Tolnai Népújság, 1993. április (4. évfolyam, 76-100. szám)
1993-04-30 / 100. szám
1993. április 30., péntek HÉT VÉGI MAGAZIN KÉPÚJSÁG 11 Farkas Pál szekszárdi műtermében Tudós, humanista, Papa „A szekszárdi egészségügyi szakközépiskola igazgatója volt a szobor megrendelője. Nem divat, de én szeretek portrét csinálni. Ha az ember készül egy munkára, beleérző képességre is szükség van, hogy kiderítse, a modell milyen személyiség lehetett. Néha csinálok portrét élőkről is, a családról van itt néhány. Hogy milyen kívülről egy ember, az látszik, azt is tudni kell, vagy legalább megérezni, mi van belül. Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas természet- tudós, politikai szerepvállalásában a humanista eszmék elkötelezettje és tevékeny harcosa volt. Közeli munkatársai, tanítványai, például Bay Zoltán pedig egyszerűen csak Papának szólították. Ha megvan a karakter, még mindig ott van a mintázás, a plasztikai megformálás feladata. A mesterség, sőt mesterségek követelményei. Mindennek nekem kell lenni. Tervezőként magam vagyok a mérnök, a kivitelezésben kőfaragó szakmunkás, segédmunkás, öntő, könyvelő. Közben valahol egy kicsit művész is - talán. A szobrászat mesterség, amit meg kell tanulni, ez a művészetpedagógia lényege, átadni a tudást - az meg a pedagógia művészete. Kell hozzá némi adottság, amit tehetségnek is becéznek, a lényeg mégiscsak az, hogy a szobrász maradjon a kaptafánál, de a mesterséget aztán kegyetlenül jól kell csinálni! Ennek biztos tudása nélkül kár köztéri alkotásba fogni, mert valakit biztosan becsapnak, lehet, hogy a fiatal tehetséget, lehet hogy a közönséget. Öröm, hogy erre a munkámra a zsűri azt mondta: el van találva. Ennyi. Szerencsém lehet, mert van munkám, huszonöt év alatt talán valamennyi társadalmi megbecsülést is kivívtam. Néha jó érzés elmenni fél tucat szekszárdi munkám egyike-másika mellett. Sohasem vágytam bürokratikus beosztásra - az egy másik szakma - sem arra, hogy a magam vagy más munkájáról beszéljek. Mindig csodálkozom, ha valaki azt mondja, hogy amit készít, az ennek vagy annak a jelképe. A mű beszéljen önmagáért. Jelkép pedig a használat során lesz valamiből. Vagy nem lesz. Akkor már boldog vagyok, ha egy köztéri munka nullszaldós lesz. Pénzre persze szükség van, már csak a családom miatt, anyagot is venni kell, ezért nem riadok vissza címergyártástól sem. A Szent-Györgyi Albert portré az iskolában egy viszonylag tágas belső térben lesz, évente egyszer koszo- rúzzák, máskor pedig a két-háromszáz diák mindennapjainak része, le lehet ülni mellette, körülötte. Erről jut eszembe egy régi terv, amiből talán lesz még valami a világkiállításra. A Szent László évforduló kapcsán, illetve a múzeumi kiállításkor fogalmazódott meg a park terve a Kálvária egy homorú oldalában. Sétáló, pihenő, pihentető, körbe- és átjárható természeti környezetben, közösségi térben kapna helyet az oszlopon álló Szent László fej. A lovagkirály a Béla téri templom, a város védőszentje lévén szólhatna az államalapítás évfordulójához is a szobrászat nyelvén. Nem tudom, hogy most mi lehet az elképzeléssel?" Lejegyezte: Ihárosi Ibolya Fotó: Ótós Réka Két gyöngyszem A jósorsom úgy hozta, hogy két csodálatos könyv tulajdonosa lettem egyszerre. Olyan könyvek, amelyek felveszik a versenyt a lakás legszebb dísztárgyaival is. Ám a csodálatos jelző nemcsak a külcsínnek jár meg, hanem a belbecsnek is. Áruk egyformán 1500 forint, amelyet akár külsejét, akár tartalmát nézve csöppet sem tartok soknak. Főleg, ha arra gondolok, hány ötszáz forint körüli könyvet látni a „piacon", ócska kötésben, rossz minőségű papíron, egyszer olvasható limonádé történetekkel. Aki szereti a szép és tartalmas könyveket, annak szívből ajánlón könyvespolcára ezt a két gyöngyszemet. Láng