Tolnai Népújság, 1993. február (4. évfolyam, 26-49. szám)
1993-02-22 / 44. szám
8 KÉPÚJSÁG SZTÁRVILÁG 1993. február 22. A hidegtálak mellett kezdte Andrea, a legdrágább Kávéházból nem látni, milyen szép a napkelte Benkő Gyula: mindig arra vágytam, hogy öregebb legyek „A szerepek mögött az ember érdekelt igazán" Rábaközi Andreát a nagy- közönség elsősorban a Rapü- lők klipjéből ismerheti, ő az a kis szőkeség, aki a Geszti Péterék mellett ugrabugrál, s akit a rapülő-fiúk elhalmoznak egy évre elegendő ájláv- júval. A napokban Szekszár- don járt, a POP TV forgatott vele a hétfői adásába, itt kérdeztük tőle a következőket: — Sokat dohányzol? Több fotódon cigarettával a kezedben látni. — Ez nem jelent semmit, divat most a cigarettás kép. Egyébként napi négy-öt szálnál nem szívok többet. — Melyik márka az eseted? — A Kim. — Fotómodellnek vagy manökennek tartod inkább magadat? — Inkább fotómodell vagyok, ezt jobban is szeretem, de aztán később elkezdtem a kifutót is. — Hogyan indult a karriered? — Szakácstanuló voltam, amikor hidegtálakat akartak fotózni és mondták, hogy álljak melléjük. Én nem akartam, de győzködtek ... — Addig-addig, amíg? — Hét évvel ezelőtt az Ifjúsági Magazinban az év felfedezettje lettem, azóta csinálom kisebb pihenőkkel. Attól függően, hogy éppen mi a divat. Most újra előtérbe kerültem, ugyanis ismét hódít a nőiesség. — Barátod szakmabeli? — Élettársam van, de nem ebből a körből. Házinyúlra itt sem lövünk ... — Mi a véleményed a férfi kollégáidról? — Hadd ne mondjam. — A legjobban kereső magyar fotómodellnek tartanak.. — Állítólag. Én nem mindig érzem így. Ne menjünk bele. Külföldön mondjuk teljesen máshogy van értékelve ez a szakma. Mi ezt jó, ha negyedannyi pénzért csináljuk. — Nem félsz attól az időtől, amikor megkopik a szépséged? — Egyáltalán nem. Vannak terveim, tudok mihez kezdeni. Már annak is örülök, amit eddig elértem. Szeretnék majd családot, egy szép kis szöszi gyerekkel. KRZ Nehezen hihető, pedig igaz: néhány hónap múlva betölti 75. életévét a női szívek megdobogta- tója, hölgygenerációk kedvence és férfiideáíja. Benkő Gyula érdemes és kiváló művész az utolsó békeévben, 39-ben végzett a Színművészeti Akadémián -jócskán túljár hát művészpályájának félévszázados jubileumán. Villalakása csöndes, amolyan „béke szigete", amúgy pedig - padlástér ... — Két és fél éve halt meg a feleségem, s egyedül maradva helyet cseréltünk a fiammal, hiszen az ő élete mozgalmasabb, mint az enyém. A villa alsó része túl nagy volt már nekem. Ebben a kis padlástérben, ami eddig az ő birodalma volt, nagyon jól érzem magam. Az újságírónő bevallja: ő is azok közé tartozik, akiket újra és újra megejtett elegáns férfiszépsége. Mit jelentett Önnek a szerencsés külső? — Ha hiszi, ha nem, sokszor valóságos tragédiának éreztem... s mindig arra vágytam, hogy öregebb legyek. A szerepek mögött mindig az ember érdekelt igazán. Persze az amorózó is ember, de engem a markáns ka- ratkerek, a nagy jellemek megformálása izgatott. Ezért vártam, hogy teljenek az évek, s beleöregedjek az ilyen figurákba. — Elegancia, modor, „megjelenés": nos, mindezt ott, abban az épületben szívtam magamba, ahol a pályát kezdtem. Igen, a Vígszínházban, ahol a művészet, a színház szolgálatának felelősségét is megtanultam. Annak idején bizony egy-egy premieren sok középosztálybeli család ap- raja-nagyja ott volt, s nemcsak a darabért, hanem azért is, hogy ellessék, hogyan van megterítve a vacsora-asztal, miként zajlik le egy ötórai tea, milyen a darabbeli szalon berendezését Lehet, hogy ma már ez funcsa - de a Víg a polgári társadalom kultúráját, szokásait, viselkedési módját is befolyásolta, formálta. No, persze akkortájt senkinek eszébe nem jutott volna, mondjuk melegítő felsőben, tornacipőben színházba menni. — Manapság is aktív tagja a Vígnek? — Szeretem, becsülöm a kollégákat, de gyakori vendégem a betegség, fogytán az erőm. Hiába, sok ez a 75 év. Gyakran olvasgatok, figyelem a világot, amin azért kicsit kívül vagyok már. Úgy érzem magam, mint az utas a vonaton: szép volt, élveztem az utazást, gyönyörű tájakat láttam. De amikor pár percre leszálltam egy állomáson, mire fölocsúdtam, elindult a szerelvény - már nem tudom utolérni. — Ez olyan, mintha elbúcsúzott volna az élet szépségeitől. — Nem, nem ... Nézem, hogy kisüt a nap, várom, hogy rügyezzenek a fák - csodálatos a természet. Még ma is eljárok vadászni. Kávéházból nem látni, milyen gyönyörű a napfelkelte, milyen hangulata van a természet ébredésének, minden évszaknak. A múlt tavaszon nagyon beteg, elkeseredett voltam. Ültem egy kis domboldalon, körülöttem kis héricsek virágoztak, bokrok és sziklák között virított sárga