Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-28 / 200. szám

4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 28., szombat Hová tűnt a faddi pap? Aki hangosabban kiabál, több pénzt kap ... Az önkéntes tűzoltók adjanak hangot követeléseiknek! Tolnaiak egy Flórián-napi ünnepségen Több „forrásból" értesül­tünk úgy, hogy eltűnt a faddi katolikus plébános. Mondják, már a megyés püspök is ke­restette, mert szeptember 1-jévei el kellene foglalnia új helyét, a Baranya megyei Gör- csönyben. De Simon József plébános úrnak se híre, se hamva hetek óta. A hosszú időn át az USA-ban élt lelkipásztor igen­csak kilóg rendtársai közül. Ilyen még nem volt Tolnán, de valószínűleg nem is marad el a folytatás. Köztudomású, hogy a múlt hét végén nagy­sikerű sörfesztivált rendezett a Thelena Klub, Thelena Fesz­tivál néven. Természetesen nem csak a sör, hanem szín­vonalas kultúrális programok is folytak, a bohócműsortól a folklór-programig, a rock-délutántól a zenés kaba­réig, a több mint hétszáz ülő­vendéget befogadni képes ha­talmas sátorban. A kétnapos rendezvényen mintegy hatez­ren vettek részt, 3500 liter sör (7000 korsó) állt rendelkezé­sére a szomjazóknak. Ez a két szám már önmagában mu­tatja, hogy a közönség tetszé­sét elnyerte a fesztivál. A ren­dezők véleményét Hámori At­tila, a klub egyik reprezen­tánsa tolmácsolta. Elmondta, hogy ezzel a vá­ros felé történő nyitással sze­rették volna bebizonyítani, hogy a mendemondák elle­nére Tolna javát szolgálja a Thelena Klub. Nyilvánvalóvá vált, hogy a város lakóinak van igénye az ilyen jellegű rendezvényekre is. A nagy ér­deklődés, a közönség „aktivi­tása" jelentette a sikert a ren­dezők számára, hiszen céljuk az volt, hogy a publikum jól Lapunk is már többször fog­lalkozott vele. Most az történt, hogy áthelyezték Görcsönybe, és helyére az ottani plébános, Juhász Tibor kerül, aki első miséjét vasárnap adja Faddon. De hogy Simon József mikor adja az első miséjét Görcsöny- ben, azt csak találgatni lehet. Egyesek azt rebesgetik, hogy visszament Amerikába. Közvetlen főnökéhez, Lendvai Istvánhoz, a tol­érezze magát. Anyagi haszon- szerzés nem motiválta a szer­vezőket, a mintegy 700 000 fo­rint költségvetésű rendez­vényt nullszaldósra tervezték, ami úgy tűnik, tartható lesz. Hámori Attila szólt a vasár­napi incidensről is, kifejtve, hogy egy ilyen jellegű ren­dezvényen a legkisebb „balhé" is komolyan befolyá­solhatja a kialakult összképet. Végülis a vasárnap esti rend­bontókat rendőri beavatko­zással sikerült jobb belátásra bírni. Ettől az esettől elte­kintve úgy ítélte meg, simán, szervezetten, rendben zajlott a nai espereshez fordultunk: — Tudja valaki, hogy hol le­het a faddi plébános? — Nem, de nem kell ke­resni, mert én adtam neki sza­badságot, szeptember 1-ig. — De panaszkodnak, hogy Görcsönyben nem tudják neki át­adni a templomot, mert nem jele­nik meg... — Itt sem jelent meg az át­adáson, Faddon... Wessely fesztivál. Külön hangsúlyozta, hogy a jól sikerült rendezvény a szervezésben, rendezésben résztvevők összehangolt, (és nagyszabású) csapatmunká­jának eredménye volt. De nemcsak a rendezők, hanem a város, a klubon kívüliek, va­lamint a rendezvény környé­kén lakók is jól vizsgáztak to­leranciából, segítőkészségből, amit ezúton is köszönnek a Thelena Klub nevében, és ké­sőbb is kérik a hasonlóan po­zitív hozzáállást. Merthogy szeretnék hagyománnyá tenni a nyárvégi fesztivált Tolnán. Fotó: Ótós sk A régi hagyományok közül kevés él Tolnán. Az ősi vízi és nem vízi mesterségek sorva- doznak, képviselőik egyre fo­gyatkoznak. Nem úgy a tűzol­tók! A több mint százéves múltra visszatekintő önkéntes egyesület gyakran hallat ma­gáról. Részint hétköznapi munkája, részint ünnepi ce­remóniái által. A csapat élén Újvári József százados áll, aki igen sokat tett azért, hogy az ország egyik legjobban felsze­relt gárdáját tudhassa maga mögött. Persze, aki nem szak­ember, az is gyanítja, hogy ez a „legjobban felszereltség" hogyan jött össze (jórészt kül­földi adományokból), és mi­hez képest értendő. Bizony, a legtöbb magyarországi önkén­tes egyesületnek igen gyér a technikája. Üdvözlendő az a szemlélet- bódbeli változás - az országos szakmai és nem szakmai veze­tők részéről -, hogy tekintsük a jövőben az önkéntes tűzoltó­ságokat a hivatásosokkal egyenrangúaknak. Na de eh­hez pénz kell. A pénzt pedig ki kell harcolni. Azt a tanácsot kapták Újvári Józsefék min­den fórumon, ahol felvetették gondjaikat, hogy „hallassák hangjukat". Úgy tűnik, hogy most, a do­tációk megvonásának, átcso­portosításának, a közpénzek újrafelosztásának korában ez a helyes megoldás. Aki han­gosabban követel, az többet kap, előbb kap, míg a csend­ben maradó elfelejtődik. Megfogadták a jó tanácsot a tolnai önkéntesek, és „jelezték igényüket". A nyár elején meg is érkezett a pozitív válasz: 610 ezer forint üti a markukat. De mint tudjuk, hazánkban mostanában nemcsak a szó száll el, hanem olykor az írás is; ezért azt mondja a pa­rancsnok: hiszi, ha látja a barna hasú bankókat. A legutóbbi ígéret szerint, ezeket az összegeket szep­tember 30-ig kell átutalni az önkéntes alakulatok számlá­jára. A tolnaiak híradástech­nikai eszközökre, és szivaty- tyúk beszerzésére költenék... Wessely Szemétdíj Sok tolnai család kapott a na­pokban levelet a polgármesteri hivataltól. Az a városvezetés tisz­teletteljes kérése, hogy fizettessék be a köz üdvére a szemétszállítási díj januárig visszamenőleg. Háttérinformáció: annak ide­jén a helyi adó (a kommunális) bevezetésekor, úgy döntöttek a képviselők, hogy az tartalmazza a szemétszállítási díjat is, ergo: szemétdíj többé nincs. Csakhogy sokan mentességet élveznek, szo­ciális vagy egyéb okok miatt nem fizetnek helyi adót; akkor ingyen dolgozzanak nekik a kukások? Most vette a fent jelzett fordu­latot az ügy: fizetni kell. Végülis jogos, csakhogy ez a visszamenó- legesség nincs a polgár ínyére. Valamit elbaltáznak a döntésho­zók, s most egyben rázúdul a maszlag. A jegyző, dr. Sümegi Zoltán az alábbi tájékoztatást adta: — A szemétdíj és a kommuná­lis adó két külön dolog. A rendel­kezések most már egyértelműen kimondják, hogy aki a kommuná­lis adó alól mentesül, annak - és csak annak - kell szemétszállítási díjat külön fizetnie. Egyébként ez az összeg benne van a magán- személyekkommunálisadójában. Számszakilag tehát úgy áll a do­log, hogy aki megúszta a 2500 fo­rintos helyi adót, az most perkáz- zon le egy ezrest! . — Wy ­Kié a fülemile éneke?... Vihar a kosárlabdapalánk körül Kisebbfajta palotaforrada­lom volt kialakulóban a kö­rül a bizonyos medinai ko­sárlabdapalánk körül, amit a gyermeki kezek fabrikáltak. Egyik szülő megjegyezte, hogy „ez" a gyerek készí­tette, a másik szerint meg „az" volt. Megjelent írásom­ban én egy harmadik ember­kének a nevét említettem. Okom is volt rá, hisz az a bi­zonyos „ős-palánk" már kora tavasszal állt, igaz, nem eme szent helyen, ahol most. Aki egy picit is járatos a technikában, az tudja, hogy a ma használatos eszközeink már nem „azok", mint a pro­totípus volt. De a mindent feljegyző és számbavevő technika-történészek mégis az isteni szikrával megjutal- mazottak, a felfedezők, az első mintadarab elkészítői­nek neveit jegyzik! Régi ké- pek-rajzok tanúskodnak az első gőzmozdonyról, az első telefonról, az első kerékpár­ról és az első televízióról. Természetesen, akik tovább­fejlesztették, azok is elmék a javából! De ... Valahogy én is így voltam ezzel. Nem is érdemes azon az Arany János-i kérdésen me­ditálni, hogy a határmezs­gyén lévő fa fülemiléje vajon kinek is „muzsikál". Gyö­nyörködjön benne, aki hallja! Használja a palánkot, s építsen még jobbat, aki tud. Lényeg: hogy legyen! Komád László Thelena Fesztivál: sikeres nyitás a város felé A rendezők értékelése Életkép a fesztivál környékéről Polgármester-választás Bogyiszlón: október 24-én Összeült csütörtökön az öttagú választási bizottság Bogyiszlón, hogy kitűzze a faluban esedékes polgár­mester-választás időpont­ját. Mint ismeretes, dr. Sü­megi Zoltán - miután Tolna város jegyzője lett - lemondott e posztról. Utód­ját az ősszel választják meg a bogyiszlóiak. A bizottság, Nemesné Fodor Judit elnökletével, október 24-ét, vasárnapot, jelölte ki a választás nap­jául. Az indulni szándéko­zóknak jelöltajánló szelvé­nyeket (kopogtató cédulá­kat) kell gyűjteniük. Ter­mészetesen felkerülhetnek a listára olyanok is, akik nem korteskednek, akiket anélkül ajánl a lakosság, hogy bármit is tennének érte; esetleg „nem is számí­tanak rá". Az ajánló szelvényeket a választást megelőző 35. naptól kezdve lehet gyűj­teni, a küszöb 3 százalék, azaz bogyiszlói viszonylat­ban körülbelül 60 ajánló szükséges a jelöltség meg­szerzéséhez. Azoknak, akik összeszednek vagy kapnak ennyi cédulát, a választás előtti 18. napon nyilatkoz­niuk kell, hogy vállalják-e a jelöltséget. A választás akkor lesz érvényes, ha a szavazópol­gárok 2/5-e megjelenik az urnák előtt, vagyis Bo­gyiszlón 200 ember már vá­laszthat polgármestert. Az lesz a befutó, aki a megje­lentek szavazatainak 1 /4-ét megszerzi. Ha kevesen mennek el, vagy - sok induló esetén - egyik jelölt sem kap „ki­ugró mennyiségű" szava­zatot, a választást meg kell ismételni. Jóslatokba bocsátkozni nem érdemes, de az való­színű, hogy most - 1990-nel ellentétben - nem csak ket­ten indulnak a polgármes­teri szék megszerzéséért Bogyiszlón. Korábban kezd a tolnai gimnázium Síszünet és névváltoztatás Padlások kincsei... A mozsár A tolnai gimnázium fizetett és fizető „dolgozói" nem va­cakolnak tovább, hétfőtől be­levágnak. A legtöbb oktatási intézmény csak szerdától (el­sejétől) kezdi meg tevékeny­ségét, a tolnai gimisek azon­ban úgy érezték, hogy nem bírják tovább kedvenc sulijuk nélkül, az itt dolgozó tanárok is unták már a hosszú nyári szünetet, ezért petíciót juttat­tak el igazgatójukhoz, mely­ben követelték a két nappal korábbi tanévkezdést. Ez a szenzációs hír természetesen kitaláció, az igazi okot Pirgi József igazgató árulta el. Kö­zölte, hogy a korábbi kezdés­nek, a zordon tél elviselésének könnyebbé tétele érdekében volt szükség. Februárban ugyanis az intézményben eleddig példa nélkül állóan sí­szünet kikiáltására kerül majd sor, február 7-től 12-ig. Mivel egy évben 10 nap igazgatói szünet adható, és ebből 7 már „foglalt" (diáknapok, érettségi szünet, stb.), a fennmaradó 3 nap kevésnek látszik a síelés örömeinek maradéktalan ki­élvezésére, tekintve, hogy - hacsak nem a Sió-töltésen szándékozik valaki síelni, - a hóval borította magaslatok­hoz történő zarándoklat már önmagában is igen sok időt el­raboló tevékenység. A nyárból lecsippentett két nap tehát februárban egy teljes hétté fogja kiegészíteni a félévi bi­zonyítvány okozta esetleges sokkok kiheverésére is alkal­mas időt. Más. A „pályakezdő" gim­nazisták, (szakszóval szecs­kák), a hagyományok szerint idén is mintegy fele részben Tolnáról, ötven százalékban a Pakstól Bátaszékig terjedő környékről származnak. Há­rom első osztály indul ebben a tanévben, egy hatosztályos (ők általános iskola hetedik osztályos korúak), két négy- osztályos, ezek közül az egyik nyelvi, a másik általános „ta­gozat". Ebben a tanévben befejező­dik a textilipari szakközépis­kolai- és szakmunkásképzés, elballagnak az utolsó „texti­les" osztályok is, és nem kö­veti őket senki. Távlati tervként, gondolati szinten felmerült, hogy Tol­nán szakmunkásképzés in­dulhatna, a helyi szolgáltatá­sok, szolgáltatók utánpótlása érdekében, amelynek gyakor­lati oldala a tolnai kisvállalko­zók segítségével valósulhatna meg. A gimnázium tanári kara nem változik jelentősen, egy „angolos" és egy „ma­gyar-franciás" ment, egy né­met szakos tanerő jött, vala­mint gyesről is visszatért egy angolt tanító tanár. A tankönyvekkel idén nincs több gond mint máskor, va­lamennyi könyv megrendelé­séről legalább visszajelzés ér­kezett, ha néhány még hiány­zik is. Az idei tanév a 40. a Föld­vári Mihály nevét viselő gimnázium történetében, el­képzelhető, hogy névváltozás bejelentésével egybekötött ünnepség is fog zajlani idén az intézményben. Úgy tűnik azonban, hogy nem az ünnep­lés lesz a meghatározó a gim­názium életében (ahogy eddig sem volt az), hiszen az új okta­tási törvény rengeteg új fel­adatot ró a tanárokra. Az igazgató úr szerint az utóbbi évek legnehezebb tanéve elé néznek. Valószínűsíthető tehát, hogy a síszünet a tanároknak is jól fog jönni. sk „Rézmozsarat vegyenek!" - hirdette egykoron a sláger. Mára már annyira megcsap­pant a számuk, hogy egy-egy még fellelhető mozsár valósá­gos dísze, kincse a szépszobá­nak. A konyhafelszerelései tár­gyak közé tartozó rézmozsa­rat inkább az aprószmű, fi­nom fűszerek törésére, aprítá­sára használták. Kényes volt, gyakorta kellett szidolozni, fényesíteni, mert csillogás nélkül nem mutatott a tálaló- szekrényen. Köznapibb volt a vasmo­zsár. Zömök bumfordisága, jobban állta az ütést, a zutyko- lást. Mindegy volt neki, hogy mit törtek benne, - használat után elmosták, s többé nem volt rá gond. A falusi szatócs­boltokban nem volt általános a porcukor mérése, ekkor a nagyszemű kockacukorból aprítottak, törtek. Jófogású vas törőjével gyorsan lehetett a szárazkenyérből prézlit ké­szíteni, vagy a durva sót fi­nomítani. Úgy negyven, negyvenöt évvel ezelőtt Medinán még használták a famozsarat. Fő­leg téli estéken, a disznóvágás előtti időszakban ebben zúz­ták a megszárított fűszerpap­rikát, egy fejszenyél segítsé­gével. K. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom