Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-27 / 49. szám
6 KÉPÚJSÁG HÉT VÉGI MAGAZIN 1993. február 27. „Az idegengyűlöletnek nincs talaja a társadalomban" Benda Kálmán akadémikus a csángókról és a székelyekről Volt idő - méghozzá a XVI. században - , amikor a mai Románia keleti felületeit, a történelmi Moldvát tíz százalékban magyarok lakták. Napjainkra ez az arány a töredékére csökkent, sőt, a hivatalos román statisztikák szerint természetesen ma már Egyáltalán nem élnek magyarok Moldvában. Ennek azonban ellentmond az a tény, hogy errefelé még számos faluban beszélik az archaikus, ősi jegyeket magán viselő magyar nyelvet. A csángók lélek- száma - mert erről a népcsoportról van szó - Benda Kálmán történész szerint eléri a nyolcvan-százezeret. A professzor úr a közelmúltban a szekszárdi Garay János Gimnázium és a TIT Tolna megyei szervezetének meghívására érkezett Szekszárdra, ahol telt házas előadást tartott a Kárpátok gerincén kívül rekedt magyarság - így a csángók és a bukovinai székelyek - történetéről. A bukovinai székelyek sorsa - kiváltképp Tolna megyében - ismeretes. Ez a közösség 1764-ben, a madéfalvi veszedelem idején menekült el a Székelyföldről, tiltakozva a határőrsorozás ellen. A csángók eredete azonban ma sem tisztázott teljes mértékben: egyes vélemények szerint a magyarság ezen töredéke a honfoglalás idejéből maradt Moldvában. Az bizonyosnak tűnik, hogy a román történészek állítása, mely szerint a katolikus csángók elmagyarosított románok lennének, nem megalapozott. — Nemrég Olaszországban adtak ki könyvet a csángókkal kapcsolatban, s az előszót író ferences-rendi professzor csodálattal adózott a kis román népnek, melynek katolikus hívei úgymond minden magyar atrocitás ellenére megőrizték vallásukat - említett egy jellemző esetet Benda Kálmán. — Mindez eklatáns példája a dolgok teljes nem ismerésének. — Avagy az aktuálpoliti- kai szempontoknak ... — Az nyilvánvaló, hogy a csángókat el akarják románo- sítani, s ehhez találták ki délkeleti szomszédságunkban az említett elméletet. A román kutatók úgy gondolják, hogy a rosszul asszimiláltak magyarságával beszélnek a csángók, jóllehet a nyelvtani fordulataik, a szavaik egyértelműen az ómagyar stílusjegyekre utalnak. — A csángók minek tartják magukat? — Ők azt mondják magukról, hogy katolikusok. Ezzel különböztetik meg magukat a kivétel nélkül görögkeleti románságtól. Magyar papjuk nincs, a liturgia román nyelven zajlik, most folyik a harc azért, hogy a Vatikán magyar nyelvű misézést vezessen be. — Nem kímélte a sors a Kárpátokon túli másik magyar népcsoportot, a bukovinai székelyeket sem. A második világháború, azaz átköltöztetésük idején jórészt Baranya és Tolna megyékben telepítették le őket. — Igen, csakhogy a szó szoros értelmében földönfutókként jutottak el Magyarországra, mert első lakhelyükről, a Bácskából összes vagyonukat hátrahagyva kellett menekülniük. Utána főként a kitelepített svábok házait kapták meg, ez eleinte számos problémát okozott. Ma már, a második nemzedék megtalálta a helyét. . . — Illetve manapság bizonyos körökben ismét lehet találkozni a rossz emlékű osztályozással: azaz, hogy ki a magyar, ki az igazibb magyar, ki a sváb, a székely, a zsidó ... — Vannak ilyen hangok, én azonban azt gondolom, hogy az ezt feszegető törpe kisebbség nem lesz irányadó hazánkban. Az egész világon, s a bevándorlás miatt főleg Európában ismét fellángolt az idegengyűlölet. Ennek nyomai nálunk is fellelhetők. Én csak azt mondhatom, hogy az idegengyűlöletnek, a nemzetiségi ellentét szításának nincs talaja a magyar társadalomban. Szeri Árpád Magyarok, túl a Kárpátokon: bekarikázva a bukovinai és a moldvai településterület írj, megmondom, ki vagy! Mit nem lehet kiolvasni az ember kézírásából? - így fogalmazódhatott meg a kérdés a laikusban dr. Lépőid Józsefné, a Magyar Grafológiai Társaság elnökének múlt szerdán Szekszárdon tartott előadása kapcsán. A grafológus előtt az ember élete nyitott könyv: koleszterinszintre, betegségekre, terhességre lehet az írásból következtetni, de látható belőle a páciens szexuális élete, vágyai, életének titkolt eseményei. Nyugat-Európában több egyetemen öt féléven keresztül oktatják. A hazai társaság ezer- hatszáz fős tagsága között főként jogászok, orvosok vannak, de nagyon érdeklődik a pedagógus társadalom is. Alkamazási lehetőségei szerteágazóak: az egészségügytől kezdve az igazságszolgáltatáson, a pedagógián keresztül a történeti és irodalmi kutatásokig számos területen felhasználhatóak módszerei. Milyen tudományos alapjai vannak a grafológiának?- A grafológusnak, ahhoz, hogy analizálni tudjon, tudnia kell, mely században, milyen írásmóddal írták a szöveget,- válaszol dr. Lépőid Józsefné -, hogyan tért el az illető a szabványírástól, és még nagyon sok mindent.- Mi az alapja például annak, hogy az írás baloldaláról a vizsgált személy előéletére, vagy annak, hogy a sorok alsó zónájából az ösztönéletre következtetnek?- Ezt a klasszikus grafológia hagyta ránk örökségül, az agykutatók sem tudnak rá válaszolni, viszont tény. Az ösztönélet tükrét már a XI. századi Kínában is ott keresték, ahol mi most. Ez hagyomány, ami nem változott.- Mi igazolja az említett tényt?- Az, hogy elutasítás még egyetlen jellemrajz elkészítésénél sem volt, vagyis a diagnózis mindig megfelelt a valóságnak.- Némely diagnózis úgy hat, mintha horoszkópot olvasna az ember: ha akarom, igaz, ha akarom, nem. Hogyan állapítja meg az írásból egy ember koleszterinszitjét?- Ennek számtalan ösz- szetevője van, huszonöt éven át kutattam, nehéz mindet felsorolni. Az egyik jel az, hogy a „k" betű szára árnyalattal vastagabb. Mindezt természetesen a nagy számok törvénye alapján állíthatjuk.- Mindenki elsajátíthatja a tudományt?- Ez jelenleg, a grafológia népszerűsödésével, óriási kérdés. Meg lehet tanulni, de azon a szinten, ahogyan én művelem, nehéz. Nem elég ismerni a meghatározásokat, ehhez is, mint a művészethez, intuícióra van szükség. A .grafológia művelőjének empatikus képességek birtokában is kell lennie.- Előadásában beszélt a grafológiában rejlő lehetőségekről. Milyen céllal keresik meg Önöket leggyakrabban ?- Nagyon sokan, főként biztosító társaságok keresnek fel azzal, hogy segítsünk a munkatársak kiválasztásában, a szülők gyermekük pályaválasztásával kapcsolatban kérnek tőlünk íráselemzést, de egészen különös felkéréseket is kapunk. Tóth A német minta Egy magyar kamarás Würzburgban Beszélgetés Keleti György országgyűlési képviselővel A honvédelem nemzeti ügy Ön kormánytisztviselő volt a Honvédelmi Minisztérium szóvivő- jeként, s már korábban szerepelt a Magyar Szocialista Párt országos választási listáján. Hogyan tudta ezt összeegyeztetni?- Munkám nagyon sajátos volt annyiban, hogy a honvédelem az én felfogásom szerint pártok és politika feletti nemzeti ügy, amit nem volt nehéz szolgálni függetlenül attól, hogy közbén magamban milyen politikai nézeteket vallottam. Aki ebben a felfogásban dolgozik, az becsülettel végzi el a munkáját. Utólag is úgy látom, hogy a kormányváltást követő közel két esztendőben tett megnyilatkozásaimat nyugodt lelkiismerettel vállalhatom. Soha nem pártpolitikai célok, érdekek szerint végeztem a munkámat, mindig a honvédelem érdekeit képviseltem. Nem érzem, hogy jelentős hibát elkövettem volna. Egyre jobban éreztem viszont az MDF vezetése részéről, a HM-en belül is mennyilvánuló szorítást. Lemondásommal is a honvédelem minden érdek felettiségét próbáltam szolgálni.- A minisztériumban titkok birtokába jutott, most ellenzéki képviselőként mit kezd velük?.- Egyetlen egyszer nem használtam fel semmi olyan információt, amit a korábbi munkakörömben megtudtam, mert ez inkorrekt lenne, de azt gondolom tapasztalataimat növelte, hogy megismerhettem a jelenlegi kormány egyik minisztériumának belső működését, s az oda került embereket. Parlamenti interpellációim vagy kérdéseim között sem hivatkoztam soha 90-es, vagy 91-es információkra, mindig csak az azt követő időszakban keletkezett problémákról beszéltem. A honvédelmi törvény tárgyalásakor is igyekszem majd elkerülni, hogy személyes jellegű konfliktusokba bonyolódjak.- Tolna megyében beszélgetünk, s ez azt is jelenti, hogy igen közel a volt Jugoszláviához, ezért kérdezem a biztonságpolitikáról.- A biztonságpolitikai alapelvek hatpárti egyeztetés alapján születtek meg. Az a lényegük, hogy az országnak nincs ellenségképe, a nemzetközi kapcsolatokat, az országok közötti jó viszonyt, a bizalomerősítést tekinti fontosnak, s a katonai eszközöket csak legvégső eszközként tartja számon, védelmi célból. A honvédelmi alapelveket már nem tartjuk ilyen szerencsésnek, mert azonos a jó egy évvel ezelőtti megfogalmazással, holott a biztonságpolitikai alapelvek megváltoztak. Túlságosan bő lére van eresztve, s az is félő, hogy olyan gumihatározat lesz belőle, amibe minden belefér. Olyan lesz, mint a közel egy évvel ezelőtti országgyűlési határozat, ami az ENSZ békefenntartók magyarországi átvonulását s átmeneti ittartózkodását engedélyezte, s azóta annak ürügyén már az A VACS gépek is itt repkednek a légtérben. Nemrég kiderült, hogy már NATO tisztek vannak a magyar repülőirányító központban. Ki tudja, hogy legközelebb mi fog kiderülni, amiről a képviselők nem tudnak.- Mekkora az esélye, hogy még ez a parlament elfogadja a honvédelmi törvényt?- Mindenkinek az lenne az érdeke, hogy legyen honvédelmi törvény, de a kétharmados törvények sajátja, hogy konszenzusra kell jutni. Ha nincs politikai kompromisszumkészség a kormányzati oldalról, megmerevedhetnek az álláspontok, mint a médiafronton, de erről a kérdésről nem merek semmit mondani, mert mi még nem láttuk a törvénytervezet. Újságírók látták, a képviselőkhöz még nem jutott el. A hadsereg átszervezése közben gyakorlatilag befejeződött. Úgy látom, mintha az „illegális" átszervezést akarnák a honvédelmi alapelvekkel és a törvénnyel utólag legalizáltatni a parlamenttel.- Vannak kósza hírek, az úgynevezett megelőző szerb csapásról is. Ezt reális veszélynek tartja?- Ezek a hírek nem ellenőrizhetőek. A hazai lapok szerint egy német rádióban hangzott el. Az agresszív szándék jelei megvannak, de ezek szerintem nem külföldre irányulnak. A polgárháborúk természerajza szerint - s ezt történelmi tapasztalatok támasztják alá - azok nem fordulnak külső országok ellen. Az ország biztonságpolitikai helyzete nem rózsás. A legnagyobb veszélyforrást abban látom, ha a környező volt szocialista országok szociális problémái belső robbanáshoz vezethetnek. Az ottani társadalmi konfliktusok bennünket is érinthetnek. Ma egyetlen olyan ország sincs, amelynek kormánya a hivatalos politika rangján bennünket fenyegetne. Ihárosi Ibolya Csak az egyszerűség kedvéért neveztem a címben „kamarásnak" Rostás Ilonát, mert pontos titulusa így hangzik: a Tolna Megyei Kereskedelmi és Iparkamara ügyvezetője. E minőségében járt; január 18-tól február 13-ig, a- németországi Würzburgban, az ottani kamara meghívására. A honi kamara átalakulóban van, német mintára szerveződik. Ezt megkönnyítendő vehetnek részt - magyar és más kelet-európai országokból való szakemberek - egy-egy ilyen tanulmányúton. Hogy ki hová kerül német földön, az attól függ, melyik látogatót mi érdekli. A Tolna megyei ügyvezetőt elsősorban a továbbképzés és a szakképzés témaköre foglalkoztatta, ezért ajánlották neki a Majna parti várost, Würzburgot, ahol ezek a dolgok „jól mennek". —Szorongással indultam - meséli -, egyedül leszek egy hónapig, hogyan fogok boldogulni a nyelvvel a bajor területen? Aztán nagyon kedvesen fogadtak, kiderült, hogy jól értenek, ők nem is tartják magukat igazán bajoroknak, nincs is olyan tájszólás náluk, mint München környékén. Egy szállodában laktam, a vendéglátók költségén, és végignéztem mindenféle tevékenységüket. Ott a mi hajdani járásainknak megfelelő a kamarák territóriuma. A würz- burgiak egy négyemeletes székházban dolgoznak, szá- zegynéhányan. (Nem úgy, mint mi itt: ketten.) Az élet minden területére befolynak. Előadásokat, kiállításokat, koncerteket szerveznek, de hogy maradjunk a gazdaságnál: láttam működő inkubátorházat, mely a vállalkozáskezdést segíti, és láttam azt is, milyen az igazi városmarketing. (Ennek az a lényege, hogy tegyük közös erővel minél vonzóbbá a lakóhelyünket, sajátmagunk és az idelátogató turisták számára.) Van mit tanulnunk. — Főleg milyen területeken? — Eddig nálunk önkéntes alapon működő, magánjogi kamarák voltak. Ha akarták, megalakították az érintett cégek ezt a szervezetet, ha nem, hát nem. Most, ha elfogadják a törvényjavaslatot, mely remélhetőleg még az idén a parlament elé kerül, közjogi kamarák szerveződnek. A tagság kötelező lesz - máskülönben nem hozhatnánk mindenkire érvényes határozatokat -, ennek köszönhetően a szolgáltatások köre bővülhet. Ellátatlan, vagy nem megfelelően ellátott feladatok kerülhetnek hozzánk - például a szakképzés -, egyes hatósági teendőket átvehetünk az ön- kormányzatoktól. A kereskedelmi kamara maga is önkormányzat: a gazdaságban tevékenykedő cégek önkormányzata. És e cégeknek szükségük lesz utánpótlásra, tehát fontos kamarai feladat a képzés koordinálása. A németek maguk szervezik és felügyelik a vizsgáztatást, ellenőrzik a tanulókat foglalkoztató üzemeket, stb. Nem kevésbé fontos dolog a gazdasági cégregisztráció létrehozása. Ez egy olyan nyilvántartás, melyből adatok, információk olvashatók ki: milyen állapotban van az adott cég, érdemes-e vele üzletet kötni, vagy két hét múlva csődbe megy? De ha azt kérdezné valaki, milyen feladata nem lesz a kamarának, azt felelném: érdekképviseleti funkciója. Ha mindenki tag, melyik oldalra állnánk az adásvételeknél felmerülő esetleges érdekellentéteknél? Biztosan lesznek majd kimondottan érdekvédő szervezetek is ... — Sor kerül-e viszontlátoga- tásra német részről? — Ez nem városok közötti, hanem országok közötti kamarai kapcsolat. Konkrét szekszárdi látogatást, úgy tudom, nem szerveznek a würzburgiak, de fiatal gazdasági szakembereik egy csoportja jön nemsokára Magyarországra; elsősorban budapesti programokon vesznek részt. Wessely - Ótós