György: Klasszikus magyar konyha Ajánlás: „Munkámat két asszony emlékének ajánlom: nagyanyámnak, Gizellának, aki édesanyámat, és Édesanyámnak, aki engem tanított meg a konyha szeretetére. Virág helyett..." Láng György Magyaroszá- gdn született, jelenleg New Yorkban él. Ebben a szakács- könyvben - amely valójában kultúrtörténeti értekezés - a magyar szakácsművészetről - egyszere beszél a magyar konyháról a magyaroknak és a nagyvilágnak. A szerző a magyar kiadáshoz írt előszavából: „Könyvem 1971-ben jelent meg először angol és amerikai kiadásban. Tíz esztendőt töltöttem ennek a kötetnek a megírásával, elsősorban azért, mert meg akartam mutatni a világnak, Magyar- ország a történelmi megpróbáltatások között is képes volt kiváló és páratlan konyhaművészetet teremteni. Mint étkezéstörténész és egykori főszakács meglehetősen jól ismerem a világ szinte minden részének konyhaművészetét. Állítom, hogy a magyar ételekben van valami megnyugtató becsületesség, ait egyetlen más ország főzési kultúrájában sem lehet megtalálni. Akad olyan szakácskönyv, amelyet drága kincsként őr- zünk és ott tartunk közvetlenül a vágódeszka mellett, hogy bármikor felüthessük főzés közben, de épp ilyen jó helyen van az éjjeliszekrényünkön is, ha elalvás előtt irodalmi élményekre vágyunk. Szeretném, ha a klasz- szikus magyar konyha mindkét célnak megfelelne". Brigitte Haumann: Erzsébet, Magyar- ország királynéja Az utóbbi pár évben többet hallani Erzsébetről, Ferenc József osztrák császár és magyar király hitveséről, mint az utóbbi pár évtizedben. Filmek, könyvek tárják elénk életét. Brigitte Haumann könyve egy csodálatos fotóalbum. Erzsébet királyné életét - gyermekkorától haláláig - mutatja be korabeli festményeken, fényképeken. Az egész könyvben szöveges rész nincs is, csak amennyi a képaláírásokhoz szükséges. A Gergely Erzsébet fordította könyv elé Gerő András írt reális, minden misztifikációtól mentes előszót: „Erzsébetnek Jókaihoz írt szava: „Itt örökké szabadnak érzi magát az ember". A jóleső szavak hallatán a magyar érzelmű dinasztiára vágyó lelkek elérzékenyültek. A mondatot csak egyféleképpen érthették. Erzsébet rajong Magyarországért, a magyarokért, érzelmeit - szemben hitvesével - nem is titkolja. Pedig lehetett volna másképpen is értelmezni a kijelentést. Pl. úgy, ahogy Erzsébet értette. Anyjának írta Gödöllőről: „Itt a rokonságtól távol piszkáló- dás nélkül oly nyugodtan élhet az ember - míg ott - Bécs- ben - ez az egész császári família! Itt engem senki sem zavar, mintha egy faluban laknék, ahol egyedül jöhetek, mehetek ahová akarok". A magyarok az idő múlásával a királyné helyzetét egyre inkább a magukéhoz hasonlónak érezték. Erzsébet annak ellenére lett a magyar világkép hőse, hogy igazából nem sokat tett ezért. Erzsébet önmagában is rendkívül izgalmas személyisége, nemzeti kultusz, nemzeti érzelmek tárgya lett. Magyarország máig nem felejtette el őt. A magyarok és Erzsébet királyné egymásra találtak, pedig valójában nem is egymást keresték. Sas Erzsébet írás közben (R. herceg) Prévost abbé 1763-ban fejezte be nyugtalan életét. Rengeteget írt, munkái kétszáz kötetet töltenek meg, nevét azonban egy vékony könyv őrizte meg, Manón Lescaut és des Grieux lovag története. Szerelmes regény, vagy ennél is több, egy esztelen szenvedély története, amit ma is nehéz viszolygás nélkül olvasni. Des Grieux lovag megszállottan szereti Manont, aki sugárzóan szép és ördögien romlott, alkalmatlan a hűségre, vén kéjencek ágyában hentereg, de szerelmese mindent megbocsát neki, bár az is igaz, hogy Manón tisztátalanul szerzett vagy éppen lopott szerzeményét együtt tékozolják el. Van ilyen, bár ez már inkább a lélektan területére tartozik, ennél azonban lényegesebb, hogy a regény a XVIII. századi Franciaország hiteles rajza, szereplőit már-már fotografikus hűséggel ábrázolja Prévost abbé. Közöttük néhány pillanatra felvillan egy bizonyos R. herceg, aki kiváltképp alkalmas figyelmünkre. A lovag, hogy pénzhez jusson, kitanulja a hamiskártyások mesterségét, s a Transylvanie palotában fosztja ki a gyanútlan gazdagokat. A hasznot, írja a jólértesült abbé, R. herceg fölözte le, s tisztjeinek egy része is a hamis- kártyások közé tartozott. R. herceg II. Rákóczi Ferenc, a nagy fejedelem, aki ezalatt a kamalduliak kolostorában élt, buzgón végezte napi ájtatosságait, már amikor társadalmi kötelezettségei engedték, s azt is tudta, hogy esetenként a cél fontosabb, mint az eszköz, amivel elérhetjük. R. herceget, akit Párizsban Sáros grófjának is neveztek, a franciák ünnepélyesen fogadták. Sűrűn forgott a legmagasabb körökben, mondjuk így, társadalmi sikerei voltak, a nők is bolondultak érte. A Napkirály, XIV. Lajos, többször meghívta vadászatra, s jó viszonyban volt az orleans-i herceggel, aki, a király halála után a kiskorú trónörökös nevében kormányzott. Francia kortársai a megbecsülés hangján írtak róla, tisztelettel emlegették daliás alakját, nyájas modorát, azt is feljegyezték, müyen királyi kegydíjakat kapott, ezek között volt a Prévost abbé regényében szereplő Transylvanie palotában berendezett kártyabarlang is, összes tartozékával. Történetírásunk mindezt régtől tudta, Prévost abbé regényétől függetlenül, engem végképp nem kell gyanúsítani indiszkrécióval. De az is igaz, hogy erről sokáig nem illett beszélni. Amikor Szekfü Gyula könyve, A száműzött Rákóczi megjelent, a hazafiak felhördültek, átkot mondtak a tudósra s Tolna vármegye is követelte, hogy bélyegezzék meg s tiltsák el az írástól. A rosszul értelmezett hazafiság mindenre képes, főleg, ha nem hajlandó szembenézni a tényekkel. A francia király nagyvonalúan bánt a fejedelemmel. Dangeau márki naplója szerint egyebek között 200.000 tallért ajándékozott neki, ami városházi kötvényekben 30.000 frank jövedelemnek felelt meg. Ezen kívül kapott 20.000 tallér havi járadékot, bár Saint-Simon nagyobb összegről tud, de úgy látszik, mindehhez kellett még a Transylvania palota jövedelme is, hogy ne lásson szükséget. A bujdosók szétszéledtek a világban, voltak, akik abban reménykedtek, fel virrad még a kurucok napja, a legtöbb azonban keserűen panaszolta: Búval eszem most kenyerem, Bujdosó lett énbelőlem... Ady ezt a fájdalmat visszhangozta: Kergettem a labanc hordát, sirattam a szívem sorsát, Mégsem fordult felém orcád, Rossz csillagú Magyarország ... A történelemben gyakran az igaz bukik el, a szegénylegények bujdosásra adják fejüket, hírüket az utókorra bízzák. Ingatag remény, a történelem sem csalhatatlan bíró s mindig olyan sok az esetlegesség, hogy az utódok sem lehetnek pártatlanok. Gyöngy a kuruc, kevélykedtek, de bajt is kevertek eleget, még a szegény paraszt sem volt biztonságban tőlük, mint a Csínom Palkó egyik ritkán idézett strófája bizonyítja: A paraszt embernek Húzd meg a szakállát, Hajtsd el a marháját, Verd pofon ő magát. A bukás után végleg beborult az ég, de a császári hadak is hasztalan győztek, a Habs- burg-ellenes indulat nem csitult, Rákóczi keresztény szíve sem engesztelődött meg. Hívei megfogyatkoztak, s amikor az új reménység csillaga után Törökországba indult, már csak azok maradtak vele, akik haláláig vállalták a bujdosást. Az igazság Rodostóba költözött, Rákóczi ebben a tudatban szállt partra. Párizsban emléke nem halványult, néha írt ottani barátainak, de közben egyre jobban kiábrándult a világból. Mindenki úgy emlékezett rá, mint nemes jellemre, akit a balsors nem tört meg, s a földi hívságok elől az Örök Igazság fényében keresett menedéket, s talált vigaszt. A hűséges Mikes Kelemen is így látta, az ő