Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)

1993-06-10 / 133. szám

1993. június 10., csütörtök DUNAFÖLDVÁR KÉPÚJSÁG 5 Testületi helycsere: „nemdéef" Ami nem tiszta a partvonalról Néhány hete visszaadta képviselői mandátumát Bor- zavári István, az MDF színei­ben indult városi képviselő. Helyét a testület következő ülésén a szabad demokraták jelöltje, Bazsika Jenő foglalja el, aki 1991-ben Borzavári után a legtöbb szavazatot kapta. Bazsika Jenő a Dunai Vasmű szállítási csoportveze­tője, harmincnégy esztendős, családos, tíz éve él Dunaföld- váron.- A tizenhárom képviselő­ből ön a harmadik szabad demokrata.- Igen, ennek akkor na­gyobb jelentősége volt, mint most. A város vezetése, ügyes-bajos dolgaival való foglalkozás nem kötődik anyira a pártpolitikához, és gondolom, ez így normális. A viták nem ilyen síkon vannak.- Milyen síkon?- Ahogy én látom, inkább a fiatalabbak és az idősebbek között vannak véleménykü­lönbségek, ezek nem túl lé­nyegesek, és van egy másik el­lentét, amely erősen gazda­sági jellegű, ez a vállalkozób- bak és azok között a testületi tagok között áll fenn, akik nem Uyen szemléletűek. De ezek sem éles viták.- Ön politikus alkat?- Annak idején mindenki sokkal többet politizált, mint előtte, és remélhetően, mint később fognak, ez az országos választások miatt is így volt. Itt is megalakult a helyi SZDSZ-szervezet, amikor jöt­tek az önkormányzati válasz­tások, volt egyfajta felbuzdu­lás, hogy mi is tehetnénk va­lamit. Elfogadtam a felkérést, így lettem képviselőjelölt.- Kívülről nézve: ki gyako­rolja a hatalmat a városban?- Innen úgy látom, hogy a polgármester személye na­gyon meghatározó, és gyakor­latilag ő keresztül is viszi, amit akar. Bizonyára sok olyan nézete van, amivel a többiek is egyetértenek, de vannak olyan szervezésbeli dolgok, amelyekben előnye van. Jól választotta meg a he­lyettesét. Hogy ez mennyire jó, vagy mennyire nem, ezen lehet vitatkozni, de én úgy lá­tom, hogy ő elég meghatá­rozó. Már csak azért is, mert profi, hiszen azelőtt is hasonló jellegű dolgokkal foglalkozott, ez elég nagy fórt is jelent.- Voltak-e olyan döntések, amelyeknél, ha ott lett volna, ellenkezően szavazott volna?- Persze, voltak olyanok, amire azt mondtam, hogy ezt másként csináltam volna. Ezek is mind anyagi jellegű dolgok voltak, például a költ­ségvetés, a pályáztatások bi­zonyos módjai, formái az, ami nem egészen kristálytiszta számomra. Minden rosszindulat nélkül azon el lehet vitakozni, hogy egy tízezres város polgármes­terének megszavazták a ma­ximális fizetést, gyakorlatilag a környéken nem keres annyit polgármester, mint ő. Nem akarom bántani, mert sok mindent hozott is a városnak. Ez nem személyes támadás, csak el lehet rajta gondol­kodni.-ff­Kisvárosi magány Szabálysértések: egyre több az idős ember A Csurka-vonalra szükség van - mondja Kerekes László „Nem bíztattak minket” A legnagyobb kormányzó­párt belső problámáitól han­gos az országos sajtó. Az MDF-et feszítő érdekellenté­tek súlyát mutatja, hogy Hő- gyészen megszűnt a párt alapszervezete. Hogyan fo­gadta a földvári tagság a párt belső viszályait? - kérdeztük Kerekes Lászlót, az MDF városi szervezetének vezetőjét.- Én úgy látom, hogy ez az egész probléma, a kizárások, kilépések, még nem befejezett ügy. Amikor mi beléptünk itt az MDF-be, vállaltuk mind a három irányzatot: a magyar­ságot, a kereszténység és a li­beralizmus irányát. Az én személyes véleményem, hogy Nyugat-Európában minden párt rendelkezik egy kitapint­ható centrumtól jobbra és balra álló áramlattal. Ha min­denhol megvan ez a hármas­ság, akkor miért ne lehetne meg itt is? Az MDF elég nagy párt ehhez, és nem szabad ke­nyértörésre vinni a dolgot. Egy radikális magyar vonal­nak, és egy kevésbé radikális liberális vonalnak bele kell férnie ebbe a pártba. Az me­gint más, hogy egy MDF-sejt tagjai melyik részt vállalják inkább, ez egyéni dolog. Éh­ben a pártban ez volt a ké­nyelmes, és jó, hogy mindez nem vált külön, nem élezte senki, és nem is gondoltam volna, hogy a vezetők ügyet­lenül kiélezik az ügyet. Ez egy mozgalom volt, mikor párttá vált, olyan fegyelmező szabá­lyokat vezettek be, amelyek szükségesek voltak, belátjuk, de tettek olyan lépéseket is sajnos, amelyek ellenkezést szültek.- Például?- Tett egy olyan kijelentést a miniszterelnök úr, hogy ti­zenötmillió magyar minisz­terelnöke akar lenni. Ez irri­tálta az utódállamok vezetőit. És itt jön a probléma: úgy né­zett ki, hogy Antall miniszter- elnök úr ezt vállalja, és akkor jön egy szerződés, az uk­rán-magyar. Tudom, hogy ő azért lépett így, mert egy intel­ligens diplomata, és több szempontból úgy találta, hogy Ukrajnával jobb kapcsolatot kell létesítenünk. A miniszter- elnököt azonban nagyobb dip­lomatának gondoltuk, akinek tudnia kell, mikor mondjon igent és nemet. Jó: a szerződé­sek olyanok, hogy nem szokás betartani. Én nem vagyok benne biztos, hogy Európának nem fognak megváltozni a ha­tárai. Mi, akik az MDF-ben va­gyunk, és tisztességgel csinál­juk, ez egy újabb pofon volt. A párt megnyerte a válasz­tásokat, azóta eltelt ez a há­rom év, mi visszavonultunk, és nemcsak mi, szinte ez volt egész Magyarországon. Az MDF nem bíztatott minket, hogy a hétköznapok irányítá­sával kapcsolatban mondjuk el a kritikánkat. Ezt aztán Csurka fogalmazta meg híres pamfletjében.- Úgy tűnik, hogy előbb-utóbb a párt tagságának fel kell sorakoznia az egyik vagy másik irányzat mellett. A szavaiból ítélve, ön inkább Csurka pártján áll.- Lehet, hogy ezután lesz egy ilyen szétválás, de mi, a kollektíva elküldtük az állás- foglalásunkat a VI. kongre- szus előtt a megyének, úgy ítéltük meg, hogy szükség van a Csurka-féle vonalra is. Ne­vezzék ezt a vonalat az MDF héjáinak, de sok szempontból a nemzeti, az aktuális ma­gyarságot nagyon jól fogta meg. Mi nem tettünk hitet a Csurka mellett, bár én voltam Pakson, Debreczeni egyik elő­adásán, és megmondtam a vé­leményem. Azt mondtam: nem értek veletek egyet, főleg abban, hogy Csurka Istvánt az ellenséges sajtóban fasisztá­nak értékeled. Csurka többet érdemelne annál, hogy lefa- sisztázzuk. tóth Sörre várva A délután álmosan terült szét a város felett, aszkétának kellett lenni ahhoz, hogy el­lenálljon az ember az enyhet adó árnyékos terasznak. A férfi kisfiával tért be a sörö­zőbe, ahol néhány kuncsaft­nak látszó vendég poharazga- tott ráérősen. A pincérnóegy asztalnál ült, hatalmas papí­rokat teregetett ki maga elé és számolt, néha rövid időre el­tűnt a kulisszák mögött, az­tán újból megjelent. Az új vendég - nem éppen egy Humphry Bogart -, először intett a hölgynek, másodszor azt mondta: legyen szíves, harmadszor sóhajtott és a fe­jét rázta, az amazontekintetú pincérnő azonban tudomást sem vett róla. Csak telt ido­mait engedte sejtetni, mozdu­lataiból látszott: ő az úr, pon­tosabban úrnő, a férfinép itt csak a sörén nyamnyoghat, már aki kap sört. A rádió el­mondta a kettes híreket. A férfi felállt, és közölte kisfiá­val, itt bizony nem iszik sört, úgy tűnik, nincs kiszolgálás. A tulajnak egy sörrel több maradt. Miért ilyen türelmetlen a kedves vendég - kommen­tálta az esetet a felszolgáló - az ó türelmének, úgy látszik, nincs határa. Az írott szóban rejlő tudás A könyv ünnepe Dunaföldváron Röviden ALAÉT alakuló gyűlése 1993. Június 11-én, pén­teken, délután négy órakor tartja alakuló gylését a Létminimum Alatt Élők Társaságának földvári szervezete a városi műve­lődési központban. Ballagnak az általános iskolások E hét szombatján lesz a végzős általános iskolások ballagási ünnepélye, bizo­nyítványt azonban már pénteken kézhez kapják a gyerekek. A százhuszonhét nyolcadik osztályos közül senki nem kényszerül évet ismételni, mindannyian tovább tanulnak. Mintegy húsz tanuló folytatja tanulmányait a dunaföldvári gimnázium­ban, ennél valamivel keve­sebben mennek szakközép- iskolába, zömük pedig kü­lönböző szakmunkásképző intézetekben tanul majd tovább. A Dunaföldváron szeptemberben induló szakiskola ötven tanulójá­nak nagy része a helyi álta­lános iskolából kerül ki, de sokan választottak dunaúj­városi, szekszárdi, bony­hádi, kecskeméti és székes- fehérvári szakiskolákat. A zsákmány: horgászbot A múlt szombatra vir­radó éjszaka ismeretlen el­követő erőszakkal behatolt egy Duna-parti horgászta­nyába, ahonnan két értékes horgászbotot és orsót vitt magával. A nagy esőzés miatt a helyszínen érdem­leges adatot nem lehetett megállapítani. Növendékhangverseny Az 1992/93-as tanév vé­gén is bemutatkoznak a földvári zeneiskola növen­dékei. Fellépésük június tizen­harmadikán, vasárnap délután öt órakor lesz a Vá­rosi Művelődési Központ nagytermében. Rendzevények egész sora köszönti az ünnepi könyvhe­tet. Dunaföldváron ebből az alkalomból június 7-én Ordas Ivánt várta az ifjúság. Ordas Iván nem ismeretlen a kisdiá­kok körében, hiszen számta­lan történelmi témájú, olvas­mányos munka fűződik a ne­véhez. Más apropója is volt a talál­kozónak: a könyvhétre jelent meg az író új kötete Így élt Má­ria Terézia címmel, és születés­napot is köszönthettünk, ven­dégünk a héten volt 65 éves. A városi könyvtár ifjúsági rész­legét megtöltötték a hatodik osztályos tanulók, érdeklő­déssel hallgatták egy írói arc­kép kibontakozását. Ordas Iván elmesélte, hogy honnan az érdeklődése a történelem iránt, megtudtuk, mi a kü­lönbség a történelmi anekdota és a történelmi hitelesség kö­zött, és hogy melyik milyen hangsúlyt kaphat egy regény megírásában. Részletesen elmesélte új re­gényének keletkezését, a cé­dulázás nehézségeit, a végső formábaöntés gyönyörűségét és a kész új jószagú könyv első fellapozását. Nyomatékosan felhívta a gyerekek figyelmét az olvasás fontosságára, az írott szóban rejlő tudás meg­szerzésére. A találkozó kelle­mes beszélgetéssé alakult. A szokásos kérdések között kiváncsiak voltak a gyerekek az író példaképeire, legna­gyobb könyvsikerére ... Arra a kérdésre, hogy ki a legfőbb kritikusa, elmondta, hogy az első, aki írásait születésük közben olvashatja, a felesége. Az ő véleményét nagyon fon­tosnak tartja. Sokan voltak ki­váncsiak a regényírás techni­kai részére is. Jó tanácsnak a sok-sok olvasást, az igényes­ségét, és az unalmasság kikü­szöbölését kapták. Hamar el­röpült az egy óra, a gyerekek a szerző régebbi könyveit dedi- káltathatták. Az új könyv (így élt Mária Terézia) már kap­ható a könyvárusoknál és a könybesboltokban (csak nem Dunaföldváron!). Jó lenne minél többször, minél fiatalabb korban közel kerülni egy-egy könyvhöz és szerzőjéhez. R. Judit Atkukkantó Nem a bírság a cél Elkelt Deviza-utak- Ez év májusától akár több tíz ezer forintos bírság is ki­szabható egyes szabálysérté­sek elkövetőire. Mely szabály- sértéseket „kedvelnek" a föld-váriak? - erről érdek­lődtünk Széles Sándornétól, a polgármesteri hivatal referen­sétől.- A településen nincs „ki­emelt" szabálysértés-fajta. A legtöbb a tulajdon elleni sza­bálysértés. Változatlanul slá­ger a bolti lopás, de a munka­helyeken is gyakoriak a lopá­sok, amiket rendészeti szer­vek észlelnek, és nem vállalati szinten teszik meg a szüksé­ges intézkedést, hanem átte­szik hozzánk. Bár vélemé­nyem szerint vannak olyan je­lentéktelen, elenyésző érték­ben elkövetett esetek, amelye­ket el lehetne intézni a válla­latnál, például a kollektív szerződéssel. Ha egy munka­helyről kihoz valaki négy vagy öt szál hegesztőpálcát, ezeknek az értéke minimális. Nagyobb is lenne a visszatartó erő, ha ott vonnák felelősségre az illetőt. Ilyen ügyekkel feles­leges egy hivatalt terhelni, és elég nehéz a pénzbírság meg­állapítása. Megvannak a szezonális jel­legű szabálysértések is, nyá­ron a vízi szabálysértések: til­tott helyen vagy hajóútban való fürdés, ez persze nem csak Dunaföldvárra jellemző. Ide tartoznak az engedély nélkül horgászok is. Ezek száma, annak ellenére, hogy ez a hobbisport, az utóbbi időben egyre költségesebb lett, nem nőtt jelentősen. Egyelőre elég kis számban fordul elő tütott szemétlera­kás. Nem az a lényeg, hogy minden áron bírságoljunk, hanem inkább az, hogy ráve­gyük a polgárokat a fegye­lemre, a rendre.- Változott-e a szabálysér­téseket elkövetők összetétele?- Egyre több olyan nyugdí­jas korú ember botlik meg - nem tudom másként nevezni -, akik apró dolgokat visznek el: becsomagolt felvágottat, kenyeret. Ez egy kicsit elgon­dolkodtató. Az ember ilyen esetben milyen szankciót al­kalmazzon? Ha nem tesz semmit, az se jó. Mindig a konkrét feljelentés dönti el a szankciót, mert nyilván ha harmadszor követi el, nem fog dicséretben részesülni. Talál­koztam már olyan emberek­kel, akik, nem azt mondom, hogy nem felelnek azért, amit tesznek, de van egy kis emlé­kezetkihagyásuk. Itt áll egy hetvenéves ember előttem, és azt mondja: maga sem tudja, miért tette. Ezen esetek meg­ítélésénél nagyon körültekin­tően kell eljárni, vizsgálni a körülményeket. a Textiltisztító Több, mint tizenhatmillió forintért értékesítette az Ál­lami Vagyonügynökség a Du­naújvárosi Textiltisztító Kft. állami tulajdonú üzletrészét. Miután a volt Vegyesipari Vállalat alapítója a városi ta­nács volt, az összeg fele jog­utódként az önkormányzatot illeti meg. S-Modell az Ifiparkban Többéves gazdátlanság után június 12-én, este fél tíz­kor a fővárosi S-Modell kon­certjével nyit a hajdani legen­dás rock-koncertek színhelye: a dunaújvárosi Ifipark. A kö­vetkező hónapban szomba­tonként a Takács Tamás Dirty Blues Band, a Herfli David­son, a Besenyő Blues Band és a Deák Bili Blues Band játszik majd. Ha egy dunaföldvári illetőségű lakos ki akarja váltani éves valutakeretét, netán devizaszámlát szeretne nyitni, először au­tóba kell szállnia, vagy autóbuszjegyet kell váltania. Na nem a helyiérdekűre - a helyközi menetrend szerinti járatra, amely Dunaújvárosba, Soltra, Paksra vagy Szekszárdra visz, helyben ugyanis nem tudja mindezt elintézni. Pedig három bank is van a városban: a takarékszövetkezet, a lakosság bankja: az OTP és a Magyar Hitelbank RT. Ez utóbbi helyi fiókja Dunaújvároshoz tartozik, ahol úgy tudják, hogy Földváron az OTP foglalkozik ezekkel a szolgáltatásokkal, ezért nincs náluk meg ez a lehetőség. Mindentől függetlenül a Hitel­bank - bár évekkel ezelőtt volt róla szó -, sem a közeli, sem a távoli jövőben nem tervezi, hogy foglalkozna a lakossági devi­zaszámlákkal.- Hogy a földvári OTP-nél a lakosság miért nem nyithat de­vizaszámlát, ez roppant egyszerű: mert a földvári fiók számlaveze­téssel nem foglalkozik - mondja Zsédely István, az OTP Tolna Me­gyei Igazgatóságának osztályvezetője. - A számlavezetésnek megfelelő személyi technikai és forgalmi háttere kell hogy le­gyen. Egyszer felmértük, hogy hová érdemes valutarendszere­ket telepíteni, Dunaföldvár kimondottan forintbetétes fiókunk. Nem gazdaságos ez a szolgáltatás. Másrészt a valutakeretet az év bármely napján, bárhol ki lehet váltani. Megyőződésem, hogy az emberek utaznak, jönnek-mennek. A földváriakra kü­lönösen jellemző az ingázás. A takarékszövetkezet valutaeladással nem foglalkozik, az MNB-től még a valutavásárlásra sem kapott engedélyt. I « í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom