Tolnai Népújság, 1993. június (4. évfolyam, 125-150. szám)
1993-06-19 / 141. szám
4 KÉPÚJSÁG TOLNA ÉS KÖRNYÉKE 1993. június 19., szombat B a llagás Véget ért a tanítás az általá- ballagtak a nyolcadikosok, nos iskolákban. Tolnán is el- búcsút vettek egymástól, taÁtveszik a nyolcadikosok „útra kelés" előtt a ballagó tarisznyát Privatizáció a gabonaiparban Mözsieké lesz a mözsi malom? Kihelyezett „tagozat" Növésben a Kiss Halász Ha valaki néhány évvel ezelőtt azt mondta volna, hogy eladó a mözsi malom, bárki megveheti, azt válaszolta volna rá, aki hallja: „Na ne hülyéskedj, a Bazilika nem eladó vagy a Lánchíd?" Változnak az idők, változnak az emberek. Meg a szemléletmód is. Magyarországon gőzerővel folyik a privatizáció. (Visszásságairól most ne szóljunk!) A gabonaipar is átalakul. A megyében is. A vagyonügynökség a decentralizált privatizáció mellett döntött, a szabályrendszer adott, az értékesíteni kívánt egységeket meg kell hirdetni a sajtóban. A Tolna Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat értékesítéssel megbízott szakembere Szabó Zsolt. Elmondta, hogy a jelenleg kiírt nyilvános pályázaton kilenc termelő üzem - malomtelep és takarmánykeverő - szerepel. Köztük a mözsi is, melynek kikiáltási ára 6,8 millió forint. Azé lesz, aki többet ad érte, függetlenül attól, hogy müyen célra akarja használni a létesítményt, szabad a vásár. De azonos árajánlat esetén az nyer, aki az eredeti tevékenységet folytatja - vagyis nem bútorraktározás, hanem gabonaőrlés céljára kéri a malmot. A pályázatok értékelése nyár közepén lesz, és az év végére remélhetőleg lezajlik a gabonaipar privatizációjának ez a szakasza. Akkor aztán igazi piaci verseny kezdődhet a malmok között. A leválasztott részek értékesítését követően pedig sor kerül a központ, a megyei vállalat átalakítására is, megfelelő állami irányítás mellett. Jogutódja egy részvénytársaság lesz, melynek törzsvanáraiktól, az iskolától. Ötvenhármán végeztek az idén az I-es iskolában, ahol Kövesdi János itt látható fényképei készültek, azon a bizonyos „utolsó napon". Kákonyi Orsolya búcsúzik a végzősök nevében gyonát a megmaradó üzemek képezik; mindenekelőtt a szekszárdi malom. * Elképzelhető-e, hogy a mözsi malom továbbra is malom lesz, méghozzá mözsi, helyi kézben? Jó esély van rá, ugyanis vállalkozó polgárok Mözsi Malom Kft. néven társaságot alapítottak. A 26 tagú kft. tagjainak célja, hogy a pályázaton megszerezze a létesítmény tulajdonjogát, és azt eredeti funkciója szerint működtesse. Mint Hegedűs György, a kft. ügyvezetője elmondta, a társaság több millió forint készpénzzel rendelkezik, és együttműködési megállapodást kötött a helyi Új Élet mezőgazdasági szövetkezettel, a zavartalan működtetés, és a kölcsönös előnyök kiaknázásának biztosítása érdekében. Wessely — Na, hová csüccsenjünk le, Tamáskám? - érdeklődött munkatársától a közismerten hórihorgas Knézy Jenő, miközben jókora darabot betöltött a rendelkezésére álló térből. — Megmondanám, ha nem takarnád el a kilátást előlem - közölte vele a köztudomásúan nem óriástermetű Vitray Tamás Domboriban, a nemzetközi kajak-kenu verseny egyik szünetében. Ilyen derűs hangulatban, ilyen illusztris vendégek által (nem beszélve a kajakos világnagyságokról) „avatódott" fel egy újabb vendéglátóhely a népszerű üdülőhelyen: a tolnai Kiss Halász étterem dom- bori kihelyezett „tagozata". Azé az étteremé, amely fennállásának közel másfél éve alatt mit sem vesztett nyitáskori színvonalából (sőt); és amelynek jó híre nemcsak a környék, de az ország távoli pontjaira, de még a határon kívülre is eljutott. A tolnai éttermük forgalma láttán épeszű ember nem hiszi, hogy a tulajdonos Kiss házaspár unatkozik, ezért nyitnak egy újat. Nos, mint elmondták, valóban nem így van. A tavalyi nyáron rengeAz egyházmegyék határa megváltozott, és két új „tartomány" is kialakult most Magyarországon, II. János Pál pápa rendeletének, hozzájárulásának köszönhetően. Időszerű volt már ez a korrigálás, hisz az egyházi térképeken, jószerivel még mindig a Szent István által kijelölt határok szerepeltek, melyek a korabeli földrajzi vonalak, vízgyűjtők, vízválasztók mentén húzódtak. Morfológiailag persze nem sokat változott a táj az teg vendégük volt Dombori- ból, és hogy ne kelljen Tolnára utazniuk az ilyen igényű embereknek, hát „elébük mentek". Tágas kerthelyiség, hangulatos belső tér áll a vendégek rendelkezésére szeptember elejéig, a szezon végéig. A csuka-, törpeharcsa-, angolnapörköltet, pacalt (többek között) maga a tulaj készíti, garantálva ezzel az ízek „kisshalászos" minőségét. A mennyiséggel sem lehet baj, állítólag az említett kajakosverseny idején volt olyan versenyző, aki nem tudta megelmúlt ezer esztendőben, de a folyómedrek - a szabályozások során - módosultak, s a közigazgatási határok - nemcsak emiatt - jelentősen eltérnek a vármegye-korabeliektől. A Duna „eredetileg" Tolna és Bogyiszló között folyt. így aztán Tolna a pécsi püspökséghez, Bogyiszló a kalocsai érsekséghez tartozott, egészen mostanáig. Volt egy hasonló sorsú Mohács környéki település is, a folyó túlsó partján: Dunafalva. A rendezés során enni az adagját, és nem azért, mert nem ízlett neki... S hogy az ételek ne higgyék, hogy a kutya ette meg őket, arról a jófajta borok, sörök és egyéb italok gondoskodnak. Azt mondják, a sportok közül az úszás, „csinálja" a legnagyobb étvágyat. Nos, a Domboriban fürdőzőknek már nem kell sokat sétálniuk, ha finom meleg ételt kívánnak. A Kiss Halász a két strand között, az egykori kertmozi területén várja az egytálételek kedvelőit. Sk Fotó: Tiboláné Szilágyi E. a két községet „elcserélték", Bogyiszló a baranyai, Dunafalva a kalocsai egyházmegyéhez került. A történethez az is hozzá tartozik, hogy a közelmúltban lebetegedett, és visszavonult (egy székesfehérvári otthonba) Bogyiszló idős katolikus papja, aminek következtében, sajnos csupán egy plébános nélküli templommal, egy pásztor nélküli nyájjal lett gazdagabb az egyházmegyénk. - Wy Elcserélték Bogyiszlói Ferdinandy György Tolnán A harmincéves kirándulás véget ér Sör Már érik az első főzet. És 23 napos érlelés után, várhatóan július 5-én ünnepélyesen kinyit az „Osterbräu Első Tolnai Sörfőzde", a város főutcáján, a Béke étterem udvarában. Az egységet a helyi Áfész létesítette és üzemeltetni is maga fogja. A sört helyben való fogyasztásra és elvitelre is kínálják majd. Nyári melegekben, téli hidegekben, tavaszi és őszi hűvöskés időben is várják a kuncsaftokat, akik vélhetően nem is késlekednek... Egy „hulla jó" tárlat Ferdinandy György Puerto Rico-ban élő magyar író, költő, kritikus, irodalom történész. Az országot 1956-ban hagyta el. Franciaországban tanult és 1964 óta Puerto Rico Cayey egyetemén tanít. Tolnán a művelődési ház kávéházában beszélgethettünk vele, hallgathattuk életének fontosabb eseményeit, egy író-olvasó találkozón, őmaga egész életét, leginkább egy nagy utazáshoz hasonlítja. — Röviden el tudom mondani az életemet, mert mindig úgy történnek a dolgok, hogy egy nap alatt minden és tíz évig semmi. Aztán megint kezdődik élőiről. Legalábbis nálam. Kaptam egy francia ösztöndíjat, azt mondták, hogy jelentkezzek a vasútállomáson, és indul a különvonat Párizsba. Utaztunk, utaztunk aztán egyszer, úgy öt óra felé bekanyarodtunk egy pályaudvarra. Ez Strasbourg volt. Látom a vonat megáll, nercbundás hölgyek állnak és kavargatják nagy üstben a levest. Mi megkérdeztük miért, ők azt felelték, hogy a mi tiszteletünkre készítették, mert tudják, napok óta nem ettünk meleg ételt. Kis idő után azt mondták, a vonat megy tovább Párizsba, de 80-an itt maradhatnak, mert van hely a strasbourgi egyetemen is. És akkor gondoltam: én nem megyek tovább. Hét évig voltam Strasbourgban diák. 1957 február 5-én a színházban megy egy darab, melyben egy magyar származású színésznő játszott. Vettem két jegyet magamnak és a szobatársamnak. Beültünk a nézőtérre, mellettünk pedig két gyönyörű gimnazista lány foglalt helyet. Egyszercsak látom, hogy a szobatársam pofátlanul odaszól a lányokhoz és valami idegen nyelven kezd az egyikkel beszélgetni. Megkérdeztem tőle, hogy ismeri-e a mellénk ült csinos lányokat. A válasz így hangzott: Hát persze, ez itt X. Y. Akkor helyet cseréltünk, így kerültem a másik lány mellé, aki fordította nekem a darabot. A fényképe rajta van a most megjelent, „A francia vőlegény" című kötetemen. Ugyanis ezt a lányt vettem el feleségül. — Franciaországban akartam állást találni, de ez már nem volt olyan egyszerű dolog. És akkor jött a robbanás: 64-ben találtam a Puerto Rico-i egyetemre. Egy spanyol írt a nevemben egy levelet - hisz akkor még egy szót se tudtam spanyolul -, és 3 hónapra rá jött a válasz, a borítékban a hajójegyekkel. Eladtunk mindent és a két gyerekkel meg a feleségemmel elmentünk Barcelonába. Ott megtanultunk spanyolul, aztán áthajóztunk az Atlanti-óceánon, Puerto Ricoba. A mai napig megmaradtam ezen az egyetemen, ott tanítok, ott van időm arra, hogy magyarul írjak, olvassak. Közben az olvasók kérdeztek az írótól: — Hogyan sikerült megtartani ezt a szép magyar beszédet? — Két dolgot tudok erre válaszolni: egyrészt az olvasás útján, másrészt pedig ez elhatározás dolga. — Volt-e honvágya? — Igen. Az első időkben. Azután magától elmúlt, mert az embernek elég sok a tennivalója. Valamiféle honvágy maradt, de ez már nem olyan, mint a régi. — Voltak azért nehéz küzdelmek is, ugye? — Persze, de ezeket inkább a könyveimben írtam meg. — Sok magyar él odakint? — Lehetséges. Az ott élő magyarok közül sokan megtagadják származásukat - engem ez nagyon zavart -, pedig nincs fajgyűlölet. Az egyetemre járó diákok nem tudják, hogy tulajdonképpen hová tartoznak, mert akkora a népek közötti keveredés. — Szándékozik végleg hazajönni? — Igen. Már majdnem 29 éve tanítok azon az egyetemen. Másfél év múlva fejezem be ezt a harmincéves „kirándulást", és remélem, hogy sikerül utána hazajönnöm. Chochol Erzsébet Aki még nem látta, ezen a hét végén megnézheti a tolnai művelődési házban a Morbi- dium című kiállítást. A báta- széki Rudolf László munkáit „ízlelgetheti" a publikum. Láthatók itt a világ távoli tájairól származó egzotikus rovarok, állatok, preparált, kitömött példányok, csontok, illetve az ezek felhasználásával készült alkotások, melyek némelyike - ahogy a tárlat címe is sejteti - nem nélkülözi a fekete humort. Fotó: Gottvald K. Az utolsó velős csont Az író köszöntése, itthon
