Tolnai Népújság, 1993. július (4. évfolyam, 151-177. szám)
1993-07-02 / 152. szám
1993. július 2., péntek MEGYEI KÖRKÉP KÉPÚJSÁG 3 Kistermelők tanácskoznak Szedresen A Szekszárdi Húsipari Vállalattal való csőd- egyezség megkötésének sürgetését akarják elérni azok a szedresi és Szedres környéki kistermelők, akik július 3-án (szombaton) délután 5 órakor tartanak megbeszélést a helyi kul- túrházban. Az összejövetel témája: hogyan jutott idáig a vállalat, mik a kistermelők továbblépési lehetőségei. A megbeszélésen azok az állattenyésztők lesznek jelen, akiknek a Szekszárdi Húsipari Vállalat 20 ezer forint feletti összeggel tartozik. A tervek szerint nyilatkozat megfogalmazására is sor kerül, melyet a kistermelők Szabó János, mezőgazdasági miniszternek küldenek el. A megbeszélésre meghívót kapott Hadházy Árpád, az FM Tolna Megyei Földművelésügyi Hivatalának helyettes vezetője is. Mint ismeretes, a Szekszárdi Húsipari Vállalat a múlt hónapban bejelentette az öncsődöt, ennek következtében vált súlyossá a kistermelők pénzügyi helyzete. Szünetel az ügyfélfogadás A Vakok és Gyengénlá- tók Országos Szövetségének Tolna megyei szervezete értesíti a sorstársakat, ; hogy szabadság miatt az ügyfélfogadás július 6-tól augusztus 3-ig szünetel. Kérik a sorstársak megértését. Augusztus 4-től új félfogadási rend lép éltbe, melynek alapján minden héten kedden, szerdán és csütörtökön 9-15 óráig várják a szervezethez fordulókat Szekszárdon, az Augusz I. u. 1-3. szám alatt (Vállalkozók Háza) a má- j sodik emelet 216-os számú szobájában. Nemzetiségi nap Györkönyben Július 10-én, szombaton, Györköny községben megrendezésre kerül az immár hagyományossá vált nemzetiségi nap, a Nationalitätentag. Az egész napos program helyszíne a pincefalu szabadtéri színpada lesz, a főműsor délután 3 órakor kezdődik. Fellépnek majd nemzetiségi tánccsoportok (bolgár, szlovák, német, ; magyar), valamint a németországi Westerheim fúvószenekara. Az este 8 órakor kezdődő svábbálon a talpalá- j valót a babarci zenekar szolgáltatja. Kiskendiek Decsen Az erdélyi Kiskend község, mely Marosvásárhely ! mellett, a Kisküküllő men- j tén fekszik, a kukorica- ;i csuhé feldolgozásából él. A csuhéból készült hasz- - nálati tárgyak eladása fő kereseti forrásuk. Kiskend községből 20 gyerek érkezik 2 nevelő lü'séretében a fadd-dombori volt úttörőtáborba, ahol július 5. és 12. között decsi gyerekeket tanítanak majd a mesterségükre. A tábor zárófoglalkozása Decsen lesz, ahol a helybéli gyerekek műsorral kedveskednek majd az erdélyi vendégeknek. A decsi gyerekek bíznak ab- ; ban, hogy idén ősszel, j vagy jövő tavasszal viszo- j nozhatják majd a kisken- I diek látogatását. Nyugtalanság a nyugta körül (Folytatás az 1. oldalról.) Mint arról már csütörtöki számunkban hírt adtunk, a nyugtaadási kötelezettség alól mentesítettek köre tovább szűkült, július 1-től csak a szerencsejáték szolgáltatásra, valamint az újság, folyóirat árusítására terjed ki. Minden más esetben nyugtát köteles adni a kereskedő, forgalmazó, aki idén még választhat, kézi, avagy gépi nyugtát ad, mert a jövő év január elsejétől bizonyos területeken csak a pénztárgéppel (taxaméterrel) adott nyugta lesz a szabályos. Például a taxisok, az