Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-30 / 253. szám
10 WÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. október 30., szombat Tsz-ek felszámolás alatt Mire elég a két év? Tolna megyében négy mezőgazdasági termelőszövetkezetnél indult meg a fel- számolási eljárás: Kisvejkén, Sárszentlőrincen, Varsádon és Gyönkön. Ez utóbbi két helyen Csillag Sándor a fel- számolási biztos.- Ön elsősorban a Szekszárdi Mezőgazdasági Kombinát igazgató-helyettese, hogyan lett emellett felszámolási biztos?- A felszámolás úgy kezdődik, hogy vagy maga a cég, vagy a hitelezők kezdeményezik az eljárást. Varsádon és Gyönkön is a tsz kérte ezt, egy közgyűlési határozat után. A cégbíróságnak bejelentették a szándékukat, majd a csődtörvény alapján a bíróságnál kérték az eljárás lefolytatását. Ezután a bíróságon kijelölik a felszámoló szervezetet. Mindkét tsz-nél a budapesti székhelyű Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szervező Vállalat kapta ezt a feladatot, ők pedig engem kértek fel a felszámolás levezetésére. Az említett céggel sok éves kapcsolata volt már eddig is a szekszárdi kombinátnak, így a megbízást nyilván a személyes ismeretségnek is köszönhetem. A munkát mindkét helyen 1992. februárjában kezdtük el, ezt követően két év az az idő, amíg be kell fejezni a felszámolást.- Mire elég a két év?- A feladatunk az, hogy a vagyont minél magasabb áron próbáljuk meg értékesíteni, ez a hitelezők érdeke. Ha sok a peres ügye a szövetkezetnek, vagy a vagyona nem értékesíthető, mert nincs rá kereslet, akkor bizony a két év nem sok mindenre elég.- Mi a helyzet a két tsz-nél?- Gyönkön még gazdálkodás folyt, amikor a felszámolás elkezdődött, Varsádon már nem. Az első teendőnk a vagyon felmérése volt. A csődtörvényben meghatározott 30 napon belül jelentkezniük kellett azoknak, akiknek követelésük volt a tsz-szel szemben. Az egyeztetés és visszaigazolás után, a törvény alapján, meghatároztuk a követelési rangsort, vagyis a fel- számolási vagyont hogyan lehet felhasználni.- Elsőként kell kiegyenlíteni a felszámolásra fordított költségeket, majd a jelzáloggal biztosított kötelezettségeket, ezek általában banki követelések, ezután pedig a magánszemélyekkel fennálló tartozásokat.- Mi lesz a tagok üzletrészével?- Ha az összes hitelezőt sikerült kielégíteni és maradt még vagyonrész, akkor azt lehet szétosztani a tagok között, de sajnos az esetek túlnyomó többségében erre nincs fedezet. Hiszen ha a tsz vagyona fedezné a hiteleket, a felszámolásra nem is kerülne sor.- Van-e lehetősége arra a tagságnak, hogy erről a folyamatról pontos tájékoztatást kapjon?- A felszámolási eljárás folyamán össze kell hívni a tagságot. Erre még egyik helyen sem került sor.- Biztos vagyok benne, hogy lesz aki megkérdezi, hogyan kerülhetett ebbe a helyzetbe a szövetkezet és ezért ki a felelős?- Igen, számítok hasonló kérdésekre. Erre azt tudom válaszolni, hogy a szövetkezet gazdálkodása vezetett ide, mert a követelések meghaladják a cég vagyonát. Nem egyik napról a másikra alakult ki ez a helyzet, hanem hosszú folyamat következménye, amibe minden „beleszólt", az időjárástól kezdve a rossz minőségű talaj, a banki kamat változásai, az állami támogatások megvonása, a vezetők rossz helyzetfelismerése, esetleg ötlethiánya. Varsádon a helyzet rosszabb volt mint Gyönkön, az adottságok és a feltételek is hiányoztak a jó gazdálkodáshoz. De a felszámoló szervezetnek nem kötelessége vizsgálni az idáig vezető okokat.