Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám

4 »ÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 10., csütörtök „Város-képek” Pakson Buszpályaudvar, délelőtt Hírek a kultúra világából A paksi ingatlanforgalomról Ifjú titánokként törnek az irodalmi életbe azok a költő­palánták, akiknek műveiből a közelmúltban került kiadásra Szunnyadó hajnalok címmel antológia. A kötet a paksi diák-ön- kormányzat és a paksi Na­rancs klub támogatásával ké­szült. Az antológia diák-szer­kesztői Almási Anikó és Kövi Gergely. Ízelítőül idézünk két szerző verséből: Derengő félhomályból közelít Megjelenik a pillanatban És sikoltva száguld áttörni A jövő kibogozhatatlan szá­lait. (Jankai Noémi: Abszurd?) Fénylik a gyémánt minden kis lapja, Valakinek felvirrad a szerelem napja. Számomra sötét éjszaka ma­rad, Fénytelen gyémántom ragyog az ég alatt. (Elekes Krisztián: Csillogás!) Atomos adomák a címe an­nak a helytörténeti pályázatra benyújtott műnek, mellyel első díjat nyert Lovászi Zol­tánná. A versenyben a paksi tavaszi fesztivál idején hirdet­tek eredményt. A szájhagyomány őrizte meg ezeket az anekdotákat, melyek az atomerőmű építé­sének ideje alatt született mu­latságos történeteket elevení­tik fel. Vajnai Irina finom tusrajza­iból nyílt kiállítás az Energeti­kai Szakképzési Intézet folyo­sógalériájában június 9-én. A kiállítás egy hónapig látható. Vajon igaz-e, hogy a paksi ingatlanpiac árai a balatonié­val vetekszenek? A kérdésre dr. Wartig László ügyvéd vá­laszol, aki Pakson leginkább ingatlanrendezéssel kapcsola­tos tevékenységéről közis­mert. — Nem úgy áll azért a helyzet, mint a fenti kérdés alapján gondolnánk, de az igaz, hogy mindenki drágán akar eladni és olcsón akar venni. A megyében a lakásá­rak máshol lényegesen maga­sabbak, mint Pakson. Egy két és fél szobás, összkomfortos lakás ára 1,2 millió forint, egy két szobás, összkomfortosé pedig 1 millió forint. Ezzel szemben például Dunaföldvá- ron egy két szoba komfortos lakás ára már 1,3 millió forint, körül van. A paksi lakásárak leginkább a szekszárdiakkal vannak egy szinten. — Ha ez így van, akkor vi­szont felvetődik a kérdés: a me­gyeszékhelybeli árszintet miért éri el, sőt haladja meg olykor a paksi? — Ez a viszonylag maga­sabb átlagkereseteknek tud­ható be. A munkahelyek biz­tosabb volta miatt a környező községekből a beáramlás még nem szűnt meg. Meg kell val­lanom, magam is tévedtem, mikor azt gondoltam, hogy az atomerőműves lakások töme­ges eladása tartósan lenyomja az ingatlanárakat. Tavaly év végén, s idén év elején valóban olcsóbbá váltak egy kicsit ezek az ingatlanok, de mostanára „beállt" az ár­szint. A korábbi alacsonyabb árak oka egyrészt az volt, hogy az új tulajdonosoknak nem volt annyi pénzük, hogy kifizessék a vételárat és meg­tartsák az ingatlant, hanem inkább - még így is jelentős - haszon mellett azonnal tovább-adták. Másrészt az eladási oldalon hirtelen meg­jelent nagy kínálat is lejjebb vitte az árakat. Mégsem lett ez tartós, többek között a betéti kamatok csökkenése miatt sem. Régi igazság, hogy ha csökken a kamatláb, akkor az ingatlanok ára stabil, illetve felfelé mozog. Véleményem szerint szeptember körül az ingatlanpiacon jelentős áre­melkedés várható. — A város mely részein ke­resnek főként ingatlant? — Különbséget kell tenni bérházi lakás és családi ház között. Az előbbi esetében a Kodály Zoltán utca és a Kur- csatov utca környéke a felka­pott. Az utóbbit tekintve pe­dig a lakótelep közvetlen kö­zelében lévő utcák népsze­rűek, például a Bercsényi utca, vagy a Kishegyi út-Domb utca-Pollack Mihály utca által határolt rész. Kapós még az Alvég két felső utcája is, a Va­dász, illetve az Ady Endre utca. A fentiek elsősorban az atorrierőműves dolgozók igé­nyeire vonatkoznak. Mások inkább az úgynevezett Kon-te- lepet, vagy másként Tisztvi­selő-telepet részesítik előny­ben, elsősorban a József Attila és a Virág utca által határolt területet. Népszerű még a Ma­lomhely régi része is. — Hol vannak a kevésbé elad­ható ingatlanok? — A külső területeken, Dunakömlődön, Gyapán és a Flidegvölgyben, annak elle­nére, hogy igen jó a közleke­dés és szép fekvésűek a terüle­tek. — Hallhatnánk egy kicsit az árakról is? — A lakások árát tekintve, például a Kosár utcában újon­nan létesült, de még el nem adott lakásokat nézve, ezek mintegy 60 százalékkal drá­gábbak, mint mondjuk a lakó­telepiek. Az is igaz, hogy igen jelentős szociálpolitikai ked­vezmény vehető igénybe hoz­zájuk. A családi házak árai: a keresett helyen lévő, megfe­lelő komfortfokozatú, 10 évnél nem régebbi családi ház ára 4,5 millió forint körül mozog, míg egy régebben épült, nem frekventált helyen lévő, de jó állapotú ház mintegy 2 millió forintért cserél gazdát. — A városban igen sok a ga­rázs. Ezek árai hogyan alakul­nak? — A garázsok árai elérik, sőt, meghaladják a budapesti szintet. Ma a fővárosban, mondjuk a XIV. kerületben egy garázs ára 130 ezer forint, az I. kerületben pedig 462 ezer forint. Pakson a Nádor utcá­ban egy garázs 150 ezer forint, az ASÉ sportpálya közelében 250’ezer forint, a Kodály Zol­tán utcában viszont már 500 ezer forint. Eördögh Gabriella Egy polgáris öregdiák visszaemlékezése E század 4-ik évében születtem Pakson. Emlékeimben visszaperge­tem az időt: 1916-ot írunk. A paksi polgári fiú iskola II. osztályos ta­nulója vagyok. Hosszú éveken át Balassa Sándor úr az iskola igazga­tója. A különböző iskolai felvonulásokat dobpergés-vagy trombitaszó kí­sérte, amit főleg a IV. osztályosok már jól begyakorlotton szolgáltat­tak. Engedélyt kértünk és kaptunk mi hárman a II. osztályból, e két hangszeren a gyakorlásra. Tavaszi délutánonként mentünk gyakorolni lakatlan helyekre, például a Kálvária hegynél lévő öreg temetőbe. „Aki nem lép egyszerre/Nem kap rétest estére" - ezt az ismert dallamot kel­lett megtanulni a trombitán. Nehezen bár, de elég rövid idő alatt sike­rült megtanulnom. Egy ilyen gyakorló délután hazafelé jövet a Kálvá­ria utcában lévő közös kútnál néhány idősebb asszony tereferélt. Trombitával a kezemben mögéjük settenkedve egy idősebb néni füléhez illesztve a trombitát, azt teljes erővel megfújtam. A szenvedő fél a nagy ijedtségtől hirtelen hátra fordulva majdnem elvágódott. Mi per­sze futásnak eredtünk, de még jól hallottuk, ahogy többen is utánunk kiabálva szórták ránk az igazán megérdemelt fenyegető szitkokat. Bejelentésük folytán már a következő napon az iskola igazgatója tette fel a kérdést: ki volt a tettes? Tagadásnak semmi értelmét nem látva, felálltam, jelentkeztem. Két hatalmas pofonban és az ide vonat­kozó megfelelő kioktatásban volt részem. Megszégyenülve bár, de he­lyénvalónak találtam az igazgatói pofonokat, melyeknek elfelejtéséhez egy emberi élet is kevés. A fenti sajnálatos esettel együtt a második osztályt is tiszta jelessel végeztem. Bár szerintem a magaviseletem megkérdőjelezhető volt. Kern János Nyaralás? „Havi 200 pengő fixszel, az ember könnyen viccel..." - hangzott az ántivilág egyik ismert slágere. Manapság azonban, havi 12 ezer nettótól nem fakad kacajra az ember, főleg, ha a mára csak 420 főt foglalkoztató paksi konzerv­gyárban dolgozik. Elsőként egy 48 éves asszonyt kérdez­tünk - férje leszázalékolás előtt áll -, mennek-e nyaralni idén, s ha igen hová? Sehová - jött a tömör válasz. — Nekünk ilyesmire nem telik, mi még üdülni sem vol­tunk sohasem. A gyerekek felnőttek mára, az igaz, de nyaralásra nem jut pénze a családnak. A szabadság arra jó, hogy még akkor is dolgoz­zunk. A 47 éves adminisztrátornő és férje, szintén a konzervgyár dolgozói, szintén nem men­nek nyaralni idén. A kevés jö­vedelemből erre nem telik. Nem is szólva arról, hogy mi­lyen nagy bizonytalanság uralkodik a gyárban. Attól is félnek, hogy mire visszajön­nének, már talán munkahe­lyük sem lesz. Ahogy a körü­lötte állók mondják: őrizzük a munkahelyünket. A büfés, Prantner Ferencné hozzáteszi: mi sem utazunk sehová a nyáron, csak a kert­ben kapálgatunk, meg efféle. A nehéz világ lemérhető a forgalmon is, alig költenek a dolgozók a büfében, legin­kább otthonról hoznak elemó­zsiát. A 43 éves villanyszerelő havi 12 ezer nettóból három gyerek taníttatása mellett nem is gondol nyaralásra. Három éve voltak szakszervezeti beu­talóval a Balatonon. Mára ez csak emlék, nosztalgia. A 27 éves munkaviszony alatt a fentivel együtt két beutaló boldog tulajdonosa lehetett. Dombi Imréné a raktárban dolgozik, 42 éves. Két nagy­kamasz fia van. A kisebbik a nagyszülőkhöz utazik Hajdú- böszörménybe, a nagyobbik pedig egy táborba, ahol mada­rakat gyűrűznek majd. Hét éve voltak szakszervezeti beu­talóval nyaralni. Ez manapság nem akarat kérdése. Ilyen fi­zetések mellett örül az ember, ha egyik napról a másikig „kihúzza" a család, eördögh Centenáriumot ünnepelt a polgári iskola Mint arról már hírt adtunk a paksi tavaszi fesztivál idején, 100 éves fennállását ünnepelte a paksi polgári iskola. A Tolna Megyei Közlöny 1893. au­gusztusi számában ez olvas­ható: „Pakson polgári iskola lesz. Ez volt a jelszó néhány év óta, de csak mindig jelszó ma­radt. Most azonban az ige testté vált, a várva-várt pol­gári iskola f. é. szeptember ele­jén megnyílik." Mint egy má­sik dokumentum elárulja, az iskola megnyitásának fő aka­dálya mindvégig a pénzügyi oldalon mutatkozott. A kor­mány az intézmény megnyi­tásához olyan nagy anyagi hozzájárulást írt elő, mely Paks lehetőségeit meghaladta, de szerencsére akadtak lelkes és önzetlen támogatói a mi­nisztériumnál is, olyannyira, hogy engedékenyebb lett a fölső hatóság, s a város képvi­selőtestülete abba a kedvező helyzetbe jutott, hogy már az 1892. év decemberi közgyűlé­sén megállapíthatta: teljesíthe­tők a kormány feltételei, lesz iskola, s 1893. szeptember else­jén megindult a tanítás. 1912-ben, hogy a város régi óhaját teljesítse, Mihalik Gé- záné magánjellegű polgári le­ányiskolát nyitott, két osztály- lyal, a mostani Deák Ferenc utcában. 1920. Államosítják a polgári leányiskolát. 1939. Közös igazgatás alá vonják a fiú- illetve a leányiskolát. A lányok továbbra is a volt Anna utcai épületbe járnak. 1945. szeptember: megindult a volt polgári iskolák és az elemi iskolák átszervezése 8 osztályos általános iskolává. 1948. Az egyházi iskolák ál­lamosítása után azok épületei felszerelésükkel együtt állami tulajdonba kerültek. A régi elemi iskolában, a fiúpolgári épületében, továbbá az álla­mosított egyházi iskolák épü­leteiben szervezték meg Paks két általános iskoláját. 1957-ben egyesítik a két álta­lános iskolát Bezerédj István Álatlános Iskola néven. Az is­kola gyógypedagógiai tago­zattal egészül ki 1972-ben, il­letve a szerveződő zeneiskola, sőt a dunakömlődi általános iskola adminisztrációját is a Bezerédj gondnokságán inté­zik 1989-ig, önállóvá válásu­kig. Jelenleg az iskola köz­ponti épülete az úgynevezett „piros iskola". A felsőtagozat tantermei itt, valamint a volt polgári iskola épületében és az,Anna utcai épületben van­nak. Az alsótagozatosok az úgynevezett „zárdában", az iskola gyógypedagógiai tago­zata pedig a Kossuth Lajos ut­cai épületben működik. A Bezerédj iskola kollektí­vája és diákjai nagy lelkese­déssel és munkával készültek a centenárium ünneplésére, melyre május 27-én és 28-án került sor. A cél az volt, hogy az öregdiákok - akik szép számmal vettek részt az ün­nepségen - ne csak nézői, ha­nem aktív részesei is legyenek a programnak. A szándék valóra vált, kö­zönség, zsűri, díjátadó került ki közülük, mert a mai diákok sportversenyekkel, bemuta­tókkal, zenei- és német nyelvű műsorral, vetélkedőkkel mu­tatkoztak be a vendégeknek, igen szép sikerrel. Az iskola diákújságja, a Szemfüles ün­nepi különszámot adott ki a centenárium tiszteletére, ne­ves művészek: Halász Károly festő, Széles Judit textiltervező és Kasellik László festő állítot­tak ki, s megtekinthették az érdeklődők az oktatás tárgyi emlékeiből készült kiállítást is. , venter • • Ünnepség képekben Ha valamikori diákok láto­gatnak el a szívüknek oly kedves egykori iskolába, a régi emlékek felidézése mel­lett ugyan mi is lehetne más óhajuk, kívánságuk, mint fel­térképezni, miben, s mennyit fejlődött volt iskolájuk, milye­nek, s mit tudnak a mai gye­rekek. Nos, a centenáriumi rendezvény ideje alatt erre bőven volt idejük az egykori kisdiákoknak. Különféle ver­senyeket bonyolítottak le tisz­teletükre, ahol láthatták, mi­lyen felkészültek, ügyesek a mai diákok, akik nemcsak ma­tematikában vetélkedtek, a sportról sem feledkeztek meg, s a versmondás terén való jár­tasságukat is megmutatták. S bizonyára az öregdiákok ugyanazt a következtetést vonták le, mint a felnőttek ál­talában: bár a mai gyerekek más korba születtek, mások a kedvenc szavaik, ruháik, idő­töltésük, azért a diák minden­hol és minden korban diák. A többiről szóljanak a képek. Öregdiákok Az egykori polgári fiúiskola bejárata Az „utódok"

Next

/
Oldalképek
Tartalom