Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-09 / 33. szám
4 KÉPÚJSÁG TAMÁSI ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 9. A városházán hallottuk Beruházások Felsőnyéki rejtekhely A műszakiak arról tájékoztattak bennünket, hogy a testületi döntés birtokában több beruházás előkészítése folyik a hivatalban. Készül a pályázat a szeméttelepre, a 65-ös és a 61-es főutak lámpásítására, engedélyeztetés alatt van a Rákóczi-Szt. István utcák kereszteződésének vízelvezetése, a Klapka és a Bocskai utcák burkolása, felmérés alatt a Szarkahegyi út burkolása. A felsorolás korántsem teljes, a fejleményekről majd folyamatosan tájékoztatjuk olvasóinkat. A munkanélküliségi helyzet után érdeklődve megtudtuk, hogy az év elején a megye közel húszezer munkanélkülijéből több mint kétezer-ötszáz városkörnyéki. Csak emlékeztetőül: ezek a számok tavaly ilyenkor kb. tizenháromezer, illetve ezerkilencszáz körül voltak. Gondot okoz továbbá, hogy egyes lapok az ellátás megváltozott rendszeréről - a szükséges jogszabályok megVásárok Pincehelyen Azt mondják, a pincehelyiek igen meglepődtek, sőt, mi több, bosszankodtak, amikor a Kincses kalendáriumban nem találták községük nevét a vásárt tartó települések között. Mert igény lenne rá, hiszen úgy tűnik, van, illetve lesz majd mire alkudozni egy-egy országos eseménynek számító rendezvényen. De - szóval - nincs a kalendáriumban. Márpedig ha ez így van, akkor hogyan tudja meg ország-világ, hogy mire készülődnek Pincehelyen. Tény, a Kincsesbe már csak a jövő évi vásárok kerülhetnek be, de azért a helyzet nem reménytelen, mivel az országos lapokba még az ideiek is bejuthatnak. Míg a községháza illetékesei megtalálják a megoldást - mert keresik a kapcsolatot a szerkesztőségekkel -, addig mi közöljük a pincehelyi vásárnaptárt oldalunkon és esetenként az esemény előtt is. Igaz, akkor a lap más helyén, a többi vásárral együtt találják majd. Országos állat- és kirakodóvásárt tartanak tehát Pincehelyen február 23-án, április 27-én, június 29-én, augusztus 31-én és október 26-án. Könnyű megjegyezni: mindegyik az említett hónap - páros hónap - utolsó keddjén lesz. Épület és munkaerő van Vállalkozót várnak Belecskára Szinte csak a bennfentesnek számítók tudják a jobb sorsra érdemes kisközségben, Belecskán, hogy parányiak a változások, kicsi az elmozdulás a holtpontról. Most ez utóbbi kategóriába tartozik az, hogy a községháza felújított részébe nemrégiben költözött vissza az önkormányzat. Felújították az orvosi rendelőt, vizesblokkot alakítottak ki hozzá, s ha a tisztiorvosi szolgálat átveszi - miért ne tenné, miért ne venné át, ha megfelel a követelményeknek? -, akkor jobb körülmények között rendel(het) majd a Pincehelyről heti egy alkalommal átjáró orvos. Van az épületen belül még két lakás, amit ezután újíttatnak fel. Kérdezhetik, emellett mit terveznek még az idén. Sokat nem, tudjuk meg Bárdos Lászlóné körjegyzőtől. Bár nem volt még ottjártunkig képviselő-testületi ülés, de annyi bizonyos, hogy az iskola központi fűtését megoldják és a vizesblokkot is kialakítják. Valószínűleg az önkormányzat az idén is átvállalja a gyerekek napközis térítési díját - óvodásokét meg iskolásokét - és mint a címben írtuk, vállalkozót várnak. Olyat, aki munkahelyeket teremt. Épület, munkaerő van, s az önkormányzat is támogatná a „megváltót". Csak jönne már. előzésével - összevissza „tájékoztatják" a közvéleményt, ami érezhető zavarokat okoz. Múlt heti számunkban már tájékoztattuk olvasóinkat a szövetkezeti részarány-földtulajdon rendezéséről. Most arról értesültünk, hogy egy megyei rendezvény-sorozat keretében február 10-én e tárgykörben értekeznek a köztársasági megbízotti, a földművelésügyi, a kárrendezési, a munkaügyi, a polgármesteri és a földhivatal illetékesei a városházán. Végül - rendhagyó módon - egy másik sajtótermékre hívjuk fel a figyelmet. A Tamási Tükör februári száma mellékletként lehozza a helyi adórendeletet teljes terjedelmében, ami az illetékesek reményei szerint segít az ebben a témában való eligazodásban. Kis lépések ideje Árulkodik a cím, tényt közöl. Ugyanis jóval kevesebb pénz áll az önkormányzatok rendelkezésére, mint tavaly, így vannak ezzel az értényiek is: feszített a költségvetés. Ez annál is inkább nagy baj, mert ide az elmúlt rendszerben kevés, pontosabban szólva alig jutott és most a lépéshez - ha kicsi is az - több kellene. De több kellene ahhoz is, hogy ha skanzent akarnának a településből, hisz az állagmegóvás pénzigényes. De ez utóbbiról szó sincs. Van viszont a lépésről, a kis lépésekről. Az a takaró bizony rövid, így csak néhány dologra telik. Arról gondolkodnak, hogy szolgálatóházzá alakítják át bontott építőanyag „bevetésével" a volt posta épületét, ahol helyet kap a hentes, egy fodrász - Tamásiig és vissza ma 120 forintért szállít a busz, ehhez járul még a frizurakészítés költsége (!) -, aztán meg igény és lehetőség szerint használják ki. Útépítésre, óvodafelújításra másfél miihó marad, mellette egy kilométernyi hosszan tudják a járdákat kijavítani, meg akarják oldani a központban a csapadékvíz elvezetését, a kultúr- ház külső tatarozását, aztán pedig működtetik a falut. Nem, nem telhetetlenek az értényiek, de azért konstatálják: Európa nem sokkal került közelebb hozzájuk. Kedves levelet, gyerekírást hozott nemrégiben a posta az oldal szerkesztőjének. Nagy- kónyiból, a Város utca 189-ből írta Drávecz László 5. osztályos tanuló. Kedves Laci bácsi! Csütörtökön a réten egy beteg vércseféle madarat találtam. Arról gondolom, hogy beteg, mert alacsonyan és keveset repült, végül pedig leszállt a földre és futott tovább. Egyszer megállt és megfogtam. Látszott, hogy erőtlen. Hazavittem, betettem egy kalitkába. Tudom, védett állat, szeretnék is rajta segíteni, de nem tudom, mi a teendő. Látható sérülés nincs rajta. Kérem Laci bácsit, segítsen megoldani a problémámat. Sajnos, a Madártani Egyesület Budapesten van és költséges az út. Ha valami olcsóbb megoldást tud, legyen szíves, írjon. ■ Előre is köszönöm Laci bácsi segítségét! E sorok után természetesen felkerestük Drávecz Lacit, aki elmondta, pénteken elengedte a madarat, mert nem ette meg a felkínált verebet, de mivel egyebet sem fogyasztott, ezért félt, hogy elpusztul. Abban maradtunk, megnézzük, hova fordulhat, ha legközelebb védelemre, ápolásra szoruló madarat talál. Most teljesítjük ígéretünket. Tudunk két olcsóbb megoldást. Tehát: ha megismétlődik a csütörtöki eset, akkor fordulj bizalommal Molnár Zoltán tanár úrhoz, aki a tamási Béri Balogh Ádám Gimnáziumban tanít, vagy Nagy Sándor tanár úrhoz, aki a dombóvári Molnár György Általános Iskola tanára. Ok tudják, mit kell tenni. Azt sem bánjuk, ha ezt elmondod barátaidnak is. Szeretettel üdvözöl: Ékes László Kiss László az 1874-ből származó, kívülről fűthető cserépkályhánál Araszolunk a kilencvenegy éves Kiss Laci bácsival a felsőnyéki Középhegyen. Meg-megállunk, jókat szívunk a februári friss levegőből a Tita-patak völgyére szaladó lankán. Ahhoz az emlékprésházhoz igyekszünk, ami száznyolc évig volt a Kiss pedagógus családé - 1982. március 4-től azonban a helyi tsz tulajdona, de Kiss Laci bácsinak élete végéig biztosították a használati jogot - , oda megyünk, ahol a világosi fegyverletétel után a „haza bölcse", a bujdosó Deák Ferenc szép órákat töltött. — Ez a présház kétszer állt megsemmisülés előtt - magyarázza idős kísérőnk. - Először a televíziós Jogi esetekhez írt levelem hatására intézkedtek, most nemrégiben pedig Cseke István polgármester, a község házibrigádja és Mayer Pál tsz-elnök segített. A száznyolcvan kéve nádamat felverték a tetőre és még a tsz is adott hozzá, így javították meg egynegyed részét. Száznyolcéves birtoklás után vették el, kényszerítettek bennünket a szerződésre, de visz- sza akarom szerezni és végrendelkezni akarok róla - szusszantja. Az a baj, hogy nem tudok hozzájutni az átíráshoz - sóhajtja. - Amikor kijött a mérnök, itt döbbent rá, hogy erdőnek van nyilvánítva az egész terület - legyint és ebben a mozdulatban komoly véleményt fogalmaz meg. Benne van a felületesség miatti bosszúság, a pillanatnyi tehetetlenség érzése, a sértettség és minden, ami egy jogos tulajdonához ragaszkodó embert elkeseríthet és ugyanakkor cselekvésre is ösztönözhet. Mert az embernek nincs megállása: élete végéig harcolnia kell az ostobák, az osz- tobaságok ellen. Lépdelünk a fagyos úton és jó időbe telik, amíg eljutunk az 1973. december 5-től műemléki védettség alatt álló - ez nem nagyon látszik meg - présházhoz. Nádfedél - a legegyszerűbb gerendasoros üres fedélszék, kakasülő nélkül, ám azt felújításnál szilárdsági okok miatt pótolták -, boltozott, két oldalt kömyí- lású kémény, az eresz megnyújtásával képzett tornác, melyet két végén vaskos, hengeres négyzetfej és lábazat kiképzésű oszlop zár le, amit elől - áthidalva a tornác szétésének korántsem érdektelen történetét. — Történt az előbb említett időben - kezdi -, hogy Ozo- rán, a római katolikus községben meghalt egy valamilyen tisztségviselő, református honpolgár, valószínű, Eszter- házy tiszttartójának - aki szintén református volt -, valamilyen jóbarátja, ismerőse lehetett. Á tiszttartó megkérdezte a helyi plébánost, eltemetné-e az elhunytat, amire azt a választ kapta, nem, csak felkérésre, de úgy, hogy a felszentelt harangokkal nem haran- goztathat. Ha már így van, akkor temesse el a felsőnyéki református pap - határozott a tiszttartó, s üzenetet küldött Kálmándy P. Józsefnek, végezze el ő a szertartást. Kálmándy kiváló szónok volt, de ebben az esetben különösképpen felkészült. Olyan szívhez szóló gyászbeszédet mondott, hogy a nagyszámú, főként római katolikus híveket meg- könnyeztette. Temetés után magához hívatta a tiszttartó és megkérdezte tőle, mivel tartozik a nagyhatású beszédért és a szertartásért, amire Kálmándy azt felelte, a szokásos járandósággal. A tiszttartó erre azt mondá, szeretné még azon felül is megajándékozni, kérjen tőle olyat, amit teljesíteni tud. Kálmándy erre megemlítette neki, hogy a présházához szobát építtet, de a nád és faanyag szükséglete még nem teljes. E válasz után a tiszttartó összeiratta vele a szükséges anyagot, aztán a kölcsönös udvariasságok után ki-ki ment a dolgára. Nem telt el sok idő, az uradalmi nagy- szarvú négyesökör fogatok hozták a szükséges nádat és az építőanyagot Felsőnyékre. Az épület kétkorúságát igazolják a présházrész tölgyből való gerendái, szarufái, amelyek az akkor nyéki erdőből származnak, a szobarész fenyőanyagát viszont- a tiszttartó küldte. ■Ilyen az a hely Felsőnyéken, ahol Deák Ferenc, a „Zala bölcse", majd a „Haza bölcse" és - ahogy későbbi írásokban említik - a „nemzet prókátora", a „közélet realistája" több estben jól érezte magát - summázzuk. Ez azonban a jövő heti történetünk lesz. (Folytatjuk.) Ékes László Fotó: Gottvald Károly lességét - a homlokfallal kis boltív köt össze; táblás, vasrácsos, kisméretű ablakok, vasz- szeges, zsaluleveles, jellegzetes kovácsoltvas kilincsekkel ellátott ajtó tűnik legelőször szemünkbe. — Az épület a régi népi építészet stílusjegyeit mutatja - halljuk -, valamint ha megnézik, azt látják, hogy a présház és a szőlő fekvésének helye is ősi szőlő és présház telephely. Talán a római korig nyúlik vissza. Előkerül az aktatáskából a más kezében még sohasem volt pincekulcs, aztán betölti szerepét. Bejutunk a szoba, konyha, tornác elrendezésű présházba, aminek a szoba része 1832-ben, a présház része a pincével ismeretlen időben épült. — A kiskonyhából volt fűthető a szoba kályhája - halljuk Kiss Laci bácsi szavait. - A szabad kémény alatti padkán a „tüzikutya", „vasháromláb" volt használatban, a bográcsot lelógó horogra függesztették. Volt itt tálas, kanáltartó, fagy- gyú gyertyatartó a falba ütve, a padkán pedig egy talpas vashorog, az úgynevezett „fokla" feküdt, amibe hasított gyantás fenyőszilánkot tűztek világítóul. Amint látják, a konyhát kissé átalakították; Az ősi zárral és fogantyúval ellátott szobaajtón belépve először az 1874-ből származó, zöld mázas, kívül fűlő cserépkályhát pillantjuk meg, aztán a régi bútorokon - a magyar asztalon, a faragott karosszéken, az ágyon, a falitékán, a papírtartón -, Deák, Petőfi, Rákóczi és Arany képmásán akad meg a szemünk többek között. Itt meséli el a szobában Kiss Laci bácsi a présház épíKörnyílású kémény Vers- és prózamondó verseny „Szeretném felverni lelkem dalával A szomorúk szívét, a világot. Most megbocsátok annak is, Aki bántott." (József Attila) Tamási Város Önkormányzata vers- és prózamondó versenyt hirdet a költészet napja tiszteletére. A rendezvény célja: alkalmat teremteni mindazoknak, akik szeretik az irodalmat és éreznek magukban előadói tehetséget. A versenyt az alábbi kategóriákban hirdetik meg: 1.10-14 éves korosztály 2.15-18 éves korosztály 3. felnőtt korosztály A nevezés feltétele: egy kötelező mű - József Attila vers - és egy szabadon választott vers vagy prózai alkotás. Várják a rendezők az általános és középiskolák tehetséges tanulóit, valamint a felnőtt korosztály jelentkezését. Kérik, hogy a tanulók nevezését az intézmények, a felnőtt korú versenyzők jelentkezésüket közvetlenül juttassák el a kiírásban szereplő címre: 1. Számú Általános Iskola magyar munkaközösség, 7090 Tamási, Szabadság u. 40. A verseny ideje: 1993. április 17., a jelentkezés határideje pedig 1993. március 15. A rendezők kérik, hogy a jelentkezési lapon tüntessék fel a versenyző nevét, korát, az előadandó mű címét, íróját, a kísérő tanár nevét. A verseny programjáról a nevezések beérkezése után a rendezők részletes tájékoztatást küldenek mindenkinek. Üzenet Drávecz Lacinak