leírásából ismerjük rodostói életét, utolsó napjait, világban való bujdosásának végét. De azt is tudjuk, hogy a gyanú nyomába szegődött, neve még egy francia regényben is felvillan, ráadásul a regény a világirodalom része, s ezen gyengeségei sem változtatnak. A Napkirály, majd a régens udvarában egymást érték a botrányok, még mérgezési perekről is tudunk, mert az urak, ha érdekük úgy kívánta, egymással is kíméletlenek voltak. A királyi szeretők cselszövényeiről egész Európa tudott, ezeken azonban nem ütközött meg senki. A király nagyvonalú volt, gazdag, szórta a pénzt, szent volt és sérthetetlen, sőt maga az állam, ahogyan szívesen mondogatta. Mi is úgy gondolunk rá, ahögyáti 'a kortárs festő ábrázolta: hermelinpatártban áll, fejét gőgösen felveti, mint aki a világ ura, s a pletyka is férfiasságának dicsérete. Ä kis népek nem engedhetik meg maguknak, hogy frivol pletykákat költsenek róluk. Rákóczi sem, aki fnéltósággal viselte a bukást, úgy élt, mint egy szent s Istennek ajánlotta lelkét. Prévost abbé regényéten azonban lábjegyzet figyelmeztet, hogy \ léhűtő des Grieux lovag a Hotel Transylvanie hamiskártyásai között forgolódott, ami bizonyos R. hercegé volt, ő fölözte le a hasznot. S minden kiadásban ott a magyarázat, hogy R. herceg mögött a dicsőséges fejedelem áll. Az igazat megvallva fájdalmasan érint, mintha dicsőségéből lopnának el valamit. De úgy látszik, ebbe is bele kell nyugodnunk. Csányi László Ők a béke, a jóság írók, művészek, nagy gondolkodók az édesanyákról Örök ihletője volt és marad az irodalom, a művészetek világának az édesanya. Az életet adó, a kicsinyeit tápláló, az önzetlen szeretetet megtestesítő asszony. Anyák-napi köszöntésként írók, költők néhány gondolatát, bensőséges vallomását idézzük fel az anyaságról, a szülőanya szerelmetes alakjáról. * Eva: Tudom, fel fog mosolyogni arcod Ha megsúgom. De jój hát közelebb: Anyának érzem, óh Ádám, magam Ádám: Uram, legyőztél. lm porban vagyok Nélküled, ellened hiába vívok: Emelj vagy sújts, kitárom keblemet... (Madách: Az ember tragédiája) ... Az anyákban van valami, ami alatta marad és fölébe emelkedik a józan észnek. Az anyának ösztöne van. A teremtés végtelen és kiszámíthatatlan akarat él benne, az vezérli tetteit. (Victor Hugo) A férfi maga küzdi ki szerepét, A nők az eleve-elrendelés: Ók a béke, a jóság, a puhaság a földön, a föltétien szeretet... Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet! (Szabó Lőrinc) Anyánkhoz is akkor futunk, ha valami baj ért az életben. De ilyenkor nem csak segítségért esdeklünk. Némi öncsalással - s kinek ne volna arra szüksége, hacsak nem számítjuk le a mindig egyenes lelkű férfiakat, diplomatákat s a nép egyéb képviselőit -, egy kevés jótékony öncsalással ilyenkor azt képzeljük magunkról, hogy puszta szeretetünk visz szülóa- nyánkfelé, akit méltatlanul elhanyagoltunk. (Déry Tibor) Végül álljon itt egy kuriózum-számba menő költemény, gróf Széchenyi István verse, amelyet 1817-ben írt édesanyjához, gróf Festetics Juliánához. A klasszikus formában papírra vetett poéma - jelenlegi ismereteink szerint - a legnagyobb magyar egyetlen verse. Ha mind azt, mit szívem érez, toliammal leírhatnám, Mind azt, mit csak Néked köszön, méltán elől adhatnám, Boldog volnék, S nem búsolnék. De hogy írja le a számát ezer aggódásidnak? Hogy köszönje tanácsaidnak, hogyan fáradásidnak Számos nemét És érdemét? íme tűz és fegyver között imádsággal tartottál, Betegágyaimban gyorsan Te magad apolygattál, Te oktattál, Tanácsoltál, Te plántáltad szívemben a jót, melyben vagyok s leszek S a mi csekélyt Isten, Uram, s Hazámért utóbb teszek A Te munkád. S azért Reád Szálljon háladásom'mellett az Istennek áldása, Attul lelked, gondjainak jutalmát hogy láthassa. (1. Május 1817.) Ferenczy Europress
