Tolnai Népújság, 1993. november (4. évfolyam, 254-279. szám)

1993-11-13 / 265. szám

12 »ÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. november 13., szombat Beszélgetés Másik Jánossal „Az underground rock'n'roll-ban találtam egy kreatív szabadságot" ZUG-tárlat Kemp Zsuzsa — A hetvenes években már a magyar jazz üdvöskéjének számí­tottál. Ennek ellenére, máig egye­dülálló módon, belecsöppentél a hazai alternatív zenei világba, mint elismert jazz-zenész. Ho­gyan zajlott le ez a váltás? — Egy jazz-zenész semmi­képp' nem „üdvöske", a het­venes években sem volt az. Száz-százötven forintért ját­szottunk különböző budapesti klubokban és vidéki városok­ban. A tehetségünkből és a fia­talságunkból fakadt egyfajta energia, ami ledöntött néhány mesterségesen állított gátat: az Inter-Brass-nak arról a kor­szakáról beszélek, amikor nem próbáltunk szinte soha, csak játszottunk, tehát fellép­tünk rendszeresen. Olyan szakadékokon ugrottunk át, amelyeket megmérve és át­gondolva, nem lehet áthidalni sem. Egy korabeli népműve­lődési intézeti felmérése sze­rint, ugyanaz a közönség láto­gatta a rock- és jazzkoncerte- ket (kedvenceik a Piramis és az Inter-Brass). Kérdésedre visszatérve, ezt a bizonyos pluszenergiát elég gyorsan észrevették az akkor már rég profinak számító jazz-muzsi- kusok, és ilyen módon közü­lük rendszeresen játszottak a zenekarban (Kőszegi, Tom- sits, Babos). Aztán néhányun- kat elhívták a saját formáció­jukba, én mindenkitől nagyon sokat tanultam. Hogy meny­nyit sikerült átadnom, nem tudom. — A kérdést tovább te­kintve „belecsöppentél a hazai alternatív vüágba". Ez a „be­lecsöppenni" ez tetszik, mert látom magam előtt. A csöpp az készül, lassan megtelik, és puff, ott van! A szóhasználat­ban olyasmit jelent: hirtelen odakerül. Az én esetem a ko­rábbi, ugyanis megtudtam, hogy a későbbi hetvenes évek végi, nyolcvanas évek rockfe­jei is odajártak az Inter-Brass klubjába, mint fiatalok. Nem tartom magam egy gurunak, de végül is az Inter-Brassnak valamiféle szellemi-zenei ve­zetője voltam, vagyis egy szé­lesre tárt ablak. Ilyen módon nyilván könnyebb volt velem felvenni a kapcsolatot, mint egy zártabb muzsikussal. — „Hogyan zajlott le a vál­tás"? Nem volt váltás. Hóna­pok, évek múlva vettem észre, hogy máshol vagyok. — Mi vonzott ehhez a közeg­hez? — Az általad alternatívnak nevezett társasághoz engem a szabadságszeretetem vonzott. Azt kerestem, ami a jazzből, il­letve azokból, akik azt művel­ték, akkoriban hiányzott. Az underground rock'n'rollban találtam egy kreatív szabad­ságot. — jazz-zenész kollégáid ho­gyan élték meg ezt a rebellis lépé­sedet? — Nem tudom, mert ha néha találkozunk, általában örülünk egymásnak, s eddig még nem merültem mélyebb beszélgetésbe egyikükkel sem erről a kérdésről. — Milyennek értékeled most azokat az éveket? — Kapcsolatunk Menyhárt Jenővel nehéz volt eleinte - annak ellenére, hogy ő hívott játszani -, sőt, néha nagyon nehéz. Ennek ellenére évekig együtt dolgoztunk és nem is eredménytelenül. De nemcsak vele, akkoriban ez úgy együtt volt, az Európa Kiadó, a Tra­bant és a Balaton zenekar - kreatív korszak. Aztán hosszú ideig nem, vagy csak ritkán ta­lálkoztam Jenővel, ami szá­momra természetes. Az évek alatt így egy laza baráti kap­csolat alakult ki köztünk, ahogy a nyolcvanas évek ele­jének a néha meglehetősen fe­szített szigorúsága háttérbe szorult. Most megint csinál­tunk egy lemezt, ez az EK visszatérése, CD és kazetta, az „Itt kísértünk". Most sokkal jobban értjük egymást, való­színűleg készítünk valamit ketten is. — Azt mondják, annak idején a házasságod komoly változást hozott az életedbe, életformádba. — Hát hogyne. Akinek nem okoz komoly változást az életében, az ne házasodjon. — A mai honi jazz-hez milyen kapocs fűz? — Nem játszom „ortho­dox" jazz-zenét manapság, de tágabb értelemben, amit ját­szom, az jazz. Szoros kapcso­latot nem tartok a magyar jazz-világgal, de nagyon sok olyan muzsikus van, akivel, úgy hiszem, kölcsönösen ked­veljük egymást és szívesen ta­lálkozunk alkalmanként. — Kívülről úgy tűnik, most a filmzenés zeneszerzői korszako­dat éled. Ezenkívül mivel teltek az elmúlt éveid? Nemcsak mun­kára gondolok. — Az elmúlt években va­lóban sok filmzenét írtam. Ha meggondolom, a hetvenes évek végétől kezdve szinte rendszeresen résztvettem ilyen kollektív munkákban, mint amilyen egy film elkészí­tése. Azonkívül, hogy ezek a munkák természetesen a megélhetést is jelentik csalá­dom és a magam számára, in­tenzív szellemi és zenei ka­landok is egyben. Hogy csak az utóbbi pár év munkáit te­kintsem: ilyen volt a Monori M. András rendezte „Meteo", Can Togay „A nyaraló", Szabó Ildikó „Gyerekgyilkos­ságok", Erdőss Pál legutóbbi filmje, egyelőre csak munka­címét tudom „Nukleáris Tél", Pázmándy Katalin „Ame- rika-London-Párizs", vagy a Spiró Györggyel közösen írt zenés színház, az „Ahogy tesszük". — S, hogy még mivel teltek az elmúlt éveim? Rengeteg energiámat emészti fel, hogy a körülöttünk zajló világnak - az emberek által kreált világra gondolok - az agresszivitását, a mesterségesen gerjesztett hisztériáit, az ellehetetlenült kommunikációt, a lassan rriindent felfaló konzuméhsé- get, a borzalmakat, ezek hatá­sát magamban belül „kivéd­jem" és mindezekkel szem­ben, vagy ezektől függetlenül valamilyen módon pozitív lé­tezést valósítsak meg. E tekin­tetben zölden tündöklő oázist jelent a családom - feleségem és gyermekeim -, néhány jó­barát és munkatárs, az iroda­lom, a költészet, a zene, és minden napsütötte reggel. Az elkövetkezendőkben is ez utóbbi szférát igyekszem erő­síteni. KRZ ✓ Egy kis diszkográfia. Lemezek (a teljesség igénye nélkül): Cseh Tamás-Másik jános: Levél nővé­remnek, Deseö Csaba: Ultraviola, Supergroup, Dimenzió, Másik János: Trance Balance, Másik Já- nos-Szemzö Tibor: Meteo, Eu­rópa Kiadó: Popzene, Szavazz rám, Itt kísértünk. Zenekarok: Inter-Brass, Szabó Gábor együttese, Deseö Csaba quintett, Kőszegi Group, Torysits együttes, Pege Aladár zenekara, Supergroup, Dimenzió, Európa Kiadó, Balaton, Trabant, Másik János-Magyar Péter duó, Him­nusz, Gagarin pilóta zenekar, Trance Balance, Central Europe. Most ősszel rendezték meg Esztergomban az I. Országos Pasztell Biennálét, melyet a vártnál jóval nagyobb érdek­lődés jellemzett. Összesen 182 művész jelentkezett 517 mű­vel, ami azért nem csekélység. A szakzsűri végül 160 alkotást fogadott el kiáUításra, ezek az esztergomi Balassa Múzeum­ban, illetve a Keresztény Mú­zeumban tekinthetők meg de­cember 31-ig. A kiállított művek között szerepel a szekszárdi Kemp Zsuzsa alkotása is, amely az Elutazom a városból címet vi­seli. Klubtumé Menj a RÁK-ba! A fenti felszólítást nem ajánlatos sértésként érteni Pécsen és környékén. Sőt! Garantáltan jó szórako­zást nyújt a nemrég meg­nyílt RÁK Café névre ke­resztelt szórakozóhely a baranyai megyeszékhe­lyen. Szolid árak, igényes környezet, heti 3-4 koncert és tömeg. Viszont a „jó sok" ember kénytelen kis helyen is elférni és 300-nál többen nem is mehetnek be. A RÁK Café azon ritka helyek közé tartozik, ahol a mellékhelyiség is igé­nyes. Egyetlen érdekes­sége, hogy nincs feltün­tetve, melyik a női és me­lyik a férfi szakasz, így aki nem ismerős a kör­nyéken, az általában elté­veszti. Sebaj, így kezdőd­nek a nagy szerelmek­A RÁK Café könnyen megközelíthető annak, aki tudja hol van. Aki nem tudja, az érdeklőd­jön; az autóbuszállomás és a vásárcsarnok környé­kén már jó nyomon jár. A pécsi RÁK Café minden nap nyitva tart hajnalig, aki arra jár, ne hagyja ki.-pogácsa­Az ő dolga Jerabek Csaba — Miért éppen Mask? — Minden embernek van­nak olyan belső dolgai, me­lyeket különböző társadalmi normák és egyebek miatt el­rejt. Úgy is mondhatom, hogy gondolkodásbéli maszkot hordanak, és ezt el is várja tő­lük ez a világ. Pedig az igazán érdekes az lenne, ami e mö­gött a maszk mögött lakozik, a lelkekben. Talán gz a zene megpróbál egy kicsit beha­tolni ezekbe a régiókba is. — Te már régebben is foglal­koztál a lélek kérdéseivel, az F.O. System zenekarban. Mennyiben különbözik ez a mostani próbál­kozásod attól? — Zeneileg én nem csinál­tam akkora váltást, mint akik­kel akkor együtt játszottam, és a szövegben is csak annyi a különbség, amennyire más tagok, más emberek vannak a Mask zenekarban. — A stílusnak, a darknak, szerinted ma Magyarországon mekkora lehet a közönsége? — Azt azért mindenkép­pen tudni kell, hogy ez egy ré­tegzene. Soha nem fog a csap­ból folyni, mindig is rétegzene marad, s ez így jó. így marad meg a hangulata annak, ami­ről szól. — Ha jól tudom éppen most fejeztétek be az első kazettátok felvételeit. m4sk — Ez az anyag december elejétől lesz a boltokban. Tíz számot vettünk fel, mindössze 100 munkaóra alatt. A kazetta szerzői kiadásban jelenik meg, ez azt is jelentette, hogy az anyagi lehetőségeink igencsak behatároltak voltak, így meg kellett találnunk a lehető leg­kevésbé költséges megoldá­sokat. — Elégedett vagy a felvételek minőségével? — Ámellett, hogy jónak tartom, azért van bennem egy egészséges elégedetlenség is. De én mindennel így vagyok, ha valamit csinálok, utána el­gondolkodom, hogy hát ezt lehetett volna másképpen, még jobban. Első nekifutásra egyébként egy ötezres pél­dányszámmal elégedett len­nék. Külön turnét nem szer­vezünk, hiszen folyamatosan járjuk az országot, egy héten általában háromszor lépünk fel. Két-három hét múlva me­gyünk Németországba, ahol Berlinben, Hamburgban, Frankfurtban is fellépünk kü­lönböző klubokban. KRZ Wave Kezdhetném a nyavalygást, hogy a POGUES Shane McGowen nélkül olyan, mint a Doors Jim Morrison nélkül, és hasonlók, és el is kezdtem, amikor először hallgattam meg Waiting for Herb című új lemezüket, de szerencsére úgy ér véget, hogy kedvem támadt meghallgatni még egyszer és aztán megint úgy ért véget... Szóval már rongyosra hallgat­tam a kazettát, míg elszántam magam, hogy beszerzem CD-n. Hát ki bírták rúgni ezt a részeges jóembert, akit min­denki annyira szeretett, és akinek a hangja szinte a véd­jegye volt ennek az ír zene­karnak. Megváltozott persze a hangzás is valamennyire, a duhaj folk-punkból, kissé konszolidáltabb folk-rock lett. A legtöbb dalt Spider Stacey énekli, aki a korábbi lemeze­ken fémfurulyán fütyült. (Red Roses for me, Rum Sodomy And the Lash, If I should fall from Grace with God, Peace and Love, Hell's Ditch). Sajnos ezt most teljesen félretette, de azért a bendzsók, mandolinok, cite- rák pengenek és talán még a száműzött Shane is velük énekli a whisky mellől a ked­ves dalokat. Nem túl bátran fogok bele egy másik folk-kedvencem, a LEVELLERS magasztalásába. Főleg azért, mert róluk igen kevés információ jutott el hozzám, és bármennyire is az a véleményem, hogy a zene az elsődleges információ - gyü­mölcséről ismerszik fel a fa -, azért illene a hátterükről is elmondani valamit. Idei leme­züknek nem adtak címet, ko­rábban pedig két albumukkal találkoztam, a Levelling the Land, és a See nothing hear not­hing do something, amely már egy kiadatlan-, és koncertfel­vételeket tartalmazó összefog­lalója a „Levelling" korszak­nak. Lendületes, szilaj rock­zene hallható valamennyi le­mezükön, kiemelt szérephez jut a hegedű és a mandolin, megvillan néha a duda és a tekerőlant. Külön ajánlom azoknak, akik kedvelik a New Model Army-t. És most pedig idekapcso­lom a KISPAL ÉS A BORZ új, Ágy, asztal, tv című albumát. Nem mintha nagyon folkos lenne - bár néhány jópofa mo­tívum nagyon „ott van" -, de erről“ is csak áradozni tudok. Mert hogy nagyon szép. És hogy nagyon jó. És hogy na­gyon kellett már, és biztos nem viszi őket el a siker és vé- lük tényleg „Jó a világ vé­géig"­„pápai" Mozgóképek M Összeomlás Az a pont a lényeg. Amikor elszakad a húr. Kevés film tudta úgy ábrázolni a végső idegösszeroppanást, mint az Összeomlás című, és amelynek főszereplője Michael Douglas. Itt engedtessék meg egy kis kitérő. Szóval én a májkelt nem nagyon kedveltem, de most akkorát alakított, mint ide Los An­geles. Ahol játszódik egyébként a sztori. Egy mérnök, aki körül összesűrűsödik min­den, ismerős az érzés, amikor az embert itt is ott is jófajta meglepetések érik, átvágások, levágások, felvágások, kábelezések, amikor eljön az a forró nap a kocsiban, a dugóban, amikor felerősödnek a zajok, minden egy monoton hanggá áll össze. Amikor kivágod a kocsi ajtaját levegőért és közben átbuksz azon a ponton, ahonnan már nincs visszaté­rés. Összeomlás. Innentől mindenfajta igaz­ság megszűnik, csak a te valóságod valódi. A főszereplő is elindul haza, az elvált fe­leséghez, meg a gyerekhez, közben szétlő mindent, mindenkit. Nincsenek már érvei, tisztában van vele, választása sincs. Az utolsó pillanatban természetesen megállít­ják, de ez már valahogy nem is érdekes. Ami előtte van, az igen, az valami hátbor­zongatóan életszagú. Remek film, remek zene, remek operatőri munka. Stb. KRZ i

Next

/
Oldalképek
Tartalom