Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)

1993-02-04 / 29. szám

4 KÉPÚJSÁG PAKS ÉS KÖRNYÉKE 1993. február 4. ,jVáros-képek" Pakson Régi szép polgárház a Virág utcában. A több mint százéves épület jelenlegi tulajdonosa Rauth Konrád. Hírek innen-onnan Herczeg József önkormány­zati képviselő, a Paks Városért Mozgalom prominens képvi­selője február 10-én, szerdán, délután 18 órakor a városháza nagytermében tart beszámolót választókörzetének polgárai részére. Az előadó minden érdek­lődő városi polgárt szeretettel vár. * Figler János országgyűlési képviselő február 5-én, pénte­ken, 14 órától fogadja a város polgárait a paksi városháza épületében. A Bibliaismereti Szabad- egyetem következő előadása február 8-án, hétfőn lesz, 17 órakor. Az előadás témája: Pál elfogatása, s a témáról Bre- bovszky János evangélikus lelkész beszél majd az érdek­lődőknek. A Bibliaismereti Szabadegyetem ezúttal nem a városi művelődési központ­ban lesz, hanem a paksi evan­gélikus imateremben, mely a Kossuth Lajos utca 23. szám alatt található. * Szintén február 8-án, hét­főn, 17 órakor kerül sor a 6-os lottó gálaműsorral egybekö­tött sorsolására Pakson, a mű­velődési központban. Az eseményt a televízió is felveszi. * Vámos Magda divattervező közreműködésével a paksi vá­rosi televízió és a művelődési központ közös rendezvénye­ként divatbemutatót tartanak február 15-én, hétfőn, 19 órai kezdettel a művelődési köz­pontban. A rendezvényen a tél és a tavasz divatját csodál­hatják meg, mégpedig a paksi butikok kínálata alapján. Pedagógusportré Pálya, hivatás, kitüntetés Beszélgetés Pál J. Pétemé Németh László-díjas tanárral A Magyar Kultúra Napja alkalmából Németh László-dí- jat vehetett át Budapesten Pál J. Pétemé Hanuszka Gyöngyi, a IV. Számú Általános Iskola földrajz-rajz szakos tanárnője. A gyermekek harmonikus személyiségfejlesztése terén elért pedagógiai munkájáért kapta kitüntetését a paksi szü­letésű tanárnő. Az általános iskola felső ta­gozatát az Ybl Miklós ter­vezte, régi szép Anna utcai ál­talános iskolában végezte. A szépen rajzoló kislányt Bencze Barna tanár irányította a szí­nek és formák világa felé, így hát a gimnázium elvégzése után a pécsi tanárképző főis­kolán mint földrajz-rajz sza­kos tanár szerzett diplomát. A pedagóguspályát egy Pécshez közeli kis faluban, Nagynyárádón kezdte. Ezek­hez az évekhez fűződik a Ja­nus Pannonius női karban való éneklés, ami által még Svédországba is eljutott. Férjhezmenetele után Szek- szárdra költöztek, ahol az éneklést a madrigálkórusban, a tanítást pedig Szedresben folytatta. Ezek után következett Paks, ahol kisebb kitérők után - de­koratőr volt a művelődési házban - 1986-ban a IV. Számú Általános Iskolában kezd el tanítani. — Milyen manapság a rajzó- rák súlya az általános iskolai ok­tatásban ? — A rajzot általában nem tartják fontos tantárgynak, de a pedagógus önmaga és a gye­rekek számára is azzá teheti abban a heti kétszer 45 perc­ben, amíg együtt vannak. Örülök, ha a gyerekek jól érzik magukat az órán, s szí­vesen foglalkoznak a koruk­nak megfelelő önmegvalósí­tást célzó feladatokkal. — Tapasztalatai szerint a kü­lönböző művészeti ágakhoz ho­gyan viszonyulnak a gyerekek? — E téren a gyerekek na­gyon fogékonyak. Ám erre a fogékonyságra már kicsi kor­ban nyitottá kell tenni őket, ez azonban nem mindig egy óvónő vagy egy pedagógus feladata, legalább ilyen fontos a családi indíttatás is. — Mivel teszi vonzóvá a ta­nár a ceruzák és ecsetek világát a gyerekek számára? — Ennek megszerettetését már az óvodában el kell kez­deni. Nem szabad, hogy a gye­rekben gátlás fejlődjék ki, hogy „nekem nem sikerült va­lamit jól lerajzolni". Minden Pál J. Péterné ákom-bákom gyönyörű! A rajzolás az önkifejezés egyik eszköze. A rajzban, egy „mű­ben" a gyermek saját szemé­lyiségét mutatja meg az egész világnak. A rajztanításban szerencsés momentum, hogy kézzel fog­ható eredményt produkál, ami ott van a rajzlapon. A rajzain­kat pedig szeretnénk megmu­tatni mindenkinek! pzért is neveztünk be az Expo '96 „Egy jobb világért" címmel kiírt képzőművészeti pályázatára. Nyolc tanulónk­nak került ily módon kiállí­tásra a pályázata. A karácso­nyi kifestőkönyv elkészítését is a fenti célok motiválták - többek között. — Essék egy-két szó másik tantárgyáról, a földrajzról is! — Á földrajz az egyik leg­szebb tantárgy. Az egész vilá­got ismerhetik meg rajta ke­resztül a gyerekek. — Miért van szükség a művé­szettörténet tantárgy oktatására? — A tantárgy keretében ötödik osztálytól kezdve a művészettörténet segítségével a gyerekek előtt feltárul a mű­vészetek világa. Úgy érzem, hogy egy mondjuk hetedik osztályos gyereknek illik tudnia, hogy ki volt, mikor és mit alkotott Leonardo da Vinci, vagy Szi- nyei Merse Pál. — Többen vannak a városban, akik rajztanítással, képzőművé­szettel foglalkoznak. Vajon lehet­séges lenne-e egy művészetbarát kört létrehozni? — Rajtam nem múlik! Eördögh Album Paksról Cseresznyéspusztai beszélgetés, téli napsütésben A város önkormányzata megbízásából került kiadásra a Kiss G. Péter által írt és fényképezett paksi fotóalbum. Á kiadvány ihletője egy Hollandiából ajándékba ka­pott hasonló kiadvány, mely a holland fővárost mutatja be. Ez az első olyan vállalkozás, ami a várost ilyen széles kö­rűen és szép kivitelben mu­tatja be az érdeklődők - a re­mények szerint bel- és kül­földi turisták - számára. A képek híven tükrözik mind a kisvárosi bájt és han­gulatot, mind a modern Pak- sot. Az album első fotója, mely a Hajnali derengés a Duna fe­lett címet viseli, leginkább egy impresszionista festményre emlékezteti az embert. Katolikus iskola az Atomvárosban Az elmúlt évben a római ka­tolikus egyház több volt ingat­lanára nyújtotta be tulajdoni igényét Pakson, többek között a Kossuth Lajos utca 2. számú épületére is, ahol jelenleg a ki­segítő iskola működik. Az önkormányzat az épüle­tet csak abban az esetben adná vissza az egyháznak, ha az a kisegítő iskola működtetését vállalná. Ezt foglalja magában a képviselő-testület 1992. má­jusi határozata. Az egyház ezt az elmúlt tanévben nem tudta vállalni. Paks város katolikus egy­házközössége tavaly október­ben kelt alapító nyilatkozatá­val elhatározta a „Balogh An­tal Katolikus Általános Iskola" megalapítását, mint azt dr. Széchenyi Attila alpolgármes­tertől megtudtuk. Az iskola nyolcévfolyamos, alapfokú nevelési-oktatási in­tézmény, általános iskolai be­sorolásban működik. Székhe­lye: Paks, Templom tér 4. Az iskola két részre tagolódik. A katolikus kisegítő iskolára, mely 1993. július 1-től kez­dené meg működését a tulaj­donába visszakerülő Kossuth utcai épületben. Másik része pedig az állami tantervvel működő katolikus általános iskola lenne, melyet az 1993/94-es tanévtől kívánná­nak elindítani, első és máso­dik osztállyal^ a Templom téri ingatlan tulajdonjogának egy­idejű átvétele nélkül. A város­atyák a testület február 9-én sorra kerülő ülésén tárgyalják a katolikus egyház kérését, miszerint, az új iskola zavarta­lan működéséhez az önkor­mányzat a normatív támoga­tás mellett biztosítsa a szüksé­ges többletráfordítást, arányo­san az önkormányzat által fenntartott iskolákhoz képest. A katolikus iskola névadó­járól, Balogh Istvánról meg­tudtuk, hogy 1942-ben szüle­tett Nagysurányban, áldozó pappá 1966-ban szentelték a győri püspöki székház kápol­nájában. Paksra 1974-ben került se­gédlelkésznek. A fiatal egy­házi ember nagy gondot fordí­tott a hitoktatásra, és sok-sok szeretettel foglalkozott a gyermekek lelki nevelésével. Közel 15 éve, Gerjenben bú­csú volt, amin Balogh Antal is részt vett kis tanítványaival. A búcsú után a gyermekek a Dunában lubickoltak, mígnem kettőjük fuldokolni kezdett. A fiatal pap a két kisgyermeket kimentette, de ő maga ezért életével fizetett. A paksi katolikus egyház- közösség e névadással adózik Balogh Antal emlékének, s bí­zik abban, hogy az a szeretet, amely a fiatalon elhunyt pap leikéből sugárzott, az iskola falai között is megtalálható lesz. e.g. A Pakstól három kilométer­nyire lévő Cseresznyéspuszta igazi téli hangulatot áraszt a szikrázó napsütésben. A csikorgó hideg igen meg­felel a disznóöléshez, igaz, most van a szezonja is, ennek az egész családot igénybe vevő feladatnak. Disznóölésre készülnek a 63 éves Ledneczki Józsefnéék is, a hétvégén két hízó kerül a böllér kése alá. Ledneczki Józsefné, Erzsi néni nyugdíjas. — Parasztok voltunk, ugyanúgy, mint a szüléink, nagyszüleink annak idején. Iskolába is ide jártam, a pusz­tán, abba az épületbe, ahol most nyaranta iskolások tábo­roznak. Az urammal 1952-ben házasodtunk össze. Ő is ide­valósi volt, a szüleinek 60 holdjuk volt. Ezért aztán a pá­romat kulákcsemetének mi­nősítették, és leszerelték a honvédségtől. Akkoriban Ta­tabányán éltünk, ott szolgált, Ledneczki Józsefné mint tiszthelyettes. Mikor le­szerelt, hazajöttünk és ide épí­tettük a házunkat a szüleim háza mellé. Mindketten az ál­lami gazdaságban dolgoz­tunk. Én szőlőmunkás voltam. Aztán, nem sokkal a nyugdíj előtt átjöttem a Dunamenti té- eszbe. Hiába, a téesznél még 25 mázsa kukorica is járt, il­letve jár még ma is. A Ledneczki házaspár há­rom gyereket nevelt fel. A na­gyobbik fiú gépkocsivezető Szekszárdon, a két kisebbik pedig hegesztő, Pakson, il­letve Földespusztán. — Mindig volt jószág a ház körül, anélkül nem porta a porta. Ma is van hízó, baromfi, meg persze házőrző kutya. — Erzsiké néni, mivel jártak be régen Paksra? — Gyalog vagy biciklivel. A téesz traktorral, a gazdaság pedig teherautóval hozta-vitte az embereket munkába. — Milyen volt akkoriban a kereset? — Még emlékszem arra, hogy az uram a fél fizetéséből tudott venni magának egy té­likabátot Pakson. — Minden szükséges megvolt itt a pusztán? — A villanyt még a hatva­nas években vezették be. Víz nagyon sokára lett, alig két éve, hogy van vezetékes vi­zünk. A régi boltot mi építet­tük társadalmi munkában, az áfész pedig most úgy eladta, hogy egy szót sem szólt. — S hogy megy a sora ma­napság Erzsi néninek? — Sajnos, három éve egye­dül vagyok, akkor halt meg az uram. Várom a gyerekeimet, az unokáimat, hogy kijöjjenek néha ide hozzám. Nyáron jó, mert van egy kis szőlő ezen a homokon, ott vagyok egész nap, mindig van valami munka. Ilyenkor télen lassan telnek a napok, kötögetek az unokáknak, tavaszra, hús- vétra készülök már. — Mennyi nyugdíjat kap? — Valaha, nyolc éve, 2.880 forinttal mentem nyugdíjba. Most szegény uram nyugdíját kaphatom, ehhez a téesz is ad havonta 400 forintot, így tíz forint híján 10 ezer forintot kapok kézhez. De ne higgye, hogy ezt mind magamra köl­tőm! Van a családban munka- nélküli is. E.G. Téli puszta Egy kis napozás

Next

/
Oldalképek
Tartalom