Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)

1993-07-02 / 152. szám

1993. július 2., péntek MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 Kistermelők tanácskoznak Szedresen A Szekszárdi Húsipari Vállalattal való csőd- egyezség megkötésének sürgetését akarják elérni azok a szedresi és Szedres környéki kistermelők, akik július 3-án (szombaton) délután 5 órakor tartanak megbeszélést a helyi kul- túrházban. Az összejövetel témája: hogyan jutott idáig a vállalat, mik a kisterme­lők továbblépési lehetősé­gei. A megbeszélésen azok az állattenyésztők lesznek jelen, akiknek a Szekszárdi Húsipari Vállalat 20 ezer forint feletti összeggel tar­tozik. A tervek szerint nyi­latkozat megfogalmazá­sára is sor kerül, melyet a kistermelők Szabó János, mezőgazdasági miniszter­nek küldenek el. A megbe­szélésre meghívót kapott Hadházy Árpád, az FM Tolna Megyei Földműve­lésügyi Hivatalának he­lyettes vezetője is. Mint ismeretes, a Szekszárdi Húsipari Vállalat a múlt hónapban bejelentette az öncsődöt, ennek következ­tében vált súlyossá a kis­termelők pénzügyi hely­zete. Szünetel az ügyfélfogadás A Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetségé­nek Tolna megyei szerve­zete értesíti a sorstársakat, ; hogy szabadság miatt az ügyfélfogadás július 6-tól augusztus 3-ig szünetel. Kérik a sorstársak megér­tését. Augusztus 4-től új félfogadási rend lép éltbe, melynek alapján minden héten kedden, szerdán és csütörtökön 9-15 óráig várják a szervezethez for­dulókat Szekszárdon, az Augusz I. u. 1-3. szám alatt (Vállalkozók Háza) a má- j sodik emelet 216-os számú szobájában. Nemzetiségi nap Györkönyben Július 10-én, szombaton, Györköny községben megrendezésre kerül az immár hagyományossá vált nemzetiségi nap, a Nationalitätentag. Az egész napos prog­ram helyszíne a pincefalu szabadtéri színpada lesz, a főműsor délután 3 órakor kezdődik. Fellépnek majd nemzetiségi tánccsoportok (bolgár, szlovák, német, ; magyar), valamint a né­metországi Westerheim fúvószenekara. Az este 8 órakor kez­dődő svábbálon a talpalá- j valót a babarci zenekar szolgáltatja. Kiskendiek Decsen Az erdélyi Kiskend köz­ség, mely Marosvásárhely ! mellett, a Kisküküllő men- j tén fekszik, a kukorica- ;i csuhé feldolgozásából él. A csuhéból készült hasz- - nálati tárgyak eladása fő kereseti forrásuk. Kiskend községből 20 gyerek érke­zik 2 nevelő lü'séretében a fadd-dombori volt úttörő­táborba, ahol július 5. és 12. között decsi gyerekeket tanítanak majd a mester­ségükre. A tábor zárófog­lalkozása Decsen lesz, ahol a helybéli gyerekek mű­sorral kedveskednek majd az erdélyi vendégeknek. A decsi gyerekek bíznak ab- ; ban, hogy idén ősszel, j vagy jövő tavasszal viszo- j nozhatják majd a kisken- I diek látogatását. Nyugtalanság a nyugta körül (Folytatás az 1. oldalról.) Mint arról már csütörtöki számunkban hírt adtunk, a nyugtaadási kötelezettség alól mentesítettek köre tovább szűkült, július 1-től csak a sze­rencsejáték szolgáltatásra, va­lamint az újság, folyóirat áru­sítására terjed ki. Minden más esetben nyugtát köteles adni a kereskedő, forgalmazó, aki idén még választhat, kézi, avagy gépi nyugtát ad, mert a jövő év január elsejétől bizo­nyos területeken csak a pénz­tárgéppel (taxaméterrel) adott nyugta lesz a szabályos. Pél­dául a taxisok, az iparcikk ke­reskedők, az italüzletek, az élelmiszerüzletek, stb. A szek­szárdi Pátria-Nyomell márka­boltban megtudtuk, a nyugta­adási kötelezettség kiszélesí­tése előtti néhány napban sza­bályosan megrohanták az üz­letet, két nap alatt fogyott annyi nyugta, mint máskor 10 nap alatt. Egy másik jogsza­bály is életbe lépett tegnap, mégpedig az úgynevezett jö­vedéki termékek árusítására vonatkozóan. A Magyar Köz­löny 78. számában található az 1993. évi LVIII. törvény, mely szerint jövedéki termékeket (szesz, dohány­áru, kávé, stb.) utcán árusítani a továbbiakban nem lehet. venter Fotó: gottvald Özvegy Rácz Ferencnél „Én már a betűket se igen látom. Ossza meg örömét! Olvasóink írják Drága unokánk, Kiss Csilla június 19-én Szekszárdon, az Illyés Gyula Pedagógiai Főis­kolán vette át megérdemelt tanítói diplomáját. Mi sajnos nem lehettünk ott. Ezért most ezúton gratulálunk neki, nagy szeretettel. Örülünk, hogy e szép hivatást választotta élet­pályájául. Mielőtt munkába állna, pár jótanácsot szeret­nénk útravalóul a tarsolyába tenni. Mint tanító, nagy türe­lemmel és lelknsmeretesen ta­nítsa meg a kis emberpalán­tákkal a kötelező tantárgya­kat, hogy azokat későbbi ta­nulmányaik során és az élet­ben sikeresen kamatoztassák. De nem elég a tudás, ha nincs mögötte még három fontos és jó tulajdonság: a szeretet, tisz­telet, megbecsülés. Ezek nél­kül a lélek sivár és üres ma­rad. Mint nevelő pedagógus, ezekre is tanítsa meg a gyere­keket. Tudják azt, hogy ezek­kel nemcsak szüleiknek, de nagyszüleiknek is tartoznak. Hisz a nevelésükben ők is részt vettek, mikor szükség volt rá, helyettesítették a szü­lőket. Lehet, hogy az első lé­pésre, az első szóra is ők taní­tották meg őket, miközben nagy szeretettel vették és ve­szik körül őket. Ezért ne fe­lejtkezzenek meg róluk akkor sem, ha már öregek és betegek lesznek, hogy mennyire szük­ségük lesz a szeretetre, tiszte­letre és megbecsülésre, hisz ők mást nem várnak tőlük. Járjon előttük jó példával, és a gye­rekek ebben biztos követni fogják őt. S ha már nem ő ta­nítja őket, vagy felnőttek lesz­nek, mindig szeretettel, tiszte­lettel, megbecsüléssel gondol­nak majd a kedves, jó tanító­nénire, aki mindezekre meg­tanította őket. Majd ő is bol­dog lesz és büszke volt tanít­ványaira, ha majd tudatában lesz ennek, ők pedig így vál­nak majd egymást szerető s tisztelő állampolgáraivá a tár­sadalomnak. E szép és nemes feladatok elvégzéséhez kívánunk drága unokánknak sok sikert, ma­gánéletében sok szerencsét és boldogságot! Szerető nagyszülei Dunaszentgyörgyről, a Várdomb u. 12-ből Aranymise Cikón Június 27-én, Cikón szülőfa­lujának katolikus templomá­ban tartotta aranymiséjét Stumpf Jakab nyugalmazott plébános. A nem mindennapi eseményre annyi hívő gyűlt össze, hogy zsúfolásig megtelt az Isten háza, ami a jubiláns iránti szeretetnek, tiszteletnek szólt. Stumpf Jakab Tolna me­gye több településén is tevé­kenykedett. Annak ellenére, hogy '64 óta Németországban él, nép­szerűsége nem csökkent. Ezt jelzi, hogy Bonyhád környé­kéről négy autóbusszal érkez­tek a hívők. A szentmisén többen mél­tatták 50 éves egyházi tevé­kenységét, papi munkásságát, valamint azt, hogy elsősorban neki köszönhető az 1767-ben épült templom felújítása és három évvel