- Említette, hogy a csődtörvény szerint elsőként kell biztosítani a felszámolás költségeit. Felvetődik a kérdés, hogy ezek után mi az, ami a felszámolót arra készteti, hogy a lehető legbecsületesebben végezze a feladatát, hiszen a pénze akkor is annyi lesz, ha a tsz vagyonán igyekszik minél előbb túl adni, és akkor is annyi lesz, ha mindent megtesz a lehető legjobb ajánlatért? Volt rá példa, hogy fillérekért keltek el a gépek, azért mert rajta sem voltak a géplistán, nehogy valaki felverje az árat, ugyanakkor a jegyzőkönyvben úgy szerepelt mintha licitálásra lettek volna bocsájtva, csak éppen egy érdeklődő volt.- Nyilvánosan kell a vagyont értékesíteni, így egyenlő esélye van minden vásárolni szándékozónak. A licitálásnál első a tag, második a hitelező és csak harmadik a külső vevő. De a felszámolót is meg lehet támadni, ha az elfogultság gyanúja felmerül, bírósághoz lehet fordulni. Mi elsősorban azt szeretnénk, ha a vagyont ott tudnánk értékesíteni, ahol azt megtermelték, vagyis a tagságnál. Sajnos a tapasztalat az, hogy nincs az embereknek pénze, legfeljebb kisebb eszközökre volt eddig igény. Leginkább a vállalkozói kedv hiányzik, a 400-as juh nyájat egy külső vásárló vette meg mindösz- sze egy millió kétszázezer forintért, pedig négyen-öten ha összeállnak talán a tagok közül is lehetett volna rá vevő. Szerettük volna a helyieknek megadni a lehetőséget arra, hogy megvehessél azt az eszközt, gépet, állatot, amivel addig dolgoztak.- A termőföldek nem tartoznak a felszámolás alá, hogyan sikerült a szétosztásuk?- A földrendező és a földkiadó bizottságok megalakultak és a törvény szerint elvégezték, illetve végzik a feladataikat.- Hány aktív tagja volt a két szövetkezetnek?- Gyönkön 240 körüli volt az össztaglétszám, a felszámolás kezdetén ebből már csak 76-an dolgoztak, ma pedig 11-en. Varsádon 110 tag volt, mára már senki nem dolgozik a tsz-ben. Aki teheti, az gazdálkodni próbál, van aki már elhelyezkedett és sokan vannak munkanélküli segélyen.- Van-e lehetőség a tagok végkielégítésére?- Sajnos a törvény erre egyértelműen nem tér ki. Én magam is méltánytalannak érzem ezt, a munkatörvénykönyv és a szövetkezeti törvény szerint a tagnak nem jár végkielégítés, mert a szövetkezeti vagyonból részesülne, ha jutna. Ugyanakkor az alkalmazottaknak jár, mégpedig az átlagos hitelező elé sorolva kell kifizetni a járandóságukat. Mauthner Nyugodjanak békében! Ókét, elhunyt szeretteinket idézzük most, rájuk emlékezünk. Nekik szedjük csokorba az dsz legszebb virágait, nekik készülnek a koszorúk, nekik lobog a gyertyák lángja, nekik és értük gördülnek a könnyek. Nekik, a még nem elégszer elsiratottaknak. Ilyenkor, Mindenszentekkor és halottak napján megindul a lélek, megindul az embersereg, s a gyertyafényes temetők üzennek. A pisla fény a szeretet melegét kéri, vagy éppen hiányolja, az ellobbanó láng az elrobogó életre, a múló időr» figyelmeztet. Arra, hogy egyre többen mennek el közülünk, mellőlünk. Döbbenet, iszonyat, de mégis az élet rendje. Most, amikor a gyertyafényes sírkertek keresztjeinél Ókét idézzük, halljuk, nekik panaszoljuk el a mindennapok bánatát, könnyezzük el szerény örömünket, nekik gyújtjuk az örök világosság gyertyáját, gondoljunk az üzenetre és mondjuk: nyugodjanak békében!- ékes - Fotó: Gottvald Károly Mongólia a Kakas évében Július 4-én Csapról indult a csapat. A négy fiatalember között - akik a mongóliai Hangay-hegységet jelölték meg úticéljuknak - egy Tolna megyei is volt: Tóth István Zsolt. Ő növénytanból készült fel, a többiek földrajzból, néprajzból és madártanból. Negyven napot töltöttek a távoli országban, s közben 3400 küométert tettek meg UAZ-zal - egy helybeli sofőr és egy helybeli kisérő társaságában -, csodálva a természet érintetlenségét, fontos, hiányzó ornitológiái, botanikai adatokat gyűjtve. Befogtak 37 madárfajt (összesen 158 egye- det), eljutottak a Haszat Hair-Han-hegységbe (a szibériai vörösfenyő legdéübb előfordulási helyére), és megismerték a jurták népének életét, szokásait. Útjukat támogatta ugyan az Aqua-Food Kft., a Soros Alapítvány, a Magyar Kábelművek és a Duna Holding Paks Kft., de mélyen bele kellett nyúlniuk a saját zsebükbe is. Mederszabályozás nem létezik A Kakas éve Mongóliában is igen csapadékos. A folyók és időszaki vízfolyások megáradnak. A táj ilyenkor kizöldül, a hegyek övezte terebélyes medencék legmélyebb pontjain szabadon kanyarognak a kisebb-nagyobb folyók. Mederszabályozás nem létezik. Ahol az út vízpartra ér, ott át kell gázolni, gyalogosnak is, lovasnak is, autósnak is. Ha a személykocsi nem mer neki vágni, bevár egy Zilt, ami majd átcsörlőzi a túlpartra. A nagyobb folyókra azért ácsoltak egy-egy fahidat, amelyek azonban nem éppen bizalomgerjesztőek. Az egyik ilyet például a Zaykhanon, elvitte a tavaszi áradás. De a mongolok nem sietnek. Azt mondják, hogy majd télen, ha befagy a folyó, megcsinálják a hidat. Ilyen nüanszok miatt nem jutottak el Tóth István Zsolték két kiszemelt mellékállomásukra: az ország déli részén található félsivatagos területre, és északra, a Hövszgöl tóhoz. Éledeznek a lámakolostorok Mongólián sokkal erőteljesebben érezhető a hosszú szovjet jelenlét, mint Magyar- országon, hiszen náluk Oroszország „a nyugat". A csapatkivonás tavaly fejeződött be. Akkoriban, mivel haragudtak az idegenekre, előfordultak késelések a fővárosban, megesett az is, hogy „ártatlan" turistákba mártották a bökőt, mert nem olyan volt az arcuk, mint nekik. Egyébként békés a mongol nép, barátságos, és szeret énekelni. A lakosság zöme legeltető állattartással foglalkozik, amit megtermelnek, azt fogyasztják. Nincs különösebb pénzforgalom, bankhálózat; vidéken azt se tudják, mi az a dollár. A hadsereg jelenléte bizonyos gyakorlati előnyökkel is járt (építkezések, infrastruktúra); volt olyan kistelepülés, amely abból élt, hogy ellátta a laktanyát. Az ilyen helyeken most munkanélküliség van. A lelkekben viszont nagy kárt okozott az elnyomás. Felszámolták a buddhizmus szentélyeit, a lámakolostorokat, amelyek igen lepusztult állapotban leledzenek most, amikor kezdegetnek éledezni. A másik, az őslakosságot mélységesen sértő intézkedés a ciril betűs írás bevezetése volt, a függőleges sorvezetésű újgúr helyett. Mostmár taníthatják az iskolákban az ősi mongol betűvetést is, de sejthető, hogy az áttérés nem lesz valami sebes. Ha lesz. Mert egyelőre minden ciril betűs, az utcai feliratoktól a sajtótermékekig. A műút olyan lyukacsos, mint az Ementáli sajt A hazánknál 16-szor nagyobb Mongóliának mindösz- sze 2 millió lakosa van. Az emberek kör alakú, favázas nemez sátrakban - jurtákban - laknak, szanaszét az utak mentén. Télire behúzódnak a településekre, de ott is jurtákban élnek. Még a fővárosban, Ulánbátorban is ott sorakoznak e jellegzetes lakok, kőhají- tásnyira a 9 emeletes panelektől. Közlekedési hálózatról nem lehet beszélni. A műutak olyan lyukacsosak, mint az Ementáli sajt. Inkább mellettük taposnak ki ösvényeket a lovasok és a járgányok, vagy egészen új csapásokat keresnek. Néhol, a hatalmas medencéket 10-20, nagyjából párhuzamos földút is átszeli. Ki-ki szabadon választhat ösvényt. Aztán ezek a párhuzamos utak valahol a végtelenben találkoznak, ahol egy hágón átvezetnek, majd ismét több felé válnak. A főutak javítása úgy történik, hogy egy markolóval ösz- szeszedik a padkáról a murvát, és a lyukakba tömik. Vasút-fronton sem jobb a helyzet. Az országban egy fővonal van (Peking felé), és egy mellék szárny. S mivel a vonaton folynak a legnagyobb üzletelések - a kínaiakkal és az oroszokkal -, a helyet célszerű jóelőre lefoglalni, különben a természetbarát európai turista nem fér fel a szerelvényre. A jurtába jobb lábbal kell belépni Kecske, birka, juh, ló, szarvasmarha a mongol ember kincse. Északon rénszarvasuk, délen tevéjük is van, és ne feledkezzünk meg a talán legjellegzetesebb állatukról, a jakról. Tóth István Zsolt szerint a jak „bírja a klímát", még 3000 méteren is békésen legelészik. Haszonállat - tejéért, húsáért, szőréért tartják -, de olykor igavonásra is használják. Szarvasmarhával pároztatva is lehetnek utódai, de azok már nem szaporodóképesek. A családok legeltetéssel, fejőssel, az állati termékek feldolgozásával foglalkoznak. A jurtában két ágy van: egy a családfőnek, egy a feleségnek. A gyerekek és a vendégek a földön alszanak. Higiéniára nem kell számítani, a mosás, mosogatás nem divat. A sátor közepén van a tűzhely, rajta besüllyeszthető vaskondér. Abban főznek mindent a teától, a birkapörköltig. A túrót a tetőn érlelik, ha csipegetnek belőle az ég madarai, nem baj. A sajtot deszkák között préselik; nehezékül egy helyen kis szekeret állítottak rá. Mongóliában őrzik a hagyományokat. Babonásak, éj jurtába jobb lábbal kell belépni. Átadni valamit jobb kézzel ülik. Ha a tea megfőtt, a családfő a négy vüágtáj felé loccsant belőle. Modem technikai eszközökkel nem sok helyen rendelkeznek, de tévéjük van, általában az orosz 1-et nézik. Fületlen csészéikből sok'jó kumiszt isznak, melynek szesztartalma alacsony. Az igazi kedvcsináló nem is ez a házi erjesztésű lótej, hanem a pálinka megfelelője, a boltokban kapható arhi. Miért kevés a macska mongolföldön? A magyar expedíció tagjai elsősorban oroszul értekeztek a vendéglátókkal. A nyelvtudás mindkét részről hiányos volt, ezért túl mély erkölcsi, filozófiai kérdésekbe nem mehettek bele. Mindenesetre más a fontos és más a lényegtelen, más a hirdetendő és más a titkolandó arrafelé, mint errefelé. Áz egész negyven napos úton csupán egy kézenfogva andalgó párocskát láttak Tóth István Zsolték, de azok is, mikor észrevették, hogy „észrevették" őket, gyorsan elengedték egymást. Békességben együtt él a nép a természettel. A születést és a halált sem tartják világraszóló eseménynek, csak az élet-folyamat részének. Temetőikben nincsenek fejfák, apró kőhalmok jelzik a sírokat. Az élet persze mongolföldön is a legbecsesebb érték, és hű barát az, aki élni segít. Például a kutya. Feltűnt utazóinknak, hogy kutyák mindenfelé csapatosan kódorognak, de macskákat alig-alig látni. A magyarázat így hangzott: A kutya őrzi a gazdáját, nehogy meghaljon, de a macska várja, hogy meghaljon és a talpát nyalogathassa. Wessely Ha híd nincs, jó a gázló is
