Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)

1993-04-03 / 78. szám

12 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. április 3., szombat — Lehet, hogy nem. — A Volt-ban egy levélte válaszolva azt írtad, hogy már nem igazán érdekel a popzene. — Sokkal inkább és mé­lyebben érdekelnek más dol­gok. Szóval, már nem az első az életemben. Ez biztos. — Beszéljünk azokról a „más dolgokról". Például hogyan lesz valakiből a Re­form-újság kulturális rovatá­nak a vezetője? — Mint minden ilyen, a vé­letlen műve volt. Megismer­kedtem egy fejjel, aki ott dol­gozott, véletlenül elpöttyintet- tem, hogy írni szeretnék, és mivel ez '88-89-ben volt, azt gondoltam, az újságírás van éppen a levegőben ... Vissza­térve a kérdésedhez, a zenénél azért lényegesen fontosabb dolgok is vannak az életem­ben. Jobban érdekelnek specko a kutyák is ... Arról jutott eszembe, hogy itt morog egy mellettem. Ez a privát szférám a legfontosabb, meg persze az írás. Már megint nem elsősorban, ugyanis ez a dolog is oda jutott, hogy ma már ez sem igazán fontos. — Ennek ellenére létre­hoztatok egy új, havonta megjelenő lapot, a Volt-ot, aminek már a hetedik száma is megjelent. Magyarorszá­gon még nem láttam ilyen stí­lusú lapot. Sexepil Volt Interjú Hegyi Hill Zoltánnal — Nem is olyan régen, még a honi alternatív zene egyik vezéralakja voltál a Se­xepil együttes énekeseként, majd elég nagy cirkusz köze­pette a zenekar és te megvál­tatok egymástól. Ennek már öt éve. Mi történt azóta ve­led? — Valóban, '88-ban, nem sokkal a hanglemez megjele­nése után, szétestünk. Szerin­tem ugyan lett volna még egy lemez bennünk, de aztán ki­derült, hogy sokkal jobb így mindenkinek. Ezután írtam mindenféléket, majd lett egy rendes polgári állásom a Re­form-újság kulturális rovatá­nál, amelyet azóta is vezetek. Közben a Ligeti Nagy Tamással közösen kitaláltuk a Volt nevű újságot, amelyik egész más, csak sokkal jobban szeretek. Ezeken kívül foglalkozom ezer más dologgal, forgató- könyveket írok, reklámkam­pányokat csinálok, meg ké­szülök egy új hanglemezre. Ez az, ami most legjobban érde­kel. — Akkor beszéljünk róla.-— A tervek szerint ez egy rap-szerű lemez lesz, de ezt nem úgy kell elképzelni, ahogy mondjuk a Geszti Péter gondolja. Inkább egy harco­sabb hardcore változata ennek a műfajnak, és hát a barátaim meg az ellenségeim írogatnak hozzá zenéket. Kovács Ákos, Sex Action... A szövegek azok sajátok. — Miről szólnak? — Sokmindenről. Öt éve volt számomra ez a váltás, és azóta pár dolog felgyülemlett bennem. írtam is közben, csak így magamnak, s most ezek a sorok versszakokká, dalszö­vegekké rendeződtek. Szá­momra ez az egész popzene egy jó kis üzenetközvetítő le­hetőség. Ha az ember azt sze­retné, hogy a szövegei eljussanak minél több fejhez, ahhoz kitűnő postás a popzene, mert ilyen ba­romi népszerű. A fiatalok in­kább ezt hallgatják, minthogy bánatos versesköteteket for- gatgatnának. — Ha azokat forgatgatnák, meg se jelentetnéd ezt a le­mezt? — Ha nagyon szerényen szeretnék fogalmazni, akkor én ezt egy ilyen világszínvo­nalú újságnak tartom. — Kellően szerény voltál. — Ugyanis ez gyönyörű. Ha ismered, akkor tudod, hogy ez nagy, ezt jó kézbefogni, ez olyan, mint egy tárgy, nem dobod ki, ha leszállsz a metróról. Nagyon szép fotókat láthatsz benne, hitem szerint vicces, ugyan­akkor tartalmas írások vannak benne. Az egésznek van egy fura aurája. Amikor már egy picit untuk, amit itt csinálunk, a Reform kulturális rovatánál, arra gondoltunk, hogy akkor most csináljunk valami mást. Ismervén ezeknek a különféle angolszász elődeit, gondoltam csináljunk nagyon távolról va­lami olyasmit, mint mondjuk az Interview magazin, mond­juk legyen még nagyobb és mondjuk legyen fekete-fehér. Addig nyúztam a Tamást, míg egy délután leírtuk ezt a tervet és egy hónapra rá meg is jelent az első lap. Tipikus karrier történet lenne, ha pénz lenne benne. De nincs, ez egy szere­lem. — De azért pénz nélkül meglehetősen nehéz lenne kiadni a lapot. — Abszolút. Az elején megpróbáltunk kettesben pénzt szerezni, de ezermil- lióan átvertek bennünket, úgyhogy ez egy látványos buktába fajult, és hát volt egy olyan szomorú pillanat, ami­kor már többszázezer forintos számlák kezdtek el gyüle­kezni körülöttünk, de nem volt egy vasunk sem. Akkor egy hirtelen ötlettől áthatva bemutattuk a tervet a Hege­dűs Lacinak, aki a Multimedia királya. Ó hümmögött hármat és aztán azt mondta, itt van készpénz, ezt tessék kiadni. Az ötlet és a találmány az a miénk, a lapnak a kiadója pe­dig a Multimedia Kft. Jelenleg 10 ezer példányban jelenik meg. — Nem egy olcsó lap. — Drága, drága, de ezek az úgynevezett „kultlapok" a vi­lág minden pontján egy picit drágábbak, mint a szokáso­sak. De hozzáteszem, ha én este elmegyek és iszom egy kis üveg sört, akkor moso­lyogva átnyújtják és azt mond­ják, hogy 110 forint. Na most, akkor ez a lap, borravalóval együtt, egy üveg sör. KRZ Fotó: Stalter György Használati utasítás Akasztás! Nincs is annál morbidabb, mint amikor a hóhért felkö­tik. Meg amikor az újságírónak kell éktelenül okosakat mondania egy vele készült interjúban. Mi azért megpró­bálkoztunk az effajta akasztással. A Sexepil egykori énekese, Hegyi Zoli, ma a Reform kulturális rovatának a vezetője, a Volt újság kitalálója. Ha nem lenne, valószínűleg ildomos lenne őt is kitalálni. Vele legalább olyan hálás dolog volt interjút készíteni, mint az egyik legjobb nevű magyar rockújságírónak, Szőnyei Ta­másnak, az új hullámról szóló könyveit skubizni. Beszélgettünk Fábián Tiborral, a Bonanza Banzai min­denható mendzserével is, és ennek köszönhetően két in­gyenjegy + Kovács Ákosékkal egy találkozó ígérete van a zsebünkben. A tietek lehet. KRZ Mozgóképek Reklámakció-reklamáció Szegény Judit már megint úgy néz ki, mint akit nyakon ön­töttek egy zacskó akciós; liszttel. Korpás a haja. És tegnap is az volt, és tegnapelőtt is. És az ártatlan hajadon, mivel annyi esze sincs, mint egy marék lepkének, újracsak beveszi a maszlagot. Holnap ugyanígy ideül a kamerák elé, bizonyítandó, hogy ez a sampon: szuper. Derékon innen és túl: maga az élvezet. fa — Árusít az önök üzlete hagyományos mosóport? Tudja, olyat, amelyiktől nem lesz a ruha patyolattiszta. Amelyik ázta- tás és elómosás nélkül annyit ér, mint nyári hóembernek egy hűvös fuvallat. Amelyiktől nem tűnik el a teafolt a tökéletes anyós abroszáról. Nem kapható? Pedig minden reklámban sze­repel! Ä) Értem én, hogy ez a világ kedvenc rizse, ez a világ No. 1. fogkrémé, csak azt nem értem, hogy ha ez a világ legjobb borot­vapengéje, akkor miért kell eldobni? fa Szép, igaz és tartalmas filmecskék prezentálják, hogy boldog a család, nyugodt, egészséges, kiegyensúlyozott, mert megevett egy sült toalettkacsát, s aztán lila-sárga boksszal mosott fogat! Őrökké él a meghitt kis közösség - anyós, meny, kutyus, cicus (valamennyien csúcsformában) -, de ha meg is fojtanák egy­mást egy kanálka vízben mindahányon, akkor sincs vész, mert a biztosító fizet - valakinek. Wessely Jazz-sarok Ingyenjegyek + beszélgetés Improvizáció Amikor a neves hegedű- művészt, Yehudi Menuhint megkérdezték, tud-e jazz-t játszani, a mester azt vála­szolta, hogy csak a „leírt" jazz-t képes