Tolnai Népújság, 1993. szeptember (4. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-16 / 216. szám
4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. szeptember 16., csütörtök „Város - képek" Pakson A Magyar Tűzoltószövetség az atomerőműben ülésezett Téglagyári panoráma, a kompról fényképezve Egy nem mindennapi életút Dr. Széchenyi Attila háziorvos Paks alpolgármestere. Az alábbiakban életéről mesél, mely mint majd látható, nem volt éppen eseménytelen. — Gyermekkoromban tanúja voltam a második világháborúnak, mivel édesapám, dr. Széchenyi Sándor - mint a Szegedi Egyetemi Könyvtár vezetője -, az egyetemmel együtt kitelepült a németországi Haliéba. A szövetségesek szétbombázták a várost, alig maradt ép ház. Gyakorlatilag ellenállás nélkül adták meg magukat a németek a szövetségeseknek. Elsőként az angol csapatok vonultak be. Döbbenetes, megrázó képek voltak a számomra amint becsukott harckocsikban végigrobogtak a kietlen utcákon. Ezzel szemben pár óra múlva követték őket az amerikai csapatok. A harckocsik tetején ingben-gatyában ülve osztogatták a csokoládét és a narancsot. Itthon, Szegeden kifosztott, üres lakás várt minket. Apám nem volt szimpatikus a kommunista rendszernek. El kell mondanom, hogy apámnak sem volt szimpatikus sem a fasiszta, sem a kommunista rendszer. Apám börtönbe került, alaptalan vádak miatt, meghurcolták, állásából elbo- csájtották, végül a Geológiai Intézetnél kapott állást, mint kútkataszterező. Egész héten járta a Dunántúl településeit. Az iskoláimat Szegeden kezdtem, mély nyomokat hagyott bennem az ottani jezsuita páterek bölcsessége, humanitása. Aztán jöttek az ötvenes évek. Egy emlékezetes éjszakán, 1952. júniusában indultunk el egy olyan utazásra, melyről nem tudtuk, hol fog véget érni. Éjjel két órakor dörömböltek a lakásunk ajtaján, s vagy harminc ávós lepte el az otthonunkat, ahol nyolc hónapos terhes édesanyám tartózkodott, meg mi, az öt gyerek. Amit a kezünkben elbírtunk, azzal indultunk el a lent várakozó teherautókhoz. Rövidesen bevagonírozták a csapatot, s Szekszárd határában, Ebespusztánál álltunk meg. Az ottani állami gazdaság kiürített csirkeóljai szolgáltak később barakként, itt szállásoltak el közel ezer embert. Nyolcunkra hat négyzetméter jutott. Az ott élő emberek bélpoklosokként kezeltek bennünket, hála azon „fel- világosító" munkának, amit a rendszer végzett. Apámat később hozták utánunk, nagyon boldogok voltunk, hogy együtt a család. Mindennek ellenére Ebespusztáról sok szép emléket őrzök. Sokféle ember volt köztünk. Tanárok, hivatalnokok, katonatisztek, s egyszerű parasztemberek is. Ok például a határ közelében éltek akkoriban, s mivel ebben az időszakban Magyarország számára Tito láncos kutya volt, a határ mellett élő szerb vagy horvát nemzetiségű emberek is megbízhatatlanokká váltak. A legrosszabb az volt, hogy állandóan tudatosították bennünk, hogy ebben a táborban el fogunk pusztulni, mert mi olyan emberek vagyunk, akikre nincs szüksége az országnak. Ebesen végeztem el az általános iskolát, majd tanítói engedélyt kaptam, hogy egytől nyolc osztályig taníthassak. Tanultunk alkotmány tant is, ez igencsak megrázó volt, mivel saját bőrünkön érezhettük a rendszer alkotmányosságát. Aztán egy szép napon a tábort feloszlatták, mindenki mehetett haza. Ha lett volna hová. Szegedi lakásunkban már mások laktak, a szüleimnek a hat gyermeken kívül semmije sem volt. Eördögh (Folytatjuk.) Az út vége? A paksi születésű Váradi Ferenc komótosan megette az ebédjének felét a Paksi Hajléktalanok Átmeneti Szállásán, majd a második felét szépen eltette vacsorára. Az ebédet a szociális otthonból hozták, az önkormányzat biztosítja számára ingyenesen. A 35 éves fiatalemberen tán egy porcika sincs, ami ne sérült volna meg az 1990. augusztusában történt autóbaleset során. Le is százalékolták, jelenleg 8700 forint a jövedelme. S hogy miképp került az átmeneti szállásra? Hosszú történet ez, sok szereplővel, többek között elvált feleségével és 10 éves kisfiával. Az út az autóbuszvárókból vezetett idáig. Jobb nincs, mondja a csendes férfi. Mocsár György nem ismerte a szüleit, intézeti gyerek volt. Tiszadobon nevelkedett. Jó szakmát tanult, lakatos-hegesztőként szabadult a szakmunkásképzőből. A Borsodi Vegyikombinátba került dolgozni. Családot alapított, fia született. Dolgozott a volt NDK-ban is a hetvenes évek végén, méghozzá atomerőműben. Akkor már kiképezték reaktor-hegesztőnek. Ezt követően Paksra költözött a család, szolgálati lakásba, melyet az egyik alvállalkozói cég biztosított a számukra. Aztán a házasság zátonyra futott, albérlet, zűrök, problémák közvetkeztek. A munkahely elveszett, fél év elzárás következett, többek között tüzelőlopásért. Ma a „kóter" lakója, élettársával, Erzsivel együtt. Jövedelme alig több mint 5 ezer forint. Az élettárs is keresett, amíg volt munkája a Du- nacenter Kft.-nél. Most munkanélküli járadékot fog kapni. Innen csak lefelé visz az út, mondja a mokány fiatalember, aki alkalmi munkákból próbál a fentieken kívül még egy kis pénzt keresni. Szeretne persze ő is szebbet, jobbat, de hát hogyan jusson hozzá? Nem akar itt maradni, ki akar jutni innen, van esze, ereje. De ki tud segíteni rajta? A Baján született 46 éves Mezei József többnek néz ki a koránál. Család nem adatott meg neki, a munkahelye megszűnt, munkanélküli járadékból éldegél, társasága az szállás többi lakója. De itt még istenes, mondja, látta ő azokat, akik télen-nyáron a Duna-par- ton alszanak, s egy-két fröcs- csért poharakat szedegetnek a kocsmában, majd éjszakára a partra húzott, felfordított csónakok alatt térnek nyugovóra. Volt itt régebben egy öregember, aki később szociális otthonba került, de nem bírta a közösséget, neki szabadság kellett. A paksi hajléktalanok szállása „teljes házzal" üzemel. Hét férfi és két nő veszi igénybe az önkormányzat által létesített szállást és melegedőt. e.g. Születésnap A Paksi Ifjúsági Iroda öt éves fennállását születésnapi bulival ünnepli, ma délután. A tűzoltók és a tűzvédelmi szakterület érdekképviseleti szervét, a Magyar Tűzoltószövetséget gróf Széchenyi Ödön alapította meg, 1870-ben. A szövetség a 75 éves jubileumát már nem érhette meg, mert 1945-ben rendelettel megszüntették. Ez a nemes szervezet három évvel ezelőtt újjáalakult. Alapszabályában kimondta, hogy az 1870-ben alakult szövetség utódjának tartja magát. Ma már az ország valamennyi megyéjében működik helyi szervezet. Az országos elnökség negyedévenként tartja ülését, más-más városban. Az ülésre tanácskozási joggal meghívják a megyei elnököket és a felsőbb vezetőket is. A rendezés jogát idén Tolna megye kapta meg. Az paksi atomerőmű vezetőivel történt megegyezés alapján az üzem tűzoltólaktanyájában tartották a soros rendezvényt. Népes társaság jött össze, akadt olyan megye, ahonnan a megyei szövetség elnökén kívül a titkár is képviselte a szervezetet. Részt vett a rendezvényen dr. Bukovics István tűzoltó ezredes, a néhány hónapja létrehozott Tűzvédelmi és Polgári Védelmi Parancsnokság országos parancsnoka. Jelen volt dr. Kara Pál helyettes államtitkár és Száray Zoltán tűzvédelmi főigazgató is. Az ülés résztvevőit Szabó József, az atomerőmű biztonsági igazgatója köszöntötte és tájékoztatta az erőmű működéséről, biztonságáról, az elért eredményekről. A továbbiakban vélemények és javaslatok hangzottak el a tűzvédelmi törvény tervezetével kapcsolatban is. A tervezet készítői az egyik alternatíva szerint „felszeletelik" a tűzvédelmi igazgatás tevékenységét. Eszerint a hatósági jogkör maradna a hivatásos önkormányzati tűzoltóság székhelye szerinti jegyzőnél. Megyénkben például Bony- hádon, Dombóvárott, Szek- szárdon, Pakson és Tamásiban. Az úgynevezett szakhatósági jogkört - például építkezéseknél, használatbavételi engedélyeknél történő véleményalkotást és a tűzvizsgála- tot - a hivatásos tűzoltóság végezné. Nos, ahogy a mondás tartja, a közös lónak túrós a háta. Jelen esetben az ügyfél látja kárát a dolognak, mert stafétázik a tűzoltóság és az önkormányzati hivatal között. A korábbi években megszokott szigorú tűzvédelmi ellenőrzések pedig elmaradnak, vagy egyáltalán nem szigorúak. A jelenlegi felemás helyzetből adódó fegyelemhiánynak nem egy nagy tűzeset tudható be. Nagy szükség lenne arra, hogy a kis és nagy tüzeket jelzésként fognák fel a jogszabályok készítői és elfogadói. A fent vázolt feladatokat egy kézben kellene tartani. A szakemberek rendelkezésre állnak. Rendezni kellene az önkormányzatok tűzvédelmi feladatait is. Ki kellene mondani, hogy minden helységben legyen valamilyen tűzoltóság, vagy kisebb települések kössenek megállapodást szomszédos, jól működő önkéntes szervezettel. Itt az ideje, hogy végre törvényben ismerjék el, hogy az önkéntes tűzoltók közfeladatokat látnak el, ezért kapjanak kedvezményeket azok a személyek, akik fizetés nélkül végzik ezt a nem kevés veszéllyel járó munkát. Vegyék fel az önkéntes tűzoltóságokat a normatív támogatottak sorába. A paksi ülésen többen jelen voltak, s buzgón jegyzeteltek. Hogy a javaslatokból mi valósul meg, és mikor kerül a törvény a parlament elé, az még a jövő titka. Ezt követően dr. Jókai Oszkár, az országos szövetség elnöke időszerű kérdésekről tájékoztatta a résztvevőket, majd az elnökség határozatban fejezte ki köszönetét és elismerését az ország hivatásos, önkéntes és vállalati tűzoltóinak, akik a forró nyárban részt vettek az erdőégések, avartü- zek, meg az év folyamán bekövetkezett pusztítások megfékezésében. Ennek kapcsán született határozat arról, hogy októberben szimpóziumot rendeznek az erdőtüzek megfékezésének témájában. Ekkor döntenek majd a tűzoltói szolgálati érmek rendszeresítése és a Széchenyi Ödön emlékplakett odaítélésének ügyében is. Csőglei István, megyei szövetségi elnök A tehetséges fiatalokért Lezárult a Tehetséges Paksi Fiatalokért Alapítvány kuratóriuma által kiírt pályázatok leadási határideje a mostani tanévre. Többek között bővült a pályázók köre, a paksi állandó lakhellyel rendelkező felsőoktatási intézményben tanulókkal, akik 24 éves korig pályázhatnak tanulmányi ösztöndíjra. Az elmúlt tanévre kiírt pályázatok különböző kategóriájú díjainak átadására a közeljövőben kerül sor. Palotás József szobrász bronz plakettjét pedig az a pedagógus vehet majd át, aki a paksi tehetségek gondozásában kiemelkedő tevékenységet folytatott a kötelező oktató-nevelő munkán felül. Városból - falura A Szent István téren parkoltam, mikor egy régi kedves ismerősömet fedeztem fel a buszmegállóban. Igen megörvendezett látásomon, illetve egészen pontosan azon, hogy kocsival vagyok. Mint mondta, nagyon örülne, ha elvinném őt és a gyerekeket Madocsára. Kérdő tekintetemet látva elmondta, hogy elcserélték a lakótelepi lakást egy madocsai családi házra. A faluban takaros ház fogadott, majdnem kész már, az emeleten akad még egy-két tennivaló. Büszkén mutatja ismerősöm a ház helyiségeit, no és persze a kertet, ami több mint ezer négyszögöl. Két hete költöztek ki, de már úgy lépked a paradicsom- ágyások között, mintha világéletében ilyen portán lakott volna. A reklámszatyrot teleszedi számomra paradicsommal, s megkérdi: kérsz céklát? Megfőzöd, s készíthetsz céklasalátát. A céklarépa leveleit a tyúkoknak dobja. Mert szárnyasjószág is van már, no és peresze tojás is akad. Egyelőre még nem sok, de a családnak azért elég. Mutatja, hová milyen növény kerül majd a kertben. Szamóca többek között, végre a gyerekek annyit ehetnek majd ebből a gyümölcsből, amennyi beléjük fér. A hatalmas szuterinban a férje rendezgeti a szerszámokat. Szükség is van egy jó műhelyre, hiszen egy családi ház körül mindig akad valami tennivaló. e.g. A gyerekek „sikerlistáján" első a kelttészta Mára a gyermekétkeztetés nemcsak a vendéglátóipari egységek monopóüuma Pakson. Bekapcsolódott az ellátásba a konzervgyár üzemi konyhája, és a volt állami gazdaság gyapai kerületének konyhája is. ők főznek a Deák Ferenc általános iskola, illetve a Bezerédj általános iskola diákjainak. A lakótelepi II. számú iskolások és az óvodások ellátása megmaradt a Dunavend Kft.-nek. A Munkás étteremben mára eléggé lecsökkent a személyzet, a jobb napokat, pontosabban több ezres adagokat látott üstökben ma már alig 1200 adag készül. Ottjártunkkor a város óvodásainak létszáma 830, az iskolásoké pedig 322 fő volt, a lakótelepi étkezői létszám pedig 40 fő. A konyhában Radics Já- nosné vezetésével készült az ebéd. Az előre megtervezett étlap szerint az iskolások aznap babgulyást, kakaóscsigát és egy almát kaptak ebédre, míg az óvodásoknak karfiolleves, pulykapörkölt galuskával és salátával volt a menü. Mint azt a főszakács elmondta, a kelt tészta minden mennyiségben „nyerő" a gyermekek számára. Nagy gondot fordítanak a nyersanyagbeszerzésre is. Pécsről, a nagybani piacról szerzik be a zöldségfélék nagy részét. Igyekeznek az étlap tervezésekor a gyermekek élettani sajátosságaira figyelemmel lenni, így megemelt arányban szerepel az ételben a fehérje, szénhidrát és a vitamin. Főzelék minden héten van a menüben, megpróbálják új „köntösben" az asztalra tenni, például feltétként rántott sajttal. Az óvodások számára személyenként napi 56 forintból állítják elő a tízórait, ebédet, uzsonnát. Az iskolásoknál ez az összeg 66 forint, a csak menzát igénylők számára 42 forint. A cég 60 százalékos haszonkulccsal dolgozik, s 10 százalék áfa terheli az élkészített ételt. eördögh Az ovisok számára fő a pörkölt Készül a kakaóscsiga
