Tolnai Népújság, 1993. október (4. évfolyam, 229-253. szám)
1993-10-02 / 230. szám
1993. október 2., szombat HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 9 Egy falu a megye közepén Szakály nem adja fel Munkanélküliség után - gyed Pszichoszomatikus jegyzet M Össznépi egymásra mutogatás Portréműsort sugárzott nemrégiben Makovecz Imréről az egyik legkedveltebb hazai csatorna, a TV 1. Jeles építészünk elmesélte, hogyan élte át a szabadság, a demokrácia első mámoros pillanatait, s aztán hogyan lombozódott le. (Mint oly sokan.) Kiment a pesti utcára, a friss tavaszi szélbe - a baloldal választási veresége után -, és azt gondolta, hogy mostantól mindenki másként lélegzik, cseveg, cselekszik. Hát egy frászt! - mondá. A házmesterek ugyanúgy nem takarítják a járdákat, a villamosvezetők ugyanúgy becsapják az ajtót a rohanó utas előtt, mint azelőtt. Számomra új volt ez a megközelítési mód, mert én eddig azt hittem, hogy nem a kisemberekkel van baj, hanem- a nagyokkal. Fönt nem történt meg az igazi váltás, csak személycseréket meg intézmény-átcsoportosításokat eszközöltek. De a Makovecz-filmet követően módosítanom kellett ezt a kényelmes álláspontomat, valahogy így: kollektív a vétkünk, mindannyian hibásak vagyunk azért, hogy ilyen döcögősen haladunk a közjó felé. □ Itt, a két szigetország között - Eurázsiában - történnek ám csuda dolgok mostanság. Terjeszkedik a hit és terjeszkedik a maffia, új biofalvakat létesítenek és régi fürdővárosokat lőnek szét. Szegény a nép, virágzik a korrupció, nem biztos, hogy minden „SZSZK-ban" ez a legkedvezőbb történelmi pillanat a többségi akarat érvényre juttatására. Mert ha valami, a többségi vélemény bizony napról-napra, hírről-hírre változik. Stabilitás kéne már, egy kis szieszta, az aknavetők árnyékában. Dehát mi lenne a háborúval, milyen utcaszínházi jelenetté korcsosulna a hatalmi harc, hogyha nem venne részt benne aktívan a nép? Bűnös aki tüzel, s bűnös aki tüzel. □ ■ Döbbenetes párbeszéd fültanúja voltam az almaraktárban. Nagybani vásárlás, télire. A vevő hölgy, aki ismerte az eladó hölgyet, felcsattant: — Micsoda apró alma! Ez ki van válogatva! — Dehogy van! Ilyen fajta. — Nekem akarod bemesélni, stb... — Elhallgass, neked is megcsinálom... O jaj emberek! Asszonyok! Nem tekinthetnénk mától a becsületességet is alulról jövő kezdeményezésnek? Mert milyen jogon várhatja egy szélhámos al- maraktárnok azt, hogy a hentes jól megmérje neki a 70 deka darált húst, vagy hogy a képviselője végigcsücsülje a parlamenti üléseket, s esetleg még fel is szólaljon az érdekében? □ Pozitív példákra volna szükség. Olyanokra, melyekből az szűrhető le, hogy lám-lám érdemes kitartani, rendesen dolgozni, mert abból is meg lehet élni. Nem is rosszul. Meghogy lám-lám X. polgármester, és Y. miniszter is feddhetetlen, nosza kövessük! Munkálkodjunk, takarékoskodjunk, váljunk tulajdonosokká, értékféltőkké! Ide nekünk a pozitív példákat, mert az ingadozó sokaság csakis ezáltal befolyásolható, kedvező irányba. Mert mostmár, vélhetőleg, nem pártokhoz, hanem személy(iség)ekhez köttetik a bizalom. Helyben vagyunk. Megérkeztünk, ezzel be is zárul a kör: a választással. Aki követendő példát kíván maga előtt látni, az követhető emberre voksoljon! S aztán vágjon 4 évig jó képet ahhoz, amit a választottja produkál. Ez az egyetlen gyógyír a mostani beteges, össznépi egymásra mutogatásunk ellen. Wessely Gábor Shopping dopping és csörgősipka Szakály a megye szívében fekszik, ahogy a polgármesterasszony fogalmazta. A 65-ös országút kettészeli, és itt halad át Pécsről a főváros irányába igyekvő vonat is. A falu adottságai tehát ígéretesek. Az 1611 lélekszámmal rendelkező községben mégsem olyan rózsás a helyzet, mint amilyennek látszik. Nincs több és nincs nagyobb gond itt sem, mint az ország bármely részén, csak éppen annyi, mint ami a mai gazdasági helyzetből erre a falura jut. Ev végére a munkanélküliek száma tovább növekszik és több mint 70-re nő azok száma, akik már ezt a segélyt sem kapják.