fejecskéjük. Amíg erőm engedi, újra és újra találkozni akarok a természetnek ezekkel a csodáival. Öreges romantika? Lehet, de én a fiataloknak is mondom: aki megleli és megbecsüli az élet ilyen szépségeit - gazdagabbá válik mások iránti türelemben és megértésben is. László Zsuzsa Ferenczy-Europress Gábor Zsazsa Gábor Zsazsa idegesen várja férje, Frederic von Anhalt herceg könyvét, ami amolyan válaszféle a 75 esztendős színésznő önéletrajzára. Az asz- szonyánál kerek húsz évvel fiatalabb üzletember állítólag minden szennyest kitereget: azt, hogy felesége büszke ágybéli képességeire, keményfejű és dühében rendszeresen ösz- szetöri az étkészletet. Anhalt herceg azt sem titkolja, hogy nem szerelemből házasodott, neje révén csupán a sztárok világába akart bekerülni. „Az a gyanúm, ha elolvassa, milyen kapcsolatom volt barátnőinek némelyikével, kitör a botrány, benyújtja a válókeresetet." - mondja Frederic. Honthy Hanna száz éve Több mint fél évszázadig volt az operett uralkodónője Honthy Hanna, a száz esztendővel ezelőtt, 1893. február 21-én született Hügel Hajnalka. Túl a hetvenen is illúziót keltőén játszotta a kimondottan neki és róla írt Három tavaszban saját húszéves énjét. Kortalan volt, és mégis nagyon büszke évei számára. Legendássá vált a korára vonatkozó évődése, amint jellegzetes, affektáló hangsúllyal, közben a közönséggel cinkosan összekacsintva kérdezte: „Hát nem én rólam van szó?!" Pedig róla volt szó. Róla, az egyszemélyes intézményről, aki szinte mindent eljátszott, amit akart, volt Fi-fi, Bessy, Sybill, Friderika és mindenekelőtt Csár- dáskirálynó. Először Sylvia, majd csaknem négy évtizeddel ezelőtti bemutatón - túl a hatvanon - Cecilia. Szép gesztus volt az Operettszínháztól, hogy kedvéért átírták a darabot. Békeffy István és Kellér Dezső öntötte versbe és prózába azt a Cecíliát, aki beugrott a nagybőgőbe, akit soha többet senki sem tud úgy eljátszani. Nem azért, mert az utódok tehetségtelenek, hanem azért, mert ő maga volt Cecilia. A hosszú és nehéz utat bejárt színésznő, aki szg- gyenpirító szegénységből került a rivaldafénybe, a pompás, és az akkori értelmezés szerint fényűzően berendezett villába. Férjek, barátok, csalódások, flörtök, szerelmek, intrikák sem hiányoztak az életéből, ahogy ez egy primadonnától a színpadon és az életben egyaránt elvárható. Egyetlen egyet nem kapott meg az élettől. Nem volt gyereke, s talán végrendeletében ezért is hagyta vagyonának hozadékát sokgyerekes családokra. Fájlalta, hogy nincs, akinek átadja tudását, szeretetét, élettapasztalatát. Pedig talán rajta is múlott, hogy mindent egy lapra, a síkéire tett fel... Élete utolsó éveiben csak a színpadon élt igazán. De nem hagyott ki egyetlen operett-musical bemutatót sem. Az első sor közepén volt a törzshelye, s ahányszor csak mégjelent a nézőtéren, a közönség tombolva, felállva ünnepelte. Azóta sem volt ilyenre példa. Barbara és a nagy- politika Barbara Streisand politikusi karriert fontolgat. Ahogy az amerikai lapok írják, a művésznőt az elnök beiktatásakor többen is megpróbálták erre rábeszélni. Úgy tűnik, hogy Barbarának mind inkább tetszik az ötlet: „Izgalmas gondolat - nyilatkozta - főleg azért, mert szeretek részese lenni a változásoknak. Arról természetesen még fogalmam sincs, hogy ez az út hová vezet." A művésznő menedzsere szerint a díva a szenátusba jelöltetné magát, és mivel 30 esztendeje New Yorkban él, ott is indulna a választáson. A „nagylelkű" Sharon Stone Már-már Madonna-i szinten foglalkoztatja a bulvársajtót az „Elemi ösztön"-éről híres filmsztár, Sharon Stone. Legutóbb egy zsúfolt étteremben vacsorázott Los Angelesben, amikor észrevette, hogy egy rendkívül vonzó férfi le nem veszi a szemét róla, s el- révedve bámulja őt. A hölgy hirtelen „nagylelkűségi rohamában" lehúzta legintimebb fehérneműjét, és átdobta a férfi asztalára - autogram helyett. Egy „véletlenül" jelenlévő fotóriporter megörökítette az eseményt, jó reklámfogásként használva fel Stone legújabb filmjének, a „Silver"-nek (Ezüst) beharangozására. Sharon egyébként reménykedik, hogy az „Elemi ösztön"-ben nyújtott alakításáért Oscarra jelölik. Ferenczy Europress Julia Roberts Julia Roberts nem találja az igazit. Kiefer Sutherland-al való látványos szakítása óta egymást érték szívében a Rómeók. Jason Patrick, majd Robert Thomas után jött a remek Oscar-díjas színész, Daniel Day Lewis: de ő sem tudta megtartani Júliát. Az új lovag most a hollywoodi fenegyerek, a nagy nőcsábász hírében álló Sean Pean. A gond csupán az, hogy Sean Pean élettársa, a színésznő Robin Wright egy cseppet sem örül az esetnek. Ó ugyanis a második gyermekét várja Pean-től. Ferenczy Europress Ferenczy Europress
