Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02 / 230. szám
10 MÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. október 2., szombat A szakmai zsűri véleménye A pörbölyi emlékmű terveiről A szülők 6-5 arányban másként döntöttek Mint ismeretes, a pörbölyi önkormányzat képviselőtestületének alapítványa képző- művészeti pályázatot hirdetett, a baleset helyszínének közelében felállítandó emlékmű megalkotására. A szülők többsége, korábban egyetértett az alapítvány kuratóriumával, s mások sem tiltakoztak a gondolat ellen. Most viszont többen azon a véleményen vannak, hogy egy kápolna - nem lévén templom a faluban - alkalmasabb lenne a gyerekek emlékének megörökítésére. Ez a vélemény, az egyik szülő részéről, elhangzott a képviselőtestület legutóbbi ülésén is. A testület akkor úgy döntött, hogy telket biztosít, költségvetésének függvényében, esetleg anyagilag is hozzájárul az építkezéshez, de a kivitelezésben nem vesz részt. A Képző- és Ipar- művészeti Lektorátus főmunkatársa, Dárday Nikolett volt a szakzsűri elnöke, tagjai között szerepelt szobrász, művészettörténész és építész. A kérdésre, hogy miként tudná összefoglalni a pályázat eredményét, a zsűri elnöke azt mondta, a hét pályázó kilenc tervében több volt a részvét, mint a szakmai profizmus. Éppen ezért a tervezett formában egyik elgondolás kivitelezését sem javasolják. Magáról a pályázatról is azt mondta, hogy a kiírók elgondolásait a zsűri nem tehette magáévá, mert ilyesmit a pályázat nem tartalmazott. Az elbírálásnál egyedül a közlekedés biztonságának előírásait kellett figyelembe venni. Az egyik terv fényvisszaverő jellege miatt sem jöhetett szóba. Ezért aztán nem lehetett eldönteni, hogy melyik mű felel meg a legjobban a megbízók elképzeléseinek. A pályázat kiírása is olyan volt, mint egy jajkiáltás - mondta Dárday Nikolett. Azt sem tudják elképzelni a szakemberek, hogy az emlékmű avatására sor kerülhet a tragédia első évfordulóján jövő februárban. Mindenképpen kevés az idő, ráadásul az időjárás is közbeszólhat. Legjobbnak Raffay Béla szobrászművész gondolatát találták, azzal a megjegyzéssel, hogy anyagát egységesíteni célszerű. A terv szerint kőoszlopon bronz portrék szerepelnek. A szakvélemény szerint a terv egyszerű, és közvetlen módon, mégis ünnepélyességet, áhitatot keltve adja az emlékmű megoldását. Formájában figyelemfelkeltő, arányaiban klasszikus, az arcok magasra helyezése által teret ad az áhitatnak és elvonatkoztatásnak is. Nem a drámát ábrázolja, hanem az utána következő szükségszerű megbékélésre indít. A művész a gyerekek valódi portréit szeretné megformálni. A zsűri felhívta a szobrász figyelmét a portrék adta mozgalmas formák lehetőség szerint tömörítésére, egyszerűsítésére is. Mindezekből is az következik, hogy a februári avatási határidő túlságosan korai. Akkor az alapkövet lehetne elhelyezni, amennyiben véglegesen az emlékmű mellett döntenek. 8>S Időközben a kuratórium tagjai Pörbölyön találkoztak a tragédiában érintett szülőkkel, s az érdeklődőkkel. Ismertették a képzőművészeti pályázatra beküldött terveket, majd ismerve a véleményeket, feltették a kérdést, egyáltalán akarnak-e a szülők emlékművet állítani a baleset helyszínének közelében. Mivel a megbeszélésen nem jutottak egyetértésre, szavazás következett, aminek eredménye az lett, hogy öt család szavazott az emlékmű felállítása mellett, hat pedig ellene. A kuratórium tiszteletben tartja a többségi véleményt. A megbeszélés egy későbbi fázisában ennél lényegesen nagyobb arányban döntöttek úgy a balesetben elhunyt gyerekek szülei, hogy mégis álljon emlékoszlop a már kijelölt helyen, de azt egy sírköves készíti el, a műalkotásnál lényegesen olcsóbban. Ihárosi Ibolya Védelem '93 kiállítás A Kreátor Kft, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége és a Babits Mihály Művelődési Ház rendezésében immár hatodik alkalommal nyílik kiállítás Szekszár- don, ezúttal október 5-én 11.00 órakor a művelődési ház márványtermében. A kiállítás október 8-áig tekinthető meg naponta 10.00 órától 18.00 óráig. Már tavaly is, de az idén még inkább az a jellemző, hogy a kiállítás tágabb értelemben foglalkozik „védelemmel". A munka, tűz- és környezetvédelemmel kapcsolatos termékek, technológiák mellett hangsúlyt kap az egészségvédelem, a korszerű táplálkozást, az egészséges életmódot segítő termékek bemutatása is. Az idén 23 magyar és a Rostok Co. szervezésében 8 orosz vállalat lesz jelen a kiállításon. Az orosz kiállítókat 14 üzletember képviseli. A Tolna megyei üzletemberek számára nagy lehetőség kínálkozik az orosz kiállítókkal partnerkapcsolatok kiépítésére, üzletkötésekre. Természetesen a Védelem '93 továbbra is egy szakkiállítás, melyből elsősorban a szakemberek meríthetnek új ismereteket. Ezt szolgálják a szakmai napok és a 6-án 10.00 órakor kezdődő „Üzemi tanácsok, szakszervezetek a munkavédelemért" című 1 napos továbbképző tanfolyam is. A kiállítás természetesen mindenki számára nyitva áll, s remélhetőleg a korábbi évekhez hasonlóan az idén is sok látogatója lesz. A nagyközönség számára az idén is lehetőség kínálkozik kedvezményes vásárra. 1991. október 7-én Új Csemege-tleinl üzlet nyílik Szekszárdon Szeretettel várjuk vásárlóinkat a Csatári üzletházban nyíló üzletünkben »állandó engedményes akciókkal • jó parkolási lehetőséggel • közel 1000 m2-en több, mint 2000 féle élelmiszer és Nyitás: 1991. október 7-én 14 h-kor. Szekszárd, Csatári-torok. Csatári iizletház maliim: A protokoll szabja meg az életét Egy nagykő vetné Szekszárdon A Lengyel Köztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, dr. Maciej Koz- minski, az idei szekszárdi szüreti napokon is résztvett, feleségével. Amíg a nagykövet írókkal, politikusokkal találkozott, addig Vásárhelyi Miklósné segítségével - akinek fordítását köszönöm - Danuta asszonnyal a diplomaták feleségének hétköznapjairól, gondjairól beszélgettünk. — Mióta tartózkodnak, élnek Magyarországon ? — Éppen három éve. Amikor a férjemet kinevezték, két hétre eljöttem vele, aztán hazautaztam, hogy Varsóban befejezzem a munkámat. Rá két hónapra végleg a férjem után jöttem. — Mi volt az, amit be kellett fejeznie, mi volt a hivatása, mielőtt nagykövetné lett? — Kémiából doktoráltam, alumíniummal kísérleteztem egy nagyvállalatnál. — Ez volt a munka. És a család? — Édesapámat és két gyereket hagytam otthon. Igaz, már felnőttek. Fiam 29 éves, szintén a kémiai tudományok doktora, lányom - akinek az idén nyáron volt az esküvője - szociológiát tanul. Kisbabát vár, de még dolgozik. — Milyen gyakran járt haza az elmúlt években? — Amíg az édesapám élt - az idén, májusban halt meg - amikor csak tehettem. Most is igyekszünk, mert a férjem édesanyja is idős és beteg. Azonkívül természetesen, minden nagy ünnepet otthon töltünk, hisz a gyerekek és idős szülők nem tudtak ide jönni. A nagyszülők gondját egyébként, távollétükben a gyermekeink viselik. — Mit jelentett Önnek, aktív dolgozó nőnek, kémikusnak, családanyának, egyik napról a másikra egy olyan „pozíciót" betölteni, ahol minden pillanatát a férje hivatalának formaságai irányítják? — Nagyon furcsa volt. Eleinte sokat voltam egyedül, hiába voltak a barátaim. Mindent a férjem programjához kellett igazítani. A követségen sok nő van, de azok mind dolgoznak. A