Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-03 / 78. szám
10 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. április 3., szombat „Gimnáziumért és Kollégiumért" Emlékérem a legjobbaknak Gyönkön Gyönkön, a Tolnai Lajos Gimnáziumban a hagyományos Tolnai Napok rendezvénysorozat keretében az iskola két tanulójának minden'évben átadják a „Gimnáziumért és Kollégiumért" emlékérmet. így történt ez ebben az évben is, amikor Petz Pétertől, a gimnázium igazgatójától Lukácsi Judit 4/a., és Fleischman Éva 4/b. osztályos tanuló vehette át az iskola legmagasabb kitüntetését. Arról beszélgettünk velük, hogy mindezért mit kellett tenniük, mit bizonyítaniuk. A további terveikről is megkérdeztük őket Lukácsi Judit: — Pincehelyen születtem, az általános iskolai tanulmányaimat Gyönkön végeztem el, és most a sima, 4/a. osztályba járok. A szüleim is itt, a gimnáziumban tanítanak. — Milyen eredményeket értél el eddig? — Az eltelt négy év tanulmányi munkáját értékelték ezzel az emlékéremmel, valamint a közösségi munkát, azt, hogy hogyan viszonyultunk társainkhoz, milyen programokat szerveztünk. A tanulmányi eredményem elsőben és másodikban jeles, harmadikban és most félévkor 4,8 lett. — Van-e titka ennek a szép eredménynek? — Semmi különös. Tanultam, tanultam, és mégegyszer csak tanultam. Matematikából és fizikából többször voltak nehézségeim, és vannak most is. Igazán a humán tantárgyakat, meg a biológiát kedvelem a legjobban. — Mika további terveid? — Nagyon szeretem az állatokat és a szabadidőmben a zenehallgatás mellett velük foglalkozom a legtöbbet. Kedvenceim a kutyák és a lovak, bár egyik sincs odahaza, de van macska, és hörcsög, ezeket nagyon szeretem. Az állatszeretetem - amit valószínűleg nagyszüleimtől örököltem - is közrejátszott abban, hogy úgy döntöttem, az állatorvosi egyetemre jelentkezem. Ha nem sikerül, akkor pedig Kaposvárra, az állattenyésztési karra felvételizem. Szeretném az előzőekhez hasonlóan ezt az évet is jól zárni, sikeresen érettségizni. Fleischmann Éva: — Komlóról jöttem, ott is jártam általános iskolába. Felvételi után kerültem ide, a két tanítási nyelvű osztályba. Én a b-be járok, ahol a földrajzot, az egyetemes történelmet németül tanuljuk, és mellette angol nyelvvel is foglalkozom. — Neked milyenek a tanulmányi eredményeid? — Hát, elég változóak. Kezdetben nehézségeim voltak, meg kellett szoknom az új környezetet, az új tanárokat. De aztán sikerült beilleszkednem. Az elsőt 4,36-tal zártam. A kezdeti nehézségeken túllépve még mindig vannak problémáim a matematikával és a fizikával. Nem vagyok az a reálbe állítottságú, a történelmet és a biológiát kedvelem. A kitüntetést nem hiszem, hogy a tanulmányi eredményemért kaptam, inkább a közösségi munkáért, a közösséghez való hozzáállásomért. — A közösségért mit tudsz tenni? — Az osztályomban osztálytitkár vagyok és a felmerülő problémák, a mindennapos dolgok megoldása a feladatom. Ezen túlmenően pedig be kell segíteni az iskolai programok szervezésébe is. Szeretek táncolni, amit még általános iskolában kezdtem el, és itt a gimiben is folytatom. Sajnos úgy alakult, hogy nincs erre tanár, így a tánctanításban is részt veszek. — További terveid? — Szeretek emberekkel foglalkozni, és ezért is jelentkeztem a vendéglátóipari főiskolára. Bízom benne, hogy sikerül. Az érettségi előtt nagy drukk van bennem, de bízom abban, hogy eredményesen zárul e megméretés. (p.teri) Parasztbank még az idén A gazdák önmagukat támogatják Szaktanácsadói rendszert is szeretnének Néhány hete megyénkben is megalakult a gazdakörök szövetsége. Az esemény nem volt meglepő, hiszen eddig Tolna megyében már 13 településen fogtak össze a gazdák. A Tolna Megyei Gazdakörök Szövetségének az elnöke, a tolnai magángazda Bálint Zoltán lett, titkárnak pedig ifjú Csige Istvánt választotta az alakító tagság. A rendezvény vendége volt Jakab István, a Gazdakörök Országos Szövetségének az elnöke, vele beszélgettünk. — Ma Magyarországon legalább 10 érdekképviseleti szerv működik, amelyek szintén az egyénileg vagy csoportosan gazdálkodókat kívánják képviselni. Mi az, amiben a gazdakörök különböznek az előzőektől? — Először is, nem csak a tagság, hanem mi magunk is magángazdák vagyunk. Nincs szükségünk külső apparátusra, hogy a dolgainkat megoldják. Példaként említem a műtrágya és a vetőmag beszerzéseinket. Közvetlenül a gyártól vásárolunk, nagykereskedelmi áron. Azon a településen, ahol van gazdakör, ott a megbeszélt helyen, valamelyik tag portáján kerül elhelyezésre a vetőmag és műtrágya, tőle lehet vásárolni, így kiiktatódik jó néhány árfelhajtó bolt és hivatal. Hasonlóak a terveink az élelmiszeripari gépek, feldolgozók értékesítésével is. — Országosan hány taggal számolnak? — Jelenleg több mint 17 ezer alapitó tagunk van. Ez a szám naponta bővül, hiszen ezekben a napokban zajlanak az alakulások országszerte. A mozgalmunk nem új, a múlt század végén gróf Károlyi Sándor indította el. Akkor is nagyon népszerű volt, egészen addig, amíg az 50-es években fel nem számolták. A célja kezdetben is az volt, hogy a gazdák önmagukat támogassák. Ma ezt a támogatást szeretnénk kiterjeszteni még a szaktanácsadói rendszer kialakítására és a gazdabank hálózat kiépítésére. Az első azért lényeges, mert az utóbbi évek piaci átrendeződésével sok a bizonytalanság mind a termelés, mind az értékesítés területén. A szükséges információkkal, a piac, az adózási rendszer ismereteivel, a gazdálkodás megtervezésével, a pénzügyi folyamatok megismertetésével szeretnénk ellátni a hozzánk fordulókat. Ezt a feladatot a képzett gazdák vállalnák fel — Évek óta különböző pártok különböző elképzeléseiben rendszeresen visz- szatérő téma volt a „farmer bank, a paraszt bank, a gazdabank" - mikor minek nevezték - megvalósítása. Önök hogyan és mikor kívánják ezt megvalósítani? — Véleményem szerint a kormányzat részéről eddig is mindent megtettek a mezőgazdaságban gazdálkodók megsegítésére, ennek ellenére az itt dolgozók nem találkoztak vele, mert a pénzintézetek bizalmatlanok a mezőgazdasággal szemben. Az okokat lehet keresni, de az tény, ha most egy farmer 10 millió forintot szeretne felvenni valamelyik banknál, akkor 16 millió forint fedezetet és 2 millió forint készpénzt kell letennie. Ez így tarthatatlan. Mi azért foglalkozunk a gazdabank hálózat kiépítésével. Meg kell találni azt a pénzintézetet, amelyik megfelelő ápparátussal rendelkezik vidéken. Mi a takarékszövetkezetre gondoltunk, de az OTP is érdeklődik. A célunk nem elsősorban az, hogy alacsony kamatú hiteleket kapjunk, hiszen a reorganizációs program keretében a kamatok egyrészét a költségvetés átvállalja. A valódi segítség az lenne, ha egy gazda szorult helyzetbe kerül, akkor azonnal kapjon pénzt. A bank tehát partner és rugalmas legyen. Vidéken ez könnyebben megvalósítható, hiszen az emberek ismerik egymást, a bizalom nagyobb és a gazdakör erkölcsi garanciát vállal a tagjaiért. A bank igazgatóságában a gazdák képviselői is részt vesznek. Hogy mindez mikor valósulna meg?! Erről az első félév végéig dönteni kell. Mauthner Erőműbontás Pakson? A veszélyes hulladékok és az utókor Beszélgetés dr. Petz Ernő vezérigazgatóval — A csillebérci atomreaktort 30 évre tervezték, s mivel ez az idő lejárt, most felújították. Vár- ható-e hasonló nagy rekonstrukció, valahány év múlva Pakson? Egyáltalán: mennyi a tervezett élettartama ennek az erőműnek? — Az egyes berendezések élettartama nem egyforma - válaszolta az erőmű vezérigazgatója, dr. Petz Ernő. — Tehát ilyen egyszeri nagy rekonstrukció nem várható, viszont folyamatosan sor kerül javításokra, felújításokra. A meghatározó az, hogy a fő berendezések (reaktorok, turbinák, transzformátorok) élettartama mennyi. Ezeknél nagyjából 30 évvel számolhatunk. — Ha ideiben elvégzik a szükséges javításokat, cseréket, elvileg „akármeddig" működhet egy atomerőmű? — Nem, azért korlátok mindenképpen vannak, de bizonyos élettartamnövelésről beszélhetünk. Egy angliai erőmű első blokkjának tavaly járt le a 30 éve, és a szükséges biztonságnövelő intézkedések elvégzése után, további 10 évet kapott. Fontos, hogy ilyenkor a hatóság nem az egykori, hanem az éppen aktuális előírások betartását követeli meg. Arról is olvashatunk a szakirodalomban, hogy a világon egyre több blokk „öregszik meg", egyre többet állítanak le végleg. Ézek közül sok még működtethető volna biztonságosan, viszont nem működtethető gazdaságosan. — Most 10 éves a paksi 1-es blokk. Elképzelhető, hogy 20 év múlva leállítják, leszerelik? — Elképzelhető, persze. Kétféle eljárás ismert. Vannak országok, ahol pihentetik lebontás előtt a blokkot, de az pénzbe kerül (továbbra is működtetni kell a biztonsági berendezéseket, személyzetet kell fizetni, stb.), és van ahol ezt a költséget nem vállalják, hanem rögtön nekikezdenek az erőmű leszerelésnek, ami ugyanolyan óvintézkedések közepette zajlik, mint az építés. Demonstrációs célja van az úgynevezett zöldmezős lebontásnak. Nemrég jártam egy Münchenhez közeli erőműben, ahol a németek hamarosan „eltüntetnek" mindent, még a kiszolgáló- és irodaépületeket is, bebizonyítandó, hogy márpedig itt, az atomerőmű helyén, fák nőnek, és mező zöldell nemsokára. — Amitől az átlag ember kevésbé fél (napenergia, szélenergia hasznosítása), nem volna gazdaságosabb? — El kell végezni az összehasonlító vizsgálatokat. A paksi erőmű 1800 megawattos teljesítményű. Magyarország jórészét le kellene fedni napelemekkel, hogy ilyen eredményt kapjunk. — Térjünk most rá a veszélyes hulladékok kérdésére! Itt külön kell választanunk a kis és közepes aktivitásúnkat, és külön az Oroszországba visszaszállítandó kiégett kazettákat. Előbbiekkel is, utóbbiakkal is problémák adódtak. — Kezdjük talán a kis és közepes aktivitásúakkal. Ezek kétféle halmazállapotúak lehetnek: szilárdak és folyékonyak. Szilárdak például a cipővédő műanyagok. Az ilyeneket összegyűjtjük, és préselve, kétszáz literes hordókba kerülnek, majd Püspökszilágyiba szállítjuk őket, az ott kiképzett betonkutakba. Ezek elhelyezése tehát megoldott. A rádioaktív hulladékvizeket egyelőre itt tároljuk Pakson, a segédépületekben. Speciális csatornarendszeren gyűjtjük össze őket, és bepárolt, 400 gramm/literes koncén trá tu - muk, rozsdamentes acéltartályokba kerül. Az erőmű indulása óta a tárolókapacitás egy- harmada telt meg. A világon egyébként az ilyen koncentrá- tumokat vagy bitumenbe, vagy betonba ágyazzák. Miért? Mert azokból nem tudnak kioldódni az izotópok. Mi is vásároltunk egy cementező technológiát, ami most van kipróbálás alatt. S majd ezeket a hordókba cementezett veszélyes hulladékokat kell elhelyeznünk valahol, Magyarországon. Ez a tároló épült volna Ófalun. Ott nem létesülhet, mint tudjuk, de valahol előbb-utóbb létre kell hozni egyet. Nem sürgős, itt az erőmű területén is elhelyezhetők a hordók akár 10 évig is, de cél a végleges tárolás megoldása. Sajnos „csak áldásos" tevékenységeket nem tud az emberiség végezni.' Az olcsó villamosenergia előállításának ez a hátránya. De ha a villamos energia nem a miénk, hanem a lakosságé, a társadalomé, akkor a hulladékelhelyezés sem lehet csak a mi ügyünk. Kezdeményeztük, hogy országos tárcaközi célprogram jöjjön létre e tárgyban, s valószínű, hogy '94 végéig eldől, hol lesz a telephely. Geológiailag legalkalmasabbnak a Mórágyi-rög tűnik. A legkomolyabb problémát a kiégett kazetták jelentik, mivel ezek nagy aktivitá- súak. Ezek részint tárolásra, részint újrafeldolgozásra kerülnek. Utóbbit a világon több helyen is végzik, az oroszoknak például Cseljabinszkban van egy nagy reprocesszáló üzemük. Paksról eddig évi 3-400 kazettát szállítottak oda. Kétszer indult a speciális vasúti szerelvény. Tavaly azonban gondok jelentkeztek. A Szovjetunió szétesett, Oroszországban új környezetvédelmi törvény jelent meg, melynek értelmében tilos bevinni rádióaktív anyagot, a függetlenné vált Ukrajna sem szívesen látta a veszélyes hulladékot szállító vonatot... Májusban még sikerült kijuttatni a rakományt, de augusztusban már nem. Tárgyalás kezdődött a három fél, a három ország között, s végül idén januárban átléphette a határt a szerelvény. De ez csak egyszeri megállapodás volt. További egyeztetések folynak, s bízom abban, hogy ezek végeztével hosszú távon megoldódik a kiégett és a friss kazetták szállítása, hisz az oroszoknak óriási gazdasági érdekük fűződik ehhez. Ha netán mégse tudnánk megegyezni, arra is felkészültünk. A kiégett kazettákat 40-50 éves átmeneti tárolás után kell valahol végleg elhelyezni. Hét cég készített megvalósíthatósági tanulmányt az átmeneti tárolóra, mely itt kerítésen belül létesülne. Egy úgynevezett szárazcsöves megoldást választottunk ki, megbíztuk a pályázó angol céget a kiviteli tervek elkészítésével: hogyha szükség lesz rá, készen álljunk. Szoros az idő, mert '95 első negyedévére el kell készülnie az első modulnak, ha több kazettát nem tudunk Oroszországba szállítani. Most három évig használjuk a kazettákat, aztán víz alatt átúsztatjuk őket a rektorok melletti pihentető medencékbe, de ezek '95 elejére megtelnek. A medencékből tehát az átmeneti tárolóba mennek a kazetták, s ha az ott létük ötven éve alatt sem üthető nyélbe az újrafeldolgozásuk, gondoskodni kell a végleges elhelyezésükről. (Ilyen tároló a világon még sehol sincs, mert vagy reprocesszálják a kiégett kazettákat, vagy még nem járt le az átmeneti tárolás ideje.) Nálunk, ha belföldi megoldás válik szükségessé, csak mélyelhelyezés jöhet szóba, geológiai tulajdonságai révén megfelelőnek tűnik a pécsi uránbányában talált aleolit agyagkő képződmény. Ebben, számítások szerint tízezer év alatt 1 centit „halad" a víz. — Mit kezd majd az utókor a veszélyes hulladékokkal? Nem „udvariatlanság" ezt gyermekeinkre hagyni? Lesznek-e valaha ártalmatlanok e sugárzó „cuccok"? — Teller professzor azt mondta, hogy a kiégett kazetták nem hulladékok. Azokban nagyon sok értékes, kinyerhető anyag van. Ezért most- már nem úgy képzeljük a tárolásukat, mint régen. Korábban még a közepes aktivitású hordókat is leöntötték betonnal, mostmár az a cél, hogy köny- nyen hozzáférhetők legyenek. Egyrészt a folyamatos ellenőrizhetőség miatt, másrészt azért, hogy ha az utókor kezdeni akar velük valamit, ne kelljen csákánnyal kibányásznia. Teljesen ártalmatlanná 6-800 év alatt bálnak, de veszélyességük exponenciálisan csökken. Mihelyt az instabil atom stabillá válik, többé nem sugároz. — Egy vízi erőműnél szemmel látható a környezeti kár (emelkedik a talajvizszint, stb.), az atomerőműnél viszont láthatatlan „ellenséggel" van dolgunk. Nem elképzelhető, hogy olyan egészségkárosodás jelentkezik öt- ven-száz év múlva, amire nem is számítunk? — Meg kell különböztetnünk a normál üzemmódot, amikor nem szennyezzük a környéket, amikor többletterhelés nem éri a lakosságot, és az esetleges üzemzavarokat, melyek során rádioaktív izotópok kerülhetnek a környezetbe. De Pakson még jelentősebb üzemzavar nem volt, és remélhetőleg nem is lesz, mert háromszoros biztosítással dolgozunk, minden biztonsági berendezésünkből három van. — Akkor lehet, hogy nem tudjuk, hogy mitől félünk? — Minél távolabbi településről van szó, annál kevesebb az információ rólunk, annál nagyobb a bizalmatlanság. Pakson a lakosság nem fél, mert tájékozott. Egyébként az atomerőművek megítélése terén, a Csernobilt követő hullámvölgyön túl vagyunk. — Van jövője az atomenergiának? — Szerintem atomenergia nélkül az emberiség jövője elképzelhetetlen. A technika minden kihívásra válaszol. Az új találmányok a régebben működő rendszerekbe is beépíthetők. A hasadásos erőművek után eljön majd a fúziós erőművek virágkora. Folynak a kutatások. Ezek nem az atomok bontása, hanem egyesítése elvén működnek majd, és nem keletkezik rádioaktív hulladék. — Joga van az embernek arra, hogy behatoljon az anyag belsejébe? — Holt anyagok esetében igen. Ha a génsebészetben kérdezné, más lenne a véleményem. De itt, mért ne, ha uralni tudjuk a folyamatokat. Ellenkező esetben a szenet sem égethetnénk el, mert az is „beavatkozás". Nekem sokkal jobban fáj az, hogy a Badacsony felét már elhordták útépítéshez. Hidrogénünk, s más atomunk van bőven. S ha az emberiség javára, békés célra tudjuk használni, akkor ebből nem szabad etikai kérdést csinálni. Márcsak azért sem, mert rá leszünk utalva arra, hogy az anyag belsejében rejlő forrásokhoz nyúljunk. Előrejelzések szerint ugyanis 2050-ben 11 milliárd embert kell ellátni energiával a Földön. Wessely Gábor
