Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)
1993-08-24 / 196. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 24., kedd A városházán hallottuk Út és garázssor Város lesz Simontornya? Illúzióromboló Kánikula ide, hőség oda, megfordult a férfinép a múlt héten Tamásiban, a város- központban. Az ok egyszerű volt. Egy szép arcú, végtelenül csinos, jó alakú hölgy - mindene megvolt ott és úgy, ahol, illetve ahogy annak lennie kellett - lépett ki az egyik üzletből négy-ötéves fiúcska társaságában, aztán elsétáltak a tejivó, majd a buszmegálló felé. A délkörüli melegben felcsillantak a bágyadt tekintetek, kandi szemek kísérték, lesték, vetkőztették, sóhajok szálltak, elismerő megjegyzések szóltak, ám a hölgy úgy tett, mintha észre sem venné a szájtáti népséget. Csak ment előre és látszólag ügyet sem vetett rájuk. Ekkor jelent meg a színen Z. Egy pillantással végigmérte a jelenséget, egyet csettintett, aztán így szólt a közelében lévő társasághoz:- Nem mondom, dögös csaj! De én nem döglök utána, mert elképzelem, hogy székrekedéssel ül a budin - nevetett, aztán futásnak eredt. Szúrós tekintetek kísérték. -élVeszik a csetebogyót Elég öreg nyugati márkájú személykocsi nyomába eredtünk Fürgéd határában, mert a csomagtartója és az utasterének hátsó része árulkodott. Árulkodott, mert a jármű barna „személyzete" a csekélyke pénzszerzést biztosító csetebogyóval rakta azt meg. Mondták is az átvevőhelyen, hogy a kilónként fizetendő nyolc forint nem jövedelem, hanem afféle alamizsna, vagy baksis, de azért jól jön, ha jön. A szezon két hete tart, egy tamási betéti társaság megbízásából veszik, akik aztán továbbadják. Állítólag ételfesték lesz belőle. A lényeg, hogy érett - lédús - fekete bogyó legyen. Embereinknél azonban zöld szem - fürt - is került a csomagtartóba, amit gyorsan kiszúrt az átvevő meg a betéti társaság érkező megbízottja is, aztán kik-ki az intelligenciaszintjének megfelelően magyarázta az álláspontját. A vége az lett, hogy a cse- tebogyó szedő család kocsiba pattant, mondván, elviszi Ma- gyarkeszibe vagy Felsőnyékre, mivel ott állítólag tíz, illetve kilenc forintot adnak kilójáért. Azt már vagy nem hallották, vagy nem akarták megérteni, hogy az említett két helyen is ugyanaz a betéti társaság veteti. Eltökéltségüket a Nyékre vivő földút vastagon szálló pora jelezte. Lehet, hogy így jobban jártak? Kezdjük ezúttal egy jó hírrel. A Közúti Igazgatósággal kötött megállapodás értelmében 1994-ben a 65. és a 61. számú főközlekedési utak kereszteződését közlekedési lámpával látják el. Remélhetőleg ezzel biztonságosabbá válik az említett kereszteződés. Információnk szerint még az idén megrendeli az önkormányzat a 61. számú főút városi szakaszának felújítási terveit, valamint a Szent István utcának ezen főközlekedési úthoz kapcsolódó vízelvezetését. A körülményekhez képest jó ütemben haladnak a földkiadási munkák, amelyek a város két mezőgazdasági szövetkezetét érintik. Az érdekegyeztető fórum, a földrendező és földkiadó bizottságok működése, a törvényben előírt feladatok elvégzése a számítások szerint több mint hatszázezer forint költséget „okozott" az önkormányzatnak és a technikai bonyolításban segítő szövetkezeteknek. Ennek az összegnek ötven százalékát az elvégzett feladatok arányában megigényelték az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivataltól. Az illetékesek aláírásával megnyílt a lehetőség arra, hogy a város határában, az úgynevezett fornádi deltában egy vállalkozó gázüzemű gépjárművek részére töltőállomást létesítsen. A területet az önkormányzat adásvétellel - pénzért - biztosította a vállalkozónak. Ismét napirendre került a Szabadság utca 49-51. számú társasház mögötti területen a garázs- és üzletsor építése. Korábban már volt szó erről - írtunk is róla rovatunkban -, de akkor a terület megszerzése kapcsán meghiúsultak a tárgyalások. Most remény van arra, hogy az érintett két-há- rom lakóház tulajdonosával egyezség születik a megvásárlásról. Abban az esetben, ha ez így lesz, eredménnyel jár, akkor a rendezési tervnek és a városfejlesztési bizottság korábbi állásfoglalásának megfelelően újra elő lehet(ne) venni azt az elképzelést, amely hozzájárulhatna a Petőfi utca rendezéséhez. Rovatunkban majd beszámolunk erről. Együtt a sörfőzők __ Az oldal anyagait ezúttal is Ékes László írta, a fényképeket Gottvald Károly készítette. Köszönjük, hogy ismét velünk tartott. Magyarországon százhúsz körül van azoknak a magán- vállalkozóknak, illetve kft-nek a száma, akik a söripari berendezéseket gyártó és forgalmazó Jäger Kft. termékeivel állítják elő a folyékony kenyeret. Nos, a gyártó nemrégiben Gödöllőre hívta meg partnereit azzal a céllal - tudtuk meg Szintai Gézától, a szekszárdi székhelyű, de Re- gölyben működő és kiváló minőségű bajor típusú világos Koppány sört előállító Bi-Lux Kft. képviselőjétől -, hogy új vállalatot alapítsanak. Az elképzelés gazdasági társaság volt, s a jelenlevők létre is hozták a Jäger Söripari Egyesülést, aminek az elnöke dr. Bolla Béla lett, az igazgatótanácsban pedig Boros László szekszárdi, Bonyárné Stefo- nyák Ilona zombai és Szintai Géza szekszárdi-regölyi vállalkozó is helyet kapott. Az egyesülésnek fontos feladatot lencven százalékával külföldiek éltek - egyharmad, illetve fele részben visszatérők -, de hazai vadászoknak is elérhető Gyulaj. őket elsősorban a dám és a tarvad kilövésére várják, és húszezer forinttól már trófeás vadat ejthetnek. Szállást, étkezést az úgynevezett Rákosi-kastélyban kaphatnak, újabb kikapcsolódásként teniszezhetnek vagy éppen horgászhatnak. A hat kerületvezető saját gépkocsijával végzi a vadásztatást - ha kell besegít nekik Herke József és Fehér István is -, és teljesíti a kívánságokat. A vadászati létesítményeket, berendezéseket folyamatosan karbantartották, a fakitermelői munkát és a vadászatot összhangba hozták úgy, hogy a szezon alatt nem zavarják egymást. Vadász és vad rajtra kész tehát: hamarosan indul, mert indulhat Gyulajon a vadászszezon.- ékes - Fotó: gottvald Magyarországon kevés a kisváros. A háromezer-háromszáz község mellett - állítólag - háromszázharminc városnak kellene lennie, ehelyett azonban százkilencven van jelenleg. Simontomyát 1983-ban kiemelten kezelték, Dunaföldvár és Tolna mellett megyei , irányítású volt, ám míg az élőbbiek városi rangot kaptak, addig az ország akkor még legiparosabb községe megmaradt annak, ami. Igaz, egy időben csak városi szintű ellátást kívántak, nem többet, de az is tény, ma már nemcsak erről van szó. Tavaly fogadta el az ön- kormányzat a település címerét, ami most készült el bronztáblán, illetve zászlón megjelenítve és az avatáshoz méltó alkalamat várják csak. Emlékeztetőül mondjuk el, hogy a címerpajzs álló, kerek, fehér alapszínű, benne természetes színű egytornyú vár van, a toronytól jobbra és balra a várfalra tűzött aranytollú buzogány látható. A vár tornyán aranyszínű, négyágú korona található, a pajzs alsó széle alatt pedig a Simontornya felKész a címer irat. A címer érdekessége, hogy hiányzik róla a nagyközség szó. Es ez nem véletlen. Bárdos László jegyző szerint város akarnak lenni - ezzel beszélgetés szintjén foglalkozott is a képviselő-testület - , mert a lélekszám, a település fejlettségi foka felvetheti ezt a kérdést. A közműellátottság megfelelő, a szakbolthálózat kialakult, majdnem minden szakma képviselteti magát, piaci, gazdasági és pénzügyi központ, a környékről odajárnak ügyeiket intézni, vonzás- központ, vannak olyan szervezetek, hivatalok, amelyek a városra jellemzőek, magasabb az értelmiségi arány, az iskolai végzettség, mint más településeken, s a kórház kivételével naponta felmerülő egy sor szükséglet kielégítése céljából nem kell vidékre menni. Hogy az előzőek mennyire állják meg a helyüket, arra tanulmánytervet kell készíttetnie az önkormányzatnak, amiben el kell végezni az átvilágítást, össze kell hasonlítani más, de már hivatalosan várossá nyilvánított településekkel és azt kell a pályázatban dokumentálni, hogy nem maradnak el más - hivatalos - városoktól. Erre kaptak megbízást a község vezetői. Bizonyára tudja a kedves olvasó, jelenleg a kisvárosi modell azzal jár, hogy mások a normatívák, így többletbevételre számíthatnak. Ezért is szorítsunk Simon- tornyáért.- ékes - Fotó: gottvald szánnak. A költségcsökkentés, a bevételnövelés, az együttes megjelenés, a minőségvédelem mellett a könyvviteli tanácsadás, a tapasztalatcserék szervezése, bonyolítása, a termékfejlesztés, a partneri kapcsolatok kialakítása, illetve bővítése és az érdekképviselet is fontos szerepet kap majd a mindennapi munkában. A gödöllői tanácskozás résztvevői meghallgatták dr. Meszlényi Sándor ezredest, a Vám-és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságának osztályvezető-helyettesét, aki a jelenlévőket nagyon is érintő jövedéki adó bevezetéséről, az ellenőrzés mikéntjéről tartott előadást, majd tárgyaltak a folyamatos alapaanyag - maláta, komló, élesztő - ellátásról. Egyebek között megállapodtak abban, hogy a legközelebbi tanácskozást januárban tartják. Bárdos László jegyző a nagyközség új zászlajával Vadász és vad rajtra kész Amikor Fehér Istvánhoz, a Gyulaji Állami Erdő- és Vadgazdaság Rt. Tamási Erdészetének vezetőjéhez igyekeztünk, hogy megtudakoljuk, hogyan készültek fel a vadászszezonra, egy kedves pári történet jutott eszembe. Arról szól a fáma, hogy hajdan, a sváb kisbíró emígyen dobolta ki magyarul a körvadászatot: „Minten emper itefigyesz. Hónap lesz Páripa nagy kör- fadász. Aki nem fityász, annak lesz puff." Nos, Pári környékén - pontosabban szólva - az említett gazdaság területén is újra szólnak a fegyverek, mivel augusztus 15-ével megkezdődött a vadrécesze- zon. Nagyvadra - ez a fő vadászati tevékenység - szeptember 1-jétől február 15-ig lehet vadászni. Itt elsősorban a dám, aztán a vaddisznó, végül pedig a gímszarvas és az őz jön számításba. Szeptember elején indul a szarvasbő- gés, a dám októberben barcog, de a megyei felügyelőségtől engedélyt kaptak, hogy az első „berregő" hónaptól, szeptembertől lövethessék a dá- mot. Az oka ennek nagyon prózai: magas a létszám, apasztani kell. — Lesz olyan vendég - mondja Fehér István -, aki idejön gímbikára vadászni, és dámot is lő. A vadászszezonra vad és vadász egyaránt felkészült. Az utóbbi természetesen nem szó szerint és nem a meneküléshez szükséges repülőrajtra értendő, sokkal inkább arra, hogy a vadat felkészítették, illetve az maga is változott. A gímek már letisztították az agancsukat, a dámok' most kezdik. Fehér István szerint az utóbbiak ki tudják választani az értékes fát ehhez a művelethez - például a feketediót -, s aztán iparilag értéktelenebbet hagynak maguk után. Az ember munkája is meglátszik a vadon. Egész évben etetik, a száraz időjárás miatt márciustól lajtkocsik járják az erdőt óriási költséggel és hordják a vizet a dagonyákba - vállalkozók végzik ezt a munkát -, hogy az állatok inni, fürödni tudjanak. A gazdaság dolgozói lédus takarmányt raknak ki, hogy összehozza a vadállományt és megkönnyítse a vadásztatást. Tizenhét vagon fejeskáposztára és tizenkét vagon sárgarépára szerződtek, s ez utóbbit majd a barco- gás idején teszik ki táplálékul. Jelenleg silóznak és kétszáz tonnányit tárolnak belőle, hogy novembertől márciusig megoldhassák vele a téli etetést. Mindezek mellett jó szolgálatot tesznek a vadföldek, részben a legelőkkel, részben szántókkal, illetve a rajtuk megtermelt kukoricával, búzával, zabbal, árpával cirokkal. Ez utóbbit lábon nyitják meg a vad számára bőgés előtt. A gyulaji dám világhírű, de- be kell vallani - kicsit a minőség rovására ment a magas létszám. A száraz idő sem kedvez az agancs felrakására, ugyanis szépek, de könnyűek a trófeák. Mindez a vadásznak jó, a gazdaságnak viszont nem annyira. Fehér István azonban- vezetőivel, munkatársaival együtt - bizakodik, hogy hamarosan változik a helyzet. Szóval indul a nagyvadszezon, amire egész évben folyamatosan jelentkeztek a vendégek. A lehetőségek ki4 )