iparcikk kereskedők, az italüzletek, az élelmiszerüzletek, stb. A szekszárdi Pátria-Nyomell márkaboltban megtudtuk, a nyugtaadási kötelezettség kiszélesítése előtti néhány napban szabályosan megrohanták az üzletet, két nap alatt fogyott annyi nyugta, mint máskor 10 nap alatt. Egy másik jogszabály is életbe lépett tegnap, mégpedig az úgynevezett jövedéki termékek árusítására vonatkozóan. A Magyar Közlöny 78. számában található az 1993. évi LVIII. törvény, mely szerint jövedéki termékeket (szesz, dohányáru, kávé, stb.) utcán árusítani a továbbiakban nem lehet. venter Fotó: gottvald Özvegy Rácz Ferencnél „Én már a betűket se igen látom. Ossza meg örömét! Olvasóink írják Drága unokánk, Kiss Csilla június 19-én Szekszárdon, az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán vette át megérdemelt tanítói diplomáját. Mi sajnos nem lehettünk ott. Ezért most ezúton gratulálunk neki, nagy szeretettel. Örülünk, hogy e szép hivatást választotta életpályájául. Mielőtt munkába állna, pár jótanácsot szeretnénk útravalóul a tarsolyába tenni. Mint tanító, nagy türelemmel és lelknsmeretesen tanítsa meg a kis emberpalántákkal a kötelező tantárgyakat, hogy azokat későbbi tanulmányaik során és az életben sikeresen kamatoztassák. De nem elég a tudás, ha nincs mögötte még három fontos és jó tulajdonság: a szeretet, tisztelet, megbecsülés. Ezek nélkül a lélek sivár és üres marad. Mint nevelő pedagógus, ezekre is tanítsa meg a gyerekeket. Tudják azt, hogy ezekkel nemcsak szüleiknek, de nagyszüleiknek is tartoznak. Hisz a nevelésükben ők is részt vettek, mikor szükség volt rá, helyettesítették a szülőket. Lehet, hogy az első lépésre, az első szóra is ők tanították meg őket, miközben nagy szeretettel vették és veszik körül őket. Ezért ne felejtkezzenek meg róluk akkor sem, ha már öregek és betegek lesznek, hogy mennyire szükségük lesz a szeretetre, tiszteletre és megbecsülésre, hisz ők mást nem várnak tőlük. Járjon előttük jó példával, és a gyerekek ebben biztos követni fogják őt. S ha már nem ő tanítja őket, vagy felnőttek lesznek, mindig szeretettel, tisztelettel, megbecsüléssel gondolnak majd a kedves, jó tanítónénire, aki mindezekre megtanította őket. Majd ő is boldog lesz és büszke volt tanítványaira, ha majd tudatában lesz ennek, ők pedig így válnak majd egymást szerető s tisztelő állampolgáraivá a társadalomnak. E szép és nemes feladatok elvégzéséhez kívánunk drága unokánknak sok sikert, magánéletében sok szerencsét és boldogságot! Szerető nagyszülei Dunaszentgyörgyről, a Várdomb u. 12-ből Aranymise Cikón Június 27-én, Cikón szülőfalujának katolikus templomában tartotta aranymiséjét Stumpf Jakab nyugalmazott plébános. A nem mindennapi eseményre annyi hívő gyűlt össze, hogy zsúfolásig megtelt az Isten háza, ami a jubiláns iránti szeretetnek, tiszteletnek szólt. Stumpf Jakab Tolna megye több településén is tevékenykedett. Annak ellenére, hogy '64 óta Németországban él, népszerűsége nem csökkent. Ezt jelzi, hogy Bonyhád környékéről négy autóbusszal érkeztek a hívők. A szentmisén többen méltatták 50 éves egyházi tevékenységét, papi munkásságát, valamint azt, hogy elsősorban neki köszönhető az 1767-ben épült templom felújítása és három évvel ezelőtti újraszen- telése, a Kálvária felújítása, az enyészetnek indult Rókus kápolna újjávarázsolása, a tavaly szeptemberben állított világ- háborús emlékmű. Jónás János bonyhádi plébános, aki egykoron káplánja volt az ünnepeltnek, így fogalmazott: — „Aranyos" nap a mai, hisz egy aranyszívű, aranygondolkodású ember aranymiséjén lehetünk jelen. A szentmise végén a helybéli, a Cikó környéki és német hívők virággal, ajándékcsomaggal, és jókívánságaikkal köszöntötték a meghatott atyát, aki megköszönve azokat, a következőket mondotta: — A jó Isten kegyes volt hozzám, hisz megadta, hogy első és aranymisémet abban a templomban tarthattam, ahol megkereszteltek. Bár már öreg vagyok, még szeretném megérni, hogy itt Cikón részese lehessek egy pap első miséjének. A mise után Stumpf plébános úr vacsorára invitálta vendégeit. A kultúrházban megterített asztalok mellett még órákon át folyt a diskurzus, az emlékek felidézése. Vacsora közben az ünnepelt megköszönte a polgármesternek és az embereknek az ünnepre való készülődést, fáradozást. Hunyadi István Illyés Gyula baráti vonzásában Csodálat a közönség iránt Interjú Dobák Lajos színművésszel, pályafutásáról és Brechtröl Dobák Lajos immár több mint négy évtizede „koptatja" a vüágot jelentő deszkákat. Szinte mindenütt megfordult az országban: színészi pályafutásának állomásai közé tartozik a Vígszínház, a Radnóti színház, de tagja volt a pécsi, a kecskeméti, szolnoki és a veszprémi társulatnak is. — Nagy örömmel emlékszem a veszprémi időszakra, amikor is magyar darabok alkották műsorunk gerincét - vallott önmagáról a művész, aki jelenleg a szekszárdi De-, utsche Bühne felkérésére A háromgarasos opera egyik főszerepét játsza, Peachum alakjának megformálásával. — Azt hiszem, a szekszárdiak számára különösképpen érdekes adalék, hogy ekkoriban hat Illyés-bemutatónak lehettem részese. Egyébként személyesen is ismertem Ily- lyés Gyulát, ha szabad ezt mondanom, atyai jóbarátom volt. S ha mindehhez hozzáteszem, hogy Latinovits Zoltán is ott játszott és rendezett, akkor talán érthető, hogy ezt az időszakot, a hatvanas-hetvenes évek fordulóját tartom pályám legérdekesebb, legizgalmasabb részének. — Általában - s érthető módon - a színészek nem szívesen emlékeznek bukásaikra. Önnel előfordult ilyesmi? — Egy időben sokat szerepeltem Molnár Ferenc darabokban. Rám is ragasztották a címkét, hogy Molnár-specialista vagyok, de ez az állítás nem bizonyult igaznak, hiszen az egyik művében óriásit buktam. — Manapság a Deutsche Bühne révén nem magyarul, hanem németül kell a közönséghez szólnia. Miként került kapcsolatba a német nyelvvel? — Csak a távolabbi rokonaim között voltak német nemzetiségűek, méghozzá szepességi cipszerek. A nyelvet azonban nem tőlük, hanem egy Bécs környéki kislánytól tanultam, aki gyerekkoromban nálunk nyaralt. Ez volt az alap, a hiányosságokat később szorgos tanulással pótoltam. A kiejtésemből azonban máig sem tudtam száműzni az osztrák hatásokat, s ezért fordulhatott elő néha olyan mulatságos eset, hogy az észak-német rendezőnő csak nehezen értette az én bécsi „dialektusomat". — Mit jelentett az ön számára Brecht darabja, a jelenleg is repertoáron tartott Die Dreigroschenoper ? — Nos, én nem esküdnék arra, hogy A háromgarasos opera társadalmi mondanivalója éppen aktuális, őszintén bevallva, korábban nem is nagyon rajongtam Brechtért. De egy olyan rendezőnő - Claudia Nowotny - hatása alatt, aki oda-vissza tisztában van Brecht, illetve a zeneszerző Weill művészetével, csak azt mondhattam: tessék, tegyen velem azt, amit akar. Nagyon keményen bánt velünk, de öröm volt vele dolgozni. — Dobák Lajos ezek után már kezdi megkedvelni Brechtet? — Nem hiszem, hogy kedvelni fogom, ám egy kicsit már értem. A művében megjelenő világ távol áll tőlem. S hadd áruljam el, korábban nagyon sok rossz Brecht-elő- adást láttam, s talán ez kedvetleníteti el. Persze, annak ellenére, hogy az általam alakított Peachum tulajdonképpen egy abszolút negatív figura, mégis nagy szeretettel játszom ezt a szerepet. — Mit játszana még szívesen a Német Színházban? — Mielőtt erre válaszolnék, hadd fejezzem ki csodálatomat a közönség iránt, hiszen a darab hallatlan komolysága és több mint három órányi időtartama ellenére is végig velünk tartott. Ez a közönség megérdemli, hogy színháza legyen! S legközelebb - a tervek szerint - kabaréval, operettgálával fogunk kirukkolni, még szélesebb réteget megnyerve a Deutsche Bühne számára. Szeri Árpád Fotó: Gottvald Károly A nyolcadik csapás Úgy tűnik, megharagítottuk a legfentebb levőt. Hiába zengjük a Himnusz első sorát, úgy tűnik nem találtunk meghallgatásra. Valamit nagyon rosszul csinálhatunk, már régóta. Hiszen már nem egy jelet kaptunk egészen fentról, hogy valami nem tetszik. Igaz, folyóinkban még víz folyik, a békák is kihalóban vannak, ám a szúnyoginvázó már régi figyelmeztetés, akárcsak a legyek tömkelegé. Nem vettük komolyan. Aztán jött a dögvész. Bizony, a disznókra rájárt a rúd mostanában (sertéspestis). A is igaz, hogy a fekete himlő manapság nem különösebben gyakori, de a jégverés (Szeged környéke) már igazán fel kellett volna, hogy ocstídtasson bennünket. De mi továbbra sem változtattunk. Es íme, az újabb bizonyítéka az Úr megkeményített szívének: itt a sáskajárás, a Könyv szerinti 8. csapás. Ha nem is hatszázezer hektáron, mint ahogy egy közismert lap írta, legfeljebb hatszáz - ezer hektárról lehet szó, de így is megdöbbentő a XX. század végén, Európában. Istenem, miért vagy haragos? Hiszen úgy iparkodunk. Az erény, az erkölcs, a szeretet és a bölcs szó uralkodik minálunk. A kormány jobbnál jobb törvénytervezeteket nyújt be a parlamentnek, az ellenzék bárhogy töri a fejét, nem tud és nem is akar beléjük kötni. Gazdasági életünkben nyoma sincs a tisztességtelen haszonszerzésnek, vagy korrupciónak. Virágzik az iparunk, a mező- gazdaság nem különben (ha nem így lenne, mit ennének a sáskák?) A gazdagok magasabb SZJA-t követelnek magukra nézve, a szegények immáron derűsen mosolyogva eszik a köménymag levest. A bórfejúek vasárnap délelőttönként virággal tesznek üdvözlő látogatást cigánycsaládoknál, azok kaláccsal és habos kakaóval kedveskednek a vendégeiknek. Sőt, még MLSZ-választások is vannak! Hát mi kell még, Istenem?! Neked ez sem elég? Várjuk a sötétséget? Sk • Szövetkezeti törvény vagy kivégzés? • Blöff lenne a koleszterin pánik? • Soros kontra német márka? • Adják-veszik a lakcímünket? t ♦J < i i