ezelőtti újraszen- telése, a Kálvária felújítása, az enyészetnek indult Rókus ká­polna újjávarázsolása, a tavaly szeptemberben állított világ- háborús emlékmű. Jónás János bonyhádi plé­bános, aki egykoron káplánja volt az ünnepeltnek, így fo­galmazott: — „Aranyos" nap a mai, hisz egy aranyszívű, aranygondolkodású ember aranymiséjén lehetünk jelen. A szentmise végén a hely­béli, a Cikó környéki és német hívők virággal, ajándékcso­maggal, és jókívánságaikkal köszöntötték a meghatott at­yát, aki megköszönve azokat, a következőket mondotta: — A jó Isten kegyes volt hozzám, hisz megadta, hogy első és aranymisémet abban a templomban tarthattam, ahol megkereszteltek. Bár már öreg vagyok, még szeretném meg­érni, hogy itt Cikón részese lehessek egy pap első miséjé­nek. A mise után Stumpf plébá­nos úr vacsorára invitálta vendégeit. A kultúrházban megterített asztalok mellett még órákon át folyt a diskur­zus, az emlékek felidézése. Vacsora közben az ünnepelt megköszönte a polgármester­nek és az embereknek az ün­nepre való készülődést, fára­dozást. Hunyadi István Illyés Gyula baráti vonzásában Csodálat a közönség iránt Interjú Dobák Lajos színművésszel, pályafutásáról és Brechtröl Dobák Lajos immár több mint négy évtizede „koptatja" a vüágot jelentő deszkákat. Szinte mindenütt megfordult az országban: színészi pálya­futásának állomásai közé tar­tozik a Vígszínház, a Radnóti színház, de tagja volt a pécsi, a kecskeméti, szolnoki és a veszprémi társulatnak is. — Nagy örömmel emlék­szem a veszprémi időszakra, amikor is magyar darabok al­kották műsorunk gerincét - vallott önmagáról a művész, aki jelenleg a szekszárdi De-, utsche Bühne felkérésére A háromgarasos opera egyik fő­szerepét játsza, Peachum alak­jának megformálásával. — Azt hiszem, a szekszár­diak számára különösképpen érdekes adalék, hogy ekkori­ban hat Illyés-bemutatónak lehettem részese. Egyébként személyesen is ismertem Ily- lyés Gyulát, ha szabad ezt mondanom, atyai jóbarátom volt. S ha mindehhez hozzáte­szem, hogy Latinovits Zoltán is ott játszott és rendezett, ak­kor talán érthető, hogy ezt az időszakot, a hatvanas-hetve­nes évek fordulóját tartom pá­lyám legérdekesebb, legiz­galmasabb részének. — Általában - s érthető mó­don - a színészek nem szívesen emlékeznek bukásaikra. Önnel előfordult ilyesmi? — Egy időben sokat szere­peltem Molnár Ferenc dara­bokban. Rám is ragasztották a címkét, hogy Molnár-specia­lista vagyok, de ez az állítás nem bizonyult igaznak, hi­szen az egyik művében óriásit buktam. — Manapság a Deutsche Bühne révén nem magyarul, ha­nem németül kell a közönséghez szólnia. Miként került kapcso­latba a német nyelvvel? — Csak a távolabbi roko­naim között voltak német nemzetiségűek, méghozzá szepességi cipszerek. A nyel­vet azonban nem tőlük, ha­nem egy Bécs környéki kis­lánytól tanultam, aki gyerek­koromban nálunk nyaralt. Ez volt az alap, a hiányosságokat később szorgos tanulással pó­toltam. A kiejtésemből azon­ban máig sem tudtam szá­műzni az osztrák hatásokat, s ezért fordulhatott elő néha olyan mulatságos eset, hogy az észak-német rendezőnő csak nehezen értette az én bé­csi „dialektusomat". — Mit jelentett az ön számára Brecht darabja, a jelenleg is re­pertoáron tartott Die Dreigroschenoper ? — Nos, én nem esküdnék arra, hogy A háromgarasos opera társadalmi mondaniva­lója éppen aktuális, őszintén bevallva, korábban nem is na­gyon rajongtam Brechtért. De egy olyan rendezőnő - Clau­dia Nowotny - hatása alatt, aki oda-vissza tisztában van Brecht, illetve a zeneszerző Weill művészetével, csak azt mondhattam: tessék, tegyen velem azt, amit akar. Nagyon keményen bánt velünk, de öröm volt vele dolgozni. — Dobák Lajos ezek után már kezdi megkedvelni Brechtet? — Nem hiszem, hogy ked­velni fogom, ám egy kicsit már értem. A művében megje­lenő világ távol áll tőlem. S hadd áruljam el, korábban na­gyon sok rossz Brecht-elő- adást láttam, s talán ez kedvet­leníteti el. Persze, annak elle­nére, hogy az általam alakított Peachum tulajdonképpen egy abszolút negatív figura, mégis nagy szeretettel játszom ezt a szerepet. — Mit játszana még szívesen a Német Színházban? — Mielőtt erre válaszolnék, hadd fejezzem ki csodálato­mat a közönség iránt, hiszen a darab hallatlan komolysága és több mint három órányi idő­tartama ellenére is végig ve­lünk tartott. Ez a közönség megérdemli, hogy színháza legyen! S legközelebb - a ter­vek szerint - kabaréval, ope­rettgálával fogunk kirukkolni, még szélesebb réteget meg­nyerve a Deutsche Bühne számára. Szeri Árpád Fotó: Gottvald Károly A nyolcadik csapás Úgy tűnik, megharagítottuk a legfentebb levőt. Hiába zengjük a Himnusz első sorát, úgy tűnik nem találtunk meghallgatásra. Valamit nagyon rosszul csinálha­tunk, már régóta. Hiszen már nem egy jelet kaptunk egészen fentról, hogy valami nem tetszik. Igaz, folyóinkban még víz folyik, a békák is kihalóban vannak, ám a szúnyoginvázó már régi figyel­meztetés, akárcsak a legyek tömke­legé. Nem vettük komolyan. Az­tán jött a dögvész. Bizony, a disz­nókra rájárt a rúd mostanában (sertéspestis). A is igaz, hogy a fe­kete himlő manapság nem külö­nösebben gyakori, de a jégverés (Szeged környéke) már igazán fel kellett volna, hogy ocstídtasson bennünket. De mi továbbra sem változtattunk. Es íme, az újabb bizonyítéka az Úr megkeményí­tett szívének: itt a sáskajárás, a Könyv szerinti 8. csapás. Ha nem is hatszázezer hektáron, mint ahogy egy közismert lap írta, leg­feljebb hatszáz - ezer hektárról le­het szó, de így is megdöbbentő a XX. század végén, Európában. Istenem, miért vagy haragos? Hiszen úgy iparkodunk. Az erény, az erkölcs, a szeretet és a bölcs szó uralkodik minálunk. A kormány jobbnál jobb törvényter­vezeteket nyújt be a parlament­nek, az ellenzék bárhogy töri a fe­jét, nem tud és nem is akar beléjük kötni. Gazdasági életünkben nyoma sincs a tisztességtelen ha­szonszerzésnek, vagy korrupció­nak. Virágzik az iparunk, a mező- gazdaság nem különben (ha nem így lenne, mit ennének a sáskák?) A gazdagok magasabb SZJA-t kö­vetelnek magukra nézve, a szegé­nyek immáron derűsen moso­lyogva eszik a köménymag levest. A bórfejúek vasárnap délelőttön­ként virággal tesznek üdvözlő lá­togatást cigánycsaládoknál, azok kaláccsal és habos kakaóval ked­veskednek a vendégeiknek. Sőt, még MLSZ-választások is van­nak! Hát mi kell még, Istenem?! Neked ez sem elég? Várjuk a sö­tétséget? Sk • Szövetkezeti törvény vagy kivégzés? • Blöff lenne a koleszterin pánik? • Soros kontra német márka? • Adják-veszik a lakcímünket? t ♦J < i i

Next

/
Oldalképek
Tartalom