követ felesége nem dolgozhat, ami érthető, hisz a legkülönbözőbb időben kell férjével mennie ... — Sikerült kitörnie az egyhangúságból? — Szerencsére. Bekapcsolódtam egy nemzetközi klubba, ahová diplomaták feleségei járnak. A legkülönfélébb érdeklődési kört is kielégíti a klub. Csoportokra tagolódik, nyelveket lehet tanulni, jógázni, ikebanával foglalkozni stb. — Ön melyik csoportot választotta? — Angolul tanulok és a magyar irodalmat tanulmányozom. — A klubfoglalkozáson kívül is találkoznak a csoport tagjai? — Sokat vagyunk együtt. Múzeumba, kiállításokra, hangversenyekre járunk. Ezzel a tartalmas időtöltéssel már egészen másképpen látom az itteni életemet. — Milyennek tartja Budapestet? — Gyönyörűnek. Varsóban születtem és nevelkedtem, ahol a házakat a világháborúban mind lebombázták. Az újjáépített Varsóból éppen az hiányzik, ami itt Budapesten még látható, a csodálatos régi épületek. — Köztudott, hogy a lengyel nők nagyon csinosak, ízlésesen és elegánsan öltözködnek, különös gondot fordítanak az összhangra, harmóniára. Mi a véleménye a magyar nők öltözködéséről? — Erre én mint nő nem kívánok válaszolni, elég kritikus Danuta Kozminska, a diplomatafeleség vagyok ha öltözködésről van szó. Talán a férfiakat kellene megkérdezni. — Megszokta már a magyar konyhát? Van kedvenc magyar étele? — Szeretem a magyar konyhát, csak megpróbálom elkerülni, mert nagyon hizlal. A kedvencem a halászlé és a túrós csusza. — Ha a nagykövet úr megkíván egy igazi lengyel ételt? — Természetesen megfőzöm, hisz rendszeresen főzök. Szakács csak akkor jön, ha vendégeink érkeznek. — Amikor a klubról beszélgettünk, utalt arra, hogy mostanában ideje nagy részét valami egészen új dologgal tölti... — Az argentin nagykövet feleségének - aki fantasztikus nő, nagy kézügyessége van - volt az az ötlete, hogy szervezzen egy porcelánfestő csoportot. A csoportba főleg dél-amerikai diplomaták feleségei járnak. Először megrajzoljuk a mintákat, aztán otthon ki-ki elképzelése szerint festi ki. Rettenetesen szeretem csinálni. Először arra gondoltam, hogy egy-egy darabot jó lesz majd elajándékozni, de rájöttem, hogy nem tudok tőlük megválni. — A legfontosabbról még nem beszéltünk. Önnek a férjével különböző fogadásokon, estélyeken összejöveteleken kell megjelennie. A protokoll szigorúan előírja, mikor kell a férje oldalán lenni. Bizonyára vannak esetek, amikor ez nehezére esik, mert beteg, mert rosszkedvű, fáj a feje ... — Ezeket el kell felejteni. A problémákat ilyenkor ki kell zárni. Azokra az órákra az a hivatásom, hogy jókedvű legyek és mosolyogjak az emberekre. Egyszer megütöttem a szemem és óriási monokli éktelenkedett a szemem alatt. A fogadásra, ahová el kellett menni, jól kifestettem a szemem és ráhúztam a hajam, s persze mosolyogtam. — Tanulta Ön, hogyan kell egy nagykövetnének viselkedni? — Vannak bizonyos formák, melyek inkább csak a megjelenésre vonatkoznak. Egyébként mint aktívan dolgozó nő, el sem tudtam képzelni, hogyan kell majd viselkednem. Őszintén szólva nem is foglalkoztam , vele sokat, önmagamat adom és úgy érzem, ez a természetesség sokkal jobb mint egyfajta pózolás. — Másodszor járt Szekszárdon, az ünnepi forgatagban a városból nem sokat láthatott. Mégis, ha van valami benyomása, kérem mondja el! — Szeretem a magyar kisvárosokat. Szekszárd különösen bájos, talán az itt lakók már nem is veszik annyira észre értékeit. Jövőre újra szívesen elkísérem a férjemet. Szeretném, ha beleírná a cikkbe, hogy nagyon nagyra becsülöm a polgármesterüket, aki előremutató szellemiséget hoz ebbe a városba ... — Danuta asszony, köszönöm a beszélgetést. Sas Erzsébet i