- Szakály legnagyobb tragédiája, hogy nem települt a környékre egyetlen üzem sem, ami munkát adna az embereknek - mondta Balogh Árpádné polgármesterasz- szony. A termelőszövetkezet sorvadásra ítéltetett és nagyon valószínű, hogy a maradék 80 embert sem tudja sokáig foglalkoztatni. A faluban nem sok munkalehetőség van, az iskolában 15 pedagógus tanít, ezenkívül maradt az önkormányzat és a posta. Az ön- kormányzat nem tud vállalkozni és így munkát biztosítani sem, mert nincs pénze rá. Próbálkoztunk mi pályázatokkal is, de nem, hogy pénzt nem kaptunk, de még visszajelzést sem. Sokat segíthetne TV ondják csak, mondják, JLVJL alighanem igazuk van mindazoknak, akik anélkül, hogy szülőanyámmal találkozhattak, összebeszélhettek volna, úgy találják, hogy a gyors, tartós boldogulás dolgában két balkezem és lábam van. Folytonos düemmázhat- nékommal elbaltázok minden jó lehetőséget, sose tudom elkapni az Isten lábát. Csepüljenek csak, úgy vagyok már minden prédikációval, mint fal a borsóval, csodálkozva állom a szemek per- gését és bámulok, hogy még mindig tart a készlet. Azt is gyanítva persze, hogy a hiba csak részben van bennem. Valószínű azért nem érvényes rám a néphitnek az az igazsága, hogy aki burokban születik, az szerencsés emberként élheti le az életét, mert valami mulasztás történhetett. Talán sietségében nem csempészett a gólya a burokba négylevelű lóherét is, hogy tökéletes legyen a védelmem és ne tudjon csúfságot tenni rajtam a bal- szerencse. — Fiam, mikor leszel már életrevaló!? Tengersokszor hallottam ezt a sírvanevető mondatot és hallhatnám ma is, ha élne még, akinek szájából édes volt az aggodalom és féltés minden hangja. Ahogy a ritka dicséreteké is, mikor sikerült elkerülnöm a balekoknak állított csapdákat. Most éppen egy ilyen csap- daállítóval támadt dolgom, amint erről frissen értesültem, nem is egyedüli céltáblaként. Sokan kaptuk a levelet készpénzzel bérmentesítve a titokaz itt élők gondjain egy kis vágóhíd, vagy egy tejüzem létrehozása, de mindehhez pénz kell, a hitelt nagyon magas kamattal adják, pedig egyre sürgősebb valamilyen megoldást találni, hiszen jó, ha van 6 család a faluban, amelyik nem szorul rá a támogatásra. Én már azt is eredménynek könyvelem el, hogy 9 munkanélküli falubelit sikerült a megyei munkaügyi hivatallal egyeztetve, helyben, közhasznú munkára felvenni.- Hány tagú a testület, amelyik a falut irányítja?- Velem együtt 10 tagja van, nagyon aktív, fiatalos lendületű, a községért tenni akaró emberek együttese. Az elmúlt évben a tiszteletdíjaikat sem vették át, inkább felajánlották az idősebbeknek karácsonyi ajándékra. Egyedül az itt élők elismerését szeretnénk kivívni. Azért vannak eredményeink is. A régi óvodánk életveszélyessé vált, az átépítést már nem lehetett halogatni. Saját erőből, no és a szülők sok-sok önkéntes munkájával két év alatt elkészült.- Kell-e fizetni helyi adót a faluban?- Nem kell, meret nem sok értelme lenne, nem a kivetés a gond, hanem a beszedés. Azt a néhány jól működő vállalkozást leszámítva, az itt élőknek nincs adóra pénzük. Minden hónapban növekszik azoknak a háztartásoknak a Régi és új noteszlapok zatos Budapest LF 1230-tól. Kinek-kinek képzeletére bíznám, hogyan fejti meg az LF rejtélyét, azt remélve, hogy nem azonosítja a betűjelet azzal a gorombasággal, amit dühös emberek szoktak „röp- tetni" tőmondatként. A feladó az a bizonyos cég, amelynek „leány korában" volt már néhány viharos ügye nem éppen makulátlan üzleti erkölcsei miatt a Versenyhivatallal. Semminémű kapcsolatom nem volt a szagló hírű korábbival és titkos vágyaim között nem szerepelt az új nevűvel való ismeretség sem. Mégis ez - azt én nem tudom, honnan ellopott nevemmel és címemmel, a személyiségi jogaim és az adatvédelem újabb dicstelenségére azzal köszön rám, hogy gratulál egetverő nagy szerencsémhez, mert íme, grandiózus szerencsejátékuk 2. fordulójának lettem, vagyok résztvevője. Kezdhetek bízvást allelujázni, mert egymillió értékű arany, ezüst, vagy egy Toyota Star- letnek lehetek boldog tulaj- dnonosa, ha ... Ha - és ez itt a lényeg - legalább két árucikket rendelek nyereményigénylő prospektus-kínálatukból. Ezen normál- és extraméretű sportcsónak szerepel. Ezt is, azt is kifejezetten a vízi szórakozásokat kedvelő fiataloknak és öregeknek szánszáma, ahol már a villanyt is kikapcsolták. A polgármesterrel folytatott beszélgetés után az „utca emberének" a véleményére voltunk kiváncsiak. A babakocsit toló kismamát a bolta menet szólítottuk meg.- Munkanélküli segélyről mentem gyed-re. Pontosabban úgy vagyok gyed-en, hogy még egy fillért sem kaptam a tb-től, négy hónapos a kisfiam és eddig pénz helyett csak leveleket küldözgettek, hol ilyen, hol olyan papírokat kérnek. A férjemnek még van munkája, Szekszárdon a húsiparnál dolgozik, de állandóan attól rettegünk, még meddig, hiszen a vállalat nem áll valami jól. Mindennap egyre nehezebb, pedig van szőlőnk, kertünk és családi házunk, és sokat segít az önkormányzat is. Nem csak az iskoláskorú- aknak, de minden gyereknek, minden évben juttat egy kis pénzt. A szemüveges, ötven körüli, aranyláncos urat úgy szólítottuk le. A teljes nevét nem árulta el, mert attól tartott, hogy az APEH küldött bennünket. Amikor megnyugtattam, hogy én ilyet nem is vállalnék, mondta, hogy Istvánnak szólíthatom.- Én mindennel foglalkozom, ami megéri. így tüzelő és építőipari kereskedéssel, sertéseket hizlalok, vannak lovaim, csikóim. A napokban adtam le kétszáz sertést, 107 ják így, télvíz idejének köze- ledtén, megfeledkezve arról, hogy 1993 őszén a magyar élemedett korúaknak - nyugdíjasoknak - spejzolási listáján első sorban nem gumicsónakok beszerzése szerepel, hanem krumpli, hagyma, meg más ezekhez hasonlóan prózai dolgok. Es a fiatalok? Ha elég okosak, korcsolyára, sílécekre és az ezek használatára alkalmas téli túrákra spórolnak. Már, ha van miből! Igazán nehéz eldönteni, hogy mi legyen most. Sírjak vagy nevessek, esetleg próbáljam meg együtt a kettőt és majd meglátom, mi jön ki belőle? Tudtával annak a kinyilatkoztatásnak, ami mostanában hangzott el nyugodt erőék egyik, nyugati megyénkben tartott fórumán. Ott állt a mikrofon mellé egy politikusunk azzal a vérforraló ostobasággal, hogy „létminimum márpedig nincsen". Azaz: mindenki annyi pénzből éljen meg, amennyije van. Még tovább lépve a hittételként közreadott fennsőbb- ségi állásfoglalásban; lakatot a panaszos szájakra, senki se akarjon nemzetünk nehéz helyzetében túlnyújtózni a takaróján! Jaj, de nagyon érdekelne, hogy ez az úr, mondjuk csak fél évig, mekkora sikerrel igazítaná életbenmaradásának forintot fizettek kilójáért. Az azért már nem rossz pénz, nem?! Csak az a táp ne lenne olyan drága. A falu legismertebb és egyben a legelismertebb vállalkozói a benzinkutas házaspár. Az AVANTI zászlója alatt működő kút már beválthatta a hozzá fűződő reményeket, hiszen mindkettőjük Merce- des-szel érkezett a helyszínre. Az ötelet, hogy itt, Szakály- ban kell egy töltőállomás, 3 évvel ezelőtt Zsuzsában, a feleségben „fogant" meg.- Mi ezt megelőzően is vállalkozók voltunk, Tolnán volt egy száraztészta üzemünk. Az ötlet onnan indult, hogy volt egy telkünk itt a faluban, de az nem volt elég nagy a kút megnyitásához, ezért az akkor még tanáccsal kötöttünk egy szerződést 25 évre, erre a helyre. Az AVANTI pedig egy éve keresett meg bennünket. Az üzemanyagot zárt tartályokba kapjuk tőlük, tehát ők felelnek a minőségért is. Valóban, eddig elégedettek vagyunk mindazzal amit elértünk. Szeretnénk tovább bővíteni a vállalkozásunkat, egy kis üzletet is tervezünk hamarosan megnyitni, ami az átutazók igényeit szolgálná. Pillanatnyilag négy embert alkalmazunk, de ha sikerül a shop-ot megépíteni akkor újabb munkaerőre lesz szükségünk. Mauthner Fotó: Ritzel feladványát a 6-7-8-10 ezer forintokhoz!? Fúrja azonban az oldalamat más természetű kíváncsiság is. Lesznek-e és hányán, akik belépnek az üzleti tisztességben közel sem jeleskedők által megajánlott újabb csörgősipka akcióba? Szeretném hinni, hogy okulva a csomagküldő szolgálatok körüli botránysorozatok tanulságain, a korábbiaknál kevesebben szédülnek meg az aranytól, ezüsttől, meseautótól, rádöbbenve, hogy háztartásukból per pillanat nem a gumicsónak hiányzik (mi több, csónakok! hiányoznak). Miként üvegest se boldogít a hanyattesés. Akadnak persze más kérdések is, mindenekelőtt az, hogy lesz-e már végre ebben a kicsike, de annál nehezebb, életeket veszélyeztető gondokkal küszködő hazában olyan hivatal - a szükségtelenül sok és költséges hivatal között - amelyik rendet csinál a csomagküldők házatáján? Gondolom más, korrekten működő •- mert vannak azért ilyenek is - csomagszolgálók örömére és megnyugvására is. A kissé késve megtett hatósági lépések most a rendcsinálás elején jobbára csak ígéreteket eredményeznek. Úgy látszik, még mindig vadulóban lévő piacgazdaságunknak aszerint lehet(ne) csak megálljt parancsolni, melyik anonimitását gondosan őrző csomagküldőnek ki a mentora, ki tudja elintézni, hogy a sokszor nyugati indítású bóvliáradat változatlanul kikerülhesse a behozatalra vonatkozó jogszabályokat, fizetési kötelezettségeket, még az áruk forgalmazás előtti kötelező minőségi vizsgálatát is. Azt mondják, korrupció lehet ebben is? Hogy Krisztus koporsóját se őrizték ingyen és kéznek kezet kell mosnia? Akinek ez nem tetszik? Na- nana! Kéretik tartózkodni a becsületsértő kifejezések használatának még a gondolatától is. Én, megtettem, mivel álló hétig rejtőztek ezek a sorok a szerkesztői asztal kézirathalmazában. Azt kell mondjam, hogy szerencsémre. Az elmúlt hét ugyanis elegendő volt ahhoz, hogy a feladatra hosszan készülődő Ipari és Kereskedelmi Minisztérium elkészítse és publikálja azt a rendeletét, ami a csomagküldő szolgálatok további működését szabályozza, védelmet garantálva a vásárlóközönségnek, mely epétfakasztóan kiszolgáltatott volt a törvényenkívüliségbe rejtőző távkereskedéssel szemben. Nos, a jövőben ezek a szerveződések nem vonhatják ki magukat a kereskedelem egészére érvényes jogszabályok alól, kerülhetik el a kötelező minőségi ellenőrzést; sinkófálhatják el név és cím, nyíltforgalmú üzlet működtetése híján a jótállás, szavatosság előírásait. A cégeknek - melyek között azért nem mind építette sikerét a vevők átejté- sének gyakorlatára - a jövőben le kell vetniök eddig használt „álarcukat", azaz néven kell nevezniük magukat, megjelölve telephelyüket, nyíltforgalmú üzletük címét. S ami nem mellékes, reklámtevékenységük se maradhat a régi, ha csak nem akarják a vásárlók átejtésében tettestársaikká tenni a sajtót, rádiót, televíziót. Fogalmam sincs, mennyibe kerül most egy dísztávirat, mégis kísért a gondolat, hogy küldök egyet a minisztériumnak, mert igaz, ami igaz, később is jobb cselekedni, mint soha! Nagyon időszerű volt már a kereskedelem kalózainak stoppot állítani. E gyik pesszimizmusra hajló barátom, aki egy ajándéknak szánt csoda-edénykészlet erejéig áldozata is volt a csomagküldőnek, úgy véli, ne siessük el a föllélegzést. Elég nevezetes nemzeti tulajdonságunk, hogy még érvénybe sem lép nálunk egy-egy jogszabály, a csavarosabb eszűek máris tudják, hol nyithatóak meg a kiskapuk. Leintettem, amit nem vett jónéven. Valószínű egészen addig neheztel majd, amíg meg nem tapasztalja, hogy tényleg nem indulnak csörgősipka akciók 1993. november 1. után. László Ibolya A benzinkutas sikeres vállalkozó
