozni tudok. Mert hogy nagyon szép. És hogy nagyon jó. És hogy nagyon kellett már, és biztos nem viszi őket el a siker és vé- lük tényleg „Jó a világ végéig"„pápai" Mozgóképek M Összeomlás Az a pont a lényeg. Amikor elszakad a húr. Kevés film tudta úgy ábrázolni a végső idegösszeroppanást, mint az Összeomlás című, és amelynek főszereplője Michael Douglas. Itt engedtessék meg egy kis kitérő. Szóval én a májkelt nem nagyon kedveltem, de most akkorát alakított, mint ide Los Angeles. Ahol játszódik egyébként a sztori. Egy mérnök, aki körül összesűrűsödik minden, ismerős az érzés, amikor az embert itt is ott is jófajta meglepetések érik, átvágások, levágások, felvágások, kábelezések, amikor eljön az a forró nap a kocsiban, a dugóban, amikor felerősödnek a zajok, minden egy monoton hanggá áll össze. Amikor kivágod a kocsi ajtaját levegőért és közben átbuksz azon a ponton, ahonnan már nincs visszatérés. Összeomlás. Innentől mindenfajta igazság megszűnik, csak a te valóságod valódi. A főszereplő is elindul haza, az elvált feleséghez, meg a gyerekhez, közben szétlő mindent, mindenkit. Nincsenek már érvei, tisztában van vele, választása sincs. Az utolsó pillanatban természetesen megállítják, de ez már valahogy nem is érdekes. Ami előtte van, az igen, az valami hátborzongatóan életszagú. Remek film, remek zene, remek operatőri munka. Stb. KRZ i