interpretálni. Improvizáció. A szó rögtön­zést jelent (és nemcsak zenei értelemben használjuk), a jazz alapvető sajátossága. Jó ellen­példa az európai klasszikus zene. Ott egy kötött, „holt" zenei anyag, az előadóművész általi újbóli életre keltéséről van szó. A zeneszerző igyek­szik mindent rögzíteni, minél pontosabban „fogalmazni", s legfeljebb a mű értelemzésé­vel kapcsolatban lehet szerepe az előadónak. Ezzel szemben a jazz maga a rögtönzés, a zenei anyag ad hoc megteremtésének egy bi­zonyos formája. A zene leg­többször az adott pillanat szü­lötte. A mai kor embere, aki már kellően hozzá van szok­tatva az egy kérdés - egy vá­lasz típusú megoldásokhoz, sokszor ezért hökken meg, ezért fogadja be nehezebben az improvizáció adta váratlan „feleleteket". Pedig a jazz-nek éppen ez az oldala az, ami embereket megfogja: a szabad­sága. Az improvizáció lehető­sége. Amire a mindennapi éle­tünk kompozíciós keretei kö­zött is szükségünk van. V.G.Y. A Bonanza Banzai ápri­lis-májusban országos turnén vesz részt. A kilenc állomás egyike lesz a szekszárdi sport­csarnok: április 24-én. Két in­gyenjegyet sorsolunk ki azok között, akik az alábbi kérdésre beküldik a helyes választ. Az ingyenjegyekhez egy rövid ta­lálkozó is jár a fiúkkal. A kérdés: összesen hány albuma jelent meg eddig a zenekarnak? A borítékra írjátok rá: Tol­nai Népújság, 7100 Szek- szárd, Liszt Ferenc tér 3., ZUG-oldal. A két győztes nevét április 20-án, a ZUG-oldalban közöl­jük. ZUG-tárlat Fusz György: A sárkányfiú Nézem ezt a riadtan figyelő, feszült várakozásba dermedt sárkányfiút, s ijedtsége lassan az én szívembe is beköltözik, mert mi csináltunk belőle sár­kányfiút a mi esztelen, kör­nyezetpusztító életvitelünk. Ő nem tett mást, mint tettünk mi évezredeken keresztül, alkal­mazkodott. Nézem, s riadt feszültsége szomorúsággá változik, mely mint az ereszkedő köd gomo­lyog körülötte.-BP.- Fotó: Ó. R. Az ö dolga: Szönyei Tamás — Nemrég jelent meg „Az új hullám évtizede" című könyvednek a második kö­tete. Ezek a könyvek akár le­xikonnak is felfoghatók. Mi­kor kezdtél bele ebbe a hatal­mas vállalkozásba? — Több mint 10 év munkája ez a két könyv. Konkrétan '78-ban kaptam az első punk-ki- adványt, ami felkeltette az érdek­lődésemet és megmozgatott. Az anyaggyűjtés, főleg az elején, borzasztó nehéz dolog volt, de egy idő után az ember találkozik ha­sonló megszállottakkal, és kiala­kul egyfajta cserekereskedelem. A lemezek nagyrészét, melyekről ír­tam, természetesen nem vettem meg, nem is bírtam volna anyagi­lag. Valóban iszonyú mennyiség ez, mégis időnként a fejemhez vágják, hogy ezt és ezt kihagytam vagy csak marginálisan érintet­tem. Attól függ persze, hogy honnan nézzük. — Az utóbbi években a Magyar Narancsban lehet leg­többször találkozni az írása­iddal. — így van, és nagyon élvezem ezt a helyzetet; itt keveredik a hó­pihés őrület az egyre komolyabbá váló profizmussal. Egyébként már elég régóta újságírásból élek, voltam az Európánál, a Világnál, a Magyar Ifjúságnál, valamint üzemi lapoknál is. — A magyar alternatív muzsikáról milyen a vélemé­nyed? — Az új dolgoktól nem igazán vagyok elragadtatva. Persze le­het, hogy ez egy ilyen túladagolá- sos dolog nálam, annyi mindent hallottam már, hogy nem nagyon fognak meg. Ami viszont jó, van­nak néhányati, akik külföldön is megállják a helyüket. Nekem in­kább a régiek tetszenek; Trabant, Kontroll. — Újabb könyvterv? — Nincs most semmi olyan, ami annyira izgatna, hogy meg kellene írnom. Ami ezekben a könyvekben volt, az megíratta magát velem. KRZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom