Tolnai Népújság, 1993. augusztus (4. évfolyam, 178-202. szám)

1993-08-16 / 190. szám

4 »ÚJSÁG SZEKSZÁRDÉS KÖRNYÉKE 1993. augusztus 16., hétfő i Művészetről nyáridőben Interjú Angyal Máriával ... A társadalom változásával a művészetek szerepe is válto­zik. Erről beszélgettünk An­gyal Máriával, a Magyar Mű­velődési Intézet kortársművé- szetek osztályának vezetőjé­vel. — Az amatőr művészet mi­lyen változáson ment át a rend­szerváltást követően? — Az amatőr művészet ugyanúgy tükrözi a valóságot, mint a hivatásos, vagy profi - válaszol Angyal Mária, majd nyomban hozzáteszi: - Bár én nem szeretem ezt az élesen szétválasztott megkülönböz­tetést. Ma tapasztalható, hogy az amatőr művészettel szem­beni előítélet megváltozott. A piaci viszonyok azt diktálják, hogy eladható munkát kell készíteni. — Ennek pozitív és negatív hatása is lehet? — Igen. A 15. országos amatőr képző- és iparművé­szeti kiállítás kapcsán érzem, hogy amíg korábban friss szemlélet uralkodott az ilyen bemutatókon, addig az idei tárlat inkább a tetszés irá­nyába húzódott. Ezt negatív értelemben mondom'. Sajnála­tos tényként állapítható meg, hogy a hagyományos szakkö­rök megszűntek. A művelő­dési házak szerepe is megvál­tozott. Nincs a fenntartásra pénz. így aztán megnőtt az egyéni alkotók száma, ók nem tartoznak semmüyen kö­zösséghez, lehetőségeik a nyári alkotótelepekre szűkül­tek, ahol a konzultáción kívül valamilyen feltöltődést is kapnak. A kiegészítő előadá­saikból mindenképpen profi­tálnak. Lelki-szellemi cso­maggal térhetnek haza, ami­ből a következő nyárig dol­goznak. — Ebben a megváltozott hely­Angyal Mária zetben mit tehet a Magyar Műve­lődési Intézet a művészetért? — A kortársművészetek osztálya korábban egy vizuá­lis osztály volt. Azzal foglal­koztunk, ami a vizualitáshoz, tárgykultúrához tartozott. Most a színjátszástól a pop-rock-jazz-zenén keresztül a képzőművészetig minden­nel van dolgunk. A profilunk annyiban változott, hogy módszertani tevékenységet folytatunk, képzést, tovább­képzést. A képzőművészet egyik erősségünk maradt. Hét évvel ezelőtt először Dömsö- dön, Móron, Siklóson, Vil­lányban rendeztünk nyári te­lepeket. Héderváron már te­matikus tábort szerveztünk. Volt olyan év, hogy 11 alkotó­telepünk volt. Ebben az évben anyagi okok miatt ennyit már nem tarthattunk. Az önkölt­ség, amit az alkotóknak be kel­lett fizetni, sokkal nagyobb, mint amit pár évvel ezelőtt kértünk. Akkor nem állt mó­dunkban, hogy olyan techni­kaigényes alkotótábor legyen, mint például a viaszveszejté- ses bronzöntés, vagy a kőfa­ragás. Ez az amatőrök szá­mára szinte hermetikusan zárt terület volt. Más dolog egy olyan alkotótelep helyzeté, mint például a szálkai, ahol festők gyűltek össze augusz­tus első hetében. A saját esz­közeiken kívül másra nincs is nagyon szükség. Azt azért megjegyzem, hogy néhány évvel ezelőtt még anyagot is tudtam adni. Idén már nem. Elég, ha a művésztanárt, az előadókat tudjuk fizetni. — Akárhogy nézzük, leszö­gezhetjük, hogy ilyen alkotótábo­rokban esztétikai értékek szület­nek az amatőrök részéről is. — Még mindig pejoratív íze van ennek a fogalomnak. Szociológiai értelemben az amatőrökhöz tartozik a rajz­tanár, a naív festő, az autodi­dakta, aki az egész életén ke­resztül tudatosan képezi ma­gát, elérve egy szintet nem áll meg, hanem tovább akar ha­ladni, és ide tartozik a dilet­táns is. Esztétikai értelemben egy festőről lehet mondani, hogy hivatásos, vagy amatőr, de egy képről, szoborról, gra­fikáról nem. A nyári táborok­ban nagyon sok jó alkotás szü­letik, ami gyakran magas színvonalú értékhordozó. — Az idei nyáron hány he­lyen dolgoztak alkotó közösségek­ben, amit az intézet szervezett? — Nyírbátorban tűzzo­mánctelepünk volt, Pécsett a bronzöntőket, Szálkán a táj­képfestőket hívtuk össze. Ké­sőbb textilesekkel szeretnénk találkozni. A tájképfestők első szálkai táborában olyan han­gulat alakult ki, hogy elképze­léseinknek megfelelően ha­gyománya lehet évről-évre itt rendezni részükre a nyári tá­bort. Decsi Kiss János Fotó: Ótós Réka Hajdan 450 éve, 1543 augusztusá­ban Kászim mohácsi szan­dzsákbég elfoglalta a Sióagárd. mellett lévő Anyavárat, vagy másképpen Janyavárat, amely nem hódolt meg II. (Nagy) Szulejmán hadai előtt és siker­telenül ostromolta Rusztem pasa nagyvezír is. 230 éve, 1763 augusztusában Ko- várszky Márton volt berkesdi plébánost nevezték ki a szek­szárdi plébánia élére. 145 éve, 1848. augusztus 16-án az or­szággyűlés elfogadta Bezerédj István egy héttel előbb tett ja­vaslatát, hogy „álladalmi (azaz: állami) költségen csak közös (fele­kezet nélküli) iskolák állíttassa­nak fel." 105 éve, 1888. augusz­tus 22-én indult dr. Roboz Zoltán Tolna megyei filoxéra- biztos franciaországi és svájci tanulmányútra, „ahová a me­gyei filoxérabizottság küldte ki az ottani szőlők állásának megvizs­gálására s szakférfiakkal való érintkezésre." 100 éve, 1893. augusztus 20-án közölte a Tolna vármegye, hogy a ke­reskedelemügyi miniszter előmunkálati engedélyt adott dr. Leopold Lajosnak a Szek- szárd-Bátaszék közötti vasút­vonal megépítésére. 80 éve, 1913. augusztus 20-án alakult meg a Szekszárd történetében leghosszabb életű sportegye­sület, a Szekszárdi Törekvés S.E. 75 éve, 1918. augusztus 22-én adta hírül a Tolna vár­megye és a Közérdek, hogy Michalsky Vsevolod orosz hadifogoly, aki a szekszárdi hadifogoly iroda alkalma­zottja, az odesszai egyetem hallgatója, ukrajnai földbirto­kos fia eljegyezte a faddi Gungl Juditot, az ottani nyu­galmazott főjegyző leányát. Ugyanitt arról olvasunk, hogy a kilincsek rekvirálása meg­kezdődött „a honvédelmi mi­nisztérium kilincshivatala (!) lei­ratot intézett a törvényhatóság­hoz, amelyben az ajtókilincsek be­jelentését kéri." Krónikás Ocsú III. Az írásbeli felvételik irodalmi részének alkotói fantáziát meg­mozgató feladata volt az, amelyik „Ajánlja egyik kedvenc olvasmá­nyát barátai figyelmébe!" felszó­lítással 15 pontért ösztönözte a jelölteket. Furfangos kezdésnek ígérkezett az, amely így édesgette a javító tanárt: „Azért ajánlom A. Miller Az ügynök halála című művet, mert már én is olvastam". Egy másik esetben is hasonló őszinte­ség nyilvánult meg: „Ezt az ol­vasmányt azért választottam, mert megértettem". Ami nem mindig volt nagy csoda, például A Pál utcai fiúk bemutatásakor, amelynek során „két csapat ver­senyzik", miközben „Geréb egy igazi jellemmé forrik". Hát ik-en! A lényeg, hogy „a bonyodalom az útjára indul", s ha még „a hason­lat is találó, mint egy bika", akkor alkalmunk nyílik végre egy kis ismeretgyarapításra. „Inkább azoknak tudnám aján­lani a Rómeót és a Júliát, akik szeretik a régi nehézkes nyelve­zetű, ugyanakkor szép olvasmá­nyokat", ahol „holmi örökölt du­lakodás mendemonda miatt áll­nak a tizsta szerelem útjába". Mi is úgy voltunk vele, ahogy írták: „A nagy fantáziájú író megra­gadta az én érdeklődési körömet", bár néha zavart egy-egy „kifelye- zés", de a fő, hogy „teje-sségé- benn" egyetértettünk. Persze nem mindenben. Nehezen fogad­tuk el például az alábbi erköl­csi-filozófiai programot: „A XX. század a gondolkodó ember szá­mára arculcsapásként érkezett. (Vajon mit várhatott?!) A tudo­mányok az emberek ellen fordul­tak, gyakran döbbentő példákkal próbálnak tükröt tartani... Vé­leményem szerint tényleg nem lehet máshogy ábrázolni a vilá­got, mint rovarok, gusztustalan férgek gyülekezete. Es pont ez eb­ben a lázító. Ezért kell megvál­toznunk!" Hál' isten, az indulat már megvan hozzá... Talán ha némi izgalommal fűszereznénk: „Tudom ajánlani Kaffka Margit Hangyaboly című kisregényét is. A fiatalok számára igen izgalmas téma jelenik meg, az apácaság". Mit mondjak, nyugtatót szedtem magam is hajdanán ... Volt, aki úgy vélte, a legbizto­sabb, ha a múlt vagy a jelen klasszikusaiért bolondul. így volt kedvenc olvasmány Madách Imre fő műve: „A Falanszter színben az utópikus szocializmus jelenik meg, ahol még az emberiséget is fel kell szentelni a tudomány­nak." „Mindenféle filozofikus ér­telmezéstől függetlenül érdemes elolvasni, nem szükséges merev valóságában értelmezni, néhány kellemes percet biztosan szerez." Lehet, akárcsk Örkény István me­legen ajánlott műve, a Tóték, amelyben „az őrnagy a minden­kori osztály uralkodó szervének tagja". Mit mondjak? Egészsé­gére! Szintúgy Bohumil Hrabal- nak, akiről szellemesen állította egy jövendő főiskolás: „Illették ót már perverz, szenilis, pubertás trottynak is, de volt, ki könyve olvasása után e romló világ cso­dálatos bódító tinktúrájának ne­vezte irományát". Abban min­denesetre mi is bízhattunk, amit egy másik dolgozat feltételezett: „remélem, a könyv elolvasásával hasznosan ütöttétek el az időtö­ket". Hasznosabban már csak a szóbeli felvételiken tehettük, ahol megtudtuk, hogy „a ballada versszakokra bomlódik", „Kosz­tolányi a XVIII. században élt”, „az Iliász Odüsszeiája szép ol­vasmány", Balassi Bálint pedig „végvári vitézkedéssel foglalko­zott". Belehallgattunk már a tör­ténelem felvételikbe is, amelyek során kiderült, hogy „Róma ala­pítása arra az időre tehető, ami­kor a szabad parasztok egyesültek a szabin juhászokkal, a földeket pedig cellákra osztották". Bizo­nyára méla furulyaszó közepette. Mi is hallottunk ilyesmit, de ez már a jövő zenéje volt. S amikor megköszönöm tanártársaimnak az Ocsúkban bemutatott adatok tőlük származó részét, hiszem és tudom, maradt tiszta búza is. Remélem, a jövendő főiskolai évek alatt mi sem konkolyt hintünk hozzá .. . Dr. Töttős Egy tanácskozás margójára Három megyéből érkeztek arra a szekszárdi tanácsko­zásra, melynek fő előadója az Országos Idegenforgalmi Hi­vatal elnöke, Téglássy Tamás volt. Somogy, Tolna, Baranya megyék nevének hallatán is olyan tájak képe jelenik meg az ember előtt, amit szívesen megmutat ma másoknak is. A közelmúltban megyei szinten megállapították, hogy Tolna megyének az országban elfog­lalt idegenforgalmi helyzete jóval alacsonyabb, mint az a megye területi és lakossági nagyságrendjéből következne. Nem tartozik a turisztikailag frekventált megyék közé. Az idegenforgamunkon is érző­dik az aktuálpolitikai hatás. Elegendő, ha a jugoszláviai eseményekre gondolunk. Amíg az OIH elsőszámú vezetője higgadtan, elégedet­ten nyugtázta a jelenlegi hely­zetet, addig a hozzászólók többsége ellenkező előjellel gondjait, problémáit vetette föl. Érdemes visszapillantani azokra az adatokra, melyeket a megyei önkormányzat leg­utóbbi közgyűléséhez gyűjtött össze. Tolnában 3430 szállás­hely van. Több, mint 39 ezer vendég fordult meg az 1991-es évben a kereskedelmi szállás­helyeken. Jellemző megyénk turizmusára, hogy rövid az itt-tartózkodási idő. A ven­dégforgalom 45 százaléka jú­lius-augusztus hónapban zaj­lott, tehát szezonálisan. A tanácskozáson elhang­zott, hogy megyénk a köztu­datban úgy szerepel, mint a jövőbeni falusi turizmus befo­gadója. Emellett olyan külön területei is vannak megyénk­ben az idegenforgalomnak, mint: a gyógyturizmus, a kul­turális turizmus, a hobby-sza- badidős, sport- és zöldturiz­mus. Mindezek leginkább a városainkat, nagyközségein­ket érintik. Példázza az a fel­mérés, ami a kereskedelmi szálláshelyek kapacitását és a vendégforgalom alakulását vizsgálta. Simontornya, Nagydorog, Bátaszék, Fadd-Dombori, Dunaföldvár, Tamási, Paks, Bonyhád, Dombóvár, Szekszárd sorolta- tik ezek közé. Arra a szemlé­letváltásra van szükség, ami valamilyen térségi gondolko­dást szorgalmaz, vagyis Tolna megyét is kisebb területekre bontva, több települést fel­ölelve kínálnak programot az idegeneknek. Erről ugyan megoszlanak a vélemények, mert azt érzik, hogy ehhez a nagyon költséges professzio­nális reklám elengedhetetlen. A szünetben folytatott kö­tetlen beszélgetésekből kide­rült, hogy éles érdekellentétek húzódnak és az együttműkö­désnek még sok-sok akadálya van. Tény, hogy megyénk jó­val mögötte marad a somogyi és baranyai szomszédok ide­genforgalmi érdeklődésének, hiszen egyiknél a Balaton, má­siknál a harkányi patinás üdü­lővidék jelent vonzást. Az kü­lön kérdés lehetne, mit tettek a korábbi tanácsok, később az önkormányzatok mindezért. E tanácskozáson is gyakran hangzott el a helyi önkor­mányzatok szerepe, köteles­sége az idegenforgalom vo­natkozásában. Leginkább ak­kor, amikor az infrastruktúra hiányosságait említették. Ma már a falusi környezet is meg­követeli, mondjuk a telefont, ami közvetlen kapcsolatot te­remthet bármely európai or­szággal, várossal, például Or- fűről. Sok esetben nem pénz kér­dése a kömyezetátala- kító-formáló munka egy-egy kisközségen belül. Elegendő­nek látszik, ha együttgondol­kodó lakosság fogadja az ér­kező idegent, tiszta környe­zetben, udvarokkal, kertekkel.- Decsi ­Betörők hete Átlagos hetet zártak a szek­szárdi rendőrkapitányság munkatársai, legalábbis ami az ismeretlen tettesek kézre- kerítése érdekében indított el­járások számát illeti. Főbenjáró bűncselekmény, vagy kirívó eset nem történt. Hol tanyázik? Ami a tanyabetöréseket il­leti, egy tettes már nem isme­retlen, csak a tartózkodási he­lye. Az egyáltalán nem szóra­koztató sorozat „szerzőjét" és előadóját ismerni véli a rend­őrség, csak eddig még nem si­került találkozni vele, ugyanis búvóhelyeit változtatja. Ilyen­ből már többet felderítettek, de a lakója sajnos éppen nem tartózkodott ott, amikor ke­resték. A körözés lapunkban is megjelent, reméljük, nem hi­ába. A múlt héten is élxüe kel­lett valamiből a hajléktalan­nak, aminek következtében néhány rendőr egy-két éjsza­kát a szekszárdi szőlők között töltött, a nyomában járva. A kár most sem jelentős, nem számítva a rongálást. Változatlanul nem visz el semmit, csak amire szüksége van - s igényei nem nagyok - eszik, iszik, majd továbbél, s egy másik tanyát tör fel a ke­resett személy. Nagy forgalom kis boltokban Júlia majorban feltörték a vegyesboltot, ahonnét har­mincezer forint értékben vit­tek el italt, s tisztálkodó szere­ket, feletehetően nem saját felhasználásra, hanem eladni. Kirámolták a szekszárdi vasútállomásnál a Pálma bü­fét, és Palánki úton a Mini ABC-t, Tolnán pedig a Pannó­nia sörözőt. Ezekből is jól ér­tékesíthető, s nehezen azono­sítható cikkeket vittek el. Fő­ként italt, cigarettát, kevés készpénzt. A köddé vált autó Egy képkocsi szőrén-szálán eltűnt Szekszárdról, s ki tudja, az ország melyik pontján ke­rül majd elő. Ha egyáltalán előkerül. Az biztos, hogy a tet­tes sincs könnyű helyzetben, mert az autónak pillanatokon belül lejár a műszaki vizsgája. Tulajdonosa éppen ezért ál­lította le a KPM-telep előtt, hogy majd viszi műszaki vizsgára, de előbb elment még valamit elintézni. Mire vissza­tért, a Volkswagen Golf-nak már csak hűlt helyét találta. Szabadságon Volt a múlt héten, egy mondhatni sikertelen, ám ta­nulságos lakásbetörés is. A tettes ez esetben sem ismeret­len, a holmit nem sikerült meglovasítani, mert a rend­őrök a szó szoros értelmében a kapuban várták. Az illető jól megérdemelt börtönbüntetését töltötte, aminek folyamán nyilván jó magaviseleté következtében néhány nap szabadságot ka­pott. Nos, legott munkához is látott, a sok pihenés nyilván megviselte az idegrendszerét, és a gyakorlatból sem akart kiesni, ezért sebtiben betört Szekszárdon. Kitörnie már nem sikerült, mert a szomszé­dok észrevették a gyanús mozgást, és értesítették a rendőrséget.-ihi­PÁLYÁZATI FELHÍVÁS! Szekszárd Város Képviselő-testülete pályázatot hirdet 10 (tíz) pécsi főiskolai-egyetemi KOLLÉGIUMI FÉRŐHELY ELNYERÉSÉRE az 1993/94-es tanévre Pályázhatnak azok a szekszárdi hallgatók, akik helyhiány miatt nem nyertek felvételt a pécsi főiskolai-egyetemi kollégiumokba. A pályázatok elbírálásának szempontjai a következők: 1. Szociális helyzet- a családtagok száma- egy főre jutó havi átlagjövedelem- lakáskörülmények- kölcsöntörlesztés havi összege- munkanélküliség- egyéb. 2. Tanulmányi eredmény- felvételin elért pontszám vagy- felsőbbéveseknél év végi tanulmányi eredmény. 3. Szekszárd városi önkormányzati intézményekkel kötött tanulmányi szerződés. A pályázathoz szükséges igazolható adatokról kérünk dokumentumokat (fénymásolatokat) csatolni. A pályázatot Szekszárd Város Képviselő-testülete Művelődési Bizottságához kell benyújtani. 7100 Szekszárd, Béla tér 8. A pályázatok benyújtási határideje: 1993. augusztus 23. A pályázatok elbírálását a Művelődési Bizottság javaslata alapján a képviselő-testület végzi. A kiértesítés határideje: 1993. szeptember 1. (35617) i A 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom